Crazy days - Gina & Rick

Gina & Rick

- Jól lehordott? Igaza lehetett... - Kicsit olyannak tűnt nekem, mint egy időzített bomba, ami már ketyeg, tikk-takk. De akkor ezek szerint tényleg nagyon kicsaphatta a biztosítékot. Azt nem tudhatom, hogy Georginával milyen dolgozni, de ami a személyiségét illeti nem egy könnyű eset. Én tudom ezt a legjobban. Már csak abban bízom, hogy Georgina elaludt valami fontos programot, hogy nem kerültem fel a terítékre...
- Mond, egy csöppet sem tűnt féltékenynek? Komolyan nem? - Tényleg csak nekem lenne ez ennyire szembetűnő? Nem hiszem, hogy csak beképzelném, hiszen mi okom lenne rá? Egyáltalán semmi. Akkor? Georginának kellene egyszer, csak egyszer megpróbálnia úgy tekinteni rá, mint egy férfira, nem pedig mint barátra. Mert az ilyen barátságok általában összezavarják az embert.
- Ne kelts fennem bűntudatot... Szeretném azt hinni, hogy az imént nem egy gyereket csókoltam meg. - Legalábbis valami ilyesmivel próbálkozom. Azt akarom elhitetni magammal, márpedig eléggé nyilvánvaló, hogy abban a pillanatban nem a kicsi Ginát csókoltam meg.
Még mindig, továbbra is kétlem, hogy ez jó döntés volt a részemről, de ezt most nem akarom megbánni. Egy csókot mindketten megérdemeltünk, még akkor is, ha a sérelmeink különbözőek.
- Nem tudom... Csak egy érzés volt. - Döntöttem oldalra a fejem, hogy egymás szemébe tudjunk nézni.
- Előbb győződjünk meg róla, hogy nem volt hiba. - Fordultam előre, hogy továbbmenjünk. Sőt, az lesz a legjobb, ha már meg sem állunk, csak amikor felálltam a felhajtóra.

Gina & Rick

- Igazad van. Nem kellett volna... - Nem mondom, hogy nem lett volna szabad, hiszen miért is nem? Eddig is megtehettem volna, hogy megcsókolom, de most csókoltam meg, mert szükségem volt egy csókra. Ezúttal viszont igazat kell adjak neki... Ez most... Én voltam, de mégsem. Teljesen józanul nem valósínű, hogy erre ma este sor kerülhetett volna. Arról pedig fogalmam sincs, hogyan fogok erről vélekedni holnap. Honnan is tudhatnám? Nem akarom feleslegesen, értelmetlenül megbántani, úgy hogy ennek a csóknak semmi jelentősége sem volt. Mi eddig is csak bántottuk egymást. A férfi bennem mégis azt kívánta, hogy csókoljam meg, meg kellett csókolnom, még úgy is, még akkor is, ha holnap magamat fogom hibáztatni mindezért. Márpedig minden bizonnyal így fog lenni, így az lesz a legjobb, ha ezt most nem folytatjuk tovább.
- Hazaviszlek... - Ha csak nem talál ki valamit megint, akkor most már tudom hová kell mennünk, tudom a szálloda nevét és a pontos címet is. Ezúttal pedig nincs benne annyi alkohol, hogy az kiüsse és újra forgassuk a múltkori jelenetünket a menedzserrel. Tényleg meglehetősen furcsán éreztem magam, mikor feltűnt a tekintetében, hogy nem igazán van a tetszésére a jelen felállás. Nem voltam zavarban tőle, inkább csak kellemetlenül érintett, mert én férfi szemmel jól látom mindazt, amit Gina nem akar észrevenni.

