A sok hangtol termeszetesen elkezdtem ujbol ebredezni, de aztan egyhamar vissza is aludtam. A fejem kicsit mar elkezdett fajni, de a faradsag nagyobb volt. Almomban halvanyan elmosolyodok mikor Rich letesz az agyamba es eltur egy hajtincset az arcombol. Annyi mindent mondanek neki meg, de nem tehetem... Nem tehetem, mert nagy nehezen de el kell ot engednem. Sosem fog engem ugy szeretni mint ahogy en szeretem ot. Mikor vegre csond honolt a szobaban magamra huztam a takarot, es immar nyugodtan elaludtam a sajat agyamban.
//koszi a jatekot :33 es akkor irj valahova
Richard O'Connell Doctor
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 41 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
A menedzsere csakhogy nem toporzékolt még... De még a folyosón átvette volna tőlem Ginát, csak épp nem akarta elengedni. Így inkább előrement, hogy ajtó nyisson nekünk egészen a hálószobáig, ahol szép lassan leengedtem a karjaimból az ágyra, de még akkor is nekem kellett lefejtenem karjait a nyakamból. Annyi vitathatatlan, hogy akkor tűnik a legártatlanabbnak, amikor alszik. Ez már régebben is nyugodtsággal töltött el, valami megmagyarázhatatlan módon megnyugtatott miközben néztem, ahogy alszik. Most is leültem mellé az ágy szélére, de csak egy pillanat erejéig, amíg egyik kezemmel finoman végigsimítottam az arcát eligazítva egy kósza hajtincset. - Jó éjt Georgina... - Álltam fel, hogy mindketten kimenjünk a hálóból, hogy hagyjuk őt aludni. Még váltottunk néhány szót a férfival. Megköszönte, hogy egyben és épségben visszahoztam a szállodába, a továbbiakról pedig... Mérgelődött tovább, de gondoltam, hogy ezt nekem már nem kell lereagálnom, így neki is szintén jó éjszakát kívántam és távoztam. Megkönnyebbülve ültem be vissza a kocsiba. Tekintetem akarva, akaratlanul is a mellettem lévő üres ülésre tévedt, ami mégsem volt teljesen üres, merthogy hevert ott egy lánc. Biztosan a csuklójáról eshetett le... De most nem fogok vissza menni. Ha hiányolná és esetleg emlékezne rá, hogy csakis ma este veszíthette el, akkor tudni fogja, hogy hol keresse és hogy kinél fogja megtalálni. A szavaiból ítélve pedig még jó ideig maradni szándékozik a városban. Nem akarom azt gondolni, hogy ez részben akár miattam is lehet, de mégis azt gondolom, hogy fogunk még találkozni.
Békésen alszom Rich karjaiban, miközben bejöttünk a hotelbe. Felismertem a recepciós hangját, természetesen egyből felismert. Én nagyon félálomba voltam mikor felértünk a hotel szobámhoz, ahol a menedzserem nyitott ajtót és idegesen kezdett el beszélni. Én csak nyöszörögtem párat és tovább aludtam. Szememet mindvégig nem nyitottam ki. Most az sem érdekel, hogy Stefan sík ideg, ez az én életem és azt csinálok vele amit akarok. Ha én jól be akarok b@szni akkor azt teszem, persze most nem szánt szándékkal ittam le magamat a sárga földig, szimplán csak kezd elegem lenni pár dologból. Megvisel ez az egész hírnévvel járó dolog, de még inkább az, hogy egy olyan férfit szeretek aki utál engem. Richardot nem engedem el, csak alszok tovább, és próbálok nem azzal foglalkozni, hogy mennyi leszidást fogok holnap kapni. Pluszba még holnap lesz a megbeszélés, hogy mit tervezek az új klipbe, illetve holnap vennénk fel a dalt is a stúdióba, úgy hogy hosszú napom lesz, az sem kizárt, hogy lemondok mindent és inkább kialszom magamat. Hisz senki sem szeret hisztis emberrel dolgozni.
