Gina & Rick - You're back

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudom, nem kellene így lennie, de pokolian nehéz volt elengednem őt. Muzdulatlannak maradni, amíg kilép az ajtón. De őrültség lenne megakadályozni abban, hogy elmenjen. Tudom, hogy erre van szükségem. Nem állítottam meg, nem ragadtam meg a karját, hogy visszahúzzam, nem mentem utána. Egyszerűen csak ott álltam és megvártam, amíg elsétál. Egyszer már megtette. Tudtam, hogy most is menni fog, csak meg kellett győznöm arról, hogy hiba volt visszajönnie, hiszen azt az egyetlen vékonyka köteléket is könnyűszerrel eltépte, ami összekötött minket. Azért pedig pláne nincs értelme maradnia és küzdenie, ami nincs és nem is volt meg közöttünk. Ő csak szerelemre vágyik. Arra, hogy valaki szeresse, hogy valakinek Ő legyen az egyetlen, aki a világot, a mindent jelenti. De ezt az értést nem tőlem fogja megkapni. Én nem adhatom meg neki. Nekünk nincs közös jövőnk, legfeljebb a képzeletében létezhetett valamikor évekkel ez előtt egy álomvilágban, amibe belecsöppentem, mint egy herceg. De nem vagyok az. Én nem vagyok herceg. Legalábbis az Ő hercege sosem leszek. Nem lehetek... csakis jót teszek mindkettőnkkel azzal, hogy hagyom elmenni. Ha most kiejteném a számon, hogy várjon... Akkor sem tudnék mit mondani neki. Egyszerűen csak... Az lesz a legjobb, ha most elmegy. De még jobb az lenne, ha képesek volnánk úgy tenni, mintha ez a beszélgetés sosem valósult volna meg. Nem találkoztunk. Ez az egész nem történt meg. Végighallgattam. Ezt, ennyit ígértem meg magamban. Megtettem. Megtartottam a szavam. De azt nem mondtam, hogy ettől a vallomástól, ami talán csak nagyon ügyesen begyakorolt otthon a tükör előtt közben bármi is megfog változni. Azt álljtja, hogy felnőtt. Akkor neki is pontosan tudnia kell, hogy a mi történetünknek vége. Sőt, soha el sem kellett volna kezdődnie.

Vendég

Rich & Gina

Már nem tudtam, hogy mit tehetnék... Észre kell vennem azt, hogy végleg elveszítettem azt az embert akit szerettem, már nem tudok mit tenni azért, hogy bármi jót érezzen irántam. Tönkre tettem az életét, ezért megértem, hogy utál, de... Igazából nincs semmi de. Fel kell adnom ezt az egész őrületemet, hogy megszerzem őt magamnak. Kicsit furcsa ezt hallani tőlem, hogy feladni, hisz eddig mindig megszereztem amit akartam, de úgy látszik van egy hiba amivel még én sem tudok megküzdeni, amit nem tudok kijavítani, szimplán csak elfogadni tudom nagy nehezen. Szeretem őt a mai napig, és képes lennék bármit eldobni csak is azért, hogy vele lehessek, de úgy nem közeledhetek felé, ha ő ezt nem hagyja... Ilyenkor mindig az jut eszembe amit anya mesélt nekem mikor 13 éves lehettem; azt mondta, hogy sose fussak egy olyan pasi után aki nem akarja, hogy utolérjem. Hát, Rich nem akarja, így hát el kell őt engednem és a tudatot, hogy szeretem őt. El kell őt felednem, még ha nehezen is megy...
- Igazad van, hiba volt ide vissza jönnöm, ne haragudj, hogy zavartalak. - mondom halkan és ránézek. Végig nézek még utoljára rajta, hogy legalább ne felejtsem el azt, hogy milyen volt az a férfi akit oly annyira szerettem...
Felvettem a kapucnimat, meg a napszemüveget és újra elindultam az ajtó felé. Most már nem reménykedek abban, hogy fog mondani bármit, abban még inkább nem reménykedek, hogy megakadályoz a távozásomban, hisz ő mondta, hogy menjek el. Akkor miért állítana meg?! Csak fáj őt elengedni...

megjegyzés: kérlek tegyél valamit, nagyon nem akarom még a játék végét, és már Rich is tehetne valami jót, és nem azt, hogy Ginát elengedi. (:

