Abby & Kouji

Úgy érzem, épp ideje volt, hogy feltápászkodjunk az asztaltól és valami élettelibb, táncolós hely felé vegyük az utunkat. Már csak azért is, mert még néhány kör és a haverjaim alighanem az asztalra borulva alszanak el. Az meg igazán kár lett volna, ha ilyen hamar berekesztjük ezt a pazar estét. Szerencsére Abby is egyetért velem, sőt, mikor megemlítem az indulást, szinte húz maga után, a kezemet fogva. Elmosolyodok és nem ellenkezem. Ahogy kiérünk a bárból a hűvösebb levegőre, valamelyest tisztul az alkoholtól bódult fejem. Igazából pont kellemes így. Kezemet kiszabadítom Abby szorításából, de csak azért, hogy a derekára kulcsolva még közelebb húzhassam magamhoz. Nyomok egy puszit a fejére, mivel szerencsére egy kicsivel magasabb vagyok nála, ezt gond nélkül meg tudom tenni és ha felém fordul, egy csók jut a szájára is. Ha belelendülünk egy kicsit, még egy elmélyültebb smárolás is belefér. Aztán fölemelem a fejem.
- Akkor irány a legközelebbi klub! – Adom ki az utasítást. A srácok helyeslően bólogatnak, néhányan harsány kurjongatással is hangot adnak egyetértésüknek, majd kis társaságunk (némelyek már igencsak nagy amplitúdójú kilengéssel kacsázva), megindul az elsőként útba eső diszkó vagy klub felé.

A hangulat határozottan jó. Nem mintha általában lapos szokott volna lenni, de most különösen. Úgy látom, Abby is elég jól szórakozik. A koccintás után nagyot húzok az italomból, amit az este folyamán természetesen még jó pár másik követ. Valószínűleg az alkohol is szerepet játszik abban, hogy mindenki egyre hangosabban beszél és egyre többet nevet mindenféle hülyeségeken. A srácok hozzák a formájukat és a társalgás természetesen egy pillanatra sem hal el. Nem mintha én csöndben ücsörögnék. Nem az a fajta vagyok, aki csak némán ücsörögne a sarokban, az italát kortyolgatva. Beszélgetés közben is remekül lehet inni. Ha elfogy a poharamból az ital, mikor valamelyik haverom a pulthoz megy, hozatok vele magamnak, valamint ha Abby is igényt tart rá, neki is. A számlát utána nyilván rendezzük, noha erre igazából egyik haverom se szorul rá. De senki ne mondja, hogy tarhálnék. Az elég szégyenletes volna tőlem. Ami Abbyt illeti, természetesen azért őt sem hanyagolom el. Elég közel ül hozzám, így nem nehéz a beszélgetés közben, az asztal alatt a combjára tennem a kezem, sőt, ha nem érzékelek ellenállást, még simogatom is kicsit. Nem olyan lánynak tűnt eddig, akit az ilyesmi zavarna. Végül, mikor már a hangulat úgy érzem, eléggé a tetőfokára hágott és én is kezdem megunni az egyhelyben ücsörgést, kiürítem utolsó poharamat, majd visszateszem az asztalra.
- Nos, én amondó vagyok, hogy induljunk el valami jó kis klubba a közelben. Vélemény? – körbepillantok a társaságon. A fiúk természetesen bólogatnak és miután kiürítik a poharukat, nekiállnak feltápászkodni, ami nem mindenkinek megy egyszerűen az elfogyasztott alkohol miatt. Tekintetemet, mely talán kissé ködös már az alkoholtól, (bár részegnek azért még nem mondanám magam), Abby felé fordítom. Egészen közel hajolok hozzá, úgy intézem hozzá a szavaimat.
- És te mit gondolsz, Hercegnő, mehetünk?

