Like Nobody Else

Csendben cirógatjuk egymást és próbálunk lehiggadni, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve kitalálja, hogy megnézi a tetoválásom. Nem is sejtettem, hogy egyáltalán emlékszik rá, hogy olyanom is van, de nem ellenkezek. Mit takargassak már magamból? Nyitott könyv vagyok számára és csak abban reménykedek, hogy idővel, ahogy szép lassan kiismer majd, talán eldől mi legyen velünk. Vagy vonzóbb leszek számára, vagy épp undorítónak fog tartani, legfőképp a múltbéli hibáim miatt. Ettől is félek igazából, de nem fogok semmit eltitkolni előle, ha érdeklődik. Ha már ilyen közel kerültünk, nem akarom, hogy esetleg máshonnan halljon majd ezt-azt és számon kérje, hogy neki miért nem mondtam?
-Talán egyszer csinálok neked valami hasonlót. Persze csak, ha szeretnéd.- mosolyodok el és próbálom nem szóba hozni a mostani tetoválást, hiszen tudom jól, hogy attól mindig begubózik, ha szóba kerül. Vagyis, egyszer így történt, gondolom most se lenne másképp, elrontani pedig nem akarom ezt a pillanatot. Később. Később úgyse fogom kibírni, hogy ne kérdezzek rá, őt mire emlékezteti a tetoválás, amitől annyira meg akar szabadulni? Meg akarom Őt érteni végre és nem csak elképzelésekből táplálkozni, amik vagy valósak vagy nem.
Gyenge pír szökik az arcomra, mikor apró csókot lehel ajkaimra és konkrétan közli, hogy ő bizony simán át fog ölelni. Valamiért, most már furcsa, hogy még szeretkezés után is bátran megcsókol. Persze, nem bánom. Egy cseppet sem, sőt. Örülök neki. Azt jelenti, hogy még ő sem érzi itt az idejét annak, hogy visszaessünk az alap szerepünkbe.
-Köszönöm.- motyogom, mikor a hátamra teríti az inget, ami immár kiegészítőmmé vált, majd kibattyogok vele és rágyújtok. Arcomon apró mosoly játszik, ahogy gyengéden átölel és sok mindent megtennék azért, hogy ez így is maradjon. Mindezt viszont magamban kell tartanom. Nehéz lesz normálisan viselkednem mellette, ha rajtam lesz a késztetés, hogy odabújjak hozzá.
-Nem. Ez így tökéletes.- sutyorgom vissza mosolyogva, miközben kezem karjára simítom és csak bámulok a városra csendben füstölögve. Még mindig eljátszadozok a gondolattal, hogy mindez valóságos és nem csak a ma este elő tört vágyaink eredménye.
-Hallgatlak.- vigyorodok el, mikor közli, hogy van egy feltétele a fürdőnek, közben újabb adag füstöt fújok ki, végül várom, hogy közölje, amit szeretne. Szavai hallatán akaratlanul is elmosolyodok és érzem, hogy a szívem meglódul, holott alig pár perce állt normális tempóba. Szerencsétlen, el sem tudja képzelni mi bajom van, mert egy este alatt most legalább ötödjére kell tempósabban vernie.
-Igazából örülnék neki.- suttogom ajkaiba, még mielőtt hagynám, hogy megcsókoljon, majd gyengéden viszonzom is és felpislogok rá. Annyira olyan ez az egész, mintha együtt lennénk, hogy az már fáj. Viszont ez egy édes fájdalom számomra, mivel megtehetné azt is, hogy csak ellézeng mellettem és, mivel már megkapta, amire vágyott, nem is törődik velem. Ennek ellenére még most is úgy csókolgat, mintha mindez teljesen normális lenne.
-Elférünk ketten is a zuhanyzóban, vagy szűkös a hely?- vigyorodok el, ahogy eszembe jut ez az apró kérdés, közben kifújom az utolsó adag füstöt és elnyomom a cigimet. Ezután végre szabad az út, hogy megforduljak és átöleljem a derekánál, arcom pedig nyakába fúrjam. Annyira jó ez most, hogy van valaki, aki gyengéd velem, hogy még én is elcsodálkozok, mennyire hiányzott ez. Mindezek után viszont, amint ő is elnyomja a cigit, kézen fogom és magam után húzom befelé. Még menet közben lecsúsztatom vállamon az inget és szembe fordulva vele, vigyorogva húzom a fürdőbe. Megkergültem. Ebben teljesen biztos vagyok.