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Mit? Mit kellene bevallanom magamnak? - Alig, hogy kivártam végigmondja, amit akar folytattam is tovább egy újabb kérdéssel, hogy árulja el nekem mégis mi az, amit be kellene vallanom magamnak, mert bevallom sejtelmem sincs. Annak idején nagyon sok mindent beláttam és idővel vallottam be magamnak, amikben hibáztam, amiben rosszul döntöttem, amit elrontottam. A vele való barátságunk is csak egy hiba volt, hiszen ami ennyire csúnyán ér véget, az csakis egy hiba lehetett.
- Hibából hibába esel... Már megint túl sok képzelsz... Lássuk csak, mit láthattál a szemeimben akkor? Boldogságot például? Azt, hogy boldog voltam? - Igen. Akkor az voltam. Boldog. De ez már csak emlék. Valami, amit nem fogok visszakapni. Valami, ami elmúlt és nem jön vissza többé. Én elengedtem őt, amikor úgy döntött egyetlen szó nélkül, egy árva szó nélkül, magyarázat, válaszok nélkül tovább áll, csak mert belátta, hogy a helyzet kezd kissé túlnőni rajta, hogy ezzel a hazugságával már nem bír el, de nincs aki megvédhetné, mert mindenkit becsapott és elmart magam mellől.
- Miért maradnál? Csináld csak azt, amiben jó vagy. - Én megbíztam benne. Kedveltem. Jól kijöttünk egymással. Én eltudom fogadni, ha valóban csak ennyit érdemeltem. Fáj, de tovább kellett lépnem. Alá kellett írnom egy rakás válási papírt, meg kellett jelennem a bíróságon, szembesülnöm kellett a kételkedő tekintetekkel, el kellett viselnem, hogy miatta felfüggesztettek, hogy bemocskolta az életemet. Nem volt épp könnyű, de kibírtam. - Tudod, elmondani az igazat sosem késő. De visszacsinálni azt sosem lehetséges. - De ez már az utolsó utáni pillanathoz is túl késő. Nincsen már jelentősége.

Vendég

Rich & Gina

- Lehet, hogy sok mindent értettem félre, de egyszer mikor bejöttél hozzám és a szemembe néztél, láttam azt a csillogást a szemedben amit addig még soha. És tagadhatod, de legalább magadnak kéne bevallanod. - mondom meg neki kerek perec a tényeket. És most jöhet megint azzal a dumával, hogy én csak beleéltem magamat, meg többet képzeltem a dolgokba, de ez nem igaz! Egy pillanatig láttam a szemében, hogy ő is érez irántam valamit, ami több mint barátság. És tagadhatja magának, de egyszer, amikor eljön az ideje - és szerintem már eljött - legalább magának be kéne vallania, nem másnak csak legalább magának.
- Egyszer már elmenekültem a dolgok elől, most nem fogok! Nem megyek el. - mondom neki, még mindig egy helyben állva és arcát nézem. Látom rajta, hogy túl sok neki ez az egész, túl sok az emlék. Nekem is az, de én szeretem őt, és nem bírom ki, hogy ne legyek vele. Őt akarom, szeretem őt. Szerelmes vagyok belé, és ezt ő is pontosan jól tudja.

