Charlotte&Kate

Charlotte & Kate

lképzelni nem tudom, mennyivel bánhatnak velünk másképp, ha megtudják, hogy újságírók vagyunk. Nem, mintha most olyan rossz bánásmódban részesülnénk, mert nekem eddig semmi okom nincs a panaszra. Sőt. Tetszik a hely, a kiszolgálás, az emberek. Szerintem ez tényleg egy olyan hely, ahol csakis jól érezheti magát az ember.
-Lehet, nem is lesz rá szükség.- vigyorodok el, mert látom Kate-en, hogy ő meg aztán végképp élvezi ezt az egészet. Ráfér már egy kis lazítás, mert ha én munkamániás vagyok, akkor ő nem tudom mi. Még nálam is túl tesz, ami nem baj, csak nem egészséges. Most egy kicsit ki kell kapcsolnia. És nekem is.
-Igen. Ebben egyet kell értsek veled.- bólogatok mosolyogva még akkor is, ha a pultos srác valószínűleg valami kezdő főiskolás lehet, aki suli mellett ebből az állásból tartja fenn magát. Legalábbis, nálam nem saccolom idősebbnek. Ahoz túl kölyökképű, de persze ettől még cuki. Csini pofa, jó segg, jó test... a kor meg kit érdekelne, ha arra kerülne a sor? Más kérdés, hogy nem vagyok az alkalmi szex híve, úgyhogy meghagyom a tagot Kate-nek.
-Indíthatnánk egy cikksorozatot. 30 nap pihenés vagy ilyesmi címmel. Beköltöznénk és elmondanánk utána, milyen is volt ez az egész két újságírónő szempontjából.- vonok vállat, miközben ötletelek, de tény, nem lenne életem legrosszabb élménye, ha itt maradnánk örökre. Kiszolgálnának, nekünk pedig annyi lenne a dolgunk, hogy hagyjuk. Teljes nyugodtság, kipihentség, de egy idő után az nem fárasztó? Nem értek én ehhez.
Még javában az első koktélom szürcsölgetem és próbálok rájönni, hogy akkor ez most jól esik-e nekem vagy sem, mikor Kate a második körről kérdez. Ezt én asszem inkább kihagyom, szóval nemlegesen megrázom a fejem és meglóbálom a poharam, hogy az nekem még épp elég. Lehet ezt is bánni fogom így másnaposan.
-Igyál csak. Majd eltámogatlak valamelyik szobába. Vagy szólok a srácnak, segítsen rajtad.- sutyorgok, miközben a nekünk háttal álló pultos felé biccentek és huncut mosoly kúszik arcomra. Komolyan szívesen ráuszítanám Katere, mert ha valami feltűnt, az az, hogy igen szép szemekkel méregeti kolléganőmet. A pasik amúgy is buknak a náluk idősebb nőkre, Kate pedig biztos tudna neki mutatni egyet s mást.
-Menjünk. A srácot nem viszed magaddal?- nevetem el magam, miközben kicsatangolok ismét a hallba és körbe lesek, hogy akkor most merre is tovább. Előbb masszázs vagy inkább szauna? De lehet manikűr-pedikűr is. Olyan nehéz választani.
-Te hova mész először?- kérdezem érdeklődve Kate-et, miközben magamhoz veszek egy prospektust is, hogy mégis mi mindent lehet itt csinálni és próbálom kiszámolósdival eldönteni, melyik a legszimpibb most hirtelen.

Charlotte & Kate

ate előrángatta magából a lazábbik énjét, aminek személy szerint nagyon örülök. Rá is rá fér, hogy kicsit tegyen magasról mindenre és csak azzal törődjön, hogy élvezze ezt a napot. Megérdemeljük! Ez a legfőbb indok az egészre, és amúgy is, nagy nevű újságírók vagyunk. Simán lecsekkolhatunk ilyen helyeket, mint wellness szálloda.
-Éld csak bele magad, mert hamarosan úgyis valóra válik.- röhögök, miközben a kormányt markolom és próbálok a lehető legrövidebb úton eljutni a cél felé. Menjen mindenki az útból, mert jövünk! Ez most a mottónk. Semmi más nem érdekel csak, hogy odaérjünk és kikapcsolhassak.
Kapásból gondoskodnak róla, hogy királykisasszonynak érezzük magunkat és, ha írok is esetleg a helyről, ezt nem fogom kihagyni belőle. Sok helyen megfeledkeznek arról, hogy az első benyomás a legfontosabb. Itt viszont udvariasak és minden gyönyörűszép, mosolyom pedig csak akkor fagy rá az arcomra, mikor Kate közli, hogy igyunk. Gyorsan lekérdezem az agysejtjeimet, mennyire vevők ilyesmire, de a másnaposságot már csak haloványan érzem. A fejem nem zakatol olyan durván és a gyomrom se kavarog. Talán, még segítek is rajta, ha iszok egy pohárkával.
-Jó, oké. Igyunk.- vigyorodok el, miközben megindulok vele együtt a kis bár felé, ami már önmagában olyan, mint a Nirvana, vagy minek hívják a hippik a paradicsomot. Aranyos, nyugis és árad belőle a csíííí. Na jó, ennyire nem vagyok szakavatott. Maradjunk annyiban, hogy kellemes a hely.
-Na majd még kiderül, hogy hozzuk össze az egészet. Lehet, hogy nem is lesz úgy hely vagy fogalmam sincs, mennyire vannak tele ilyenkor.- vonok vállat végül, ahogy ledobom magam az egyik bárszékre és máris a koktéllapot kezdem bújni. Jó lesz nekem most valami gyümölcsös akármi. Valami szolid, alig alkoholos koktél, amitől nem dőlök ki.
-Egy ilyen áfonyás vodkás csodát kérnék.- mutatok a kiválasztott italra, mire a pultos srác bólint egyet azzal a relaxációs mosollyal az arcán, és már tölti is ki nekünk a kért italokat. Jó lesz ez. Érzem.
-Mi lenne, ha ennek örömére közösen írnánk majd egy cikket a helyről? Ha jó, akkor azért, ha rossz, akkor meg azért?- lesek mosolyogva Katere és igazából én még mindig nem tartom kizártnak, hogy céges számlát kérjünk végül. Miért is ne lehetne egy ilyen megmozdulásunk? Leteszteljük az egyik szállót. Szoktak ilyesmit csinálni a jó újságírók nem?