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 41 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
Egy pillanatra sikerült csak kiragadnom az álomvilágból, mégpedig amíg karjait nyakam köré fonta. Így annyit tudtam tenni, hogy felvettem és a karjaimban vele sétáltunk be a szállodába, a recepcióhoz, ahol természetesen egyből felismerték, ennek köszönhetően útba is igazítottak és ha jól tudom időközben telefonáltak is fel, hogy megérkeztünk. Egy pillanatra megálltam, amíg beszélt hozzám, de valószínűleg mindezt csak álmodja, hiszen alig voltak kivehetően a szavai, de engem szólított. - Cssshh... Aludj csak tovább. - Ha minden igaz perceken belül már az ágya kényelmét élvezheti a puha párnák között. Mindez most egy kicsit a múltra emlékezet, csakhogy nagyon is a jelenben vagyok egy becsípett alvó nővel a karjaimban. Őszintén... Az lenne a legjobb, ha semmire sem elékezne, de van egy olyan érzésem, hogy holnap reggel alaposan lefogják hordani, ami csak tetézni fogja a kínzó fejfájást. Szóval, erősen bízom abban, hogy lesz annyira elfoglalt, fáradt, kimerült, nyűgös és nyúzott, hogy nem fog ideje lenni arra, hogy rólunk töprengjen. Nem kevesen bámultak meg minket. Bizonyára mind azt találgatták, hogy mi baja eshetett neki, pedig csak tisztességesen berúgott, vagyis egy borzalmas másnaposságtól eltekintve nem vár rá rosszabb. Most különösen tudok örülni annak, hogy a liftek nem döglöttek be, mert kissé szenvedés lett volna ennyi emeletnél a lépcsőt használni. Amikor kiléptünk a liftből ismét ébresztgetni kezdtem, hiszen lassan a mi útjaink elválnak. Én átfogom adni, de ahhoz az is kellene, hogy elengedje a nyakamat, viszont hosszú percek óta mélyen alszik.
Minden bizonnyal eléggé mélyen aludhattam, mert csak akkor kezdtem ébredezni amikor valaki a nevemet mondogatja. Nem ébredtem fel teljesen, csak pislogtam párat, de a szemem még mindig csukva volt. Rich az, az ő hangját bárhol és bármikor felismerném. Nem vagyok a helyzet magaslatán ezért teszem amit mond, nyöszörgök párat majd átkarolom a nyakát és elaludva szuszogok tovább. Rohadtul álmos vagyok, az meg még jobban aggaszt, hogy a holnapi napot a józanodás után hogyan fogom kibírni... Nem elég, hogy a menedzserem porig lefog oltani, hogy hogyan tehettem ilyet, de még a hülye fejfájás is kínozni fog. - Rich... Szeretlek... - mondom nagyon halkan, az sem biztos, hogy ő hallotta. Még én sem vagyok tudatában, hogy ezt miért mondtam ki hangosan amikor pontosan jól tudja, hogy mit érzek iránta. Én pedig pontosan tudom, hogy amit érzek iránta, azt sosem fogja viszonozni...
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 41 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
- Georgie... Hé, Georgie... - Szólongattam halkan újra és újra, miután lassan a vállamnak dőlt, de szerintem szinte abban a pillanatban el is aludt. Esélytelen, hogy könnyen feltudjam kelteni, így még továbbra sincs fogalmam arról, hogy hová tartunk, de tovább megyünk... A csöndet és Gina mély szuszogását a telefonj csörrenése szakította meg. Első alkalommal nem vettem figyelembe, második alkalommal szintúgy nem vettem tudomást róla, sőt egy kicsit reménykedtem is abban, hogy nem csak engem fog zavarni, hogy szüntelenül cseng, hanem Ő sem fog tudni tovább aludni tőle. De a legközelebbi, vagyis legalább már az ötödik alkalommal nem bírtam tovább cérnával. Mivel elég kitartó volt, vagyis annak tűnt az a bizonyos személy, aki megállás nélkül hívogatja és újratárcsáz lassan félreálltam a kocsival, kikerestem Gina táskájából a mobilját, nem volt nehéz, hiszen az folyamatosan csengett, majd felvettem... A Menedzsere volt az, aki kissé... Hát szólva, sík idegnek tűnt, aggódott érte, mert órákkal előbb a szállodában kellett volna lennie már, de mobilját sem volt hajlandó felvenni. Mivel csak engem szórakoztatott. De így legalább hamar meglett a szálloda neve és címe is, Gina pedig aludhatott tovább. A mobilja sem fog többször csörögni, mivel biztosítottam róla, hogy épségben megfogok Ginával érkezni a forgalomtól függően, de perceken belül. Meg sem próbáltam felkelteni, amíg a szálloda elé értünk. Ekkor kikapcsoltam az övemet, őt pedig lassan a ülés támlájának döntöttem, hogy kitudjak szállni. Kinyitva a kocsi ajtaját kapcsoltam ki az övét. - Gina, Gina... Kapaszkodj a nyakamba. - Kezdtem el magam felé húzni, közben pedig ébresztgetni, hogy legalább annyiban működjön együtt velem és könnyítse meg a dolgom, hogy kapaszkodik, amíg valahogy kiemelem a kocsiból.