Sokkal jobb most élvezni, ahogy játszadozunk. Szemtelenül mosolyog, miközben követ a fürdő felé és közli, hogy talán megoldjuk majd, hogy elférjünk. Remélem, ez alatt arra gondol, hogy majd édesen összebújunk, mert arra még mindig vágyom. Azt hittem, talán csillapodik majd egy picit ez az érzés ezután az egész őrület után, de úgy tűnik, csak erősebb, amivel nem is lenne nagy probléma, ha nem tenne még ő is rá egy lapáttal. Látom az arcán, hogy tetszik neki, ahogy meztelenül előtte riszálok, ami dob az egómon, mert ez azt jelenti, hogy nem csak a szex hevében tetszett neki rajtam bármi is. Arra viszont nem számítok, hogy amint a fürdőbe érünk, az ajtónak présel, és olyan csókkal illet, amitől majd, hogy nem megremeg a lábam. Nem is tudom elfojtani azt a kéjes nyögést, ami hirtelen kikívánkozik belőlem, közben tenyereim csípőjére simítom és közelebb húzom magamhoz. Ez az, amivel teljesen összezavar, mert ezt már tényleg nem tudom hova tenni. Úgy viselkedik, mint akit teljesen megbabonáztam, de ennek ellenére tudom, hogy mi a véleménye még mindig arról, hogy komolyabban együtt legyünk. Kész ellentét az, amit tesz és amit mondott nem rég. Vagy még talán ő se tudja? Esetleg szimplán ki akarja élvezni az estét és még mindig a szex hatása alatt van? Gőzöm nincs, de őrülten élvezem, ahogy kezeivel bebarangolja a testem.
-Nem tudom, hogy leszek képes ezek után visszafogni magam, és nem neked esni akárhol.- suttogom végül ajkaiba, ahogy egy rövid időre elszakadok tőle, de aztán azonnal újra megcsókolom, hátha majd akkor fel se tűnik neki, hogy egyáltalán mondtam valamit. Ezt nem akartam most így oda vágni, mert még a végén arra fogja ösztönözni, hogy abbahagyja. Még mindig nem tudom mire, hogyan reagál és ez frusztrál. Jobb esetben, csak elvigyorodik és még forróbban csókol én pedig tovább kántálhatom magamban, hogy ez semmi komoly, csak élvezzük egymás társaságát egy ideig.
Amint úgy érzem, hogy kezd belőlem lassan nimfomániást csinálni és, már megint csak a szexre tudok gondolni, eltolom magamtól és elmosolyodok, hogy aztán a zuhanyzóhoz sétáljak és megnyissam a csapokat. Miközben kezem a víz alá tartom és beállítom, hogy pont jó legyen a hőmérséklete, olykor-olykor rásandítok, várva a pillanatot, hogy ledobja magáról a boxert. Most először premier plánban barangolhatná be tekintetem a testét és a gondolattól is megborzongok.

Nem tudom örüljek-e, amiért ez a helyzet. A nagy számat ismerve, simán elárulom magam seperc alatt, mint ahogy azt a fürdőben is teszem majdnem az ajtónál csókolózva. Fáj, ha arra gondolok, hogy holnap, ha találkozunk valahol vagy holnapután vagy azután, nem csókolhatom meg üdvözlésképp, nem bújhatok oda hozzá és nem cirógathatom, mert azzal csak bajba keverném. Amúgy se biztos, hogy erre vágyna. Talán ez az este után rám férne újabb egy hét, hogy átgondoljak mindent, de az borzalmas lenne.
-Eszem ágában sincs rád uszítani az újságírókat. Ezért kell majd visszafognom magam, csak nem tudom képes leszek-e rá. Nem ártana majd megbeszélnünk pár szabályt.- vigyorodok el a zuhanyzó felé menet, de közben újra csak kattogni kezdenek a fogaskerekeim és ezen az újságírós dolgon kezdek gondolkodni. Miért mesélné el a találkozásunkat? Simán mondhatná azt, hogy csak egy nőcske vagyok, hogy ezzel lekoptassa a firkászokat. Nem sértődnék meg érte, sőt. Legalább engem is megkímélne az egésztől, ugyanakkor édes tőle, hogy ilyesmin agyal. Képes lenne elmesélni a találkozásunkat?
-Talán, nem ártana majd lakatot tenni arra a szexi szádra.- sandítok rá az ajkamba harapva, ahogy az említett ajkakat szemügyre is veszem alaposan, majd beállok a víz alá és várom, hogy csatlakozzon. Őrület ez az egész. Utoljára a nagyon komoly barátommal fürödtem együtt, mert nem épp szokásom az ilyesmi, most pedig itt vagyok vele, akit nem régóta ismerek, nem is találkoztunk talán, csak háromszor és nem is vagyunk együtt és most épp együtt fogunk tusolni. Nem értem már az egészet.
Ahogy magához ölel a víz alatt és borostájával a nyakamat kezdi cirógatni, lehunyom a szemem és teljesen hozzásimulok. Nem tudja mit művelek vele? Akkor én mit szóljak?