Gina & Rick

Feladom... De nem felelek. Egyszerűen bekapcsolom a biztonsági övemet, elfordítom a kulcsot a gyújtásban, sebességbe teszem a váltót és a gázpedálra taposok, persze a megengedett sebességhatáron belül. Néha-néha oldalra pillantottam, de még ekkor sem szóltam hozzá egy szót sem. Inkább az utat figyeltem. Szerintem amúgy sem kellene vezetnem. Szóval, mindkettőnknek jobb lesz, ha csak a vezetésre összpontosítok. Látszólag neki sem volt mondanivalója. csak annyi biztos, hogy addig nem fog leállni, amíg biztos helyen nem tud, addig makacs módon a nyomomban fog lenni, pontosan úgy, ahogy beült mellém most is a kocsiba, pedig nem kértem meg arra, hogy ezt tegye.
Egy kevésbé forgalmas és eléggé sötét utcába befordulva hirtelen, még számmora is váratlan pillanat fog, de félreálltam az út szélére, de a motort nem állítottam csak le, csak megálltunk egy időre... Pár percig csak mindketten csöndben meredtünk magunk elé, Ő valószínűleg nem érti, hogy miért álltunk meg. A másik dolog pedig nem is igazán erre kellene mennünk... Amikor már besokalltam a saját gondolataimtól, oldalra fordultam, közelebb hajoltam hozzám, majd a tarkójánál fogva őt is közelebb húztam és se szó, se beszéd, csak megcsókoltam hosszasan elnyújtva a csókot.

Gina & Rick

- Georgina, nem mondom, nem kérem többször... Csak hazaszeretnék menni. Érted pedig már biztosan aggódik valaki más. Nem tartozol a tegnapiért. - Bár furcsa módon eddig még nem szólalt meg a mobilja. Szóval, Gina vagy levette róla a csöngést vagy a menedzsere elaludt, miközben őt várta, akárcsak a múlt éjjel. Bár abban egyet érthetünk a férfival, hogy egyikünk sem számított arra, hogy a karjaimba fogom a hálószobájába vinni, mert nem akarja elengedni a nyakamat. De a legnagyobb meglepetés talán mégis csak őt érte. Láthatóan lövése nem volt róla ki vagyok, hogy mégis mi a francot keresett velem Gina.
- Nem? Még mindig? Jól van... - Léptem hozzá közelebb sejtelmes tekintettel, majd egy váratlan pillanatban megragadtam mindkét kezemmel a derekánál persze nem túl erősen, épp csak annyira, hogy feltudjam emelni pár centire a földtől, majd egy kicsivel odébb letenni, hogy végre akadálytalanul betudjak ülni a kocsiba, begyújtani a motort és elindulni végre. Olyan ez az egész, mint egy rossz vicc. Csak épp nem szórakozom olyan jól rajta. Jobban belegondolva még akkor sem tudnék, ha valaki mással esett volna meg... Akkor is hasonlóképp megbotránkoztatna. Egyet biztosan kimerek jelenteni, hogy nem vagyok részeg. Ittasnak ugyan ittas vagyok, de nagyon is magamnál vagyok. Más különben valószínűleg szépen kitaknyoltunk volna a mi előbb mindketten, amikor felemeltem.

Gina & Rick

- Tájékoztatásképp jól vagyok. Tudok vezetni. - Nem vagyok már gyerek... De úgy érzem valahogy jobb, hogy ezt nem mondtam ki hangosan. Sőt, jobb lenne, ha egyáltalán semmit sem mondanék neki. Azt még megtudom érteni, ha aggódik, ha félt egy kicsit, mivel van bennem alkohol, de nem annyi, hogy elaludjon a volán mögött és frontálisan ütközzek vagy épp tömeges balesetet okozzak, ami után ki kell vágni a kocsiból, mert totálkárosra törtem. szóval, aggodalomra semmi ok. Én még mindig stabil lábakon állok, vagy most azt várja tőlem, hogy előbb sétáljak végig mellette a fehér csíkon?
Kikerültem őt, hogy tovább menjek a kocsimhoz, de még mielőtt kinyitottam és betudtam volna szállni újfent megakadályozta, mivel egy másodperccel gyorsabb volt nálam, így elém állt és nem igazán akar tágítani, legalábbis nem úgy tűnik.
- Most tényleg megmakacsolod magad? Állj félre... - Tudom, tudom... Én is segítettem neki múlt éjjel, amikor nem volt épp a helyzet magaslatán, ezért most Gina viszonozni szeretné a történteket, csakhogy nekem nincs bajom. Jól vagyok, teljesen jól. Megleszek... Nem fogok feltapadni a felhajtó melletti oszlopra, ahogy egy másikat sem... Még egy galambot sem csaptam el soha, annyira odafigyelek, vagyis nem kell féltenie.