Pislogok párat, majd újra ránézek. - Nem tudom, az biztos, hogy Stefan azt szeretné, hogy forgassunk itt egy klipet, aztán a filmek is... Egyszóval nem tudom meddig maradok, de egyenlőre nem szeretnék elmenni. - mondom neki halk hangnemben, és újra lehunyom a szemet, annyira álmos vagyok, hogy úgy érzem bármelyik pillanatban el is aludhatok, már nem bírom ébren tartani magamat. - Nem tudom... Tényleg nem tudom. - felelem lehunyt szemekkel, majd érzem, hogy egyre jobban elönt a mély álom. Mintha egy ember több darab altatót vesz be és az hirtelen kezd el hatni, szinte képtelenség ébren maradni ilyenkor, és én sem tudok ébren maradni. A másik pedig, hogy most tényleg nem tudom, hogy Steffel hol vettünk ki szobát, szinte mindent elfelejtettem. Még jó, hogy a közeljövőben nincs fellépésem, mert eléggé ramaty állapotban vagyok, főleg, hogy már félálomban vagyok. Pár pillanatig még hallgatom az eső cseppek kopogását, aztán minden elhalkul, és szép békésen elalszom.
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 41 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
Nem mondom, hogy akkor beszélgessünk semleges dolgokról, mint az időjárás, hiszen látványosan szakad az eső. Szinte az egyik pillanatról a másikra eredt el. nekünk pedig tényleg csak néhány másodpercen múlott, hogy már a kocsiban ülve ér minket az eső vagy még odakint. Bár az enyhén becsípett leányzót egész biztosan felfrissítette volna a hideg vizes zuhany a friss levegőn. - Akkor kezdjük valami aprósággal, amit eltudok hinni. Meddig maradsz? - Meglepő volna, hogy felbukkan évek múltán egy olyan nő, aki korábban megvádolt nemi erőszak vádjával, de még mielőtt kiderült volna a keserédes igazság lelépett, ma pedig azzal állított be a kórházba, hogy még mindig szeret... Én pedig mindent nem vagyok képes elhinni neki? Miért is nem tudok megbízni benne? Azt az egy dolgot viszont szilárdan kimerem jelenteni, hogy kizárt dolognak tartom, hogy szánt szándékkal rúgott be ennyire, hogy utána újra megkeressen, mert pontosan tisztában volt vele, hogy ittas állapotban úgysem fogom egyedül hagyni, hiszen baja eshet. - Plusz jó lenne tudni hová vihetlek... - Több tucatnyi szálloda van csak ebben a városnegyedben, szállodák tömkelege. Nem fogjuk mindegyiket végigjárni, hogy a recepciónál kiderítsük, mégis melyikben vehetett ki lakosztályt. Én vele ellentétben nem egy bárpultnál múlattam az időt a délután nagy és az este egy részében mély önsajnálatba burkolózva. Persze szíve joga azt tenni, amit akar, de neki holnap is legfeljebb némi másnapossággal kell megküzdenie. Nekem viszont dolgoznom kell. Nem kocsikázhatunk körbe, körbe a városban egész éjjel.