Bólintok, mikor megkapom belegyező válaszát és a pultos felé fordulok ültömben, a szemkontaktust megszakítva Abby-vel, hogy rendeljek még egy kört mindkettőnknek. Azért az egyik kezem a derekán hagyom. Aztán míg a pultos kitölti, amit kértem, visszafordulok Abby felé és még egyszer megcsókolom. Most rövidebb a dolog, csak addig, míg elém nem tolják a pulton az italokat. Majd odatolom a koktélt a csaj elé, én pedig leszállok a bárszékről, miután felvettem a sörömet. Megvárom, míg ő is lekászálódik a helyéről és kezemet újra a derekára helyezve a közeli asztalunkhoz vezetem. Ami a haverjaimat illeti, átlagos egyetemista arcok, semmi extra. Szeretnek bulizni, akárcsak én, kissé harsányak talán, de semmiképp sem bunkók. Én a magam részéről tudom kezelni őket. Ők amolyan falka a számomra, aminek én vagyok a vezére. Mindannyian tehetősebb családból jönnek, egyesek fellengzősnek, vagy sznobnak is szokták néha titulálni őket. Megjegyzem engem is, de szerintem csak az irigység beszél belőlük. Én, mint vállalatlánc örökös, nagy dolgokra vagyok hivatott, míg ők nem. Örülhetnek, ha egyszer az alkalmazottaim lehetnek majd. Persze addig még itt az egyetem, simán kibulizhatom magam. És én ezt is teszem.
- Srácok, találtam itt egy ilyen gazdátlan kincset, Abby a neve – mutatom be félig-meddig viccesen a társaságnak. Hagyom, hogy a haverjaim bemutatkozzanak neki maguk. Tuti, hogy látták az előbbi csókcsatánkat, így biztosra veszem, hogy nem fognak beleköpni a levesembe. Ha mégis megpróbálnák, nem állok jót magamért, de ezzel ők is tisztában vannak. Nem fizikai erőszakra gondolok itt elsősorban persze. Kifinomultabb annál az eszköztáram. Megvan a megfelelő befolyásom, hogy kicsináljam, akit ki akarok. Az egyetemen és ha kell máshol is. Pénzen igen könnyű ugyanis befolyást venni. Szinte bárhol. De szerintem kellően tisztázottak itt az erőviszonyok. Az ázsiaiak körében ugyan általában megbotránkozást kelt a szexualitás vagy az érzelmek nyilvánosság elé tárása, a csók már bőven túllépi ezt a határt, még a kézfogást is ferde szemmel nézik az utcán az idősebbek, én azonban elég régóta élek már az Államokban ahhoz, hogy túllépjek ezeken a konzervatív nézeteken. Nincs hát bennem szégyenkezés az előbbi incidens miatt, sőt, ha úgy alakul, szívesen meg is ismételném. Közben mindenki végez a bemutatkozással, én pedig helyet foglalok az asztalnál, természetesen úgy, hogy Abby is elférjen mellettem.
- Hát akkor, az estére! – azzal magasra emelem a poharamat, az asztal közepe felé, egy közös koccintásra.

Határozottan tetszik, hogy ilyen laza ez a csaj. Szeretem az ilyen lányokat. Legalábbis ha összeakadok velük egy-egy buliban. Igazán feldobják az estémet. Másnap meg az se baj, ha már a nevükre sem emlékszem és az arcukra is csak homályosan. Persze azért bányarémekkel nem kezdek. Nem szorulok rá, hogy lejjebb adjam a szintet. De ez a lány távolról sem az, sőt. Pont megfelel nekem, minden tekintetben, eddig legalábbis úgy tűnik. Bónusz már csak az lehet, ha kiderül, hogy az ágyban is jó. A csókja mindenesetre ígéretes. Jó pár percig elveszünk egymás szájában és ahogy érzem, neki sincs ellenére a dolog, sőt. Az én csóktechnikámra se panaszkodott még senki. Azért van benne gyakorlatom, tudom, hogy kell jól csinálni. Mikor befejezzük a csókot, sem távolodok el tőle teljesen, a kezem továbbra is a derekán nyugtatom és mélyen a szemébe nézve beszélek hozzá.
- Kérsz még egy italt? Utána odamehetnénk a haverjaimhoz, itt ülnek a sarokban – fejemmel abba az irányba bökök. Feltételezem végignéztek mindent és besöpörhetem a gratulációikat utána, de ez most mellékes. Tartani már nem tartok tőlük, tudják, nem érdemes az én „zsákmányomra” fenni a fogukat.
- Utána meg együtt átmehetnénk valami klubba. Mit gondolsz? – kérdőn vonom fel a szemöldököm, miközben azért egy félmosolyt is megeresztek a szám sarkából.