Charlotte & Kate

lyanok vagyunk, mint két kisgyerek, akiket apuci vagy anyuci épp Disney Land-be készül elvinni. Én legalábbis fel vagyok teljesen villanyozva a gondolattól, hogy nem vár ránk más, mint teljes ellazulás. Rám fér már és mivel Kate is hasonlóan karrierista és munkamániás, mint én, szerintem neki sem árt, ha kicsit elvonatkoztat az újságtól. Hiába, hogy nem fizikai munka ez, mert épp nem ásunk a város szélén, elfáradunk és a testünk sínyli meg. Reggelente én például úgy érzem magam, mint egy 80 éves vén asszony. Vagyis, nem tudom az hogyan érzi magát de, szerintem olyan érzés lehet. Fáj mindenem. Ezt teszi a kimerültség. Szóval, most pihenés vár ránk és sok sok nevetés.
-Igen. De én azt se bánom, ha nő, csak valaki csináljon valamit az izmaimmal.- vigyorodok el, miközben sikeresen kirángatom végre barátnémat a lakásából és becuccolunk a kocsiba. Tényleg látszik rajta is, hogy ez rá fért már. Mekkora zseni vagyok, hogy ezt kitaláltam? Sőt! Ha ez most jól sikerül és tényleg élvezni fogjuk, akkor havi szinten beiktatunk egy vagy két ilyen alkalmat. Ez olyan csajos este lesz, csak épp munkamániás kivitelben. Nem piálunk és manikűrözünk egymásnak, hanem lazítunk.
-Kérdezd meg, lehet-e róla szó. Internet biztos van. Onnan küldözgetnéd a cikkeidet, közben a hátadat gyúrná valami izmos szexisten.- kuncogok halkan, majd indítok és már száguldok is a végállomás felé. Szerencsénkre, ilyen időtájt olyan nagy dugó már azért nem szokott lenni, így elég gyorsan megérkezünk és, ahogy kell, az ajtóban vár egy férfi, aki segít a cuccainkat bevonszolni, majd a másik leparkolja a kocsit. Tiszta exkluzívnak érzem magam.
-Hova menjünk először?- kérdezem Kate-et, ahogy a kezembe kapott prospektust kezdem nézegetni és megmondom őszintén, legszívesebben mindenhova mennék egyszerre. Nehéz döntés, hogy iszappakolást akarok-e előbb vagy épp pedikűrt-manikűrt. Mindet élvezem, ha eljutok. Az is lehet, hogy a frizurámmal csináltatok valamit. Még fogalmam sincs.
-Ja és... külön menjünk vagy inkább együtt tervezzünk?- kérdezem kíváncsian Kate-et újra, hiszen nekem ugyan egyértelmű, hogy ha már együtt jöttünk, a legtöbb helyre együtt megyünk be, de nem biztos, hogy Kate is így gondolja. Lehet, hogy a lazítás alatt arra is gondol, hogy nem csicsereg neki a kedves barátnője.

Charlotte & Kate

gaza van Katenek. Nem egyszerű olyat alkotni, amiért sok sok ember rajong és nehéz eltalálni azt a stílust, ami sokak ízlésének megfelel. Ugyanolyan ez, mint celebnek lenni. Nem biztos, hogy mindenki szeretni fog, de neked törekednek kell arra, hogy sok ember legyen a rajongód és ne hagyjanak eltűnni a süllyesztőben. Nagyon nem könnyű feladat ez és épp ezért nem álltam még neki megpróbálni.
-Na majd egyszer. Talán.- jegyzem meg mosolyogva, aztán csak ámulok azon a sok jón, amit rólam mond. Már megint túl elfogult velem szemben, tudom, mert annyira csodálatos azért mégsem vagyok. Meg vannak a hibáim. Tesze-tosza vagyok és hiányzik belőlem a határozottság, ami benne meg van. Adhatna belőle egy kicsit kölcsönbe. Akkor talán azt is tudnám, hogy most mihez kezdjek az életemmel és ezzel a Masonös üggyel. Így viszont tanácstalan vagyok.
-Megint zavarba hozol, Kate. Fejezd be!- szólok rá röhögve, de aztán csak hálásan mosolygok rá. Olyan önbizalomfröccsöt tud nekem néha adni, hogy azért már komolyan mondom, fizetnem kellene. Ma viszont inkább egy wellnesseléssel hálálom meg.
-Igen, tudom. Úgyis lesz valami. Mindig van valami.- vonok vállat és újult erővel mosolygok rá. Tudom, hogy valami úgyis történni fog, aminek köszönhetően tudni fogom, merre tovább. Vagy jó lesz vagy rossz, de valami lesz és ez az élet rendje. Események, amik tovább hajtanak és tovább terelik a kis történetünket valamerre. Ilyen ez.
Miután elbúcsúzunk és hazavonulok a cuccaimért, Katenél kötök ki, hogy a csengővel megpróbáljam kicsalogatni otthonról. Hangja hallatán elvigyorodok és szinte látom magam előtt, hogy kapkodva próbál elkészülni végre. Nem, mintha nagyon siettetném. Wellness lesz és az a pár perc, ami rajta múlik, már nem számít. Annyit még kibírunk, de aztán, amikor végre megjelenik az ajtóban, vigyorgok azért, mint a vad alma.
-Nyomás, kisanyám. Készen állsz?- kuncogok, ahogy segítek levinni a cuccát majd bedobom a kocsiba, ahogy önmagamat is. Alig várom, hogy elkezdődjön ez az egész. Kész felüdülés lesz a sok baromság után, amit átéltem.

