Charlotte&Kate

Charlotte & Kate

udom én, hogy Katenek nincs oka kedvelni Masont. Valószínűleg én se tenném, ha nem ismerném. Mármint, annyira nem ismerném, amennyire, mert azért még én se mondhatom el, hogy tudom milyen ember, de némi időt már töltöttem együtt vele és van fogalmam róla. Tudom, hogy a bunkó, flegma, egoista celebecske képes átformálódni gondoskodó, udvarias, kedves és figyelmes pasivá, akit érdemes szeretni. Csak azt nem tudom, melyik a színészi alakítás és melyik a valódi. Jó lenne kideríteni.
-Arról nem Ő tehet, hogy a filmek bénák. Ő jól alakít és ezt most mindenféle elfogultság nélkül mondom.- mert valljuk be, tehetséges színész, akárki akármit mond. Ez persze nem könnyíti meg az én helyzetemet, sőt. Csak ront az egészen, mert míg én a saját énemmel villogok, Ő ezernyi arcot viselhet. Rohadtul nem fair ez így.
-Ne. Ha Mason nem fog keresni, mindenre vágyni fogok, csak menő pasikra nem. Jó lesz nekem valami favágó Coloradoból vagy egy cowboy. Nem érdekelnek többé a menő pasik.- rázom nemlegesen a fejem, miközben ezt ledarálom és bár viccesnek hathat, cseppet sem vicc. Volt már alkalmam Masonhöz hasonló pasikhoz és, ha valamit tudok, az az, hogy nem érdemes velük kezdeni. A legtöbb, csak porig rombolja az egodat. Mason mondjuk ebben is más, mert ő inkább csiszolta, amikor arra buzdított, hogy ne érezzem magam kevesebbnek a kis színésznőcske mellett, akinek tetszett a ruhája, ez pedig mindennél többet ért nekem. Mintha kitekerve azt mondta volna, hogy gyönyörű vagyok.
-Tök mindegy. Azért az az egoista oroszlán iszonyat jól csókol. Azt hiszem, napokig ezt a jelenetet fogom visszajátszani a fejemben, ha épp pocsék napom lesz.- sóhajtok egyet ismét ábrándosan és a távolba pislogok, ahogy felidézem magam előtt a jelenetet. És az a duma... mint egy igazi romantikus regény főszereplője. Teljesen levett a lábamról, ami részben nevetséges, részben pedig jó. Kevés pasi van rám ilyen hatással.
-Nem akarok többé dolgozni. Hogy menjek így majd be a szerkesztőségre. Mindenki furcsán fog méregetni... összesúgnak a hátam mögött. Én nem vagyok elég erős ehhez. Talán, mégse függesztem fel a kapcsolatom az alkohollal.- vigyorodok el a végére, de persze nem tervezem, hogy alkoholista leszek, csak épp lehet, hogy sűrűbben nézek majd a pohár aljára, mint eddig. Azaz nem két havonta egyszer, hanem havonta kétszer. Az még nem vészes, nem?
-Egy forrócsokit tejszínhabbal és egyéb nyalánkságokkal. Szóval, legyen fullos. Szükségem van boldogság hormonra.- lesek fel a pincérre, de aztán gyorsan az asztalt kezdem szuggerálni, mert az jut eszembe, hogy talán rám ismer a pasi és mostantól ő is másképp néz majd rám. De pocsék celeb lennék, te jó ég.
-Nem is baj, ha nem iszol. Másképp nem tudnál ilyen bölcs dolgokat mondani, mert megint igazad van. Nem sokáig leszek szenzáció, ez a lényeg. Visszakapom a régi, Mason mentes életem... bár ennek valamiért nem örülök annyira, csak hát valami azt súgja, hogy nem fog keresni. A kis vitánk után biztos nem.- sóhajtok újfent, ahogy eszembe jut az a kora reggeli civakodás, vagy nem is tudom minek nevezzem. Ő megsértett, én megsértettem Őt és kész. Mindketten sértettek vagyunk az pedig esélytelen, hogy én menjek oda hozzá a bocsánatáért könyörögni. Nincs az a pénz. Eleget koppantam már életemben.
-Hogy a fenébe tudsz te ennyire erős és magabiztos lenni? Irigyellek, Kate. Elképesztő nő vagy és csupán azért nem sorakoznak a pasik az ajtód előtt, mert megvered őket.- vigyorodok el a végére, de tény és való, hogy ott virít szegénynek a homlokán a "kopj le" felirat, mert nem is akar pasikkal foglalkozni. Hacsak nem rövidtávon, de azt hiszem, Katere ráférne már egy kis szerelem. Talán, ehez a Mason ügyhöz se így állna hozzá, ha valaki felelevenítené benne milyen is rózsaszínben látni a világot.
-Tudod mit? Neked kellene megírnod egy cikket erről az egészről. Megengedném.- kúszik szelíd mosoly az arcomra, ahogy eszembe jut az egyetlen lehetőség, hogy is hálálhatnám meg Katenek, hogy most itt ücsörög velem. Ő az egyetlen, akitől nem sajnálnám a sztorit és szívesen olvasnám a cikkét egy buta szőke picsáról, aki bedőlt Mason Blackburrynek.