Hallgatom az eső cseppek kopogását a kocsin, és nézem ahogy az ablakon versenyt futva folynak le. Eléggé esik az eső, és nem tudom, hogy így hogy fogok haza jutni, hisz kétlem, hogy Rich segítene nekem. A másik pedig, hogy a sok piától el is felejtettem, hogy Stefannal hol szálltunk meg, szimplán csak annyit jegyeztem meg, hogy valami nagyon luxus hotelben vettünk ki 2 szobát, amíg itt tartózkodom, de többet a mostani agyi állapotommal nem tudok. Mikor Rich szegezett nekem egy kérdést felé fordítom a fejemet pár pillanatra, majd a szélvédőn nézek ki. - Még is mit mondjak? Hisz minden szavamat hazugságnak hiszed, így hát tényleg nem tudok mit mondani. Meg amúgy is... Mindent elmondtam amit akartam. - mondom neki, és ásítok egyet, kezd kimenni belőlem a pia, és kezdek álmos lenni. Úgy érzem, hogy most a kocsiban is képes lennék elaludni. Szememet le is hunyom pár pillanatra, de aztán kinyitom és próbálom ébren tartani magamat, hogy ne aludjak el Richard kocsijában.
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 41 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
Beszálltam mellé a kocsiba, bár fogalmam sincs hová tartunk, de beindítottam a motort, sebességbe tettem és ráléptem a gázpedálra, hogy legalább ne a parkolóban ücsörögjünk a kocsimban, miközben odakint szakad az eső. Vezetés közben pedig majd kitalálom, hogy mihez is kezdjek a kialakult helyzettel. Egy pillanatra oldalra pillantottam, mielőtt elindultunk volna, később pedig inkább az útra figyeltem. Felőlem játszatjuk a ki bírja tovább szó nélkül játékot, csak úgy mondjuk nehezebb lesz kiszedni belőlem, hogy mégis hová vihetem, mert a lakcímelvél ugye nem vagyok tisztában vagy szállodával, vagyis hogy hol szállt meg, amíg a városban tartózkodik. - Tényleg nem fogsz hozzám szólni? - Csak mert akkor legalább kapcsolok valami zenét, hogy ne üljünk síri csendben. De ha erre a kérésemre sem érkezik válasz, még csak felém sem fordul, akkor duzzog. A legtöbb nő legalább is ezt teszi, amikor épp egy adott pillanatba nagyon nincs a helyzet magaslatán. Márpedig Gina láthatóan nincs, mégis hozzám tartott. Ez azért mégis csak elárul valamit. Talán mégis csak fontos lehetek neki... De számomra ez a két dolog akkor sem fér össze, sehogy sem. Én ott voltam neki, amikor megkért rá, hogy ne hagyjam egyedül. Ő pedig lényegében egy szó nélkül hátat fordított nekem és elsétált, mikor arra kértem, hogy mondja el az igazat, hogy nem bántottam, hogy egy újjal sem nyúltam hozzá. De a történet nem így alakult, másképp... Egészen másképp. Kiállunk azok mellett, akik fontosak a számunkra. De Georgina egyszerűen tovább állt, vissza sem nézett, mikor úgy érezte, hogy hirtelenjében túlnőttek rajta a dolgok. Ő elment. Én viszont maradtam.
- Attól még tudom, hogy mit beszélek. - felelem neki, de még magam sem hiszem el, hisz ilyen állapotban örülök, hogy nem mondok pikánsabb dolgokat. Mondjuk nincs is mit mondanom. Semmivel kapcsolatban nincs mit mondanom. Már elmondtam neki azokat a dolgokat amiket akartam, bocsánatot kértem, és vallomást is tettem, így hát már tényleg nem tudok neki mit mondani. Nem akarok sehova sem menni, csak valami jót akarok, valamit amitől végre boldog lehetek. Nincs szükségem luxus dolgokra, csak arra, hogy legyen egy férfi aki csak engem szeret. Igen erre van szükségem! Arra, hogy tiszta szívből szeressenek, de ezt soha nem kapom meg senkitől sem. Mindenki csak kihasznál a pénzem és a hírnevem miatt, e miatt pedig nincs igazából barátom, hisz nem tudom, hogy kiben tudnék megbízni, aki nem használ ki. Nem volt energiám ellenkezni, ezért beültem a kocsiba és hagytam, hogy bekapcsolja a biztonsági övet, majd mikor bezárta az ajtót én pedig a fejtámlának támasztottam a fejemet és kinéztem az ablakon. Az eső elkezdett esni, sötétség honolt mindenütt. Még arra sem fordítottam oda a fejemet, mikor Rich is beszállt a kocsiba.
