Csak hogy egy kis nyugi is legyen .. Bocsánat a rövid tartalomért.
Ismét normális arccal nézek Ginára. Ugyan még mindig mérges vagyok rá, de még is mit tegyek ha ilyen makacs?! Nem tehetek egyebet mint megteszem amit kért, ezúttal már meg sem jegyzek semmit, csak kivonulok a szobájából és megkeresem a programlistát, hogy tudjam kit/kiket kell felhívnom. Mikor mindenkivel közöltem ,hogy Gina beteg lett nem tértem vissza a szobába vagy úgy 10 percig csak kint pihentettem az ekkora már majdnem teljesen felfort agyamat. Mikor lehűtöttem magamat visszabattyogtam a szobába s leültem Gina ágyának széllére. -Biztos rendben lesz ez így, egyébként ki volt az a férfi aki hazahozott aminap?- Hirtelen sötét érzések kerítettek maguk köré, talán jogosan, vagy hiába kérdem, hiszen úgy sem emlékszik.
- Kérlek elintézed helyettem a dolgokat? Mármint nincs kedvem most mindenkit felhívni, hogy ez és ez van. Csak mond azt, hogy lebetegedtem, csak megértik. - mondom neki vállat vonva, és még mindig az ágyamban ülök. Egyfolytában csak Rich jár az eszembe és az, hogy mennyire szeretem őt. És ezt ő is pontosan jól tudja. Néha-néha eszembe jut az, hogy i lett volna ha akkor azt a hazugságot nem találom ki... Vajon össze jött volna velem valamikor? Aztán mindig ugyan arra a válaszra jutok: Nem! Hisz ott volt neki a felesége, és boldog volt vele. Akkor minek lett volna egy olyan lánnyal együtt aki jóval fiatalabb nála?! És ez bánt, hogy ő még a mai napig is csak egy gyerekként tekint rám. Gondoltaiból Stefan szavai ébresztenek fel. - Nem az, hogy nem izlik, csak nem vagyok kávés. - közlöm vele megnyugtatás képen.
Nézem amint belekortyol a kávéba majd leteszi az asztalra. Nagyra nyílt szemekkel figyelem, s aggodok, hogy nem izlik neki. Kicsit felelőtlenségnek tartom, hogy lemondja az összes programját, ez aztán az újságokban is nyomot hagy. Erre csak is egy példa szót tudok,: felelőtlen. Bizony, Gina kisasszony nagyon felelőtlen, bár nem is tudom, hogy ez szóra méltatható-e, hiszen nem olyan idős éstapasztalt, magamból állítom, hogy még én is keveset tudok, hát akkor Gina, aki fiatalabb nálam. Rájöttem végre, hogy mi Ginával nem illünk össze, se korban, se gondolkodás menetben. Ekkor mondják azt, hogy ha valaki párt választ előbb jól ismerje meg, éppen ezért is választottam April-t. Hiszen vele annyi mindenbe egyet értünk, s sok olyan dolog van amit mindketten szeretünk csinálni, de amit nem is, azt is megtesszük a másikért és még talán élvezzük is, hiszen látjuk, hogy a szerelmünket boldoggá teszi. -Nem izlik a kávé?- Kérdem elsavanyodott képpel.
- Lemondom az összes programot, nincs kedvem sehova sem elmenni ma, csak pihenni akarok. - mondom neki fáradtan, hisztisen, nyűgösen. Nem nagyon bírom a piát, egész életemben ezzel együtt csak kétszer ittam, de ez volt eddig a legdurvább. Eléggé kiütött, főleg, hogy nem nagyon szoktam hisztizni, de most ehhez van kedvem, és ha valakinek nem tetszik akkor békén lehet hagyni. Szemet forgatva Stefanra nézek. - Jól esne, ha abba hagynád a kioktatást. - mondom neki gúnyosan. Mikor vissza jön a szobámba egy bögre kávéval felülök az ágyamba és elveszem tőle. - Köszönöm. - mondom neki halkan, higgadtabb hangnemben. Iszok a kávéból pár kortyot, majd az ágyam melletti kis asztalkára teszem.