Charlotte & Kate

emmi másban nem reménykedek, csak abban, hogy tényleg sikerül tiszta vizet önteni a pohárba. Kiderül végre, mi a fene van, én is meggyógyítom a sebeim, elbújok a sötét vackomba nyaldosni őket, aztán minden mehet tovább, ahogy volt.
-Teszek magamnak egy esküt! Ha Mason két héten belül nem fog keresni valamilyen ürüggyel, elfelejtem. Soha többé nem keresem meg, nem írok róla és még, csak nem is nézek meg olyan filmet, amiben ő szerepel. Nem akarok hónapokig szenvedni és úgy nézni a filmjeit, hogy közbe zokogva fagyit tömök magamba. Nem vagyok én idióta tinédzserlány, aki holmi sztárocskákba habarodik bele.- ez az egész akár olyan is lehetne, mint valami lelkesítő beszéd egy csatajelenetben valami ócska, történelmi filmben. Viszont, ezzel most magamat lelkesítem és nem épp csatába készülök. Bár, a szerelmet háborúnak is szokták nevezni... vagy mi.
Viszont felmerül bennem a kérdés, mi lesz, ha esetleg keresni fog? Ha mondjuk eget és földet megmozgat, mert látni akar. Vagy hívni fog? Vagy baglyot küld... na jó, ez már túl abszurd, bár maga az elképzelés is az, hogy egy Mason kaliberű pasi épp az én társaságomra vágyna. Majd meglátjuk.
-Teszek az időre! Komolyan esküt teszek és te fogod felügyelni, hogy betartsam. Két hét múlva neki állok randizgatni és megpróbálom elfelejteni, ha eltűnik az életemből és nem keres többé.- bólintok a végére, hogy ezzel is tudatosítsam magamban is, végül kipislogok a kávézó ablakán. Még nem mertem megnézni a mai újságot. Na és az internet?! Jézusom, mi mindent írkálhatnak már ott. Talán meg se kellene néznem.
-Legszívesebben én is azt mondanám, hogy Ő a hibás, de mi van, ha én értettem félre mindent? Azt a csókot is lehet, hogy én harcoltam ki? Végül is, én akartam táncolni meg én karoltam át a nyakát.- ha jobban belegondolok, lehet én voltam a hülye. Na jó. Már megint Őt védem, de nem! Ő a hibás mindenért! Teljesen összezavart és tuti, hogy direkt csinálta.
-Na jó, befejeztem. Igazad van, mint mindig. Ő a hibás.- jelentem ki végül a kis tétovázásom után, majd elnevetem Kate reakcióján. Hálát adok az égnek, hogy nincs rá esély, hogy valaha is belém zúgna. Nem akarnék egy ilyen jó barátot elveszíteni. Maradjon csak az én hetero barátosném, akinek, amint rendbe jön a magánéletem, segítek összeszedni valami normális pasit, akire nem úgy tekint majd, mint bosszantó jelenségre az életében.
-Igen. Tudom, épp ezért talán pont egy masszőr fiú fog megfelelni. Szexik, egyszerűen, erős a kezük és biztos vagyok benne, hogy sok mindenhez értenek még a masszázson kívül.- vigyorodok el huncutul és érzem, hogy kezd egyre jobb hangulatom lenni. Ha nem a tegnap történteken rágódom, akkor nem lesz semmi baj. Teszek magasról az újságokra, a képekre és a hülyeségekre. Én tudom mi történt, meg Mason is és most már Kate is, ez pedig bőven elég. A többiek hagy találgassanak.
-Meglehetősen húzott a fejem, de nem voltam kiütve. Viszont rájöttem, hogy utálom a scoutch-ot.- húzom el a szám, mert még az emlékére is érzem, hogy megfájdul a fejem. Legközelebb kólázni fogok vagy valami női löttyöt iszok. Ácsi. Nem is lesz legközelebb, legalábbis nem Masonnel és nem egy puccos partin. Majd elmegyek Kate-el egy piszkos, füstös kis kocsmába.
-Nyugodtan igyál, nem zavar, de igen, én maradok a kakaónál.- vigyorodok el ismét, közben tekintetem az egyik vendégre siklik, akinek arcát eltakarja a méretes újság, amit olvas. Nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, ami az újságon van. Az a puszi, amit még akkor kaptam, ahogy Mason bekísért. Tenyerem homlokomra simítom, könyökömön megtámaszkodok és úgy bambulok inkább az asztalra. Igazság szerint, elég szép pár lennénk.
-Ugye tudod, hogy most, ha pár napra is, de celeb lettem? Reggel óta nem mentem a telefonom közelébe, mert már akkor 52 nem fogadott hívásom volt. Azt persze láttam, hogy egyik se Mason volt. Szóval, lehet téged is megtalálnak majd. Légy erős, Kate.- sóhajtom, mert amit a legkevésbé akarok az az, hogy őt is belerántgassam. Nem hiszem, hogy tetszene neki, ha firkászok rohannák le. Olyanok, mint mi! Brrr. Bár ki tudja. Talán lazábban kezelné, mint én.