Charlotte & Kate

ól esik, amikor ilyesmiket mond, hogy jól írok meg miegymás és el is hiszem, de azért azt is tudom, hogy kissé elfogult velem szemben. Mégis csak a barátnőm és ez így természetes. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a képembe vágná simán, ha egy cikkem borzalmas is lenne. Értékelem Kate-ben, hogy őszinte velem mindig. Nem tétovázik. Ha van valami véleménye, elmondja nekem akár jó, akár rossz.
-Elfogult vagy de, ha lesz is ilyen, kapsz majd egy külön, névre szóló példányt és szerintem az egyik karaktert rólad mintáznám.- vigyorodok el, mert persze én meg aztán végképp elfogult vagyok. Ha valaki kitart mellettem, elvisel és támogat, meg tudom hálálni. Kateről pedig tényleg érdemes lenne egy karaktert megformálni. Erős, határozott nő, aki nem fél senkitől és semmitől. Nem is tudok elképzelni olyan élethelyzetet, ahol ő tanácstalan lenne.
-Igen. Valami olyanra, aminek értelme is van és nem csak egy-két napig menő, mert annyi az össz értéke.- vonok vállat, mert igazából még én magam sem tudom, hogy mire gondolok. Valami olyat szeretnék egyszer alkotni, amit évek múltán is felemlegetnek, hogy "igen, az a könyv csodálatos és mindenkinek ajánlom" vagy ilyesmi. Persze, nem vagyok én Shakespeare épp ezért nem akarom, hogy valami könyvem majd, ha egyszer végre befejezek egyet kötelező olvasmány legyen, csak legyen visszhangja az életemnek.
-Én azért annyira nem vagyok büszke magamra. Úgysem hiszed el, de akkor sem érdemelte meg. Oké, megsértett, de én kezdtem a hisztit. De végül is már mindegy.- legyintek, mintha ennyivel elintézném, de magamban ez még jó ideig vissza fog köszönni. Tényleg nem tudom, hogy fog ez lezajlani, mert még az is bennem van, hogy talán nekem kellene majd bocsánatot kérnem. Még képes is lennék rá, amilyen hülye vagyok, akkor pedig minden büszkeségem oda veszne. Remélem, lesz bennem elég erő, hogy ne csináljak ilyesmit.
-Nem is tudják az emberek, mennyire képes befolyásolni őket az a hülye doboz és az újságok. A divat magazinok meg mindenféle baromágok... mindenki próbál azokhoz igazodni. Komolyan, szinte utálom néha magam, amiért ezt csinálom és azt hiszem, gyerek koromban nem is erre vágytam. Ideje lesz szerintem rendbe tenni magamban pár dolgot.- azaz eljött az ideje egy nagytakarításnak, hiszen minden embernél el jön ez az időszak olykor-olykor, amikor úgy érzi, hogy valami nem jól van és most le kell állni picit, hogy letisztuljon a víz. Ennyire összezavart volna Mason vagy ez alapból megtörtént volna? Fogalmam sincs.
-Vagy, ha neked megfelel, felveszlek és majd haza viszlek. Nem tart semeddig és így a kocsid sem kell ott hagyni valahol.- vágom rá hirtelen, mert valahogy ez eddig eszembe se jutott. Nem akartam én Kate-et megfosztani attól, hogy a saját kocsijával jöhessen vagy akármi, így viszont ez tűnik a leglogikusabbnak. El is döntöttem, hogy így lesz.
-Egy óra múlva akkor felveszlek.- vigyorodok el, közben a számla is megérkezik, amit kifizetek, mert én így akarom. Elég neki az is, hogy hallgatta a hülyeségeimet nem még, hogy ő fizessen. Majd legközelebb. Aztán intek még vigyorogva és kievickélek a kávézóból, hogy haza vonuljak és össze kapjam kicsit magam. Lélekben felkészülök a tisztulásra meg miegymás, miközben próbálok nem a telefonomra pillantani és engedni a késztetésnek, hogy bekapcsoljam. Jó az úgy, ahogy van.
Az egy óra pedig el is illan azzal, hogy ülök és lesek magam elé az életemen töprengve. Mi legyen most? Merre tovább? Masont elfelejtsem vagy sem? Megannyi kérdés, amire választ nem most fogok kapni, így hát amint annyi az idő el is indulok Kate-hez, hogy pár perc múlva csengessek nála, ha elkészült.

Charlotte & Kate

mádom, hogy ennyire egy húron pendülünk Kate-el. Nem is lennénk másképp ilyen jó barátnők, hiszen milyen durva viták lennének abból, ha ő imádná pl a Szürke ötven árnyalatát, én meg nem vagy épp fordítva? Így viszont együtt ócsárolhatjuk azt a szennyet, amit szívem szerint még arra se használnék, hogy begyújtsak vele. Pocsék, röhejes, nevetséges, retek... tudnék még sok mindent mondani rá, mert egyszerűen egy borzalom.
-Szerintem neki ülök majd én is egy hasonlónak. Na az lesz csak igazán siker könyv. De nem ám ilyen töketlen balfék lesz fabrikálva az adoniszból. Nem! Utálom, amikor egy pasi őrülten vonzó, aztán valami rinyagép miatt átvált Casanova és Rómeó közös gyerekébe.- csóválom a fejem rosszallóan és nem is tudom mit tennék magammal, ha Masonnel ilyesmi történne. Persze, kell a romantika és elvárnám tőle, ha közünk lenne egymáshoz, hogy olykor éreztesse velem, hogy nő vagyok és vonzó és egyebek, de azért nem kell túlzásokba esni. Az ágyban se örülnék neki éppenséggel, ha úgy bánna velem, mint egy törékeny porcelán babával. Bár az ostorozást se igazán igényelném. Lényegtelen. Az a fontos, hogy nem jó, amikor a-ból át esik valaki b-be. Olyankor jön a kiábrándulás és társai.
-Iiigen, bár őszintén szólva én egyre kevésbé élvezem, hogy Miley Cyrus féléket üldözök az utcán. Szánalmasnak érzem magam, az olvasókat meg még nálam is szánalmasabbnak látom. Azt hiszem, komolyan át kellene térnem valami olyan szakirányra, ami líraibb vagy nem is tudom.- találgatok hangosan, hátha Kate rájön, mit akarok konkrétan megfogalmazni, de a lényege az, hogy olyat akarok írni, amire pár év múlva büszke lehetnék. Még azt is élvezném, ha forgatókönyvet írhatnék és most már a kellő ismeretség is meg lenne hozzá. Talán neki is kéne látnom. Olyan sok ötletem van.
-Fel én. Kijárt már neki és talán észhez téríti picit.- vonok vállat, de igazából lelkiismeret furdalásom van a pofon miatt. Oké, bunkó volt, de én váltottam ezt ki belőle, mert neki álltam hisztizni, holott mindent megtett azért, hogy rendben legyek. Haza fuvarozott, betakargatott és még csak meg se erőszakolt én meg kivertem a balhét. Meg még fel is pofoztam.
-Ez a hely tele van hülyékkel. Tudod, azokkal az igazi zombikkal, akik leülnek a tévé elé, nézik a hülye műsorokat és fel se fogják mi történik körülöttük. Remélem, én sose leszek ilyen. Ezért is nem nézek tévét. Inkább olvasok vagy netezek, akkor nem tudnak akármi hülyeséget az orrom alá dörgölni.- oké, a neten is vannak reklámok meg miegymás, de nincsenek beteg tévé show-k vagy idióta sorozatok, csak az, ami tényleg érdekel. A szappanoperáktól például már a falra mászok. Nem kell engem hülyíteni ilyenekkel.
-De nem megyünk túl közel hozzá! Csak találkoztunk, kocsiba pattanunk és indulás. Jut eszembe. Jössz kocsival vagy inkább menjek én? Ki akar sétálni?- vigyorodok el és őszintén szólva, nekem teljesen mindegy, hogy jutok el odáig, mert már útközben a relaxáláson leszek ezerrel. Lehet el is alszok majd menet közben, de az tuti, hogy nem fogok semmi dühítő dologra gondolni. Sem újság, sem Szürke ötven árnyalata, se Mason...