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ugyan kérlek... Egyszerűen csak félreértetted a figyelmességemet a közeledéssel. Én nem akartad tőled semmit. - Ellenkezőleg alakult. Ő volt az, aki nagyon is sokat akart tőlem, de azt a valamit nem adhattam meg neki, a szerelmet, hisz valaki mást szerettem. Ő iránta egészen más szálak kötöttek. De abban az egyben hibás vagyok, hogy ezt egyáltalán megengedtem magamnak. Gondolom kellett volna rá... Szóval igen, hibás vagyok abban, hogy törődtem vele.
- A szerelem nem kellene, hogy tönkretegyen. Tudod, elhiszem, hogy érezhettél valamit. Erről én tehetek. Ez az én hibám. Te egyszerűen csak irigy voltam, amiért máshoz is jó voltam, jobb voltam, hogy másnak többet adtam, mint neked. - Nem akartam kimondani, hogy esetleg féltékeny is lehetett, hiszen ez butaság, de még mekkora. Mindez, ez az egész egy pillanat műve volt, amikor a feleségem bejött hozzám és a folyosón beszélgettünk és azt hiszem meg is csókoltam. Erre aztán tényleg nincs magyarázat, ugye? Megcsókoltam a feleségemet a kórház folyosóján, miközben mások is láttak kettőnket?
- Én sosem akartam benned hiú ábrándokat ébreszteni. - Én voltam az első férfi, aki iránt szerelmet érzett? Hát ez elég aggasztó. De egyszer végre neki is be kell látnia azt, hogy ez nem az a bizonyos szerelem, ami örökké tart és egy életre szól.
- És ha már Te nem kaphattad meg, akit szeretsz, akkor tőlem is elvetted. - Így lennénk kvittek? Neki is fáj, nekem is fáj. Fájjon mindkettőnknek. Csakhogy nekem még mindig fáj.
- Én is.. Én is nagyon sajnálom Gina. Menj el, kérlek. - Túl sok a feltörő emlék szorítja a mellkasomat. Végig a szemébe néztem, de amint befejeztem elfordítottam a fejem.

Vendég

Rich & Gina

- Dehogyis! Miért tennék én ilyet? - teszem fel neki a költői kérdést, kissé cinikus hangnemben. Nem szemrehányásnak szántam azt amit mondtam, az megint más dolog, hogy neki az egész így jött le.
Mondjam el, hogy mit akarok?! Azt akarom, hogy adjon még egy esélyt, adjon egy lehetőség, hogy bebizonyíthassam azt, hogy én nem olyan lány vagyok, mint amilyennek megismert. Lehet, hogy megszerzek mindent amit akarok, lehet hogy elkényeztetett vagyok, de nem olyan vagyok, mint amilyennek ő hisz! Kedves vagyok az emberekkel, szoktam segíteni másoknak, és a múlt amit elkövettem az... Az csak egy nagy baklövés volt amit elkövettem, de azon kívül nem sok tettembe lehet belekötni.
Oda megyek hozzá, és pár centire tőle megállok, és a szemeibe nézek.
- Szerettelek téged, nagyon is. Szerelmes voltam beléd, te voltál az első az életembe aki iránt szerelmet éreztem, és fájt látni azt, hogy más nővel vagy boldog, tudtam hogy sosem leszel az enyém, hisz mindig csak gyerekként gondoltál rám. Sajnálom azt, hogy mindenkinek azt mondtam, hogy megerőszakoltál, pedig egy újjal sem nyúltál hozzám. Tényleg nagyon sajnálom.... - mondom neki, és sajnos vagy nem sajnos, de ha a szemembe néz akkor még mindig látja azt, mint 2 évvel ezelőtt. Azt, hogy még mindig szerelmes vagyok belé. Viszont elkeserít a tudat, hogy ő és én sosem lehetünk egypár...

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Te most a szemere akarod hányni, hogy milyen igazságtalan vagyok veled? - Az a helyzet, hogy jóval többet is sikerült megtudnom arról, hogy milyen is valójában, mint szerettem volna. De megtanultam a leckét... Egy már megmart egy kígyó. Tanulság, hogy még egyszer nem fogom közel engedni magamhoz. Butaság, amit csinál... Nem kellett volna idejönnie. Végül is mi jelentősége lenne egy újbóli nekifutásnak.
- Talán csak mond el, amit akarsz. Kérj bocsánatot. Essünk túl rajta. Mond, hogy nem bánod, hogy semmit sem bánsz, hogy nincs bűntudatot... Amit szeretnél... Én meghallgatom, de tegyünk végre pontot a mondat végére. - Fordultam szembe vele. Láthatóan mégsem annyira sietős. De ha arra vár, hogy magam akadályozzam meg abban, hogy elmenjen csalódást kell okoznom. Nem tatozom neki semmivel, annyival sem, hogy végighallgassam, de... Én is szerettem volna, hogy a feleségem végighallgasson. Szóval, most csak megadom neki azt, amire nekem is szükségem lett volna.
- Tudod? Én pontosan azt érzem... - Elvett tőlem valamit, amit sosem fogok visszakapni. Most pedig lazán belejt évek múltán, miután persze elül a vihar, amit gerjesztett, hogy láthassa a romokat, ami még megmaradt és sajnálkozzon, hogy Ő bizony nem tudtam, hogy abból amit össze-vissza hazudott ez fog lenni.