Charlotte & Kate

seppet sem vidít fel az amit Kate mond, de igaza van. Semmit nem tudok Masonről. Legalábbis, az igaziról nem. Azt tudom, hogyan viselkedik a kamerák előtt és, hogy ért hozzá, hogy szerettesse meg magát az emberekkel. Tudja, milyennek kell lennie ahhoz, hogy elfogadják épp ezért nem tudom, hogy én ezt a megjátszott valakit tartom-e vonzónak, vagy azt a pasit, aki mögötte lakozik. Azt se tudom, hogy a tegnapi gondoskodó férfi, aki nem engedett el egyedül részegen, hanem felcipelt magához... az ő volt-e vagy az egyik kitalált karaktere? Vagy az, akivel táncoltam és megcsókolt... valami bóvli Casanova hasonmás akart lenni? Gőzöm nincs.
-Őszintén hiszek benne, Kate, hogy nem erről van szó, hogy Ő nem ilyen de persze, ezt megpróbálom elnyomni és ésszel gondolkozni. De mégis, hogy derítsem ki, milyen valójában? A tegnapi este után... ég a bőr a képemen. Nem is bánom, ha nem találkozok vele egy ideig.- vonok vállat, miközben kimondom a legfontosabb dolgot megint. Időre van szükségem és szerintem Masonnek is, mert még Ő sincs azzal talán tisztában, mit miért tesz. Gyanítom, arra már rájött, hogy velem nem fog játszadozni, így most ki kell találnia, mi másért csókolt meg.
-Az idő elvileg mindent megold, nem igaz?- erőltetek egy mosolyt barátosnémra pislogva, de ő is láthatja, hogy nem a legderűsebb ez a mosoly. Nem jó kedvemben mosolygok, pusztán próbálok pozitív maradni. Pár napig, hétig... elkerülöm Masont. Akkor majd kiderül, hogy amit érzek, az tinédzseres fellángolás vagy komolyabb ahogy az is kiderül, hogy hiányozni fogok-e Mason életéből, amit kétlek. Nem fog a nyakán lógni egy pióca, vagyis "keselyű". Talán sose volt még boldogabb, mint amilyen most lesz.
-Nem tudom, mi történt tegnap este. Ezért is nem szabad innom. Talán, ha józan lettem volna, akkor most mindent értenék.- vigyorgok Kate-re, gondolataimat pedig nem osztom meg vele, mert lehet lenyakazna. Csak a naiv Charlotte motyogja a hülye véleményét folyamatosan, hogy azért nem tett semmit Mason, mert velem komolyabb szándékai vannak. Röhejes, mi mindent fel tud hozni az ember az áhitott személy mentségére. Ilyenkor akád védő ügyvéd is lehetnék.
-Ha sokáig csiszolod az egomat, még azt hiszem, hogy ki akarsz velem kezdeni.- nevetem el magam és persze, egy pillanatig se gondolom komolyan, azt pedig remélem, Kate is tudja, hogy csak hülyéskedek. Az kellene még, hogy egy ilyen hülyeségen megsértődjön, bár akkor nagyot csalódnék benne, mert nem így ismertem meg.
-Még szép, hogy ez jár nekünk. Kicsit elvonatkoztatunk mindentől, kikapcsolunk és még szépülünk is közben. Nem, mintha szükségünk lenne rá, mert, ha én jól nézek ki szerinted, akkor te sem panaszkodhatsz. Lehet, a legjobb az lenne, ha mindketten felszednénk valami masszőr pasit...- vonogatom a szemöldököm a pasis ajánlatomra, de persze jómagamat el nem tudnám képzelni most valaki mással. Egyetlen egy csók emléke villan fel folyton a fejemben, és tudom jól, hogy ezt sürgősen orvosolnom kell, de nem épp egy masszőr lesz erre a megoldás. Talán megnézem a Titanicot úgy... tizenkétszer.
-Isten ments, de elmehetünk máshova. Én majd kakaózok vagy nem tudom. Nem akarok vízen, üdítőkön, kávén vagy kakaón kívül mást látni legalább két hónapig.- rázom a fejem, hogy ezzel is csak nyomatékosítsam, amit mondtam. Gyűlölöm az alkoholt. Eltompítja az ember agyát és teljesen meghülyíti, ráadásul jól mondta Mason. Iszonyatosan fáj a fejem a scoutch-tól.