Charlotte & Kate

alán. Hát ez az, hogy a beszélgetésünkben, ha szóba kerül Mason vagy, hogy mit kellene tennem, túl sok a "ha" meg a "talán". Tehát, konkrétan ötletem nincs se nekem, se Katenek, hogy mi lenne most a legjobb döntés. Azt hiszem, a legjobb az lesz, ha hagyom szimplán, hogy az események maguktól menjenek tovább amerre akarnak. Néha jó kicsit sodródni az árral.
-Már nem tudom, miért érdemes meg miért nem.- vonok vállat, hiszen ha valaki kitartó, nem feltétlenül tudja attól még, hogy meddig érdemes kitartani valamiért. Sok film van erről és élő példák is bizonyítanak ezt is meg azt is. Akkor most az ember döntse el, hogy mi a jó.
-A legjobb az lesz, ha senki se emlékszik majd senki nevére. Akkor arról se tudunk majd pontosan beszélni, hogy mi történt ott.- vonok vállat vigyorogva, miközben újfent megjelenik előttem a kép a kis tábortűzről és a részegségről és arról... ahogy Masonnel turbékolunk a tűz mellett ücsörögve a földön. Őrület, hogy mára már eljutottam odáig, hogy ha szóba jön, hogy "egy pasi" nekem konkrétan Ő ugrik be. Túlságosan felé húzok és épp ezért fogok én még nagyot koppanni.
-Igen. Szexis, amíg az a buta picsa nem csinál belőle egy nyálgépet, egy pincsit, aki az összes vonzó tulajdonságát levetkőzi és olyan lesz, mint egy idióta barom. Mindez egy senkiért, aki még csak okosnak sem nevezhető, mert buta, mint a segg és annyi tapintat sincs benne, mint egy elefántban. Az a női karakter minden, csak nem vonzó.- nem tehetek róla. Ha könyvről, véleményről vagy kritikáról van szó, ömlenek belőlem a szavak. Újságíróként nem ártott ezzel a könyvvel is tisztában lennem, így aztán elolvastam, de már a harmincadik oldalnál úgy voltam vele, hogy megkeresem a kedves író nőt és agyon verem azzal a példánnyal, ami nálam volt. Na de nem számít. Nem is megyek bele jobban de azért elgondolkozok egy pillanatra, hogy kritikusnak jobb lennék az újságnál.
-Szerintem Masonnek is van bőven titka, amit gondosan rejteget a nyilvánosság elől, hiába a kócos szexi fajta. Mindenkinek vannak titkai.- pillantok sejtelmesen Katere, mert ugyebár az is tuti, hogy neki is vannak és asszem, nekem is vannak. Mindenki csinált már olyat, amire nem büszke vagy éppen tevékenykedik valami olyasmit, amit nem kéne vagy nem illik. Ilyen ez a világ. Kétszínű és titokzatos.
-Most se szemétkedett igazából, csak megsértett. De megkapta érte, ami jár. Felpofoztam. Szerintem már ez is elég sokkoló volt számára.- ez az, amit nem akartam elmondani Katenek de már muszáj volt, hogy jobban átlássa a dolgokat. Igenis, kiálltam magamért és a hőn áhított lovagot felképeltem, mert így éreztem jogosnak. Látszólag ugyan nem is hatotta meg, de valamiért az az érzésem, hogy nem sűrűn történik ilyesmi Masonnel. Én viszont megtettem, és rohadt büszke vagyok magamra.
-Igen. És a mostohaanyám nevelt, aki mindig takarítónőként használt, Mason pedig a tegnapi bálon szedett fel, ahol elhagytam a cipőmet, mert éjfélre haza kellett érnem. Tudom én. Ismerem őket. Borzalmasak. Én azért jobb szeretem a valóságot leírni és utána járni mindennek alaposan.- húzom el a szám, ahogy eszembe jut a sok hülye, akik pusztán azért, hogy minél olvasottabb cikkjeik legyenek, őrültségeket írnak le. Ha elvesztik a hitelességüket, sokkal nagyobbat bukhatnak, de ez eszükbe se jut, csak hazudoznak. Írnának inkább fantasy regényeket az ilyenek.
-Akárhogy is legyen, nem szívesen rúgatnám ki magam. Akkor anyámnak lenne igaza, hogy elcsesztem mindent és ezt nem akarom.- nevetem el magam, mintha valóban ez lenne a legfőbb oka annak, hogy nem hagyom abba az írást. Igen, ez is meghatározó. Bizonyítani akarok neki, megmutatni, hogy igen is, az az út is járható, amit találtam magamnak. Más tészta, hogy imádom is a munkám. Szerencsére.
- Azt elhiszem, de nem faggatlak. Inkább vonuljunk akkor, aztán egy óra múlva, ha találkozunk valahol, úgy jó?- állok föl az asztaltól, miközben intek a pincérnek és az órámra lesek. Kell az a wellness... most! Testnek és léleknek a felfrissülés, a masszázs meg ilyenek. Szükségünk van rá, ez ma bebizonyosodott.