-És mi van azzal, hogy ma rengeteg programod lenne, mi? Ne kiabáljak, ne kiabáljak ..- Ismételtem el a mondatából. -Az a dolgom, hogy megtanítsalak viselkedni is, nem csak az, hogy kiosszam egy napra milyen teendőid vannak.- Fortyogtam a dühtől, de még is igyekeztem még megengedetten kiabálni, hiszen a szálloda többi lakóját sem volt ingem felébreszteni, avagy megzavarni a nyugalmukat. Azt sem tudtam mit mondhatnék neki, igaz is ő az eddigi leghisztisebb sztárom akit menedzselek, de hol is érdekel engem. Ez nem fog engem egyszer se zavarba ejteni, hiszen soha nem lehetek vele. Miért is érdekelne, amúgy is, ez lehet az én oldalamról több mint barátság de kevesebb mint szerelem, de akkor sem izgat, hiszen nekem ott van az én csodálatos barátnőm, April. Köztem és Gina között nincs is több mint munkatársi kapcsolat, s nem is lehet. Bár szó is, hogy a szépségével mindenkit levesz a lábáról, természetesen ma inkább hisztis mint szép. Elmosolyodok, remélve Gina a nagy fejfájás közepette észre sem veszi. -Tudod nem hasogatna a fejed, ha nem ittat volna magad le a sárga földig.- Azzal kibattyogok a szobából, majd egy jó perc múlva egy bögre kávéval térek vissza. -Tessék, ez talán valamennyit segít- Mondom makacsul a bögrét az ágya felé nyújtva.
A tegnap estéből nem sokra emlékszem, csak annyira, hogy miután beszéltünk Richel elmentem valami bárba és ittam jó pár pohár whiskeyt. Innentől a többi dolog csak homályos, voltam a kórház parkolójában, és valami rémlik Richről is, de egy biztos: nem hagyott magamra. Ő nem olyan, még akkor sem tette volna meg azt, hogy ott hagy, ha tényleg nagyon gyűlölne. De nem képzelek be magamnak semmit sem, szimplán csak ember módjára viselkedett, és nem hagyott magára egy eléggé részeg nőt. Békésen aludtam, aztán olyan reggel 10 körül elkezdtem ébredezni, aztán mikor kinyitottam a szememet egyből a menedzserem szigorú arcával találtam szemben magamat. - Ne kiabálj, szétrobban a fejem. - mondtam majd átfordultam a hátamra és a halántékomat fogtam. Pokolian fáj, még jó, hogy nincs hányingerem, mondjuk nem akarom elkiabálni magamat. - Nem történt semmi bajom, és ez a lényeg. Nem azzal kéne foglalkozni, hogy mi lett volna ha... - mondom neki nyűgösen és hisztisen. Mikor szóba hozza a karkötőmet egyből a csuklómra nézek, nincs meg a kabala karkötőm. - Biztosan még a kocsiban esett le rólam, majd este elmegyek és megkeresem. - mondom neki és betakarózom. Eléggé nyomott állapotban vagyok, és nincs szükségem arra, hogy kioktassanak.
Tiszta emlékeim vannak a tegnap történtekről .. talán ezt Gina nem mondhatja el magáról. Tudtam, hogy tegnap nem lenne értelme felkeltenem Ginát és üvölteni vele egy sort, hogy eme cselekedete/i mivel is járhattak volna .. hiszen a leheletén érezhető volt, hogy ivott, már pedig az a bizonyos férfi vitte be az ágyába, nem hiszem, hogy ő talpra tudott volna állni egymaga. Na de várjunk is ... ez ... a.. férfi?! Ki lehetett ez? És honnan ismeri Ginát? Bús komorságba lépek, mikor ráeszmélek, talán a férfi iránt Gina többet érez mint barátság, de mit is ártatom én magamat, semmi közöm hozzá. Hiszen nekünk kettőnknek nincs jövője, legalább is nem szerelmi .. de talán még baráti sem, szimplán munkatársi kapcsolat. Látva ahogy ott nyugodtan pihen, megpillantom, hogy kinyitotta a szemeit. Előveszem a szigorú arcomat és az ágy elé állok. - Még is mit gondoltál? Le is fotózhattak volna, akár azzal a férfival is, de akár ahogy ott bicegsz az úton mint valami hót részeg .. na és arra gondoltál, hogy kik csíphettek volna fülön a sötét éjszakában? Mi van ha elrabolnak, talán meg is erőszakolnak?! Tudod hogy aggód... - Csúszott már majdnem ki az aggódás szó a számon. Egy darabig nézve a szemét, a kezére téved a tekintetem, s megpillantom, hogy valami hiányzik. Meg mernék esküdni, hogy volt egy karlánca. Elhagyta volna? vagy ellopták amíg nem figyelt? - És különben nem volt egy karláncod? - Nézek kérdő tekintettel, majd a hangomba egy kis szigort csalok. - Hogy lehettél ilyen felelőtlen?! - Szemöldököm összeráncolom, s állok továbbra is karba tett kézzel, kis terpeszben az ágya előtt.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Gina && Stefi 
Hétf. Jún. 09 2014, 13:43