Charlotte & Kate

öbbek közt azt is bírom Kateben, azon kívül, hogy ő az egyetlen bizalmasom, hogy mindig rávilágít a leglényegesebb dolgokra. Miért lebzselek állandóan Masono körül? Ezt már én is kérdeztem magamtól és persze gyorsan rávágtam a választ, hogy az újság miatt, de mélyen legbelül már régóta tudom, hogy nem így van. Ez csak egy jó ok, ami mögé elrejthetem a valódi szándékom. És, hogy az mi? Az, hogy lássam és találkozzak vele és, hogy minden egyes találkozó adjon egy kis reményt, hogy "talán majd most észre vesz és rájön, hogy nálam jobbat nem fog találni soha". De, ha erre nem is ébred rá, legalább a szemeimet hagy elégítsem ki azzal, hogy egy héten egyszer láthatom személyesen. Ezért is jó, hogy elég aktív életet él. Mindig van valami, amiről lehet kérdezősködni.
-Nem tudom Kate. Csak jó látni és pár percig elhinni, hogy ő olyan pasi, aki hozzám való. Jó néha eljátszani a gondolattal, hogy mi ketten összepasszolunk, ugyanakkor egy-egy találkozó jó arra is, hogy ráébredjek, mekkora tuskó tud lenni. Kár, hogy pár nap alatt ezt megmagyarázom magamnak és újra azt kezdem hinni, hogy valójában egy tök rendes pasi lehet, akinek csak az kell, hogy szeressék.- sóhajtok egyet az újabb hosszú monológom végén és félve Katere pillantok. Szerintem nem is érti már szegény, miről beszélek, mert már lassan én sem fogom érteni. Ki lehet egyáltalán igazodni ezen? Kétlem.
-Ötletem van, csak igazam nincs. Úgy érzem, hogy vonzódik hozzám és ezt sugallta az a tegnapi csók. Meg beszélt valami szikráról is, amit lángra kéne lobbantani, Kate. Csak azt nem tudom, hogy mindez őszinte volt-e, vagy egy jó alakítás? Soha ne kezdj színészekkel! Soha!- emelem fel figyelmeztetően mutatóujjamat, majd visszahelyezkedek kényelmesen a székemre, mert mindez idáig olyan lelekesen magyaráztam, hogy előrébb kerültem pár centit. Így is már mindenki minket néz és szerintem percek kérdése, hogy rájöjjön valaki, hogy engem látott az újságokban. Fenébe, ez a celeb élet idegesítő.
-Kérdés, hogy mire pályázott, ha még csak meg se fektetett részegen? Pedig alkalma lett volna rá.- sóhajtom tanácstalanul, hiszen hogy is ne lett volna rá alkalma. Ha egy csókkal felébresztett volna, amikor elaludtam a lakásán, biztos vagyok benne, hogy nem álltam volna le és befurakodtam volna az ágyába. Ez teljesen biztos, de Ő nem használta ki a helyzetet. Miért nem?
-Nyugodtan szidhatod, én is szoktam, mert egy haszonleső perszóna.- legyintek, ahogy visszakozni kezd és elvigyorodok. Az se érdekelne, ha cikket írna arról, mekkora egy aljas vipera az anyám, mert tisztában vagyok vele. Semmi más nem érdekelte soha csak, hogy úgy alakuljon az életünk, hogy az neki is jó legyen. Például, ha felszedtem volna Harry herceget, annak nagyon örült volna.
-Köszönöm, hogy próbálsz még némi tartást adni nekem. Sokszor már én se tudom, mit gondoljak magamról.- csóválom a fejem a saját hülyeségemen és rádöbbenek, hogy igaza van Katenek. Jó nő vagyok, aki ráadásul nem is olyan gerinctelen, mint amilyennek Mason tart. Sosem ártottam még senkinek a cikkeimmel az pedig, hogy szórakozási lehetőséget nyújtok az unatkozó idióta amerikai lakosoknak, inkább dícséretre méltó. És igen. Valójában csodásan nézek ki és nem nekem kéne vergődnöm egy pasiért. Neki kellene a lábaim előtt csúsznia, hogy megkaphasson. Harcolnia kellene azért, hogy kitüntessem a figyelmemmel. Azt hiszem, így kellene Masonhöz is állnom. Ha hiányozni fogok neki és az a csók tényleg komolyabb szándékú volt, mint gondolom, akkor majd keresni fog és küzd értem.
-Szerintem, már nem is lenne fejem épp ezért érdemled meg, hogy a sok idióta nyafogásom után tényleg elvigyelek wellnessezni. Mit szólnál, ha már holnap mennénk? Kiveszünk szabit vagy megmondjuk, hogy a szállodáról írunk cikket és kipróbáljuk minden szolgáltatásukat. Akkor még meg is úsznánk ingyen.- nevetem el magam a végére, mert igazából nem is jutott ez eszembe. Ha egy cikk miatt mennénk oda, az újság állná a költségeket, mi pedig írnánk egy isteni magasztaló regényt arról, mennyire jó volt ott. Mert tudom, hogy jó. Jobb, mint szenvedni a bizonytalanságtól.