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 41 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
- Georgina, részeg vagy. Össze-vissza beszélsz. Mi lenne, ha inkább arra összpontosítanál, hogy egyedül is megtudj állni? - Szeretném azt hinni, hogy mindezt csak az alkohol mondatja vele. Mégis, hogy a fenébe szerethet engem? Ha tényleg fontos lettem volna neki, akkor nem futamodik meg. Akkor még esetleg lett is volna mi mindent helyrehozni kettőnk között, de mostanra semmi sincs, semmi sem maradt. Helyre akarja hozni a ...? közöttünk soha semmi sem volt. Semmi több barátságtól, de azt is elveszítette. De gondolom a siker hozott neki újabb barátokat szép számmal. Rám pedig már nincs is szüksége... Már nincs egyedül. Nem kell félteni. Mindez, amit leművel pedig csak hiszti, hiszen bizonyára hozzászokott ahhoz, hogy híresség révén mindent megkaphat, amit csak kíván, amire csak vágyik, ebbe a kategóriába pedig a férfiak is beletartoznak, nem kivételek. Majd egy napon váratlanul rémleni kezdett neki, hogy anno volt egy férfi, akit nem kaphatott meg, ezért hát padlóra küldte, amennyire csak tudta. De egy valamiről megfeledkezik... Én nem változtam. Most viszont látható Gina az, aki padlón van. Lassan szó szerint. Ez pedig mi több, ha nem puszta önsajnálat? Tudom... Volt hozzá néhány alkalommal szerencsém néhány pohár mellett, amíg végül furcsa módon az előttem lévő üvegben... Hát egy csepp sem veszett kárba. - Szállj be a kocsiba. - Mondtam neki ellentmondást nem tűrően. Nem mintha túl sok választása lenne ebben az állapotban. Egy pillanatra elengedtem az egyik kezemmel, hogy kinyissam neki a kocsiajtót és besegítse az első ülésre és a biztonsági övét is bekapcsoltam, majd beszálltam mellé. Akkor kocsikázzunk egyet...
Nagyobb biztonságban éreztem magam immár úgy hogy Rich segít megtartani magamat, és nem kell attól aggódnom, hogy mikor fogok összerogyni. Furcsa volt az érintését éreznem, főleg úgy hogy tudtam, hogy utál, de úgy látszik van még benne annyi emberség irántam, hogy nem hagy ilyen állapotban magamra, vagy legalábbis nem úgy, hogy nem tudom magamat megtartani. Viszont jól tudom azt is, hogy ebbe nem szabad semmit sem beleképzelnem. - Most jött minden ki rajtam. A hirtelen jött siker és az, hogy mindenhova követnek a paparazzók, aztán az, hogy te sose fogsz viszont szeretni, pedig én szeretlek, de megértelek téged, hisz tönkre tettem az életed... - mondom neki, miközben karjaiba kapaszkodok, hogy ne essek el. Mikor kimondom az utolsó szót is, akkor döbbenek rá, hogy igaz amit a részeg emberekről mondanak: őszinteségi rohamuk van. Hát úgy látszik nekem is, de igazából már nem érdekel, hogy az igazságot mondom el neki, másnap úgy sem fogok rá emlékezni, vagy ha még is akkor a fejfájással fogok küszködni. A másik dolog pedig az, hogy Richnek az érzéseimet ma elmondtam, így már tudja azt, hogy mit érzek iránta, ezért nem újdonság neki az amit most hallott tőlem. Azt viszont nem tudja, hogy milyen megterhelő az, hogy mindenhova követnek téged, minden egyes lépésedről tudnak, és szinte semmi magánéleted nincsen. Fiatal vagyok, és ez kikészített, de legjobban a nem viszonzott szerelem őrjít meg.