-Ez kölcsönös.- sóhajtom, miközben tenyereimet kezére simítom és egy rövid ideig lesem, hogy fest együtt a kettő. Lehet, hogy ez lesz az új mániám, de képtelen vagyok nem azt képzelni, hogy akár egy pár is lehetnénk. Esküszöm, érte még a firkászokat is megpróbálnám elviselni. Mindezt viszont nem tálalhatom ki neki soha. Vagy, ha nem is soha, jó ideig biztos nem. Nem akarom magam ráerőszakolni, szóval, ha kell, akkor örökké csendben lapítok majd és a képzeletemben játszadozok majd a gondolattal, hogy Ő az enyém.
-Ha azt szeretnéd, nem művelek semmit.- sutyorgom, miután lassan felé fordulok és felpillantok rá. Komolyan. Ha azt kérné, hogy ne tegyek semmi kompromittáló mozdulatot, ne mondjak semmi izgatót vagy, hogy ne is nézzek rá egyáltalán, akkor azt tenném. Nem akarom, hogy miattam kínlódjon és olyasmit tegyen, amit nem is akar igazán. Megkönnyíteni akarom az életét, nem megnehezíteni.
-Attól tartok, hogy igen durván férfi illatom lesz, ha most ezzel letusolok.- éééés terelek. Mert miért is ne terelnék? Jobb nekem a tusolózseléről beszélni, ami egyértelműen az övé, mint arról, hogy épp azon morfondírozik, hogy megőrjítettem, mert akkor erős kényszer lesz rajtam, hogy én is kibökjek valami hasonlót.

"Szó sem lehet róla." Ennyi az össz reakciója, ami mosolyt csal az arcomra, mert ez azt jelenti, hogy nem bánja ezt az egészet, ahogy azt sem, ami a szokásom. Hogy olykor kétértelmű megjegyzéseket teszek és, hogy csak úgy megérintem az embereket. Vagyis nem mindenkit, csak azt, akit a barátomnak tekintek. Közvetlen vagyok az ilyen személyekkel és erről nem tehetek. Utálok úgy viselkedni, mint egy robot.
-Azért megpróbállak majd kevésbé ingerelni. Tekintettel leszek a körülményekre és arra, hol vagyunk épp. Ígérem, jó kislány leszek és, csak akkor szemtelenkedek, ha kettesben leszünk.- vigyorodok el a végére, mert azt hiszem, ez még elég könnyen menne. Kevesebb bujaság, de maradok olyan, amilyen vagyok. Nem akarom Őt sem kínozni azzal, hogy egy lehetetlen helyszínen a fantáziáját izgatom.
-Egy dolog elnyomni a valódi énedet és megint más tekintettel lenni a másikra. Kedves, hogy nem akarod, hogy másképp viselkedjek, de én sem akarlak kényelmetlen helyzetbe hozni. Meg magamat se.- simítom meg az arcát, majd a tusolózselével kezdek szemezgetni. Cseppet sem zavar egyébként, hogy ez férfiaknak való. Csak az érdekelt, őt zavarni fogja-e, ha kan szaggal fekszek le mellé az ágyba, de ezek szerint nem érdekli túlzottan. Talán, a parfümömmel majd javítok a helyzeten. Vagy rontok? Nem tudom.
-Nekem megfelel.- nyomok egy picit a kezemre és lassan körbe kenegetem magam. Annak ellenére, hogy meglehetősen fura ez a helyzet és szokatlan, nem igazán zavar a jelenléte, ami ismét szöget üt a fejembe. Azt hiszem, ez amiatt lehet, hogy végül is nem vagyok a barátnője és nem kell neki megfelelnem. Olyan vagyok, amilyen. Nem velem fog villogni a partykon és nem én fogom csókolgatni a képeken, amiket az újságok készítenek. Nem kell stresszelnem amiatt, hogy szégyenkeznie kell-e valaha miattam. Valahol ez igazából elég elszomorító.
-És... ha valamelyikőnk megismerkedik valakivel, szólunk a másiknak, rendben?- pillantok fel rá, mert ezzel nem igazán magamra gondolok. Eddig sem találkoztam senki érdekessel rajta kívül, ezután sem fogok és egyébként is, kevés lenne bárki most ahhoz, hogy Őt elfelejtsem ezzel az éjszakával és minden mással együtt. Nála viszont ilyesmiről azt hiszem, nincs szó. Azaz, ha talál magának valami nőszemélyt, én maradok a legjobb barát szerepben.

Spontán találkák? Nem ismert még ki eléggé, ha ezt megkérdezi tőlem, hiszen a minap én jelentem meg váratlanul, hogy versenyre menjünk és egyébként se vagyok egy határidőnaplós ember. Kivéve a munkát, mert ott azért alkalmazkodni kell időpontokhoz, de egyébként jobb szeretek hangulatom szerint cselekedni.