Charlotte & Kate

ogalmam sincs mi lenne velem, ha Kate nem lenne hajlandó meghallgatni a nyűgjeimet. Mindig azt vallottam, hogy az embernek nem kell mindig panaszkodnia és úgy egyébként, meg tud mindenki állni a saját lábán, de rájöttem, hogy sokszor jó azért, ha el tudjuk mondani valakinek azt, ami a szívünket nyomja. Nem gondoltam volna, hogy épp Kate lesz ez a személy, de örülök, hogy így alakult. Képes olyan véleményt mondani, ami cseppet sem részre hajló.
-Nem vagyok boldog. Akkor lennék boldog, ha tudnám, mihez kezdjek.- sóhajtok egy nagyot újfent és tanácstalanul Katere pislogok. Ha tudnám... ha tudnám, hogy Mason nem úgy gondol rám, mint egy jó kis kalandra, akkor még tetszene is ez az egész, de így? Fogalmam sincs, mit akart jelenteni az a csók és azt se tudom, a korábbi flörtjeinkre hogyan kellene tekintenem.
-Nem tudom. Nem akartam hülyeséget csinálni és kicsit attól félek, hogy a hátam mögött most elégedetten röhög rajtam, amiért mégis csak bebizonyította magának és nekem is, hogy bárkit el tud csábítani. Ezt is bizonygatta este, hogy adott esetben el tudna csábítani...- túrok a hajamba egy újabb sóhaj kíséretében és szívem szerint a pultba verdesném a fejem. Fogalmam sincs, mit akarok. Talán ki kellene vennem egy kis szabadságot és elutazni valahova. Jesszus!
-A legrosszabb, hogy anyám rám fog szállni, ha meglátja a képeket. Csoda, hogy még nem hívott.- kerekednek el a szemeim és már hallom is, ahogy anya elmagyarázza nekem, milyen jót tenne a karrieremnek, ha felszedném Masont. Ő csak ezt látná az egészben. Az se érdekelné, ha mondjuk valójában nem érdekelne a Mason vagy undorodnék tőle. Csak a hírnevet látja és az neki elég is.
-Egyszer közölte velem, hogy nem tudna bennem megbízni vagy valami ilyesmi volt a szavai lényege és végül is meg tudom érteni.- bólintok egyet, miközben a semmibe pislogok már megint. Honnan is tudhatná, hogy sosem írnék meg róla semmit, ha együtt lennénk? Nem csinálnék az igazi Masonből szenzációt, ha megmutatná nekem. Sőt. Megbecsülném, hogy megnyílt nekem és féltve őrizgetném... na jó, már megint csöpög a kávézó.
-Remélem, tényleg tudja majd kezelni a dolgot és engem se járat le. És igen. Azt hittem nem fog megcsókolni. Nem az a kaliber vagyok, aki neki kellhet. Vagyis azt hittem. Bár sok szempontnak megfelelnék azok közül, amiket a tökéletes nőről mondott. Kiköpött én!- világosodok meg egy pillanatra, hogy végtére is esélyem az még lehetne, ha nem az lennék, aki. A sok jó tulajdonságomat elcsúfítja az, hogy újságíró vagyok.
-Mégis, hogyan deríthetném ki? Nem, Kate. Szépen eltűnök picit és remélem, hogy majd nem keres. Sőt. Talán meglepem magam szülinapomra és elutazok valahová. Vagy legalább menjünk el wellnessezni.- vigyorodok el, ahogy ez eszembe jut. Katere is ráférne némi kikapcsolódás. Tökéletes lenne, ha egy napot arra szánnánk, hogy csak masszíroztatnánk magunkat és hasonló dolgok.
-Mi lenne velem nélküled?- mosolyodok el végül lágyan és Katere pislogok. Ha ezt az egészet kiheverem, utána komolyan azon leszek, hogy az ő magánéletét rendbe tegyem.