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 41 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
- Tényleg? Akkor engedd el azt az oszlopot... - Pontosan erről beszéltem. Ez megvolt úgy kettő lépés a kocsiig, amihez újra nekitudott dőlni, más különben biztos, hogy a gravitáció kicsinálta volna a még meglévő egyensúlyérzékét is, az pedig csúnya lett volna. Egy nőnek alapból nem áll jól a mértéktelen alkoholfogyasztás, de ha még inni sem tud az még rosszabb, ha pedig minden negyedik lépésénél tartsd meg az egyensúlyod, egyensúlyozz a karjaiddal játékot játszunk, na az már reménytelen. Szóval, el akar menni... Megint? Én még csak ott tartok, hogy megint visszajött, de fogalmam sincs miért. Na jó, mondjuk az állapota magyarázatot ad egy-két dologra, de számmora akkor is abszurd, hogy éppen engem talál meg, hogy épp belém botlik a parkolóban, vagy hogy éppen az én kocsim mellett lévő oszlopban támaszkodik meg. A helyzetre való tekintettel figyeltem minden egyes lépését, így még időben eltudtam kapni, amikor nyilvánvaló vált számomra, hogy egyedül ez bizony nem fog menni. Megkapaszkodott bennem, én pedig felhúztam és egy időben közelebb is húztam magamhoz, hogy megtudjam tartani, ha újra megszédülne. Szóval, lényegében éppen a karjaimban tartom... Ennyi erővel egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy mi éppen ölelkezünk, vagyis hogy megöleltem, Gina pedig a karjaimba simult. - Megmagyaráznád minek kellett ennyit innod? Mire volt ez jó?
- A színpadon az ember megtanul egyensúlyozni. - mondom neki még mindig ugyan olyan sejtelmes hangnemben és közelebb akarok hozzá menni, de nem sikerül, mert ahogy elengedem az oszlopot érzem hogy a lábam cserben hagy ezért gyorsan a kocsinak dőlök, hogy ne essek el. Nagyon instabil most az egyensúly érzékem, de nem szándékozom most itt összeesni. - Úgy látom mész haza, nem akarok az utadban állni. - mondom neki majd elállok a kocsitól, és teszek pár lépést felé, hogy elmenjek mellette és ezáltal most már tényleg haza menjek, mert magam sem tudom miért jöttem ide. Már elmondtam neki mindent amit elakartam. Bocsánatot kértem, és elmondtam, hogy én még mindig nagyon szeretem őt, így hát fogalmam sincs, hogy miért pont ide, hozzá jöttem. Miközben megyek pár lépést majdnem elesek, de a kezében megkapaszkodok. - Ne haragudj. - mondom halkan mikor újból ránézek.
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 41 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
- Az hozott el egészen idáig? - Lassan kezdtem azt gondolni, hogy követ. Más különben honnan a fenőből tudná, hogy éppen a kocsim előtt támasztja az oszlopot? véletlennek ez egy kicsit túl sok is így hirtelen. De nem lényeges, hiszen biztosra veszem, hogy ha elengedné azt az oszlopot az egyensúlyérzéke is csődöt mondana egy pillanat alatt. Komolyan? Néhány pohárkával? Nos, engem már a közelébe érve megcsapott az a pár pohárka aromája?... - Pár pohárkával, ugye? Alig állsz a lábadon... - Ezt nem volt nehéz megállapítani, hogy nem áll valami stabil lábakon. De mégis mióta várakozhat? Egyáltalán ebben az állapotban mégis hogy a pokolba találd el idáig? Na meg persze az is érdekelne, hogy tudott eljönni eddig. Pokoli mázlija volt, hogy az egyensúlyérzéke nem adta be a kulcsot végleg. De kanyarodjunk csak vissza egy körrel... Én egy kortyot sem ittam, még kávét is alig, mivel nem igazán jutott rá időm. Így viszont tisztán emlékszem rá, hogy ma délután kisétált az ajtómon, miután vélhetően elmondta, amit akart. Bocsánatot kért, elmondta, hogy sajnálja... Lenne még valami, ami kimaradt? Egy újabb vallomásnak fogok fűl tanúja lenni akár akarok, akár nem? Mégis mi lehet az, amit még nem mondott el? Amihez az kellett, hogy alaposan az üveg aljára nézzen előbb, mert nyilvánvalóan ez történt. Férfi vagyok. Tehát pontosan tudom mit jelent néhány pohárka... A harmadik kör után már senki sem számolja, végül pedig azon kapod magad, hogy a pultos kint hagyta előtted az egész üveget, de már az is üres. Szóval, kit akarunk becsapni?