-Nem is tudom, ki jelent meg nem is olyan régen a parkolóban csak úgy, váratlanul.- mosolygok rá, miközben úgy beszélek az egészről, mintha tényleg nem tudnám a választ. Alig várom, hogy váratlanul betoppanjon hozzám vagy, hogy én jelenjek meg nála és a karjaiba kapva a falhoz nyomjon vagy a konyhapultra pakoljon vagy mit bánom én. Mondjuk ez így eléggé úgy tűnik, mintha csak a testiség lenne az egész dolog alapja, dehát lényegében ebben egyeztünk meg, nem? Szexpartnerek leszünk és barátok vagy mik. Semmi kapcsolat, rózsák, gyertyák, valentin-napi ajándék és egyebek. Ezek mind-mind kimaradnak.
-Biztos vagy benne, hogy képes lennél rá? Nem érintenél meg többé? Akkor sem, ha én kérném?- duruzsolom szemtelenül, miközben egész testemmel odasimulok hozzá és ezzel is csupán érzékeltetni szeretném vele, mit tennék, ha nem akarna megérinteni innentől kezdve. Kiharcolnám én magamnak, hogy elveszítse a türelmét, annyi szent vagy szimplán követelném, hogy érintsen meg. Nem szoktam ilyesmiken sokat variálni.
-Miféle büntetést?- fagyok le egy pillanatra és a közeledéssel is leállok, miközben szemöldököm a magasba szökik. Kíváncsian lesem az arcát és most tényleg, elképzelni nem tudom, hogy ezalatt mit ért. Átmegyünk szadomazoba vagy mi a fene? Vagy egyszerűen csak elszórakozik velem, ahogy nem rég tette, amikor még csak meg sem csókolhattam? Ez már komolyan tiszta szürke ötven árnyalata és tuti, hogy én nem Mr Grey szerepét kaptam.
-Szeretnéd?- vigyorodok el újfent, ahogy a tusolózselé felé biccent, majd nyomok egy kicsit a tenyerembe, leteszem a flakont, összedörzsölöm kezeimet, hogy mindkettőre jusson és szép lassan végig kenem a mellkasát egyre lentebb haladva. Ezt az alkalmat persze alaposan ki is használom, hogy újra felfedezzem testét immár teljesen világosban és olyan gondosan kenegetem be, mintha ettől függne a testi épsége. Valójában viszont rohadtul izgató számomra, ahogy végig barangolom a tökéletes testét.
-Ne poénkodd el, Jason. Tudod, hogy értem.- lesek fel rá komoly arccal, mert ebből most tényleg nem akarok viccet csinálni. Ha találkozik egy nővel, akivel komolyabban meg akarna ismerkedni, tudni akarok róla, nehogy bekavarjak véletlenül. Egyébként is, szerintem jogom lenne tudni róla.
-Persze, arról is szólhatsz, ha a francia divattervező pasival alakulna ki valami...- pislogok ártatlanul, miközben tovább kenegetem a testét, végül hátat fordítok neki, egyrészt, hogy ne lássa a vigyort az arcomon a beszólásomért, másrészt pedig, hogy a hajamat is bevizezzem, ha már a nagy része amúgy is csurom víz.

A büntetés szó hallatán egy pillanat alatt lepörög előttem valami szadomazo jelenet, ami aztán végképp kiakasztana és azt hiszem, az az egy dolog lenne az, ami miatt azt mondanám, hogy "pá, édes". Sosem rajongtam az ilyesmikért és remélem, hogy róla sem fog kiderülni idővel, hogy erre vannak hajlamai. Akkor tényleg lelécelnék, mert olyasmire nem lennék képes. Még buliból felvennék valami lakk cuccot, de ennyi. De most... mi a frászért jár ilyesmin már megint az eszem?
-Ez tény, monsieur Brooks. Ez az este után nem lesz nehéz hatással lenni a fantáziámra, de ez kölcsönös. Ha aljas fegyverhez folyamodik, én is így fogok tenni.- vigyorgok rá sunyin, majd neki látok végig kenegetni a testén a zselét és persze mindezt, őrülten körültekintően teszem. Annyira felszabadult vagyok és... egy pillanatig sem érdekel, hogy esetleg zavarban kellene lennem előtte. Mintha ez az egész megszokott és természetes lenne köztünk, pedig ma olyan testrészeit vehettem szemügyre, amikről eddig maximum fantáziálgattam. Nem beszélve arról, hogy ő sem látott pucéran, de most mégse zavar, ahogy újra és újra végig pásztázza tekintetével a testemet, mert azt látom rajta, hogy tetszik neki, amit lát. Ettől pedig, csak még magabiztosabb vagyok.
