Like Nobody Else

Artist ζ Posts Number : 227 ζ Join date : 2014. Aug. 10.

+18

i just want this now with you...

Testem minden idegszála teljesen rá van immár hangolódva. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy még mindig fújhatnánk visszavonulót, ha ő tényleg valaki másra, az exére gondol közben és képtelen rajta túljutni, de amint végig pillantok a testén rádöbbenek, hogy őszintén szólva teszek rá magasról. Akarom Őt. Érinteni és csókolni minden egyes porcikáját. Becézgetni az izmait, végig karmolni a hátát az élvezettől és soha többé el nem engedni. Igen. Új célom ez. Hogy segítsek neki túljutni a múlton és megmutatni, hogy a jövőben, ha ő is akarja, akár én is szívesen részt vennék. Nagyon szívesen lennék a része, mert ez a nap, a közös vacsora készítés és a többi, csakis azt mutatta meg nekem, hogy szuperül meglennénk együtt. Ráadásul olyan hatással van rám egy érintése is, amilyet kevesen tudnak okozni.
A csók helyett, amit már ő is követel magának, elterülök az ágyon, ahova ő is követ szinte azonnal. Nyakamat csókokkal halmozza el, végül megszabadít a melltartómtól is, én pedig elégedett sóhajjal simulok hozzá immár félmeztelenül. Mostanra már egy percig se érzem magam feszélyezve, nem szégyenkezek előtte és ebben sokat segít az is, hogy a pillantásából csak azt tudom leolvasni, hogy tetszik neki, amit lát. Szinte felfal a tekintetével és tovább bombázza a testem finom érintéseivel és csókjaival. Egészen az őrület határáig akar sodorni, vagy mi a célja?

Ahogy fülébe suttogom, hogy lényegében én már lassan képtelen leszek tovább bírni ezt a kínzó játékot, ő még tesz rá egy lapáttal. Ajkaim közül, csak egy halk "igen"-t tudok kipréselni, de az is elveszik félúton a kéjes sóhajtásomban, ahogy csuklóimnál fogva az ágyhoz passzíroz és melleimet kezdi kényeztetni.
-Teljesen biztos vagyok benne, hogy meg fogok őrülni, ha sokáig húzol.- vigyorodok el lehunyt szemekkel, majd lepillantok rá, ahogy a bugyim környékén kezd matatni és, hogy segítsek neki megszabadítani tőle magam, enyhén megemelem a csípőmet.
Ajkamba harapva nézem végig, hogy lehúzza rólam, majd egy apró pírrel az arcomon lesek rá, ahogy végig néz rajtam. Jelen pillanatban a legcsodálatosabb nőnek érzem magam. Legalábbis, ahogy íriszei végig járják fedetlen testemet, azt sugallja, hogy őrülten tetszik neki, amit lát. Én sem vagyok képes tovább ücsörögni. Feltérdelek és odamászok hozzá, így aztán az ágyon térdelve szembe kerülünk egymással. Kezem lassan simítom végig mellkasán, miközben ajkait ízlelgetem, végül minél lentebb simítok testén, annál forróbban csókolom. Testemmel hozzásimulok, de épp csak annyira, hogy kezem még elférjen köztünk.
-Én is tudok ám játszadozni veled, szépfiú.- suttogom ajkaiba egy szemtelen vigyorral, miközben végig simítok a boxerén és ismét gyengéden ajkaiba harapok. Teljesen felizgattam már, ehhez kétség sem fér, így hamar belém költözik némi izgatottság, mikor rádöbbenek, hogy hamarosan az övé leszek, ő pedig az enyém. Egy percig sem habozok most már végképp. Akarom ezt, minket, az estét, Őt. Nem érdekelnek a következmények vagy, hogy mi lesz holnap.
-Szerintem erre se lesz már szükség.- duruzsolom végül, miközben nyakára hintek ismét apró csókokat, kezem pedig lassan bekúszik a boxerbe, hogy végig simíthassak férfiasságán, végül lassan lentebb tolom csípőjéről a vékony anyagot. Csupán annak érdekében, hogy végképp elveszítse ő is a kontrollt -amit én már a melleim kényeztetésénél elvesztettem-, finoman cirógatom még odalent, keménységétől pedig csak tovább fokozódik zihálásom, arcom pedig nyakába temetem, ahogy teljesen hozzábújok. Illata is olyan bódítóan hat rám, hogy jelen pillanatban csakis arra tudok gondolni, hogy ezt az egészet még jó párszor át akarom vele élni, pedig még nem is értünk a végére.

