Kouji Oohara

Kouji Ooohara

• I don’t care what you think as long as it’s about me •

Név:

Kouji Oohara

Becenév:

Kouji, Kouji-kun, Kouji-sama

Szül. hely és idő:

JAPÁN | TOKIÓ | 1991 - AUGUSZTUS - 30

Kor:

22

Csoport:

party faces

Play by:

Matsumoto Jun

Foglalkozás:

egyetemista

• we're a little different •

Azt hiszem, hogy elmondható rólam, hogy a pozitív tulajdonságaim túlsúlyban vannak a negatívokkal szemben. Megvan a magamhoz való eszem, tudok élni, élvezni az életet. A tanárok bírnak simulékony természetem és jó modorom miatt, amit szükség esetén bármikor elő tudok venni. Ezzel társakat, valami barátféléket is tudok szerezni, persze szigorúan csak olyanokat, akik az én szintemen állnak. A többiek legfeljebb csak kiszolgálhatnak. És jobb, ha ezt megtiszteltetésnek veszik, hiszen a jövő én vagyok! Talán még a munkaadójuk és én leszek egyszer. Robotolhatnak majd valami kulimunkában a cégemnél és tőlem függ majd a megélhetésük. Szóval jobban tennék, ha még a lábam nyomát is megcsókolnák! A lányoknál is igen nagy sikerem van, lássuk be, határozottan jó a kisugárzásom és hát a külsőm sem utolsó.
Hollófekete hajam van, mint minden ázsiainak, amit jelenleg hosszabban hordok, mert szerintem így jól áll. (Nem mintha máshogy egyébként nem. Nekem minden jól áll, de ez szerintem egyértelmű.) A szemem barna, de nem annyira klasszikusan ázsiai vágású, ami még helyesebbé tesz, lássuk be. Ugyan nem vagyok túl magas a 173 centimmel, de nem a magasság teszi naggyá az embert. Nem vagyok ugyan nagyon kigyúrt, de ettől még nincs rossz testem.
Egyszóval szinte tökéletes vagyok, mások felé legalább is mindenképp ezt kell sugallnom. Bár páran azt mondják a hátam mögött, nagyképű és felvágós vagyok, szerintem csak az irigység beszél belőlük. Hiába, a kiváltságos embereknek mindig sok irigye van, ezt el kell fogadni és tudni kell kezelni.