-Remélem, akkor megmarad ez a viccelődős hangulatod.- csóválom a fejem mosolyogva, majd a víz felé fordulok és kicsit leáztatom magam, de ő, mintha nehezére esne elszakadni tőlem, már lép is mögém, hogy combjaimra csúsztassa kezeit. Ettől persze szokásosan megborzongok és hátammal a mellkasához simulok, hogy a tudtára hozzam, imádom, ahogy megérint.
-És azt is ígérd meg, hogy ha kínos lesz már neked ez az egész vagy szimplán az agyadra megyek, szólni fogsz.- motyogom végül halkan, ahogy eszembe jut, hogy ugyan lehet, hogy én rajongva fogok epekedni utána, ő egy idő után nem feltétlenül fog annyira ragaszkodni hozzám. Talán, ez az egész csak pár napig vagy hétig lesz izgalmas, utána pedig már azon fog agyalni, hogy koptasson le. Aztán majd benyögi, hogy el kell utaznia fene tudja hova és soha többé nem látom, ahelyett, hogy szólna, hogy vegyek vissza. Ilyesmit nem akarok.
A negatív gondolatok ellenére előbukkan belőlem a játékos énem, úgyhogy Jasont csak becsalom a vízsugár alá, hogy muszáj legyen lehunyni a szemeit, majd kislisszolok mellőle, magamra csavarok egy törölközőt és a tükör előtt ácsorogva rendbe szedem picit a csurom vizes hajamat.
-Na mi lesz nagyfiú? Egyedül kell bebújnom az ágyba?- szólok oda huncut mosollyal az arcomon, végül csípőmmel a mosdónak dőlök, összefonom magam előtt karjaimat és számotkérően rápislogok. Őrülten jó szemtelenkedni vele és tudom, hogy ezt a jövőben is nagyon élvezni fogom még akkor is, ha olykor kínozni fogom ezzel. Imádom látni, ahogy felcsillan a szemében az a huncut fény, arcára pedig mosoly kúszik. A legjobban viszont azt imádom, hogy mindez miattam történik. Mintha képes lennék a begubózott kis félénk Jasont kicsalogatni az odújából és meglátni az igazi arcát.

Veszélyes játékba kezdünk belesétálni és tudom, hogy lesznek belőle őrült pillanatok. Ennek ellenére megígérem, hogy nem fog bennem csalódni. Ha szereti az aljas húzásaimat, akkor lesz belőlük bőven. A fantáziám végtelen, bőr van bőven a képemen és imádom, ha látszik rajta, hogy zavarba jött. Imádni fogom a kis játékunkat.
-Az egy dolog, ha találunk menedéket. Honnan tudod, hogy egyszer épp nem azzal foglak kínozni, hogy nem hagyom magam?- kuncogok, ahogy elképzelem, hogy ő csak próbálkozna én meg valami isteni erőnek köszönhetően ellenállnék, míg végül beadnám a derekam. Kíváncsi vagyok, meddig bírná és, hogy mikor adná fel. Vagy, hogy, milyen eszközökkel próbálkozna. Komolyan nagyon érdekel, de gyanítom, ez a dolog már ott megbukik, hogy ellen kellene tudnom neki állni. Nem menne. Tuti, hogy nem. Egy csók elég lenne, a térdeim megremegnének, aztán epedezve vágynék az érintéseire és a többi forró csókra.
-Miért? Most bármit megígérnél?- vigyorgok a mosdónál ácsorogva, majd amint ő is elindul kifelé, kibaktatok a nappaliba és visszaszerválom magamra azt az inget. Szerintem le kellene nyúlnom tőle. Legalább mindig emlékeztetne erre az estére.
Az ágyat picit megigazítom, mert sikeresen széttúrtuk, ekkor pedig már Jason is megérkezik. Míg ő ledobja magáról a törölközőt, én bemászok a nekem szimpatikus oldalra és derékig betakarózok. Viszont, mikor ő pucéran bekúszik mellém, picit elcsodálkozok. Tényleg így akar aludni?
-Nem veszel fel semmit?- motyogom, de belém fojtja a szót egy vad csókkal, amitől érzem, hogy az egész testem életre kel és a vérkeringésem is meglendül. Hogy tud így csókolni? Képtelen vagyok rájönni, mit művelt velem ma este. Olyan vagyok, mint akit megbűvöltek. Kezdek félni, nem-e valami vámpírral van dolgom valamelyik nyálas sorozatból, aki most megigézett és még csak nem is emlékszek rá, hogy megigézett.