Gina & Rick

- Már nincs jelentősége... Semmi értelme. - Jelentősége annak van, hogy amikor szemrebbenés nélkül képes volt rólam hazudozni, akkor egyáltalán nem volt bűntudta, csakis az érdekelte, hogy megkapja, amit akar, de mivel pontosan tudta, hogy sosem kaphatja meg, így bizonyára azt gondolta, hogy akkor senki másé se legyen. Abban az egy dologban kétségtelenül hibás vagyok, hogy nekem észre kellett volna vennem, hogy Georgina másképp szeretne közel kerülni hozzám, hogy nem szimpla barátságot érezi irántam, hanem annál valami sokkal többet, amit sosem szabadott volna megengednem. Erről én tehetek. Távolságot kellett volna tartanom, nem kellett volna hagynom, hogy egy szemernyivel is több legyen közöttünk, mint orvos-beteg kapcsolat. Nem kellett volna annyira figyelmesnek lennem vele. Wendy mindig is mondta, hogy egyszer a jó szívem fogja okozni a vesztemet. Igaza volt, hiszen elhagyott. Már nem számít. Húztam fel egy hajtásra a következő pohárral is. Egy pillanatig kérdőn, meglepetten és értetlenül néztem rá, de a következő másodpercben minden világossá és érthetővé vált a számomra, amikor megcsókolt. Fogalmam sincs, hogy a pillanatnyi gyengeségemnek vagy a pillant hevének köszönhető, hogy nem húzódtam el azonnal, de amikor észhez tértem, akkor megtette. A pulton hagyva a pénzt és némi borravalót álltam fel a bárszékről, hogy távozzak, méghozzá mi előbb. Nem érdekel, hogy alkoholos befolyás alatt állok, hogy így fogok volán mögé ülni, még bőven józan vagyok, hazatudok vezetni.

Gina & Rick

- Igazán? Te hagytál nekem választási lehetőséget? Megengedted, hogy válasszak, hogy eldöntsem, mit akarok? - Ami azt illeti nekem is nagyon elegem van már abból, hogy szerelmi háromszög kellős közepébe csöppentem tudtomon, akaratomon kívül, amiben egyáltalán nem szerettem volna szerepet kapni. Olyan ez, mint egy rossz és nevetséges szappanopera. Nem mintha túlságosan sokban vagy épp jártas lennék ebben a témában, de a túlreagálás tőlünk sem idegen. De remélhetőleg, bízom benne, hogy ennél rosszabb már nem lesz, hogy nem fog többet a parkolóban várni olyan részegen, hogy magáról is alig tud.
- Te döntöttél... Pontosan tudtad, hogy erre ráfog menni a házasságom, minden. - Gyerek volt, de ennyit még egy gyerek is tudhat. Annyit biztosan tudott, hogy ez egy nagyon komoly dolog, más különben nem kockáztatta volna meg. Tudta, hogy ezzel mindent tönkre fog tenni, engem is beleértve. Azt akarta, hogy fájjon, hogy nekem is fájjon. Nos, azt kell mondjam, hogy elérte amit akar, mert nagyon is fájt és még mindig fáj. Valahol mélyen legbelül még visszaakarom kapni mindazt, ami az enyém, de ez már nem lehetséges. Ő döntött helyettem is, helyettünk, mindenki helyett, mert tudta, hogy nem nyerhet, veszíteni pedig utál. Nos, most mindketten elveszítettünk valamit, amit egyikünk sem fog visszakapni soha.