• we're all wonderful people •

Egy nagy vállalatlánc vezetőjének egyetlen fiaként láttam meg a napvilágot Tokióban. Apámé az egyik legnagyobb vállalat Japánban, a top tízben biztosan benne van nagyságát és bevételeit tekintve. Az évek alatt már nemcsak Ázsiában, de Európában és az Egyesült Államokban is terjeszkedik különböző diplomáciai és üzleti kapcsolatok kiépítésével. Ez az oka annak is, hogy néhány éve az államokba költöztette az egész családot. Szóval fényes jövő áll előttem, ebben biztos vagyok. Az apámat és az anyámat lényegében a szüleik adták össze, mert Japánban a magasabb körökben ez bizony még mindig szokásban van. Persze csak az elit köreiben. Mert a pórnép ugye kit érdekel, szaporodjon csak, ahogy jól esik neki. De nekünk vigyáznunk kell a vérvonalunkra és egyébként is első az üzlet. Mivel már a nagyapám is ezt a céget vezette, evidens volt, hogy apám egy másik hasonló, bár valamivel kisebb cég vezetőjének lányát vegye el, ezzel is megerősítve a vállalatok közötti együttműködést. Ez volt az anyám, akivel meg is ülték a lagzit, mihelyst befejezte az egyetemet. A családi cégnél dolgozik ő is sajtó szóvivőként, tulajdonképpen amióta az eszemet tudom. Legalábbis papíron ez a munkaköre, de mivel apám gyakran tartózkodik külföldön, többnyire ő intézi a céggel kapcsolatos itthoni ügyeket is, szóval felig-meddig őt is lehet vezetőnek tekinteni. Egyébként is erőskezű asszony, a vállalat munkatársai nem nagyon mernek neki ellentmondani. De jól is vezeti a céget. Azt viszont meg kell hagyni, hogy finoman szólva nem épp az anyák gyöngye. Engem is mindig keményen fogott, tulajdonképpen semmilyen érzelem-megnyilvánulást nem láttam tőle soha. Tulajdonképpen még azt is megkérdőjelezném, hogy képes-e egyáltalán szeretni valakit is. Férjhez ment, mert kellett, gyereket szült, mert elvárták tőle, de alighanem igazán a cég vezetésében éli ki magát, amit apám gyakori távollétében meg is tehet. Imád irányítani, ez kétségtelen. Ami engem illet, talán csak azért vagyok számára fontos, mert egyszer majd nekem kell átvennem a vállalatot.
Mivel minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy kellő intelligenciával áldott meg az ég, nem kell túl sokat feszülnöm ahhoz, hogy aránylag jó jegyeket kapjak. Így nyugodtan csinálhatom a fennmaradó időmben, amit szeretek. Járhatok szórakozni, ihatok, bulizhatok, billiárdozhatok, nőzhetek, szóval bármit ami a jó és kellemes élethez kell. És én ki is használom ezt a lehetőséget. Anyám ugyan igyekszik beledumálni mindenbe, ami miatt vannak is vitáink rendesen, de ez persze nem akadályozhat meg abban, hogy azt tegyem, amit akarok, apámat meg sose érdekelte, mi van velem, jóformán nem is volt apám, olyan keveset láttam. Kisebb koromban volt, hogy föl se ismertem, mikor egy fél év után hazajött néhány napra, csak azért, hogy menjen is tovább. Szóval egyik szülőmmel sem volt soha túl szoros a kapcsolatom. Talán ezért is hagynak hidegen mások érzései. Szeretem megmutatni mindenkinek, hogy hol a helye, jobb ha tudják, hogy velem nem sokan kelhetnek versenyre. Akinek nincs pénze és neve, az egyébként is egy senki, egy bizonyos szint alatt nem is állok szóba senkivel, legfeljebb csak azért, hogy éreztessem vele, hol a helye. Ami a lányokat illeti, szerintem a szexen kívül nem túl sok mindenre jók. Éppen ezért nem is volt soha komoly kapcsolatom. Ha valaki kell, akkor azt megszerzem és kész, tovább már nem érdekel. Mit nekem a szerelem? A magunkfajta magasabb rendű emberek tudják, hogy ilyesmi nem létezik. Mint ahogy barátság se különösebben, mindössze kölcsönösen előnyös kapcsolatok. Ezért is szeretek együtt lógni hozzám hasonló vagyonos, jó családból származó iskolatársaimmal, akik szintén nem vetik meg a bulikat és a lányokat.
Az egyetlen ember, aki viszonylag közel áll hozzám, az unokatestvérem, Rina.  Kiskorunkban sokat játszottunk együtt, aztán egy időre megszakadt a kapcsolatunk, mikor a családom kiköltözött az államokba, ő pedig Japánban maradt. Akkor találkoztam vele újra, mikor idejött egyetemre. Talán az egyetlen lány, akit ismerek, akibe szorult valami kurázsi is. Valószínűleg azért értjük meg olyan jól egymást, mert nagyon hasonlóan gondolkozunk az életről. Na meg persze lássuk be, hogy egy igazán dögös nő és az ágyban sem rossz. Egyébként én nem látok kivetnivalót abban, hogy összefekszünk. Nem járunk, vagy ilyesmi, ez csak szex. Hogy még beszélgetni is tudunk, az csak hab a tortán. Egyébként is, fiatalok vagyunk, miért ne élvezzük az életet? Én legalábbis biztosan ezt teszem.