Charlotte & Kate

ajnos előfordul, hogy a sok mesélnivaló közt eltűnik egy-egy infó morzsa, mint például ez a szívesség dolog. El se meséltem szegénynek, hogy nem rég Mason személyesen felhívott, hogy rávegyen, ne írjak meg egy cikket róla. Azt hiszem, ezt is pótolnom kell most.
-Ja igen. Volt egy csúnya húzásom. Kihallgattam egy beszélgetését egy csajjal, aztán felhívott, hogy lehetőleg ne írjam meg a cikket. Megegyeztünk, hogy így majd az adósom lesz. Mellesleg végig flörtöltünk egymással, szóval... na mindegy.- legyintek egyet az emlékre, ahogy a kádban ücsörögve hallgattam azt az őrültet és a bolond szövegelését, ami egyébként nagyon tetszett. Akárcsak a tegnapi flörtünk.
Kérdése hallatán bólintok, majd sóhajtok egy nagyot és az asztalra könyökölve Kate feje fölött a távolba révedek. Milyen volt? Le lehetne írni szavakkal milyen érzés, amikor megcsókol álmaid pasija egy "pofozz fel, de akkor is megcsókollak" megjegyzés után? Őrülten romantikus volt a csók pedig...
-Csodálatos volt, Kate. Komolyan mondom, ilyen hatással még egy csók sem volt rám. Azóta is csak azt bánom, hogy eltoltam magamtól.- csóválom a fejem rosszallóan és inkább az asztalt állok neki vakarászni. Haragszok is magamra, meg nem is. Tényleg képtelen vagyok eldönteni, hogy mit akarok. Igaza volt ebben Masonnek.
-Te ennek örülsz? Azt hittem leordítod majd a hajam és elhordasz mindenféle buta libának.- pislogok rá teljesen elcsodálkozva, de utána, mikor követeli a folytatást, természetesen folytatom a sztorit. MIért is ne tenném? Legszívesebben részletes leírást adnék mindenről Katenek, de nem akarom, hogy főbe lőjje magát a hülyeségeimtől.
-Nincs szürke ötven árnyalata. De megjegyzem, elég nehezen tudtam volna megállni, hogy ne legyen, csak épp becsiccsentettem és hát tudod, hogy olyankor bárhol el tudnék aludni.- vonok vállat, mert erről meg ugyebár nem tehetek. Bár, még mindig jobb, mintha minden rögtön kijönne belőlem. Szimplán így alszok egyet, utána jól vagyok és legalább így esély nincs arra, hogy hülyeséget csináljak.
-Pedig így volt. Bár előtte egyszer mikor még viccelődtünk azon, hogy majd neki kell haza támogatnia említette is, hogy odáig még nem süllyedt soha, hogy kihasználjon egy ilyen helyzetet. Kivéve, ha a nő tudja mit csinál. Hát én tudtam volna, de örülök, hogy nem tettem semmit.- kortyolok az újabb kávéból aztán gyengén Katere mosolygok. Nem azért örülök annak, hogy nem volt semmi több köztünk, mert nem akarnám. Hogy a fenébe ne akarnám, hogy Mason mellett ébredjek fel? Na de az akkor úgy kell megtörténjen, hogy... szóval tökéletesnek kellene lennie. Emlékeznem kell majd rá más részt pedig, ha most részegen lefeküdtem volna vele, biztos, hogy hetekig ostoroznám magam és bűntudatom lenne miatta.
-Igen. Igazából nem is haragszok érte, csak... igazság szerint nem tudom, hogy fogja viselni Mason, ha most rólam kérdezgetik majd. Azt meg végképp nem tudom, mit fog mondani.- kerekednek el a szemeim, ahogy ez eszembe jut, mert erről semmit nem beszéltünk meg. Vagy legalábbis nem emlékszek ilyesmire.
-Összezavart, mert te tudod a legjobban, hogy erről álmodozok már hetek óta, csak nem számítottam rá. Nem gondoltam volna, hogy Mr Blackburry meg fog csókolni, aztán haza visz magához és betakargat, de leginkább azt nem tudom, mi lesz ezek után? Nem találkozhatok vele. Ki kell tisztuljon a fejem és rendbe kell tegyem magamban ezt a dolgot, mert erős bennem a gyanú, hogy Ő csak szórakozik, én viszont nem akarok benne részt venni. Nem akarok egy lenni a sok közül, érted?- hogy értené? Én se értem az egészet, amit összehordok. Azt se tudom, miért akarom távol tartani majd magam ennyire Tőle, de az biztos, hogy így lesz. Leginkább azért, mert félek, hogy túlságosan zavarba ejtő lenne a jelenet, amikor újra találkozunk. Elég volt ezt a reggel túlélni úgy, hogy reggel ő üdvözölt.
-Megtennéd, hogy egy ideig átveszed a róla szóló cikkek írását? Nem tudnék nem elfogult lenni és nehét lenne elkerülnöm, ha interjút kellene vele csinálnom. Kérlek, Kate. Egész elviselhető tud lenni, ha akar és, ha megtudná, hogy a barátnőm vagy, talán ledobná a morcos pofit magáról.- ezt még én se hiszem el, de jól hangzik. Mason és Kate egy szobában? Képesek lennének kinyírni egymást! Mason se egy csendes típus és kimondja, amit akar, Kate pedig dettó. Lehet, hogy ez nem is volt olyan jó ötlet?