Charlotte & Kate

emmi kétségem afelől, hogy elég kitartó tudnék lenni, ha arról lenne szó, hogy be kell törni Masont. Már, ha lenne rá esélyem és mondjuk egy pár lennénk. Lehet, hogy eleinte kikészítene, de szép lassan megmutatnám neki, mi az, amivel jutalmat érdemelhet ki és mi az, amivel a bennem lakozó fúriát ereszti szabadjára. A pasik is olyanok, mint a kutyák. Meg a nők is.
-Tudod, hogy kitartó vagyok. Talán túlságosan is.- húzom el kissé a szám, mintha ez olyan nagy probléma lenne, pedig nem az, hiszen többször nyertem már emiatt, mint ahányszor vesztettem. Vegyül példának Masont, aki nem sok újságíróval volt hajlandó szóba állni, erre engem még le is smárolt. Ez annak köszönhető, hogy nem adtam fel és mindig bepróbálkoztam. Talán most is ezt tenném és megszegném a fogadalmam, hogy nem keresném többé. Újra és újra az orra alá dörgölném magam amolyan szándékos véletleneknek köszönhetően, hátha rájönne, hogy én vagyok számára a tökéletes nő. Amolyan "Hiszel a szerelemben első látásra vagy sétáljak el előtted még egyszer?" effektus lenne, de akkor sem adnám fel.
-Mindenképp valami egyszerű nevű pasit keresnénk, hogy még csatak részegen is meg tudjuk szólítani valahogy.- kuncogok, ahogy magam elé képzelem azt a hippi féle életmódos izét. Letáboroznánk valahol Arizonában a kaktuszok környékén, tüzet gyújtanánk, piálnánk és élveznénk két tájszólásos adonisz társaságát. De még mennyire, hogy élveznénk... én személy szerint főleg akkor élvezném, ha Mason kinézetű lenne a tag és még viselkedésre is olyan lenne...
-Te az a nő vagy, aki tipikusan a Mr Grey típusú pasikra bukik, tudom én. Csak nehogy te is kifogj valami kötözős barmot, mint a könyvben. Ennyivel jobbak a kócos pasik. Tudod, mire számíthatsz tőlük. Humorra, némi bunkóságra, vad szexre és társaikra...- egyre inkább olyan ez a beszélgetés, mint két gimnazista csacsogása. Legalábbis részemről, hiszen pasikról beszélek folyamatosan. Tényleg elment az eszem.
-Csak önmagam tesztelésére komolyan kipróbálnám ezt a fapofás dolgot de tudom, hogy vagy elröhögném, vagy szimplán kiülne az arcomra az imádat.- sóhajtok egyet gondterhelten, mert ha valami kiderült már gyermek koromban az az, hogy nem vagyok jó színésznő. Hazudni sem tudtam soha a szüleimnek. Volt, hogy még olyat is bevallottam, amit nem is én csináltam csak, hogy ne legyen rajtam nyomás. Nem vagyok én jó az ilyesmi dolgokban. Kivéve, ha egy őrülten jó cikkről van szó, mert akkor tudom úgy használni a szavakat, hogy nem is hazudok, de kiszedek mindent az illetőből. Úgyis elérem amit akarok, csak épp tiszta eszközökkel.
-Szent Isten, ne is mondd! Még nem mertem se újságárus, se laptop közelébe menni. Mi mindent írhattak már össze rólunk?- temetem arcom a kezeimbe, de aztán veszek pár mély levegőt és lenyugtatom magam. Végtére is, teszek rá, mit találnak ki. Én tudom mi történt. Tudom, hogy Mason volt olyan édes, hogy nem használta ki, hogy be voltam rúgva, sőt. Őrülten édes volt és ezért hálás vagyok neki. Annak már kevésbé, hogy ezt az egészet át kellett élnem miatta.
-Édes vagy. Tuti, hogy akkor nem küldene el. Két ilyen príma írótól nem szabadulna meg.- vigyorodok el, mert tény, hogy mi ketten azért jócskán kiteszünk magunkért. Nem hiába nincs magánéletünk. Sokkal fontosabb nekünk a munka. Vagyis... eddig az volt de, ha Masonnel sikerülne akármit is alkotni, komolyan elgondolkodnék azon, mi a fontosabb.
-Én simán el tudom ezt képzelni. Remélem, idővel kiderül a főnökről és Masonről is, hogy tévedtem-e vagy sem.- vigyorodok el és tényleg alig várom a percet, amikor a főnök pl sírva jön be dolgozni, mert meghalt az arany hala. Na akkor kiderülne, hogy valójában nem is olyan szőrös szívű, mint amilyennek tűnik.
-Tudom. Másképp nem tudnál jó cikkeket írni. Meg se merem kérdezni, mi a titkod.- vigyorodok el sunyin, mert bár elképzelésem van róla, de nem akarok én találgatni. Idővel majd kiderül. Most viszont, ahogy az órára pillantok, leginkább azt a wellnest kezdem hiányolni. Érzem, hogy kívül belül szükségem lenne rá.
-Akkor mikor is menjünk wellnessezni, miben maradtunk?- pillantok fel Katere kérdőn, mert a sok Masonnel kapcsolatos elképzelésem között elveszett már ez az infó. Ki kell ürítenem az agyam, hogy az ilyen dolgok ne váljanak csak úgy köddé.

Charlotte & Kate

vadló hallatán azért egy pillanatig elgondolkozok, hogy most ez valóban igaz-e rám, de rá kell döbbenjek, hogy aránylag igen. Mármint, minden relativitás kérdése. Azaz, nem szokásom egy éjszakás kalandokba keveredni, de nem is váratok egy felnőtt férfit az első ágyba bújással fél évig. Szóval, amolyan normális szinten vagyok vadló. Viszonylag gyorsan el lehet nyerni a szimpátiám, de ugyanilyen gyorsan ki lehet esni abból a bizonyos kosárból, és abban az esetben, ha tetszik a pacák, egész rövid udvarlást követően döntök úgy, hogy akkor lépjünk a következő szintre. Viszont, ha nem tetszik a pasas... na akkor igazán betörhetetlen vagyok. Volt, aki évekig próbálkozott...
-De tudod, mindig akad valaki, aki az ilyen lovakat is képes betörni, ha elég kitartóan küzd.- nem utalgatok én, dehogy is, de azért ezt nem árt megjegyeznem. Mindenkinek meg van a gyenge pontja, mindenki beadja előbb-utóbb a derekát és mindenki számára létezik az a bizonyos Valaki, aki miatt elássuk a büszkeségünket, hülyét csinálunk magunkból és olyasmiket is megteszünk, amiket amúgy nem tennénk. Ilyen a szerelem... vagy mi.
-Én egy Jonathant akarok.- nevetem el magam, ahogy elképzelem magunkat azon a kis kiruccanáson két cowboy-jal, akiknek szalma szál lóg ki a szájukból és elképesztően vicces tájszólással beszélnek. Már pusztán emiatt is megérné ez az egész, de mindemellett szívesen megnéznék pár helyet. A Grand Canyon-t, Colorado-t, Texast, Arizonát és még sorolhatnám. Ezen a téren igen is vonz a természet.
-Igazad van, nem menne. De annyira vicces lenne, ha mégis olyan vagány lennék, hogy képes lennék egy ilyet végig csinálni.- sóhajtok egyet ábrándosan és megpróbálom elképzelni a helyzetet, ahogy Mason értetlenül lesne rám, amiért olyan lettem, mint egy robot. Mert ebben az esetben kb úgy viselkednék. Se vigyor, se jó pofizás, csak a munka és a kérdések. Előbb-utóbb biztos megunná, idegbajt kapna és faggatni kezdene, miért vagyok karót nyelt.
-Ezt azért Masonről nehéz elképzelnem, mikor az esetek 90%-ában össze-vissza áll a haja. Olyan édesen kócosan, tudod...- jegyzem meg halkan, de a többi viszont talán stimmel. Tutira megszokta már, hogy mindent megkap és ezt lehet nőkre és holmikra egyaránt érteni. Egyre többen hevernek a lába előtt, Ő pedig élvezi és ezért játékszer számára minden. Gondolom én is.
-Az életem így is könnyű, amíg nem kezdek el gondolkozni. Ergo, ki kell sütni az agyam és minden rendben lesz.- tárom szét a karjaim vigyorogva, mintha épp most találtam volna fel az időgépet, aztán kultúrálom magam, még mielőtt kivágnak a kávézóból. Ha valaki hallja, mi minden hülyeségről csicsergünk mi most, biztosan azt fontolgatja már, hogy belénk állít egy-egy villát, kanalat, széklábat vagy akármit.
-Tudom, hogy nem rúgna ki. Imádja olvasni az irományaimat.- vonok vállat mosolyogva, kissé nagyképűen, de mit tegyek, ha ez van? Legalább egy valaki imád valamiért és mondjuk nem is igazán árt, ha az éppenséggel a főnököm. Legalább biztosítva van némiképp az állásom.
-Ami azt illeti, a főnök is jó színész, mert amúgy csupaszív ember, csak játsza a tuskót. Szerintem Mason is ilyen lehet. Ez amolyan védelmi mechanizmus a pasiknál általában, nem? Nálad is az.- sandítok óvatosan Kate-re és van egy olyan érzésem, hogy most talán terelni fogja a témát, de akkor is így gondolom. Szeretné ő a szerelmet, csak a csalódást nem akarja. Vagy tévednék? Meglehet.
-Lehet neked is rá kéne akadnod valami celebre. Sok mindent köszönhetek az idióta hírességeknek, akik kikotyognak ezt-azt vagy épp részegen összeesnek egy buliban. Nem tudom mi lenne velem, ha normálisak lennének.- csóválom a fejem mosolyogva, végül a fali órára lesek. Meglehetősen régóta beszélgetünk már Kate-el, de esküszöm élvezem. Rég mondtam már ki ennyi mindent hangosan, s csupán azt remélem, hogy nem küld el a búsba, amint végeztünk.