Vendég

Rich & Gina

Nem mondok egyik mondatára sem semmit, csak elsétálok az ajtóig, de nem megyek ki. Csak megállok háttal Richnek és veszek egy mély levegőt, lehunyom a szemem és átgondolok mindent.
- Azért mondtam el ezeket a dolgokat, hogy ha már véleményt alkotsz rólam, akkor tudd, hogy mik történtek velem régen, és ne csak arról legyen véleményed amennyit tudsz rólam. Mert igazából semmit sem tudsz arról, hogy ki is vagyok én igazából! - mondom neki higgadt hangnemben, de belül már összetörtem. Hisz most először beszélek bárkinek is erről a dologról, és habár a gyilkos már meghalt, de nekem ettől még mindig komoly sokkot hagyott a lelkemben...
- Tisztázzunk valamit! Nem vagyok önző, és elkényeztetett sem vagyok, az voltam, de azóta már felnőttem. És tudom milyen elveszíteni valamit, vagy valakit... - mondom és vissza fordulok, de csak a hátát látom. Nem is vártam mást, hogy felém forduljon, hisz gyűlöl. De ez nem mehet örökké így, 2 éve történt minden, a felesége új emberre talált - úgy van, miközben nézelődök a városban láttam a nőt egy másik férfivel kéz a kézben sétálni, és csókolózni - és ha ő túl tudott lépni egy idő után, akkor Richnek is sikerülnie kéne.

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Hazudhatnál valamit... - Gúnyosnak tűnhetett, amit mondtam, de csöppet sem volt az. Eddig is azt tette. Hazudott, mint a vízfolyás. Mi változott volna meg? Egyáltalán semminek sem kell megváltozni, közöttünk. Nem számítottam arra, hogy valamikor mi újra fogjuk látni egymást. Nem várok azóta is minden egyes nap a nem létező magyarázatra. Dühöngök. Igen. De nem miatta, hanem magam miatt. Tudnom kellett volna... Nem lett volna szabad. Nem kellett volna engednem, nyitnom felé, akkor mindez nem történik meg. Komolyan, mint egy visszatérő rossz rémálom. Annyi különbséggel, hogy ennek az álomnak nincs értelme. Egyszerűen csak kísért.
- Nem éppen volt jó? Igazad van... Így is fogalmazhatunk. - Bár a nem éppen jó kissé finom megfogalmazás abból a szemszögből, hogy ráment minden, amiért addig értelme volt felkelni minden nap.
- Erről csakis Te tehetsz... - Én kértem volna meg rá, hogy hazudja azt a szüleinek, a feleségemnek, hogy megerőszakoltam? Nem rémlik. De most kit is akarunk becsapni? Valóban nem ilyennek ismertem, de még időben megmutatta a valódi énjét.
- Miért mondod el mindez most nekem? - Most már még inkább értetlenül állok a dolgok előtt. mégis mire volt jó ez a vallomás? Mit kellene, hogy elmondjon nekem? Különösen, hogy ennek semmi köze kettőnkhöz. Mégis mit várna most ettől, tőlem? Minek kellett volna változnia? Kissé késő együttérzést kelteni bennem.
- Talán pontosan ez a baj veled... Elkényeztetett vagy, önző és soha semmiért sem kellett hajtanod, épp csak akarnod kellett. Azt sem tudod mit jelent valamit önerőből a magadénak tudni vagy, hogy mindazt mit jelent elveszíteni. - Úgy intéztem szavaimat hozzá, hogy közben nem fordultam szembe vele, amikor távozni készült. Semmit sem tettem. Így most háttal állunk egymásnak, de még a keze nem érinti a kilincset. Neki kell eldöntenie, hogy mihez tudna eléggé erős lenni? Feladni szinte mindig könnyebb. Csak annyit kell tennie, hogy nem néz vissza, hanem tovább megy.