Szavai hallatán egy pillanatig csak csendben pislogok rá. Valamiért úgy érzem, hogy ez a mondat most sok mindent el kéne áruljon nekem, csak épp nincs agyam hozzá. Valami azt súgja, komoly jelentéssel bír, szóval emlékeznem kell rá, mit mondott és csak, hogy elhúzzam ezt a szép pillanatot még, arcára simítom kezem és elmosolyodok. Szóval attól tart, hogy képes lennék szó nélkül lelépni? Minek néz engem?
-Nem tennék ilyet. Csak akkor fogok eltűnni, ha te arra kérsz, hogy tűnjek el.- sutyorgom, miközben hüvelykujjammal állát cirógatom, aztán azzal kezdek szórakozni, hogy a vizes haját simítgatom hátra. Annyira csodás most ez az egész és olyan megható, hogy ezt kéri tőlem és picit az is az érzésem, hogy talán nem is akarta kimondani.
-Remélem tudod, hogy velem nyugodtan beszélhetsz bármiről. Ha valaha is úgy éreznéd, hogy nem bírod tovább magadban tartani a dolgokat, nekem elmondhatod, Jason. Remélem, ezt tudod.- utalok ezzel arra, hogy most is gyanítom, a mondata mögött több rejlik, mint ami, de csak azért nem faggatom, mert ha akarná tudom, hogy úgyis elmondaná. Egyszerűen csak biztosítom arról, hogy meghallgatnám, ha beszélni akarna.

Ahogy megszólal, némi elégedettséggel töltenek el szavai, de egyben aggódom is, mert valami azt sugallja, hogy történt már olyasmi, mint amitől most tart. Valaki, csak úgy ott hagyta volna? Minden szó nélkül lelépett egy nő? Esetleg utólag tudta meg, hogy egyáltalán vége az egésznek, vagy mi történhetett? Komolyan nem tudom, hogy a sok verzió közül melyik lehet igaz, de nem is foglalkozok most inkább ezzel, csak a fejét simogatom tovább, ahogy arcát a nyakamba fúrja.
-Rendben.- lehelem végül, miközben én is jobban odafúrom magam hozzá és felváltva cirógatom karját, hátát vagy épp a derekát. Egy pillanatra bevillan előttem az, amikor megismertem és ott feküdt az aszfalton. Akkor is aggódtam, nehogy baja essen de most így visszagondolva, nagyon kár lett volna, ha komolyabb baja esik. Mindezt nem éltem volna át és most nem is éreznék úgy megint, mint egy kamasz csitri. Fogalmam sincs, mi lesz ebből az egészből, csak azt tudom, hogy nagyon durva érzelmeket cibált elő belőlem és a legrosszabb, hogy nem is tudom behatárolni, mikor történt ez. Talán ma este, amikor visszahúzott. Az a pillanat tényleg olyan meghitt volt és édes, amiből csak azt tudom, hogy fontos vagyok neki, legyek bármije is. Nem akarta, hogy csak úgy elvonuljak és ez nekem többet jelentett bármi másnál.
-Jó éjt, Jason.- sutyorgom végül fülébe, miközben ajkaimmal végig is cirógatom bőrét, majd egy apró csókot lehelek ajkaira és most én fúrom oda magam az ő nyakához, vagyis jobban mondva homlokom a vállának nyomom és lehunyom szemeimet, miközben magamba szívom az illatát. Muszáj vagyok elraktározni magamban jó rendesen ezt az éjszakát, mert nem tudom, lesz-e még hasonló. Az még a jövő zenéje de ami biztos, hogy most úgy akarok elaludni, hogy közben a hátát cirógatom finoman és hozzábújok a finom meleg takaró alatt. Nem is baj, hogy egyikőnkön sincs semmi gönc. Az csak elrontana mindent.

Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire nyugodt és romantikus hangulatban, hogy csak feküdtem valaki mellett és csendben cirógattuk egymást. Talán, ezért is esik olyan jól ez az egész és ezért is nem szakítanám most félbe semmi miatt. Őszintén szólva örülök, hogy megkért, hogy maradjak itt, mert most nem sok kedvem lenne elszakadni tőle. Ha ezek után még haza kellene mennem, talán el is tévednék, annyira bódult állapotban vagyok még. Ezért is nem esik le már az első mondatából, mikor a premiert említi, hogy meg akar hívni. Mert egyébként sejthetném, ha lenne annyi eszem még, hogy ezen töprengjek, de igazán csak akkor kezdem felfpgni, mi a célja, mikor konkrétan kitér arra, hogy szeretné, ha vele mennék. Először, csak kíváncsian tanulmányozom az arcát, miközben én is óvatosan cirógatom a hátát és az első dolog, ami eszembe jut az, hogy vajon tényleg velem akar ott mutatkozni majd? Ezt viszont nem kérdezem meg tőle, mert azt gondolná, hogy nem akarok vele menni. Pedig szimplán, csak az önbizalmam nem elég talán ahhoz, hogy el tudjam képzelni, valóban engem akar oda vinni magával. Hiszen, ahogy ő is mondja, lesznek újságírók meg egyéb nyalánkságok, akik kíváncsiak lesznek, hogy ki is vagyok, akkor pedig mit fog mondani? Határozatlan vagyok így hirtelen, mert arra se tenném rá a nyakam, hogy oda való lennék. Nem akarom lejáratni azzal, hogy nem vagyok tisztában esetleg az ilyen bennfentes etikettel vagy épp, azt se tudom, létezik-e ilyen.