Charlotte & Kate

a Kate nem tenné hozzá a mondandójához, hogy elájul amennyiben azt mondom, amit ő felvázol, simán előadnám, mert tényleg így érzek. Minden héten legalább egyszer felkerestem Masont valami cikk miatt és eleinte azt hittem, hogy ez csak az elhivatottság miatt van, hogy rendesen akarom végezni a munkám, de aztán rádöbbentem,  hogy hiányzik, ha nem látom bizonyos időközönként. Hiányzik a hangja, a hülye beszólásai, a mosolya és a vesébe látó tekintete, ami olyan sötét, mint egy viharos nyári éjszakán az égbolt. Mindezt persze nem közlöm Kate-el, mert akkor megkapnám, hogy borzasztóan nyálas vagyok és nem is szoktam ilyesmivel villogni. Maradjon csak az én titkom, hogy legbelül egy igazán romantikus fiatal nő vagyok, aki várja a hercegét. Azt a férfit, aki képes lenne térdre ereszkedni, amikor megkérné a kezem, aki olykor meglepne egy-egy virágcsokorral vagy reggelivel az ágyban, vagy épp csak szimplán képes lenne mindenki előtt világgá kürtölni, hogy szeret engem. Na ez a férfi nem létezik, ezért is nem reklámozom, hogy legbelül ilyesmikről álmodozom.
-Isten ments, hogy miattam elájulj! Nem vagyok teljesen belezúgva Mason Blackburrybe!- jelentem ki olyan ábrázattal, mint aki épp a bíróságon tanúskodik valamiről, dehát másképp nem is tudnék ekkorát hazudni. Valójában oda vagyok érte. Nagyon is és ez a legborzasztóbb az egészben.
-Jó, rendben. Úgysincs rá sok esély, hogy épp ő lenne a pasim, ha elindulnánk, szóval oké. Nem lesz ott se Mason se Blackburry, ahogy kéred.- vigyorodok el és persze egy pillanatig belegondolok, hogy mi van, ha mégis együtt lennék Masonnel akkor épp? Közlöm vele, hogy bocs szivi, de ezt jó ideje lebeszéltük Kate-el és kikötése volt, hogy te nem lehetsz ott? Ugyanakkor felesleges ezen agyalnom, mert mi sosem leszünk egy pár. Nem illünk össze. Ugye?
-Furcsa, hogy a makacsságom épp most hagyott cserben. Érdekes módon, Masonért nem harcolok makacsul. Feladtam egy nagy vita után és eltűntem a képből. Nem tudom, hogy ennek örüljek-e inkább vagy sem. A makacs Charlotte ennek ellenére megjelenne nála fapofával egy újabb cikk miatt. Lehet ezt kellene tennem. Eljátszani, hogy cseppet sem hat meg, hogy összevesztünk és úgy kezelni, mint egy idegent.- vonok vállat az elgondolásom végén és megint azon kapom magam, hogy be nem áll a szám. Szerencsétlen Kate-et meg már kivégzem a sok hülyeséggel, mert ekkora adag romantikában egy év alatt nem részesül. El tudom képzelni, hova kíván már lassan, amiért még mindig ezen a témán lovagolok. Terelnem kell valamerre, mert a végén mindketten megzakkanunk. Én Mason miatt, Kate pedig miattam.
-Lehet, hogy azért nem áll le más nőkkel, mert mindet olyan könnyen megkapja. Azt pedig egy pasi sem szereti. Küzdeni nem kell érte, nincs meg a vadászösztön, nincs meg a várva várt csók és a forró együttlét... meg is tudom érteni, amiért így viselkednek a helyes, gazdag pasik.- gondolkodok el hangosan ezen az egészen és tény, ha pasi lennék, én is így csinálnám. Az a nő semmit nem ér, aki az első kedves szó után szét teszi a lábát, mert az ember egyből arra gondol, hogy akkor mindenki mással is ezt teszi-e? Emellett kimaradnak a szép udvarlások, a várva várt, véletlennek leplezett gyengéd érintések és egyebek.
-Lehet, hogy nem lennék jó G.I. Jane. Én nem tudok olyan durva és brutális lenni, mint egy katona. Én kedves, aranyos és imádnivaló vagyok mindig.- pillogok szerényen de mindezt nem egoból mondom. Én azért jobb szeretem, ha a legtöbb ember szeret, azokra pedig, akik rühellnek a munkám miatt, inkább nem is gondolok. Csak lehangolnának.
-Igazán kedves lenne tőled. Tényleg jó lesz most picit eltűnni. Szerintem délután fel is hívom a főnököt, hogy a héten ne számítson rám. Gondolom megérti majd vagy fene tudja. Maximum felmondok. Az lenne csak a nagy változás.- vonok vállat, mert igazából már ez sem érdekel és ez igazán ijesztő. Imádom a munkámat és most még azt se érzem, hogy elhivatott lennék vele kapcsolatban. Jelenleg semmit nem érzek, csak nagy csalódottságot és sértettséget. Na meg a tegnap esti alkohol mennyiség nyomait.
-Tudod, azért lehet, ha megismerné, másképp gondolnád. Én sem hittem, hogy ez a pasi tud normális lenni, de érezned kellett volna azt a gyengédséget, ahogy felcipelt. Nem beszélve arról a csókról, ami nem az a macsós "ledugom a nyelvem a torkodon" féle volt. Szerintem Mason egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatja magát. Vagy lehet, hogy megint csak védeni próbálom?- pislogok Katere tanácstalanul, kicsit rémülten, mert én se tudom már mi igaz és mi nem. Mi az, amivel én ruházom fel álmaim pasiját és mi az, ami tényleg valódi.
-Na jó. Nem akarlak kikészíteni mára. Beszéljünk valami másról. Min dolgozol manapság?- ha nem pasi és szerelmi élet, akkor munka. Mi más is lehetne, ami elég unalmas téma egy vasárnapi másnaposság elleni kávézáshoz?