Vendég

Rich & Gina

- Most mit mondhatnék, miért vagyok itt? Ez az igazság. - mondom neki majd felállok és oda megyek az üvegszekrényhez ahol a különböző gyógyszerek találhatók. Kezemet lágyan végig húzom az üvegen majd vissza fordulok Rich felé.
- Tudom, hogy nem éppen volt jó az amit tettem, de... Én nem olyan vagyok, mint amilyennek ismersz! - kezdek bele halkan a mondandómba és vissza ülök a székbe. - Gazdag családból származok és ezért azt hittem, hogy mindent megkaphatok amit csak akarok. Meg is kaptam. De az életem így sem volt mindig tökéletes, még kiskoromban a saját szemem láttán ölték meg a húgomat, lehettem vagy 10 éves. Megfenyegettek, hogy nem szólhatok senkinek, így hát még a szüleimnek sem szóltam... - itt kicsit megakad a szavam, mert érzem, hogy kezdenek gyűlni a könnycseppek a szememben ahogy vissza emlékszek a múltamra... A múltamra amit senki sem ismer, Rich az első személy akit beavatok az életembe.
- Szüleim csak annyit tudtak, hogy elveszett, és a rendőrség is feladta a keresését. Anyáék pár év után belenyugodtak, de nekem nehezebb volt mindennél, mert én tudtam az igazságot és nem beszélhettem róla senkinek sem. És ez, ez a dolog formált meg olyanná amilyen most vagyok. Nem akaratosan bánok néha úgy az emberekkel ahogy... - mondom neki befejezve a történetemet. Ezt azért mondtam el neki, mert ha már véleményt alkot rólam akkor tudjon az egész életemről. A baleset előtti részről most tudott meg, a többit pedig az újságból biztos tudja, habár az sem mindig igaz, mert a firkászok átalakítják a tényeket.
Felálltam a székből majd elindultam az ajtó felé, pedig nagyon nem akartam innen távozni, illetve Rich társaságában akartam lenni. Reménykedek abban, hogy megakadályoz a távozásomban, de nincs nagy esély rá, hisz tudom, hogy tiszta szívéből utál, és erre minden okot meg is adtam neki, hisz gajra vágtam az egész életét amit a feleségével hozott létre.

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Most komolyan ezért vagy itt? - Fordítottam el a fejem mosolyogva, bár inkább csak kínomban mosolyodtam el, mert egyszerűen még mindig nem akarom elhinni, hogy mindez tényleg megtörténik. Ezek szerint nem volt még elég... Most következik a második felvonás? Engem végképp nem érdekel mihez kezd az életével, hogyan hozza meg a maga döntéseit, egyszerűen csak többe már nem szeretnék szerepelni, mert előttem már leszerepelt. Nem hiszem, hogy tovább kellene fonogatni a szálakat, azt sem, hogy hirtelenjében bűntudata támadt volna. De ha mégis, akkor talán inkább a tükör előtt állva kellene ezeket a dolgokat mondogatnia magában, magának... Még arra is nagyobb esélyt látok, hogy úgy előbb elhiszi, minthogy őszintén megbocsássak.
- Tudod... Szerintem ha valaki minden áron bizonyítani szeretne, ahhoz senki engedélye sem szükséges, egyszerűen csak legyen elszánt és kitartó. Te eddig egyik sem voltál... Megvádoltál hazugsággal majd elfutottál. - Nem tudom erre miféle magyarázattal készülne előállni, de véleményem szerint erre nincs magyarázat. Épp ezért fölösleges köröket futunk épp. Nekem ezek után nincs mit mondanom. Tőle pedig nem is vártam ennél többet. Én egyáltalán nem látom a felnőttet. Én csak egy fiatal lány látok, aki szeret gyerekesen viselkedni és mások életével játszadozni.

Vendég

Rich & Gina

Nem mondok semmit sem arra a kijelentesere, hogy elkestem ezzel a felismeressel. Meg is mit tudnek mondani neki? A lenyeget mar elmondtam neki, ammi annyi, hogy tenyleg nagyon sajnalok mindent. De ugy latszik mar nem tudok javitani a kapcsolatunkon...
Kovettem ot az ures korterembe, aztan mikor bezarja az ajtot leveszem magamrol a kapucnit es leulok az egyik szekre. Megigazitom a hajamat, majd Richre nezek.
- Nem azt mondom, hogy legyunk puszipajtasok, de... De adhatnal egy eselyt, hogy bebizonyithassam, hogy megvsltoztam. - mondom ugyanolyan hangnemben mint ahogy a folyoson beszelgettunk.
Nem tudom mi lesz a kovetkezo lepese, de en tenyleg szeretnek mindent ujra kezdeni.