-Biztos, hogy velem szeretnél ott megjelenni?- súgom végül halkan, miközben végig simítok az arcán ezzel is megpróbálva sugallni neki, hogy nem azzal van gondom, hogy nem akarnék vele menni, hanem azzal, hogy nem tudom, tényleg megfelelő vagyok-e arra, hogy én sétáljak be vele oda.
Ebben a pillanatban viszont megszólal bennem az a kis hang, aki általában seggbe szokott rugdosni, ha hülyeségeket gondolok. Ő a magabiztos Ali, aki egy nap egyszer szólal meg, de akkor nagyot üt. Mint most is, mert hirtelen azon kezdek töprengni, hogy már miért is ne mehetnék vele? Csinos vagyok, tudok viselkedni és remekül fogok kinézni mellette. Már azt is tudom, melyik ruhámat fogom felvenni. Na nem, mintha sok koktélruhám vagy ilyesmim lenne, hiszen a tetováló szalonban nem nagyon hordok ilyesmit. Az az egy viszont tuti befutó lesz. A gondolatra, hogy Jason megpillant majd abban, el is mosolyodok a nagy töprengés közepette és beharapom az alsó ajkam.
-Szeretnék veled menni. Miféle jó barát lennék, ha nemet mondanék?- préselem oda magam hozzá, miközben egy gyengéd csókot nyomok a nyakára, titokban pedig előre repesek az örömtől. Ez mindent jelenthet, csak rosszat nem. Egy komoly meghívás egy komoly eseményre, ami neki nagyon fontos. Akárkit nem hívna el egy ilyen helyre, nem igaz?
-Már, csak azt kell megbeszélnünk, mit mondasz majd a sajtónak rólam. Lehetnék mondjuk az unokatestvéred.- nevetem el magam, mert persze ezt, csak viccnek szánom és ezzel is, csak húzni szeretném az agyát. Ez már kapásból egy kínzás lehetne, hiszen pláne nem tehetne velem semmi olyat. Mit gondolnának az emberek például, ha a tenyere lentebb csúszna a hátamon olykor, mint ahogy illene? Én meg persze, sunyi módon, finom női praktikákkal gondoskodnék róla, hogy az állítólagos unokatestvérére nagyon nagyon szépen nézzen.

Majd Ő elintézi. Miért van az, hogy ebből azt sejtem, hogy nagyon meg fogok lepődni? Vagy fene se tudja. Gőzöm sincs, mit ad majd elő az újságíróknak, de mivel nem azt válaszolja egyszerűen, hogy "azt mondom majd nekik, hogy egy barát vagy", így rosszat sejtek.
-Azért nem ártana tudnom majd előtte, hogy mit mondhatok aznap este, ha valaki megkérdezi tőlem, mi a frászt keresek ott veled.- jegyzem meg egy apró vállvonással, mert hát csak nem fogok egyedül ücsörögni végig és játszani a süket-némát, ha valaki hozzám szól. Valamit mondanom kell majd és szeretném, ha nem beszélnénk egymás ellen. Olyan ez, mint valami haditerv.
-De oké. Majd megbeszéljük.- bólintok végül, mert szemmel láthatóan álmos már és amúgy se ártana pihennie egy picit. Isten ments, hogy miattam másnap használhatatlan legyen szóval, csak odabújok hozzá, fejem a mellkasára pakolom, tenyerem hasfalára csúsztatom és lehunyom szemeimet.
-Ne haragudj, hogy leszívtam az energiádat. Nem gondoltam, hogy ennyire le foglak strapálni.- kuncogok halkan, közben felhúzom combom és az ő combjára simítom, hogy még egy picit kényelmesebb legyen a helyzet, végül mellkasát cirógatva kezdem érezni, hogy lassan elnyom az álom. Ebben mondjuk az is a segítségemre van, ahogy a karomat simogatja. Ezen a téren olyan vagyok, mint egy kisbaba. Kis cirógatás és alszok, mint a tej. Most viszont jóval édesebbet és perverzebbet fogok álmodni, mint egy kis baba, ebben biztos vagyok.