Charlotte & Kate

rtékelem, hogy nem ugrik azonnal nekem és áll neki faggatni a tegnap estéről, még akkor is, ha tudom, hogy arról akar hallani. Kicsit még helyre kell tennem magamban is a dolgokat, hogy pontosan meg tudjam neki fogalmazni a történteket és úgy tudjam elmesélni, hogy ne csöpögjön végül az egész kávézó tőlem.
Annak ellenére viszont, hogy nem rohanom le rögtön a mesélni valómmal, valójában alig várom, hogy megosszam vele, mert attól tartok, egyedül nem tudom hova tenni a dolgokat. Kell valaki, aki kioszt, ha hülyeséget csináltam vagy épp vállon vereget, amiért úgy cselekedtem, ahogy, Kate pedig ilyen. Simán a képembe vágja az őszinte véleményét.
-Rá bizony. Életmentő ez a kávé, mert őszintén szólva, meglehetősen másnapos vagyok.- sóhajtok egyet és ezzel máris adtam neki egy kis info morzsát, de természetesen nem csak ennyivel akarom kiszúrni a szemét. Mindent elmesélek majd részletesen, mert tudom, hogy majd megöli a kíváncsiság és nem félek cseppet sem, hogy felhasználná ellenem az infókat. Bár karrierista, mint én, nem hiszem, hogy képes lenne ilyesmire. Nagyon nagyot csalódnék, ha nem így lenne.
-Oké. Tudom mire vagy kíváncsi és el is mesélek mindent, csak megiszom a kávét.- vigyorodok el, ahogy közli, hogy csajos dolgokról akar csevegni és magamhoz is veszem véglegesen a kávés poharat, hogy szép nagy kortyokkal eltüntessem. Azt hiszem, ebből kelleni fog még vagy két adag, hogy kitisztuljon a fejem.
-Igen, Vele voltam a partyn, de pusztán csak azért, mert jött nekem egy szívességgel, engem meg nem akartak beengedni. Szóval bevitt, aztán elvoltunk. Táncoltunk... megcsókolt.- mesélem jó nagy szüneteket hagyva, ekkor pedig érzem, hogy a fejem vérvörösre vált, viszont még a csók emlékére is bizseregni kezd az ajkam. Nem egyszer csókolóztam már, de az biztos, hogy életemben nem éreztem még úgy, mint tegnap, amikor Mason ajkai tapadtak az enyémre. Gyanítom, ez azért volt, mert már olyan régóta vágytam erre, vagy nem tudom.
-De ne aggódj. Észnél voltam. Ezen kívül nem történt semmi, bár biztos benne lesz az újságokban az is, hogy nála töltöttem az éjszakát és mindenki azt fogja gondolni, hogy megfektetett. De nem. Haza akart fuvarozni, de elaludtam a kocsiban, így aztán felcipelt magához és ott aludtam. Igazság szerint, egész este úriember volt csak... teljesen összezavart az a csók.