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ennyi ideig tartott felfognod, hogy mit tettél? Csak gratulálni tudok hozzá. De elkéstél... - Szomorú, nem inkább elkeserítő, hogy mindez két évbe kerül neki, hogy felfogja alapjaiban dúlta fel valakinek az értékeit. Finoman fogalmazva megalapozta a válásomat, nekem már szinte csak a papírokat kellett aláírnom, hogy elfogadom. Őszintén... Még mindig nevetségesen tartom, hogy mindez még sikerült is neki, de hát ez már nem csak rajta múlott... De azért amit tudott, azt megtette annak érdekében, hogy egyedül maradjak. Vissza kellene tapsolni az alakításait. Bámulatos volt. Undorító.
- Nem hiszem, hogy nekünk kettesben kellene maradnunk. Bocsásd meg nekem, hogy többé nem tudok megbízni benned. - A történtek fényében ez egyáltalán nem meglepő. De ha még mindig makacsul ahhoz tartja magát, hogy végig kell hallgatnom, akkor nem fogok szabadulni tőle. Nem túl valószínű, hogy újrapörgetjük a forgatókönyvet, de az is kész furcsaság, hogy azt képes vagyok elhinni neki, amit kérdez.
Szótlanul hátat fordítottam neki - mivel biztos voltam benne, hogy követni fog -, hogy keressek egy üres kórtermet, mivel nem szánok rá többet néhány percnél. Másodpercek alatt találtam is egyet - szerencsére mostanság nincs telt házunk -ahol kinyitottam az ajtót és előre engedtem, majd be is csuktam magunk mögött. Szembefordulva vele kérdő tekintettel fontam össze karjaimat mellkasomon.

Vendég

Rich & Gina

Szemet forgatok mikor burkoltan azt mondja nekem hogy igazam van. Jol tudom hogy utal, de en meg mindig ugyanannyira szeretem ot, mint anno 2 evvel ezelott.
- Csak... Csak tenyleg megbantam amit tettem. 2 ev alatt megtanultam megbecsulni masok eletet. Mar ha nekem nincs is magan eletem a hulye paparazzik miatt. - mondom neki es kisimitom arcombol rgy hajtincset.
- Bemehetunk oda ahol ketten tudnank beszelni? Unom mar a kapucnit. - mondom neki es a mellkasom elott keresztbe fonom a kezemet. Mar reg levettem volna a kapucnit, csak nagyon nem akarom, hogy felismerjenek.

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Akkor talán nem is kellene folytatnod... - Jól mondja. Minden okom megvan rá, hogy utáljam. De ha mindezt ennyire jól tudja, akkor minek jött ide, ha egyszer már mindennel tisztában van? Nekem nincs mit mondanom a történtek után. Tegyük fel... Mondjuk csak azt, hogy az én hibám volt. Talán még könnyebben is túl tettem volna magam ezen az egészen, ha tudom, hogy én tehetek róla, én rontottam el. De az egyetlen istenverte hibám az volt, hogy törődtem vele, hogy kedves voltam, figyelmes vele, olykor benéztem hozzá, amikor volt pár szabad percem, amikor nem volt bent nála senki... Amit bárkiért megtettem volna, ha megkér rá az a bizonyos személy, hogy olykor látogassam meg, hogy ne legyen mindig olyan egyedül, hiszen rengeteg olyan bent fekvő betegünk van, akit alig vagy szinte nem is látogatnak.
- Csak? Csak mi? - Elmúlt két év. Mi változott? Minek kellet volna megváltoznia? Azt akarja mondani, hogy mostanra felnőtt nő lett, hogy hibázott, de megtanulta a leckét, hogy most már van felelőssége, hogy szégyenli magát? Mit? A probléma csak az, hogy én többé egy szavában sem vagyok képes hinni. Alaposan eljátszotta a bizalmamat, ami felé tápláltam. Én nem bántottam, de Ő engem minden módon, ahogyan csak tudott. Mindentől sikerült megfosztani, ami örömet okozott nekem, ami boldoggá tett. Semmi joga sincs most itt lennie.