Visszafészkelem végül magam mellé, és a "hálás lennék" mondatára sunyi vigyorral felvigyorgok rá. Megőrülök. Egyszerűen annyi energia van bennem még most is és úgy fel vagyok villanyozva, hogy az álmosság máris eltűnik. Azt hiszem, ha nem strapáltam volna le teljesen mára, még legalább két menetet kikövetelnék magamnak. Nem tudok betelni vele. Olyan csodás volt ez az egész, hogy már attól félek, nimfomániás leszek miatta.
-Mennyire leszel hálás?- duruzsolom vigyorogva bőrébe, és a kulcscsontjára adok pár puszit. El tudnám viselni minden este ezt az egészet. Annyira jó így és annyira elevennek érzem magam hosszú ideje újra. Mindez pedig az Ő érdeme.
-És én honnan fogom megtudni, mit mondtál nekik? Miért vagy ennyire sunyi? Azt akarod, hogy kiszedjem belőled?- nézek rá szúrósan, de közben vigyorgok, mert már megint csak azt érzem, hogy ez egy veszélyes játék lesz. Oké, ne mondja el, de akkor számítson a bosszúmra. Én is tudok aljas lenni és akár én is mondhatok bármit az újságíróknak, ő meg aztán kimagyarázhatja, ahogy akarja. Akár azt is előadhatnám, hogy nem értem az angolt -spanyolul perfekt vagyok- és elmesélném, hogy én csupán takarítok nála, ő pedig néha természetben fizet. Megnézném az arcát, mikor erre rákérdeznének nála az újságírók.
-Tudod, hogy én is tudok aljas lenni.- fenyegető hangnemben beszélek, mert a mosoly még mindig az arcomon bújkál. Ártani nem ártanék neki, ez egyértelmű, de megviccelném szívesen bosszúból.
-Szóval, ha megkérdezik, mi a nevem, mondjam azt, hogy talán Alison, talán nem?- elpoénkodom a sejtelmeskedős dolgot, de értem miről beszél. Kerüljem a konkrét válaszokat kettőnkről. Nem, mintha én tudnék bármi konkrétat. Ha megkérdeznék, mi van közte és köztem, őszintén válaszolnám, hogy nem tudom.
-Bocsi.- mosolyodok el, de én nem övön alulinak szántam. Inkább örülök a fejemnek, amiért jól láthatóan élvezte a mai estét és, hogy segítsem álomba szenderülni, lágyan cirógatom az arcát, olykor ajkain is végig simítva, közben pedig, ha már nem láthatja, szerelmes mosollyal a képemen bámulom. Elképesztő, mennyi minden változhat egy este alatt. Nem rég csak testileg kívántam, most pedig Őt akarom mindenestül.

Felvonom egyik szemöldököm, mikor elárulja, hogy mennyire is lesz majd nekem hálás a segítségemért, és persze próbálok úgy tenni, mint aki halál komolyan vette a dolgot és megsértődött. Erről azonban szó nincs. Értem én, hogy oda-vissza megy a szemtelenkedés.
-Ezek szerint akkor, már nem is leszek hasznos számodra.- húzom el szomorkásan a számat, de végül mégis csak arcomra kúszik egy aprócska mosoly. Igazából nem várnám el, hogy hálálkodjon, mert tényleg nem nagy dolog, amit tanácsoltam. Igazából, erre magától is könnyen rájött volna, csak túlbonyolította. Azt hitte, hogy valami durva baja van, amiért így járt.
-Hát jó. Akkor azt hiszem, a premierig nem nagyon fogok veled beszélni.- vonok vállat és igen, ez most egy halálosan komoly zsarolás volt. Nem árulja el, mit fog rólam mondani a sajtónak, így aztán muszáj vagyok ilyesmihez folyamodni. Persze, valójában csak felkészítem magamat is arra, hogy nem nagyon fogunk találkozni, mert a premier előtt sok dolga lesz. Tudom én ezt. Nem vagyok hülye még, ha nem is vagyok színésznő. Nem kis munka van egy színdarabbal, tehát gyanítom, estig próbálni fognak, nekem pedig nem lenne pofám akkor már beállítani hozzá, mikor tök fáradt lenne meg minden. Szóval, találka így se, úgy se lenne.
-Nem ismersz te még engem eléggé.- sóhajtok egyet, miközben kényelmesen elhelyezkedek és úgy döntök, hogy talán ideje tényleg aludni. Leginkább azért, mert látom rajta, mennyire álmos. Holnap biztosan lelkiismeret furdalásom lesz, hogy miattam lesz fáradt egész nap. Ugyanakkor egész nap fülig érő mosollyal fogok rohangálni, ez is biztos. Hiszen most is ragyogó tekintettel lesem, amíg el nem alszik, végül én is kezdem érezni, hogy elnehezednek a szemhéjaim és lassan átcsúszok a kis álomvilágomba. Remélhetőleg, Jason is ott lesz.