Charlotte & Kate

egint igaza van Katenek, mert tényleg hiába tudnám megjátszani magam, attól még ugyanúgy csorgatnám a nyálam Mason után. Sőt. Ha netán együtt kellene dolgoznunk... az még végzetesebb lenne. Képtelen lennék érzelmek nélkül együtt dolgozni vele és mondjuk egy párt alakítani egy filmben. Jó ég! Mekkora csapás lenne. Jó ez nekem így.
-Furcsa így konkrétan hallani, hogy belezúgtam. Eddig ez nem is tudatosult ennyire bennem de most, hogy mondod...- pislogok elgondolkodva és be kell valljam, tényleg erről van szó. Ha visszagondolok a reggelre, ahogy összebújva aludtunk vagy arra, amikor felcipelt a lakására, finom borzongás fut végig rajtam. Bár az is lehet, hogy mindez csupán a rohadt jól működő kémia. Fogalmam sincs.
-Egyszer mindenképp összehozunk egy ilyesmi utat. Maximum, ha addigra lesz pasink, akkor négyesben csináljuk vagy csajos utazás lesz, de nekem is jól esne egy kis távolság ettől a várostól, ahol mindenhonnan Mason képe virít rám.- sóhajtok egyet kicsit morcosan, de valójában nem is bánom annyira, hogy sűrűn elém akad Mason vagy a neten vagy az újságokban. Imádom nézni. Jézusom, Charlotte, ez már tényleg beteges!
-Mondom, hogy kifordultam önmagamból. Én nem szoktam ilyeneket mondani és... nekem nem holmi celeb pasikkal kéne foglalkoznom, hanem a munkámmal. Ez nevetséges.- csóválom a fejem elképedt arccal, végül arcom tenyereimben temetem és pár pillanatig csak lesek a sötétbe. Mi lesz velem a karrierem során, ha az első nőcsábász adonisz így elcsavarta a fejem? Vagy ez nem sikerülne mindenkinek, csak Mason ilyen különleges? Benne meg van minden, amit egy pasiban valaha kerestem. Legalábbis, eddig úgy nézett ki, hogy ez így van. És még a vitánk is olyan volt, hogy... ha egy pár lennénk biztos nem leléptem volna végül, hanem valami sokkal romantikusabbat csináltam volna. Úgy még az a pofon se tűnne most olyan botrányosnak, mert így ég az arcom miatta. Felképeltem szegényt, pedig tényleg egész este rendes volt velem.
-Nem fog keresni de, ha mégis... fogalmam sincs, mit tegyek majd. Az biztos, hogy nem fogok azonnal megenyhülni. Érezze csak, hogy megsértett és nem az a nő vagyok, akit egy mosollyal visszaédesgethet magához.- puffogok újfent, ahogy Róla van szó és el is határozom magam ezzel kapcsolatban. NEM FOGOK AZONNAL ELFELEJTENI MINDENT! Ha valaha újra látni akar és beszélni velem, akkor igen is, erőltesse majd meg magát! Mutassa ki, hogy hiányzok neki és, hogy szeretne még látni az életben. Ja és persze kérjen bocsánatot, amiért úgy beszélt velem, mint egy olcsó ribanccal vasárnap kora reggel.
-Így is tökéletesek a tanácsaid. Legalább ezektől kemény és büszke leszek, nem egy csöpögős picsa. Szívesebben lennék olyan betörhetetlen, mint amilyen te vagy, Kate. Sose sajnáld, amiért nem tudsz úgy csöpögni valakiről, mint én. Soha!- pislogok komolyan barátnőm arcába és így is gondolok mindent, ahogy elmondtam. Sose hazudnék Katenek, mert nem érdemli meg, mert mindig is korrekt volt velem. Ha hülyeséget csináltam, igen is a pofámba vágta, de legalább nem bájolgott és ezt tisztelem benne. Most is kerek perec elmondta a véleményét, mert nem az a célja, hogy benyalja magát nálam hanem, hogy segítsen a véleményével.
-Ez rendes tőled. Talán tényleg eltűnök picit. Szabit veszek ki a hétre vagy nem tudom. Kell egy kis szünet most de, természetesen a wellnest megejtjük.- vigyorodtam el a végére, majd hálásan Katere pislogtam. Megint ott tartok, hogy mi lenne velem nélküle? Képtelen lennék átvészelni például ezt a napot is vagy, valami sötét sarokba bőgnék egyedül.
-A lovagom bekaphatja.- válaszolom egy vagány vigyorral, mintha tényleg komolyan gondolnám és tényleg komolyan utálnám most Masont vagy mi, pedig nem így van. Azt utálom, hogy még ezek után is ember számba veszem, de mit tegyek, ha előttem csak az jelenik meg mindig, ahogy összebújva aludtunk?

Charlotte & Kate

alóban, az én helyzetemen rohadtul nem segít, hogy jó színész. Nagyon nem, mert így sosem fogom megtudni, mikor mit mondhatok. Azt se fogom soha tudni, hogy bízhatok-e benne akármivel kapcsolatban is. Mondjukk most már tök mindegy, mert soha többé nem fogunk beszélni, van egy olyan érzésem. Vagyis, a negatív kis Charlotte, aki most összezuhant, folyton ezt kántálja. Remélem, hogy nem neki lesz igaza.
-Igen, tudom. Miért nem lettem én is színész? Akkor ez most leperegne rólam, nem?- morfondírozok, bár tudom jól, ha színész lennék is, akkor is meg lennének a saját érzéseim, amiket nem tudnék kordában tartani, csak egy-egy felvétel erejéig. A magánéletben úgyis elő törne minden.
-Tudod, néha ez nekem is eszembe jut. Eltűnni a fenébe ebből az egész forgatagból, beülni a kocsiba és csak menni, amerre a fejem visz. Annyira jó lenne. Komolyan bevállalnék egy ilyen utat és, ha te elkísérnél, akkor még jobb lenne, mint képzeltem.- mosolyodok el a végére és picit el is játszok a gondolattal, hogy Kate és én elindulunk a 66-os úton és végig megyünk Amerikán.
-Tudom, hogy csak magamat kínzom vele és próbálom is elterelni a gondolataim de... úristen, ez most nagyon nyálas lesz, de mindenről Ő jut eszembe. Komolyan, ez már betegség. Gyógyíts ki, kérlek!- nevetem el magam a végére kínomban és a fejemet fogom, hogy kevésbé látszódjon, mennyire vörös most, mert érzem, hogy majd leég az egész fejem. Mikor lettem én ennyire buta picsa? Ja igen, ezt Mason is a fejemhez vágta. Talán igaza is volt. Elment a maradék eszem is. Nekem a karrieremre kellene koncentrálnom, nem sztárocskákra.
-Remélem is, hogy tudják hol a helyük, mert manapság annyi ideg van bennem, hogy simán kiverném a balhét. Fogalmam sincs, mi van velem. Kifordultam önmagamból teljesen.- sóhajtok egyet fejcsóválás közben és az asztalon lévő kis szalvétával kezdek játszadozni. Vagyis, össze-vissza hajtogatom. Lehet a végére kijön belőle egy Mason, mi?
-Nem tudom, Kate. Elég durva vita volt. Kétlem, hogy eljönne hozzám a bocsánatomért esedezni. Büszkébb ő annál.- húzom el a számat szomorúan, végül inkább eleresztem azt a kis szalvétát, mert már szanaszét gyűrtem. Le kell nyugodnom és elfogadni, hogy ennek itt és most vége, ez ennyi volt és minden megy tovább. Visszaáll az életem olyanná, amilyen Mason előtt volt. Nyugodt, karriermániás és pont.
-Irigylem, hogy te képes vagy erre. Kikapcsolod és kész, de én nem tudom. Szerintem túl érzelmes vagyok.- röhögöm el magam, de nem járok messze az igazságtól, asszem. Minden hülyeségen képes vagyok meghatódni és, ha szeretek, akkor nagyon szeretek. Akár szerelemből, akár testvért, akár barátot. Ha pedig megutálok valakit, azt végleg teszem. Ott nincs több lehetőség.
-Jó, rendben. Hidd el, legjobban annak örülnék, ha mindenki békén hagyna. Lehet, kikapcsolom a telefonom. Te megtalálsz, ha akarsz, mások meg ne keressenek. Még Ő se.- vágom oda vállat vonva, de talán tényleg ez lenne a megoldás. Nem kell nekem telefon, hogy minden hülye elérjen vagy épp, hogy Mason felhívjon vagy ne adj' Isten én hívjam fel egy gyenge pillanatomban. Pedig biztos, hogy eszembe fog még jutni párszor, hogy bocsánatot kérek tőle én, de nem teszem. Nem tehetem!