- sóhajtok ismét, végül Kate arcára lesek most először azóta, hogy beszélek. Nem tudom, mire számítsak tőle. Szidásra, dícséretre? Azt fogja mondani, hogy tök jó, hogy még észnél voltam vagy azt, hogy miért nem ragadtam meg az alkalmat és vetettem magam Mason ágyába? Gőzöm nincs, de félek tőle. Komolyan félek attól, mit fogok most kapni. Attól meg még inkább, hogy itt a kávézóban rám ismer valaki és neki áll a hátam mögött sutyorogni...

Charlotte & Kate

ehezen kötök barátságokat már, csak a munkámnak köszönhetően is. Mivel én egy "firkász" vagyok, mindenki óvakodik tőlem és mindenki bizalmatlan velem, mert azt hiszik, hogy én mást se csinálok, csak mindenki mondandójában a tuti cikket keresem. Pedig ez nem így van. Szívesen beszéletek én bárkivel magánemberként is és tudom, hol a határ. Na és persze, a legtöbbször engedélyt kérek és előre közlöm, ha a következő beszélgetés egy cikkhez kell.
Ennek ellenére akadt egy személy a munkahelyen, akivel igen hamar igen jó barátságot sikerült kötnünk. Az első pillanatban, ha valaki azt mondta volna, hogy mi jóban leszünk, biztos, hogy kiröhögöm. A csaj kiköpött olyan, mint én. Akaratos, célratörő, kitartó, makacs és ultra bosszantó, ha kiszagol valamit, mégis, talán épp a hasonlóságnak köszönhető, hogy összebarátkoztunk és igazából örülök ennek. Van valaki legalább, akivel nem csak munkaügyekről tudok csevegni vagy épp, aki nem gondolja, hogy minden egyes szavára ügyelnie kell, mert tudja, mikor vagyok az újságíró és mikor nem.
-Szia!- intek az asztalhoz közeledve, ahogy megpillantom Kate friss és üde arcát. Ez mondjuk rólam nem mondható el, de azért a nyúzott ábrázatomra odavarázsolok egy mosolyt, végül ledobom magam hozzá.
-Á, remek. Életmentő kávé lesz ez.- pillantok le az előttem illatozó kávéadagra és, még mielőtt bármit is mondanék, belekortyolok. Bizony, még meleg de, ha hideg lenne se zavarna különösebben. A tegnapi este után az se érdekelne, ha mászik ez a kávé, csak koffeintartalma legyen. Zúg a fejem és a fény is elég bántó. Nem iszok soha többé egy kortyot sem.
-Isteni a kávé, köszönöm. De gondolom nem ezért akartál találkozni.- ismerem már és tudom jól, ha vasárnap délután elrángat kávézni, akkor ő bizony tudni akar valamit és van is egy sejtésem arról, mit szeretne. Gyanítom, hogy a tegnapi partyról már nem egy kép elé került... bárcsak kitörölhetném a tegnapot. Akarnám? Magam sem tudom eldönteni, hogy jó volt-e vagy inkább bánom.