Vendég

Rich & Gina

...

[You must be registered and logged in to see this image.]

Veszek egy nagy levegőt, majd kifújom azt és végig gondolok mindent. Mindazt amit tettem és amit okoztam neked.
- Tudom, hogy utálsz és minden okod meg is van rá. - kezdek bele a mondandómba. Jól tudom, hogy tiszta szívéből utál, de ne mondja nekem azt, hogy anno nem érzett irántam semmit. Az nem lehet! Volt egy pillanat, amikor láttam a szemében, hogy ő is ezt érzi amit én, csak még magának sem vallja be ami jó nagy hiba, de ezt természetesen nem fogom megemlíteni neki.
- Megváltoztam 2 év alatt, és szeretném helyre hozni azt amit akkor az este elrontottam. Én nagyon sajnálom, hogy azt mondtam amit csak... - hagyom abba a mondatomat, hisz nem fogok neki itt magyarázkodni, hogy mit miért tettem! Jól tudta, hogy szerettem, hisz be is vallottam neki, de véleménye szerint gyerek voltam hozzá.
Nem tudom, hogy mi mást tudnék neki még mondani, hisz az egész csak bocsánat kérések tömkelege lenne, de aki ismer az tudja, hogy nem szokásom bocsánatot kérni. Kétszer most még is megtettem, az más kérdés, hogy ő ezek után mit fog tenni...
Δ [You must be registered and logged in to see this link.] Δ bocsi, hogy ilyen rövid lett. :/ a kövi ígérem hosszabb lesz. Δ [You must be registered and logged in to see this link.]

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

Értetlenül álltam vele szemben, mert fogalmam sincs miről beszél. Már meg van az, amire szüksége van? Hát ez nagyszerű, de mégis mi lenne az? Aztán meg... Ez hosszú? Sosem fogom megérteni a nőket, hogy mit miért tesznek, mondanak, különösen akkor nem, ha ők maguk is csak össze-vissza beszélnek, mint most itt ez a lány. Azonban amikor levette a napszemüvegét elállt a szavam, őst a lélegzetem is egy pillanatra. Az hogy ledöbbentem az egy finom kifejezés, inkább mintha mozdulatlanná dermedtem volna a meglepettségtől. Ez nem lehet igaz. Ezt el sem hiszem... Most azonnal hátat kellene fordítanom, de ha már így alakult, akkor szakítsunk időt néhány gyors kérdésre és zárjuk le mindazt, amit a múltban nem sikerült, mert valaki képtelen volt szembenézni a hazugságaival.
- Visszajöttél... Mit keresel itt? - Miért? Miért éppen most, ennyi idő után? Mi keresnivalója lehet itt? Valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy kedves ismerősét szeretné meglátogatni, aki véletlenül pont ebben a kórházban gyógyulgat. Akkor viszont kár volt idefáradnia, mert nekünk nincs miről beszélnünk. Eleget hallgattam a hazugságait, amire ráment az egész addigi életem munkája, a házasságom. Mi mondanivalója lenne még ezek után? Sajnálja? Az nem hoz rendbe semmit. Engem pedig nem érdekel, már nem.

Vendég

Rich & Gina

A hazatérés.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Most, hogy több év után újra látom nem tudom, hogy mit tudnék neki mondani... Azt, hogy sajnálom, hogy tönkre tettem az életét? Mert biztosra veszem, hogy ezt várja tőlem, de én nem fogok bocsánatot kérni azért amit tettem, legalábbis nem ez a megfelelő időpont erre.
- Már meg van az, amire szükségem van. Akarom mondani... Nah ez hosszú. - mondom és 2 év után újra zavarba jövök. Mindenki azt hiszi, hogy nem jövök soha zavarba, de az amit mások látnak, illetve a fotósok az nem igazán én vagyok, jobban illik rám az a jellem ami anno volt, amikor Richard segített nekem. A barátaim körében még most is olyan vagyok, és nem a híres énekes és színésznő. Jobban szeretem ha átlagos emberként tekintenek rám, mert úgy beszélgetni is sokkal jobb.
Körülnézek, majd vállat vonva leveszem magamról a napszemüveget, de a kapucnit azt még hagyom, hogy legalább hátulról ne ismerjenek fel. Immár szemüveg nélkül nézek annak a férfinek a szemébe akibe anno szerelmes voltam, és talán még most is az vagyok. Nem tudom... 2 év telt el, azóta biztos talált magának valakit. De ha nincs is senkije, engem szerintem egy életre megutált.
ઈ Zene : Lana Del Ray - Summertime Sadness
ઈ Note :
ઈ Words : secret

[You must be registered and logged in to see this link.]