Gina & Rick

- Ez butaság... Meg sem próbáltál soha szeretni valakit. - Az a férfi szereti. Odáig van tőle. Bármi a megmondhatója lehet abban a percben, hogy együtt láthatja őket. Épp csak Ginának kellene észrevennie már, hogy milyen férfi van mellette. Nyilvánvalóan nem kevés időt töltenek együtt, ami akár akarják, akár nem, de mégis hatással van a kapcsolatukra. A férfi pedig egyre kevésbé, egyre pocsékabbul próbálja leplezni a nyilvánvalót. Gina pedig mintha felhúzott volna egy falat maga köré, ami nem enged egy át egyetlen férfit sem, mert nem akarja. Nem akarja, hogy valaki más szeresse őt, ez pedig egyértelműen butaság.
- Georgina, a Te szerelmed eddig csak fájdalmat és csalódást okozott nekem. Mégis hogy várhatod el, akarhatod, hogy hirtelen most mindez többet jelentsen számomra? - Ez az egész még mindig, továbbra is felfoghatatlan. De akkor beszéljünk egyenesen és komolyan. A valóság pedig ez, amit elmondtam neki.
- Szóval, inkább csak azt szeretném kérni tőled, hogy ne szeress engem, ne szeress többé. - Húzta fel a poharam még meglévő tartalmát, majd intette a pultosnak, hogy töltsön még egyet dacára annak, hogy kocsival vagyok és még vezetni is fogok a mai este folyamán. Még mindig egy romhalmaz vesz körül. Az életem még mindig romokból áll...

Gina & Rick

- Hát... Stefan tekintete valami egészen másról árulkodik. Ő nagyon is tudna rád nőként tekinteni. - Igazából fogalmam sincs miért nem fogadja ezt el. Tőle biztosan megkapná, amit akar. Tudná szeretni. Vele tiszta lappal tudna kapcsolatot indítani. A minék ehhez... Túl mocskos. Viszont neki máris sokat jelent. Ő nyilvánvalóan nem csak a barátja szeretne lenni, ha valamivel több. De mivel Gina rá sem hederít, mert makacskodik , így kénytelen megmaradni és tetszelegni a barát szerepében abban a reményben, hogy egy napon majd feljebb léphetnek egy szinttel. Szóval Gina talán nem tudja, észre sem veszi, de közben hiú ábrándokat ébreszthet benne.
- A folyosón elszeretett volna venni tőlem, de nem hagytad, nem engedtél el, pedig ott toporzékolt kis híján. - Ami azt illeti az a jelenet engem is meglepett és váratlanul ért. De mégis mit kellett volna tennünk? Nem kaphatta ki a kezeimből erővel, miközben aludt. De akkor is az első pillanatban világossá vált számomra, hogy mi ennek az oka.
- De igen. Elszakadt, de megcsináltattam. - Valószínűleg amiatt is eshetett le a csuklójáról úgy, hogy észre sem vette, a második ok pedig, hogy aludt. Kivéve a láncot az öltönyöm zsebéből csatoltam vissza a kezére, ha megengedte. miután olyan mélyen elaludt az éjjel nem akartam már visszamenni, sőt egyáltalán nem akartam zavarni...

Gina & Rick

- Nem tudtad hová mész, de amikor mondtam, hogy össze-vissza beszélsz a szavamba vágtál, hogy de igen... Pontosan tudod. - Ez egy kissé furcsaság a számomra, de végül is elfogadható, ha azt nézzük, hogy mi körülöttünk semmi sem tekinthető szokványosnak. Én a lehető legszokványosabb, leghétköznapibb életet szerettem volna élni, de valahogy mégis beütött a krach. Úgy tűnik valamiben túl jó voltam, valamit túl jól is csináltam. Túl jól alakultak a dolgaim, amiért egyáltalán nem voltam önző vagy nagyképű. De valahogy ezt is el kell viselnem...
- Georgina, egészen a hálószoba ágyadig vittelek. Láttam, amit láttam. Van már, aki féltsen, aki aggódjon miattad... Az a férfi, a menedzsered nyilvánvalóan nem csak a menedzsered szeretne lenni, hanem valami több. - Még a vak is látja, épp csak Gina nem akarja valamiért észrevenni vagy csak épp tudomást nem akar róla venni, mert akkor komolyan is kell vennie. Abból pedig semmi jó, semmi pozitív sem származik, ha szerelmi szálakat szövögetünk a munka és a magánéletünk közé. De tisztán kivehető volt a pasas tekintetéből, talán csak mert pontosan tudom milyen ez, mivel férfi vagyok, szinte azonnal világossá vált számomra, hogy nem csak a hírességéért aggódott, hanem a nőért. Ő nem csak pénz lát benne, hanem őt. Gina pedig pontosan erre vágyik, ha jól vettem ki a szavaiból.

