Reggel kissé kómás fejjel keltem az ébresztőmre, ami hat előtt egy olyan 20 perccel szólt. Nem volt semmi kedvem felkelni, de tudtam, hogy muszáj. Kócos fejjel, egy szál pizsiben mentek ki a konyhába, valami reggeli féleségért, mert a gyomrom eszeveszettül morgott, aminek csak egy jelentése volt, hogy éhes voltam. Olyan gyorsan ettem, amennyire csak tudtam, ettől persze csuklani kezdtem, de nem foglalkozva ezzel a szobámba mentem, ahol összefogtam a hajam és beálltam a zuhany alá. Gondoltam a hideg víz felébreszt és meg is történt ez, mert felsikoltottam, ahogy a bőrömhöz ért, az a nagyon hideg víz. Utálom ezeket a nyomorék csapokat, mert én azt akarom, hogy langyos legyen, de mindig vagy forró, vagy hideg lesz, így a kettőt váltogatva jutok el oda, hogy tiszta leszek. Egy törülközőt tekerve magam köré a fogaimat kezdem mosni, miközben rájövök, hogy öltöznöm is kéne, így a fogkefével a számban kezdek el futkározni, a szekrényem és a mosdóban lévő csap között. Elég röhejesen nézhettem ki, de mivel mindenki aludt, nagy zajt meg nem csaptam senki sem látta, ahogy ugrálok a fogkefével a számban és a nadrágban a fél lábammal, míg a másikra próbáltam ráhúzni.
Nagy szerencsémre én időben elindultam és pont beérkeztem. Se előbb, sem később, teljesen pontos voltam. Mindig így csinálom, mert várni nem szeretek, és azt sem szeretem, ha rám várnak, így muszáj pontosnak lennem. Mikor megérkeztem kezelésbe vettek, hogy nőnek nézzek ki, ne valami férfinak mellekkel, majd be is vittek a rendező elé. A forgatókönyvet olvasgattam, nem is tudom mennyi ideje, amikor kiabálásra lettem figyelmes. Valakit szidott a rendező, majd fogta magát és kiment, mire csak furán néztem utána. Hát mindegy ő tudja. Már révedtem is volna vissza az olvasásba, mikor egy kellemesen mély hangot hallottam és a hang irányába felé fordultam. -Szia! Én Valeri vagyok. Veled fogok dolgozni?-oké, hülye kérdés volt, de én itt most senkit sem ismerek, és azt sem tudom, kihez, hogy viszonyuljak, mert nem tudom milyenek is ők.
words: 319 ♪ notes: remélem egynek elmegy
Vendég Vendég
Tárgy: Valeri & Christian Pént. Jún. 06 2014, 19:24
A koránkelés nem igazán az én művészetem, de mivel jövök eggyel az ügynökömnek az előző szerep felhajtásáért, így egy szó nélkül nyomon le az órát, ami 6:00-t mutat és eszeveszettül vernyákol. Mérges vagyok rá, amiért pont ma nem romlott el. Kedvetlenül mászok ki a meleg takaró öleléséről, hogy egy frissítő zuhanyra cseréljem. Fél óra múlva menetkésznek nyílvánítottam magamat és miután kulcsra zártam a lakásomat a közeli kávézó felé vettem az irányt. Napszemüveggel takartam enyhén kékes szemeimet. Nem kicsit viselt meg a korai kelés. A paramountnak viszont tartoztam ennyivel és elvileg a többi forgatás már nem lesz ennyire korán. Csak ezzel az eggyel kell megkűzdenem. Egy erősebb tejeskávét kérek, hogy kitartson, amíg elsétálok a közeli studióig. A pultoslány még mindig ráírja a számát a poharamra, pedig már sokadjára nem hívom őt fel. Kis késéssel ugyan de odaérek végül a forgatás helyszínére , ahol egy ideges stáb fogad és máris levetkőztetnek, hogy emberi külsőt varázsoljanak nekem, én pedig csak elviselem, ahogyan végigtépik a hajamat, enyhe sminket dobnak fel, hogy ne legyen a homlokomra írva a forgatás időpontja. -Legyél kedves a lánnyal. Nagy reménység és a főnök kedveli.-pördül oda hozzá egyébként hiperaktív ügynöknőm. Szük fekete ruhát visel , mint mindig és az illata intenzívebb , mint egy vattacukros bódénak. Bólintok egyet Ő pedig mutatja az ujjával, hogy egy mosolyt is akar, így kierőszakolom magamból. Másképp úgysem hagyna békén. Végül kamerakész állapotba kereülök és egy fejhallgatós lány elkísér a felvétel helyszínéig és őszintén fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből. A rendező üvöltözik valami miatt és kivonul a teremből, így én közelebb lépek egy szőke hajú lányhoz, aki valószínüleg a nagy reménység. -Szia! Chris vagyok.-mutatkozok be.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Valeri & Christian 
Szomb. Jún. 07 2014, 10:44