Gina & Rick

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy újabb hosszú nap, amikor a kávémat is, amit ebédszünetben készítettem el magamnak a vacsoraszünetben fogok odajutni, hogy lehúzzam egy hajtásra. Nem mintha a hideg kávé olyan élvezhető lenne, mint a még gőzölgő, amivel rendszerint végigégetem a nyelőcsövem, mert ugyanakkor azt sincs időm kivárni, hogy meghűljön. Ma még rosszabb a helyzet. Még szünetem sem volt, mióta beértem és felvettem az orvosi köpenyt, majd kijöttem az öltözőből és munkába álltam. Pontosabban ezekben a percekben szeretnék belekalkulálni az időmbe egy öt-tíz perces szünetet, amikor végre nem csak megtudok állni, de még le is tudok ülni és megvárni, amíg iható fog lenni a kávém, mert most akkor is fogok magamnak forralni egy másikat vagy iszom egyet a kantinban, édes mindegy. Csak kávé legyen és koffein és egy kis lazítás. Szóval, ne az elkövetkező negyed órában alakuljon ki tömegbaleset, karambol vagy ehhez hasonló finomságok. Harminc perc múlva már bármire kapható vagyok. De az efféle balesetekre többnyire késő délután, estefelé vagy az éjszakai váltásban kell számítani. Felemelő arra ébredni, hogy két órával az éjszakai ügyeleted kezdete előtt behívnak, mert idebent katasztrofális a helyzet, tömegével szállítják a mentők a sérülteket, a hordágyaktól pedig jó formán mozdulni sem lehet. Határozott léptekkel kerültem ki mindenkit a folyosón végighaladva, amíg valaki nekem nem jött...
- Oh, elnézést. Segíthetek valamiben kisasszony? - Hátráltam egy lépést, miközben őt néztem. Nem tudom miből gondoltam, hogy esetleg ismerhetem, de tényleg nagyon annak tűnik. Mindenesetre mindketten figyelmetlenek voltunk kissé és siettünk láthatóan, legalább én egy kicsit igen, ezért bocsánatot kértem. Bár jellemző rám, hogy csak végigsuhanok a folyosón és nincs időm cseverészni, de azért senkit sem szokásom elgázolni.

Vendég

Rich & Gina

//bocs hogy nincs reagkod meg ekezet, csak telorol vagyok...

Elsem hiszem, hogy ujra itt vagyok... Mikor elmentem innen par evvel ezelott megfogadtam magamnak, hogy nem fogok ide visszajonni erre itt vagyok.
Nemsokkal azutan, hogy elmentem innen felfedeztek. Egy hires menedzser a dzarnyai ala vatt es ugyel arra, hogy minden sinen menyjen a karierremmel kapcsolatban. Szerencsemre olysn embert fogtam ki magam melle, akivel nem csak munkarol lehet beszelni. Barmi nyomja a szivemet neki batran elmondhatom, es ez nagyon megnyugtato erzes, hisz az eletem majdnem minden egyes pillanataban velem van.
Stefan - amenedzserem - utana nezett egy kicsiket es kideritette nekem, hogy Richard melyik korhazban dolgozik. Termeszetesen ugy dontottem, hogy felkeresem azt a ferfit akinek anno tonkre tettem az eletet a hazugsagommal...
Felvettem egy megitofelsot, osszehuzom a cipzart majd feltettem a kapucnit, illetve egy napszemuveget is veszek fel. Nagyon nem akarom, hogy felismerjenek.
Oda erek a korhazba, majd az egyik nyuzsgo folyoson setalgatok amikor neki megyek valakinek.

*** Coming soon ***

» Feltörő emlékek - Gina & Rick
» Crazy days - Gina & Rick
» Gina && Val
» Dette && Gina
» Gina && Stefi