Taylor & Kouji

Végig Taylort nézem, ahogy belekortyolok az italomba. Szórakozottan elmosolyodok, ahogy szája elé teszi az ujját.
- Ahogy parancsolja, Miss Pleasure – válaszolom. Teljesen el is feledkeztem róla, hogy itt mindenki a művésznevén szólítja.
- Egyébként mondták már, hogy találó rád ez a név? Mindig élvezet rád nézni – jegyzem meg továbbra is mosollyal az arcomon. Túlzásba azért nem akarom vinni a bókolást, ebben a szakmában alighanem kijut neki a bájolgásból bőven. Na de azért én csak vonzóbb vagyok, mint azok a kopaszodó, pocakos, ötvenes fószerek, akiket ő többnyire kénytelen szórakoztatni. Mert hát a magamfajta egyetemistáknak elég kis hányada engedheti meg magának anyagilag, hogy igénybe vegye a szolgáltatásait. Bár ami azt illeti, fogalmam sincs, pénzért vagy kokóért meddig is hajlandó elmenni. Ezt sose kérdeztem meg tőle. Végtére is én szexért úgysem fizetnék, így nem is különösebben érdekel. Nem mintha nem vinném el egyébként egy körre szívesen. Csak ez így nem annyira esélyes. Persze sosem lehet tudni. Viszont nem fogom túlzott nyomulással fárasztani, azzal aligha érnék célt. Csakúgy finoman esetleg. Ha iszok, úgyis kevésbé tudom magam visszafogni. Továbbra is szórakozott mosollyal az arcomon fordulok abba az irányba, amerre Taylor fintorog, ahogy egyik kolléganője elvonul mellettünk. Valójában az sem olyan rossz nő, már ha valaki a felpumpált mellekre és ajkakra bukik.
- Ugyan ki is lehetne méltó konkurencia neked? – mondom, miközben kicsit a vöröske után nézek. Nem hazudok, Taylorhoz képest valóban középszerűnek, olyan semmilyennek tűnik. Noha a Black Widow azért nem alkalmaz bányarémeket, annál elitebb hely. A tulaj rendesen megválogatja, milyen lányok is dolgozhatnak nála. Keringenek arról is pletykák, hogy „próbakört” is tesz velük, de hogy ez mennyire igaz, azt én nem tudhatom. Nem is érdekel. Azon is csak mosolyogni tudok, amit arról mond, hogy érezte, találkozni fogunk ma. Hát persze. Nyilván azért jól esik az egómnak, hogy „várt rám”, de hülye lennék komolyan venni. Azt mindenesetre látom rajta, egyelőre nem akaródzik neki tovább menni. Meg is értem. Legyezgeti is a hiúságomat rendesen, hogy többre értékeli a társaságomat, mint másokét. Mondjuk, az ő szavaival élve, ilyen konkurencia mellett ez el is várható. Még egye kortyolok a whiskey-mből, mielőtt válaszolnék.
- Csak a szokásos. Egyetem, buli, buli hátán, meg néha egy kis másnap. És veled mi újság, kedves Miss P.? Hogy megy a munka?

Ahogy nézem a színpadon vonagló lányokat, végre valami változatosságot látok a műsorban. Nem tart sokáig felismernem Taylort. Kevés lány tud így bánni a rúddal. Mármint természetesen a színpadon lévő rúdra gondolok, nem másra. Bár ilyen testkultúrával a csaj bizonyosan az ágyban sem lehet rossz. Eddig sajnos még nem volt szerencsém kipróbálni. Nem egyszerű befűzni egy rúdtáncost egy ingyen menetre, főleg, ha munka közben találkozol vele. Ráadásul az a hír is járja róla, hogy mindenféle szereket is tol, én viszont azzal sem szolgálhatok, távol tartom magam az ilyesmitől. Fizetni meg elvből nem fizetek a szexért. A whiskey-met kortyolgatva gyönyörködöm benne, amíg lehet. Az őt követő lány a színpadon már fele annyira se ügyes vagy szép, hogy lekösse a figyelmem. Nem mintha csúnya lenne, de Taylor után a színpadra lépni nem egy hálás feladat, mert nagyon szembetűnő a közönségessége, a középszerűsége az utána következőnek mindig. Meg kell hagyni, ő egy ritka vonzó, tehetséges lány, minden tekintetben. Viszont nem kell sokáig nélkülöznöm, hamarosan az ő hangja rángat ki a gondolataimból. Felé fordulok és rámosolygok.
- Szép estét, drága, egyetlen Taylorom! Hát mi mással is lehetne tölteni egy ilyen remek éjszakát, mint a mai? A Te táncod pedig csak még inkább feldobta. Fantasztikus voltál ma is, mint mindig – mondom, majd belekortyolok a poharamba, miközben tartom vele a szemkontaktust.

Péntek este van és ez épp elég ok arra, hogy ma szokás szerint kirúgjunk a hámból a haverokkal. Az egyik egyetemi csoporttársam, aki mindig tudja, hol a legnagyobb buli, javasolta, hogy keressük fel a Black Widow Club-ot. Ami azt illeti, ez nem a legjobb hírű hely, anyám biztos gutaütést kapna, ha megtudná, hova is járok alkalmasint, de kit érdekel? Viszonylag felkapott hely, de mindenki tudja, hogy a dílerek és kurvák paradicsoma. Nem mintha ez egyébként más klubokban nem így lenne, csak erről a helyről ez köztudott. Csoda, hogy még nem záratták be, mikor itt van a belvárosban. Biztosan jóban van a tulaj valakivel vagy legalábbis tudja, kit kell megkenni. Így megy ez ezekben a körökben. Pénz beszél, kutya ugat.
Miután kikértük az italunkat a színpadtól nem messze letelepedtünk egy asztalhoz. Ez a hely ugyanis a sztriptíz műsorairól is híres. És meg kell hagyni, elég dögös kis táncos lányaik vannak. Beszélik és alighanem is így van, hogy a lányokat jó pénzért el is lehet vinni egy-két menetre. A haverjaim is éppen erről tárgyaltak, a színpad felé csorgatva a nyálukat. Kissé lenéző mosollyal a szám szegletében hallgattam őket a bőrkanapén elterpeszkedve. Akinek szüksége van ilyesmire… Nem mintha nem engedhetném meg magamnak, de elvből se fizetek nőért. Anélkül is kapok minden ujjamra ötöt, ha úgy akarom. Persze azért végiggusztálom az árut. Most például éppen a színpadra lépő igen vonzó szőkén akad meg a szemem. Nem mondom, formás példány, pár az arcát pont nem látom a sötétben. Mégis, valahogy ismerősnek tűnik. A húszas évei elején járhat, talán valamivel fiatalabb így ránézésre, mint én. Elég szemérmetlenül bámulom, miközben a whiskeymet iszogatom, de ez aligha zavar itt bárkit is. Végtére is pont ezért vonaglik ott fönn, nem igaz?