Miután elmentem a kórházból egy közeli bárba mentem, ittam egy-két felest. Illetve jó sokat, annyit, hogy még az sem érdekelt, hogy ha felismernek. Maximum annyi lesz másnap az újságokban, hogy a fiatal énekesnő kikészült a hirtelen jött hírnévtől. Elegendő ennyi, engem pedig nagyon nem izgat, hogy miket írogatnak rólam. Este 9 lehetett mikor úgy döntöttem, hogy elegendő volt ennyi pia és elindultam arra amerre a lábam vitt. Nem tudtam hova megyek, a kapucni már nem is volt rajtam, a napszemüvegem pedig a táskámban pihent, de este sötétben már nem is nagyon ismernének fel, így nem aggódom. Az pedig, hogy vannak azok a bizonyos rossz fiúk... Teszek rájuk magasról, megtudom magamat védeni. Vagy nem. Annyit felfogtam, hogy a kórházhoz jöttem, viszont a kocsit már nem ismertem fel amelyik mellett álltam, csak egy oszlopnak támaszkodtam, hogy megtartsam magamat. Felnézek mikor egy ismerős hangot hallok meg. - Csak pár pohárral ittam. - mondom és továbbra is az oszlopnak vagyok dőlve.
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 41 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
Őrült nap volt. A legjobb talán az benne, hogy vége. Elképesztő, hogy Georgina megjelent. Őszintén nem számítottam arra, hogy mi még valaha is látni fogjuk egymást. Így lemondtam a magyarázatról, amit pedig megérdemeltem volna. Végül is megkaptam. Úgy tartják, hogy jobb később, mint soha. De ehhez már tényleg túlságosan késő. Elkésett. Az igazság, a vallomása már semmin sem fog változtatni. Előbb kellett volna elgondolkodnia azon, hogy miféle következményei lehetnek a 'féltékenységének". Kívülről egész biztosan egy felnőtt nő, de számomra még mindig csak egy kislány. Az is fog maradni. Így bár nem mondtam ki szó szerint, de utalni próbáltam rá, hogy jobb ha többé nem keres fel. Ha egy kicsit is fontos vagyok, voltam neki, akkor megteszi nekem ezt a szívességet, hogy nem forgatja fel újra fenekestül az életemet. mert megérdemlem, jár nekem, hogy újra kezdhessem, tisztán. Újra fel kell építenem a váramat, de ez úttal erősebb, biztosabb falakból. Hosszú nap volt. Semmire sem vágyom jobban, minthogy hazamenjek, lezuhanyozzak és kialudhassak mindent. Szerencsére ma nem kellett tovább benn maradnom, ezért gyorsan leadtam a váltást, átöltöztem, elköszöntem a kollégáktól, majd indultam a parkoló irányába. Kimerültem. Túl sokat töprengtem. Ha nem épp Goerginán, akkor az egyik betegemen. Néha komolyan nem tudom, hogy bír el ennyi mindent az elmém, de még húzza... De ideje kikapcsolni egy kicsit, mert ebbe fogok beleőrülni, hogy megpróbálom megérteni a nőket. A parkolóban a kocsimhoz közeledve láttam, hogy áll ott valaki, méghozzá megesküdnék rá, hogy pontosan a kocsimnál áll, neki van támaszkodva egy oszlopnak. Volt egy tippem rá, de közelebb érve meg is bizonyosodhattam róla, hogy valóban Gina az, engem vár. Viszont nem véletlenül támogatja azt az oszlopot olyan hűen. - Te részeg vagy? Igen. Részeg vagy. - Elegendő volt mindössze kettő másodperc, hogy ezt megállapítsam.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Feltörő emlékek - Gina & Rick 
Vas. Jún. 08 2014, 00:07
bocsi, hogy rövid lett. 