Gina & Rick

Nem így akartam. Harmincon túl szerettem volna egy cuki kis feleséget, aki mindig kitart mellettem, legalább egy csöppséget, egyszóval családot, és szépen lassan felépíteni a karrieremet. Ez mindössze kettő dolog, amiben sikeres akartam lenni, amit igazán jól szerettem volna csinálni. A karrier és a család. De most úgy érzem, hogy igazából egyik sincs meg, azaz semmim sincs tulajdonképpen. Valamit tennem kellene, valamihez kezdnem kellene magammal, de eddig bármit is tettem az sosem végződött jól. Szóval, most inkább csak sodródom az árral. Egyszerűen nem akarok már dacolni önmagammal, az elveimmel, a büszkeségemmel, a csalódottságommal... Semmi sem érdekel. Semmire sem akarok emlékezni. A legjobban csak szeretnék mindent elfelejteni, mindent, még ha csak egy rövid időre is. Nem akarok más lenni. Újra önmagam akarok lenni. Észrevettem, hogy valaki helyet foglalt mellettem, hallottam is hangfoszlányokat abból, hogy rendelt valamit, de nem vettem a fáradtságot, hogy oldalra forduljak, nem érdekelt. Csak akkor figyeltem fel rá, amikor megszólított és biztos voltam benne, hogy engem szólított meg a tegnap este kapcsán... Nem volt nehéz rájönni. Nem olyan sok nőt vittem el a hotelszobájáig a múlt éjjel. Épp csak egyet.
- Tajtrészegen, hogy a pokolba jutott eszedbe pont hozzám jönni? - Pillantottam oldalra, miközben a jégkockákkal szórakoztam a poharamban. A parkolóban várakozott, két lépésre a kocsimtól. Eléggé nyilvánvaló, hogy engem, hogy rám várt.

Gina & Rick

Mindössze csak beültem töprengeni egy kicsit ebbe a Bárba a délutáni váltásom után. Ha valamikor, akkor most jött ez az a pillanat, amikor nagy szükségem egy italra vagy kettőre. A bárpultnál foglaltam helyet, ahol szerencsére senki sem ült a közvetlen közelemben, ami azért jó, merthogy nincs épp kedvem csevegni. Viszont még nem hiányzik az üres és hideg lakásom, ezért választottam egy bárt, ahol legalább körülvesznek... Még úgy is, ha most senkire sem vagyok kíváncsi. Egyszerűen csak itt fogok üldögélni egy szál magamban, iszogatva egy kicsit egy-két pohárral, utána fizetek és hazamegyek. Nem áll szándékomban a pult alá inni magam, csak azért... Mi okom is lenne tajtrészegnek lenni? Első pont alatt, a legtöbben, akik valóban elmondhatják magukról, hogy ismernek úgy tartják, hogy én lennék a tisztességesség élő megtestesítő, ha van ilyen, erre a karrierem kezdetén megvádolnak, hogy megerőszakoltam egy fiatal lányt, aki nem mellékesen a betegem volt és a betegem miatt is függesztettek fel. Második pont alatt, az édes kis felségem elhagyott, vagyis harminc év alatt csatlakoztam és azóta erősíthetem az elvált férfiak társaságát. Harmadik pont alatt, Akinek mindezt köszönhetem a minap visszajött a városba, hogy közölje velem mindig is engem szeretett és minden azért volt, azért történt, mert nem tudtam viszont szeretni. bevallom valahogy ez most nekem egy kicsit sok és jóval meghaladva a hétköznapi fogalmat. Nem egészen így képzeltem a harmincas éveimet, még a kezdetén sem. Minden annyira jól alakult... Voltak céljaim. Most pedig követik egymást a napok, az egyik a másikat és így tovább...