Úgy érzem, pokoli nagy mázlim volt ma este. Ez a lány pont olyannak tűnik, akit keresek az ilyen laza bulizós estékhez. Egy jó kis szórakozás és semmi több. Én garantálom, hogy velem jól fogja érezni magát. Az viszont az agyamra tud menni, mikor egyik-másik csaj félreérti a dolgokat és még másnap is zaklatni próbálnak mindenféle hülyeségekkel. A szex még nem jelent életre szóló elköteleződést. Sőt semmilyen más elköteleződést se. Csak kellemes időtöltés. Az egyik legkellemesebb.
- Ennek örülök. Biztos vagyok benne, hogy nem fogod megbánni. Jól fogunk szórakozni – újabb mosolyt villantok felé, miközben a szemem sarkából végigmérem, ahogy ott ül mellettem. Nem bunkón, így akár figyelmen kívül is hagyhatja, de azért elég észrevehető ahhoz, hogy ne értse el a célzást. Megjegyzéséből szerencsére úgy tűnik, tényleg egy igazi vagány lányhoz van szerencsém.
- Úgy tűnik, már is találtunk egy közös pontot. Az életfilozófiánk egyezik ezek szerint – jegyzem meg, mélyen a szemébe nézve. Ostoba lennék, ha nem használnám ki a fizikai közelség adta lehetőségeket. A jelek egyébként is többek, mint egyértelműek. Csak egy pancsernek nem esik le, mit akar egy csaj, ha így a nyakába mászik. A kezemet a derekára csúsztatom. Arccal közelítek felé közben. Olyan sebességgel, hogy ha akar, kitérhet előlem, mert azért nem tudhatom, mennyire bevállalós. A haverjaim pedig látótávolságban vannak, egy totális lebőgést nem kockáztatnék meg. Úgy érzem, csak a megfelelő határozottsággal nyomulok. Ha esetleg elfordulna, sima arcra puszi lesz belőle, így senki büszkesége nem sérül, megsértődni sincs miért. De ha nem, akkor még egy szenvedélyes nyelves csók is lehet belőle. Mert én nem az a fajta vagyok, aki nem használná ki a lehetőségeket.

Mindig jó dolog, ha úgy már rögtön az este elején találok egy potenciális jelöltet egy alkalmi numerához. Mert álszent lennék, ha azt állítanám, nem fordul meg ilyesmi a fejemben, ahogy erre a lányra ránézek. Hogy egyedül van, azzal meg egyenesen megütöttem a főnyereményt. Határozottan jól néz ki és mint kiderül, még csak egy zavaró barátnő sincs a képben. Ha nagyon nem baltázom el (és miért tennék ilyet?), egy határozottan kellemes estének nézek elébe, úgy érzem.
- Nos, én itt vagyok és állok szolgálatodra a ma este folyamán, ha gondolod – visszamosolygok rá.
- És mi a terved egyébként? Egész este itt terveztél iszogatni, vagy esetleg valahol máshol lesz a végállomás? – kérdezem. Ami azt illeti, végállomása remélhetőleg valahol kettesben lesz velem, de addig esetleg még valami bulihelyet útba ejthetnénk, ott egyébként is könnyebb fokozni a hangulatot, szabadabban lehet fogdosni és hasonlók. Na meg, mi a haverokkal egyébként is valami klubba terveztünk menni alapozás után. Nem bánnám, ha esetleg ő is csatlakozna, de egyelőre még szeretném kipuhatolni az ő szándékait. Bár nem úgy néz ki, mint aki ellene lenne egy kis partizásnak.

Nagyon nem vagyok a komoly kapcsolatok híve. Ami azt illeti, egyetlen, úgy klasszikus értelemben vett „barátnőm” se volt. Valahogy egy lány se tud hosszútávon lekötni. Egy kellemes éjszaka, legfeljebb kettő és ennyi. Nekem több tőlük nem kell. Meg amúgy is, a családom japán egyik legbefolyásosabb már-már dinasztiája és mint ilyen, nálunk a felsőbb körökben még szokásban van, hogy a szülők válasszák ki egymásnak a házasfeleket. Többnyire üzleti alapokon. Egy neves, gazdag családból származó menyasszony sosem árthat anyagi szempontból sem, nem mellesleg az üzleti kapcsolatokat is szorosabbra lehet fűzni egy jó házassággal mondjuk egy másik cégvezető lányával. Szóval több mint valószínű, hogy én is így fogok majd feleséget kapni. Nekem ez teljesen megfelel. Ha már itt tartunk, egyébként is csak japán feleséget tudok magamnak elképzelni. Egyrészt, nem keverném a vérvonalat. Nem mintha bármi bajom lenne a más rasszba tartozókkal, de mégsem szeretném, ha az Oohara-vérvonal elvesztené a tiszta japánságát. Másrészt, meg egy japán lány mégiscsak jobban kezelhető. Úgy nevelik őket, hogy engedelmesek legyenek, lessék a férjük óhajait és ne beszéljenek feleslegesen. Ezek sajnos az amerikai nőkből hiányoznak. Mondjuk most nem pont az anyámra gondoltam. Ő pont nem ilyen. Bár belegondolva ő mindig okosan intézte ezeket a dolgokat. Mindenesetre én pont ilyen feleséget tudnék elképzelni magam mellé. Az nagyon pöpec lenne. Nem mintha nem tetszenének az amerikaiak. Ez barna csajszi is igazán dögös. Határozottan bejön. De hosszabb távra nem terveznék vele, ezt már ennyiből megmondom. Én csak jól akarom érezni magam és ennyi. Nem bánnám, ha ma este ez vele történne. Eddig igazából a kilátásaim is jók, azt hiszem. Bólintok és a pultosnak le is adom a rendelést a koktélra illetve magamnak egy whiskey-kólára.
- Szóval Abby. Szép név. Illik hozzád – rámosolygok megint.
- És mit csinál egy ilyen csinos lány, mint te egy ilyen helyen egyedül? Esetleg vársz valakire? – El kell kezdeni valahogy a társalgást, másrészt ezt nem árt letisztázni. Nem szeretnék összeakadni mondjuk a csávójával. Annyit egy csaj se ér, hogy verekedésbe vagy bármi hasonló balhéba keveredjek miatta.