Charlotte & Kate

udom én, hogy Katenek nincs oka kedvelni Masont. Valószínűleg én se tenném, ha nem ismerném. Mármint, annyira nem ismerném, amennyire, mert azért még én se mondhatom el, hogy tudom milyen ember, de némi időt már töltöttem együtt vele és van fogalmam róla. Tudom, hogy a bunkó, flegma, egoista celebecske képes átformálódni gondoskodó, udvarias, kedves és figyelmes pasivá, akit érdemes szeretni. Csak azt nem tudom, melyik a színészi alakítás és melyik a valódi. Jó lenne kideríteni.
-Arról nem Ő tehet, hogy a filmek bénák. Ő jól alakít és ezt most mindenféle elfogultság nélkül mondom.- mert valljuk be, tehetséges színész, akárki akármit mond. Ez persze nem könnyíti meg az én helyzetemet, sőt. Csak ront az egészen, mert míg én a saját énemmel villogok, Ő ezernyi arcot viselhet. Rohadtul nem fair ez így.
-Ne. Ha Mason nem fog keresni, mindenre vágyni fogok, csak menő pasikra nem. Jó lesz nekem valami favágó Coloradoból vagy egy cowboy. Nem érdekelnek többé a menő pasik.- rázom nemlegesen a fejem, miközben ezt ledarálom és bár viccesnek hathat, cseppet sem vicc. Volt már alkalmam Masonhöz hasonló pasikhoz és, ha valamit tudok, az az, hogy nem érdemes velük kezdeni. A legtöbb, csak porig rombolja az egodat. Mason mondjuk ebben is más, mert ő inkább csiszolta, amikor arra buzdított, hogy ne érezzem magam kevesebbnek a kis színésznőcske mellett, akinek tetszett a ruhája, ez pedig mindennél többet ért nekem. Mintha kitekerve azt mondta volna, hogy gyönyörű vagyok.
-Tök mindegy. Azért az az egoista oroszlán iszonyat jól csókol. Azt hiszem, napokig ezt a jelenetet fogom visszajátszani a fejemben, ha épp pocsék napom lesz.- sóhajtok egyet ismét ábrándosan és a távolba pislogok, ahogy felidézem magam előtt a jelenetet. És az a duma... mint egy igazi romantikus regény főszereplője. Teljesen levett a lábamról, ami részben nevetséges, részben pedig jó. Kevés pasi van rám ilyen hatással.
-Nem akarok többé dolgozni. Hogy menjek így majd be a szerkesztőségre. Mindenki furcsán fog méregetni... összesúgnak a hátam mögött. Én nem vagyok elég erős ehhez. Talán, mégse függesztem fel a kapcsolatom az alkohollal.- vigyorodok el a végére, de persze nem tervezem, hogy alkoholista leszek, csak épp lehet, hogy sűrűbben nézek majd a pohár aljára, mint eddig. Azaz nem két havonta egyszer, hanem havonta kétszer. Az még nem vészes, nem?
-Egy forrócsokit tejszínhabbal és egyéb nyalánkságokkal. Szóval, legyen fullos. Szükségem van boldogság hormonra.- lesek fel a pincérre, de aztán gyorsan az asztalt kezdem szuggerálni, mert az jut eszembe, hogy talán rám ismer a pasi és mostantól ő is másképp néz majd rám. De pocsék celeb lennék, te jó ég.
-Nem is baj, ha nem iszol. Másképp nem tudnál ilyen bölcs dolgokat mondani, mert megint igazad van. Nem sokáig leszek szenzáció, ez a lényeg. Visszakapom a régi, Mason mentes életem... bár ennek valamiért nem örülök annyira, csak hát valami azt súgja, hogy nem fog keresni. A kis vitánk után biztos nem.- sóhajtok újfent, ahogy eszembe jut az a kora reggeli civakodás, vagy nem is tudom minek nevezzem. Ő megsértett, én megsértettem Őt és kész. Mindketten sértettek vagyunk az pedig esélytelen, hogy én menjek oda hozzá a bocsánatáért könyörögni. Nincs az a pénz. Eleget koppantam már életemben.
-Hogy a fenébe tudsz te ennyire erős és magabiztos lenni? Irigyellek, Kate. Elképesztő nő vagy és csupán azért nem sorakoznak a pasik az ajtód előtt, mert megvered őket.- vigyorodok el a végére, de tény és való, hogy ott virít szegénynek a homlokán a "kopj le" felirat, mert nem is akar pasikkal foglalkozni. Hacsak nem rövidtávon, de azt hiszem, Katere ráférne már egy kis szerelem. Talán, ehez a Mason ügyhöz se így állna hozzá, ha valaki felelevenítené benne milyen is rózsaszínben látni a világot.
-Tudod mit? Neked kellene megírnod egy cikket erről az egészről. Megengedném.- kúszik szelíd mosoly az arcomra, ahogy eszembe jut az egyetlen lehetőség, hogy is hálálhatnám meg Katenek, hogy most itt ücsörög velem. Ő az egyetlen, akitől nem sajnálnám a sztorit és szívesen olvasnám a cikkét egy buta szőke picsáról, aki bedőlt Mason Blackburrynek.