A csaj szemén nem látom azt, hogy hanyatt esett volna a mosolyomtól, de ami késik, nem múlik. Kezdetnek az is megteszi, hogy láthatóan azért értékeli a közeledésem és nem küldött el a búsba.
- Persze, szívesen – válaszolok továbbra is mosolyogva és ledobom magam a mellette lévő bárszékre. Oda is vihetném a haverjaimhoz, de egyelőre egyszerűbb így. Majd később. Nem akarom, hogy az a sok kiéhezett kan rögtön rávesse magát. Nem vagyok hülye, hogy csökkentsem a saját esélyeimet. Na nem mintha a haverjaimat konkurenciának érezném. Mindig is több sikerem volt a csajoknál, mint nekik. Nekik csak akkor jutott, ha én odavetettem a maradékot, amire nekem már nem volt szükségem. De így van ez jól. Végtére is egy jövendő cégtulajdonos vagyok. A főnöknek meg ilyen mindig a legjobb jár mindenből. A falkában is mindig a domináns farkas eszik először. Így megy ez.
- Mit iszol? – kérdezem a lányt. Egy ital még nem a világ, különben is megengedhetem magamnak, hogy meghívjam, akármit kér. Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok lovagias.
- Egyébként Kouji vagyok – ránézek bemutatkozás közben, de kezet nem nyújtok. Nemcsak ázsiai származásom miatt. Ismerem az illemet, még ha bárokban a legtöbben nem is. A nő nyújt először kezet, ha akar. Ez esetben természetesen elfogadom. De ha nem, az ilyesmit nem illik erőltetni.

Alighogy megittuk a haverokkal az első kört, már megyünk is a következőért. Így megy ez. Gyorsan hangulatba kell jönni az estéhez. Miután lement egy rövid, belekortyolok a sörömbe. Ekkor megakad a szemem egy csajon, aki épp akkor lép oda a pulthoz rendelni. Hosszú barna haj, formás alak, egész helyes arc, rövid, fekete ruha. Ezt látom, ahogy rendesen végiggusztálom. Pont a stílusom. Olyan lány, akit szívesen látok magam alatt vagy fölött az ágyban. Körbepillantok, nem-e várja valamelyik asztalnál a csávója, mert akkor nem lenne szerencsés ráhajtani. Annyit azért nem ér a dolog, hogy balhézzak miatta. Én ide szórakozni jöttem, nem verekedni vagy vitázni, nem hiányzik egy konfliktus bárkivel is. De a lány nem indul meg a pulttól, ott kezd el iszogatni. Úgy tűnik, egyedül van. Ritka az ilyesmi, legalább barátnőkkel szoktak lenni. Így legalább egyszerűbb is a dolgom. Az alkohol is dolgozik már bennem, meg egyébként sem szoktam ebből gondot csinálni, felállok az asztaltól, odasétálok mellé a pulthoz és lazán megszólítom.
- Hello! Nem magányos így egyedül iszogatni itt? – Közben villantok rá egy lehengerlőnek szánt mosolyt. Bízom annyira a csáberőmben, hogy nem fog elküldeni, hacsak nem a pasiját várja. De akkor meg még mindig visszamehetek az asztalomhoz és nézhetek valami másik préda után.

Péntek van és mi mással is lehetne egy ilyen szép, kellemesen meleg estét eltölteni, mint bulizással. Ez nem is kérdés. Viszont mivel elég fiatal még ez az este, a haverjaimmal úgy döntünk, hogy még mielőtt valami klub felé vennénk az irányt, előbb beugrunk a Jesse’s be egy-két körre. Végül is jobb úgy odaérni egy buliba, ha az embernek már van egy alaphangulata. Na meg még ki is kell találnunk, hol is partizzunk ma este. Számtalan lehetőség szóba jöhet. Leülünk a srácokkal egy pulthoz közeli asztalhoz, ahonnan viszont a helyet is nagyjából belátjuk. Így ugyanis utánpótlás miatt sem kell messzire menni és a terepet is fel tudjuk mérni. Hátha akad valami szemrevaló bige már itt is. Addig is viszont már emeljük is az első poharat koccintásra, hogy az első italunkat rövidesen követhesse a többi.