Alison & Jason

18+

Megbabonáz a látvány, ahogy immár teljesen meztelenül fekszik előttem, és a szemeiben látom azt a csillogást, ami arról árulkodik, hogy jól érzi magát velem, mi több, őrülten kíván már, aminek hangot is ad, miután gonoszmód húzom még egy kicsit az idegeit.
Nem is marad tovább fekve, feltérdel, majd odamászik hozzám, hogy forrón megcsókoljon. A kezeim ismét a fenekére csúsztatom, és gondolkodás nélkül viszonzom a csókot, épp csak annyi időre húzódom el egy picit, hogy az ajkaiba suttoghassak.
- Gyönyörű vagy – lehelem, és egy pillanatra kinyitom a szemem, hogy rápillantsak, és hogy aztán még hevesebben csókoljam tovább.
Az izmaim megremegnek a kezei alatt, amikor a mellkasomnál kezdve megindul, és egyre lejjebb halad a testemen. Mikor már a derekam körül cirógat, nem tudok, nem arra gondolni, hogy bármelyik pillanatban megérinthet, és ettől csak még inkább magamhoz szorítom.
Végül meg is történik, amire vártam, egy lusta mozdulattal végigsimít rajtam, de ez csak olaj a tűzre. A csípőm automatikusan felé mozdítom, de bármennyire is áhítozom utána, nem jön több érintés.
Ekkor az ajkamba harap, és hallom a hangján, hogy elvigyorodik, amikor elárulja, hogy miért.
- Elég volt a játékból... – morgom vágytól fűtött hangon, amikor újra a nyakamba csókol, a keze pedig a boxerem alá siklik. Érzem, hogy kezdem elveszteni a kontrollt, amit olyan féltve őrizgettem eddig. A légzésem hevessége már-már lehetetlenné teszi a hosszabb csókokat, és amikor olyan kínzóan lágyan kezd simogatni odalent, nem bírok tovább uralkodni magamon, és a derekát átfogva végigdöntöm az ágyon.
Fölé egyenesedve gyorsan megszabadulok a combomra csúsztatott alsónadrágomtól, és már semmi nem tart vissza, hogy szinte remegve az olyan sokáig elfojtott és féken tartott vágytól, lassan ráereszkedjek a testére, és amennyire csak tőlem telik ebben a helyzetben, óvatosan beléhatoljak.
Istenem, mennyire vágytam már ezt az érzést, ezt a pillanatot. Nem is vagyok képes magamba fojtani egy jóleső, mélyről feltörő nyögést, majd az ajkaihoz hajolok egy csókért, és fokozatosan mozogni kezdek.
Minden jel arról árulkodik, hogy neki is tetszik, amit csinálok, és ahogy a teste hullámzik alattam, érzem, hogy egyre csak közelebb sodródom a végponthoz. Most képtelen lennék bármit is mondani, vagy bármin is gondolkodni, csak hagyom, hogy teljesen magával ragadjon az élvezet.
Eddig sem ment annyira, de ezek után kétlem, hogy képes leszek rá egyszerű barátként tekinteni. Nem mondom, hogy tökéletes volt ez az este, sőt, kifejezetten pocsékul indult, és még húsz perccel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy ide fogunk kilyukadni, de most mégis azt érzem, hogy megérte. Megérte idehívnom ma este, és ahelyett, hogy elmenekültem volna attól, amilyen hatással lenni tud rám, inkább még közelebb vontam magamhoz.
Ki tudja, lehet nem csak egy éjszakára.

i just want this now with you...

A forró csókok közt, miközben tenyereimmel én újra és újra felfedezem testét, ajkamba lehel két szót. Két rövidke szó, de jelen pillanatban nekem mindennél többet jelent és át is suhan arcomon egy rövid mosoly, amit aztán egy forró csók tüntet el. Ez végképp egy utolsó csepp a pohárban és most már végképp teljesen biztos vagyok benne, hogy sokkal többet jelent nekem, mint egy egyszerű barát vagy bizalmas. Szinte érzem, ahogy egy retesz elcsúszik szép lassan szívem ajtaján, lepattan róla az összes lakat és szabad út nyílik Jason előtt. Így utólag átgondolva ez elég nyálas elképzelés és nem tudom, hogy csak nagyon naiv vagyok-e, vagy épp most cselekszem helyesen. Nem tudom, hogy van-e értelme bizonygatni magamnak, hogy érzek iránta valamit, de ezt már nem tudom visszavonni. Az elmúlt napok és hetek alatt mindig csak azon járt az eszem, hogy ne tegyem ezt meg ne tegyem azt és idő közben észre se vettem, hogy belezúgtam. Most pedig, hogy végre megtörténik, szabadon érint, tekintetével pásztázza a testem, szinte beleremegek minden pillanatba. Nem csoda hát, hogy ez a két rövidke szócska olyan sokat jelent most nekem. Pedig nem is szerelmet vallott. Egyszerűen közölte, hogy tetszik neki, amit lát.
Önző dolog, ha azt kívánom, hogy mostantól senki másra ne nézzen így, mint rám és senki mást ne öleljen olyan szorosan magához, mint most engem?

Lassan csúsztatom le kezem testén, miközben érzem, hogy az izmai megfeszülnek tenyereim alatt, végül a boxerénél időzök el picit, amitől az ő légzése is felgyorsul, én pedig piszok mód örülök magamnak, amiért ilyen hatást értem el nála. Persze, tudom én, hogy férfi és alapból nem nehéz egy férfit ilyen állapotba sodorni, de olyan jó mégis azt képzelni, hogy ez most csak nekem szól, a lényemnek, annak, hogy ezt én teszem és nem egy másik nő.
-Igen.- lehelem ajkaiba vágyakozón, mikor közli, hogy részéről ennyi volt a játék, mert bár rohadt bátran közöltem én az előbb, hogy könnyen lehet azt folytatni, már érzem, hogy képtelen lennék rá. Miközben átfogja derekam, én átkarolom nyakát és bódultan figyelem az arcát, ahogy hanyatt dönt az ágyon. Szinte remegek a vágytól, hogy végre érezhessem Őt magamban, majd amint ez megtörténik, halkan felnyögök és arcom vállába temetem, hogy aztán egy gyengédebb harapással fejezzem be a mozdulatsort. Ha ezt nem teszem, gyanítom, egy ultra hangos nyögés szabadult volna fel belőlem, de azt hiszem, így sem menekülök ez elől.
Lábaimat felhúzom, hogy combjaimmal körül öleljem teljesen csípőjét és teljes egészében elmerülhessen bennem, majd lábfejemmel végig simítok combján. Már most tudom, hogy megérte erre várni és csak még biztosabb leszek ebben, ahogy csípője mozgásba lendül. Pár forró csókot lopok tőle, de képtelen vagyok nem belesóhajtani, lihegni vagy nyögni abba a csókba. Olyannyira fokoztuk már a vágyódást, hogy mostanra teljes képtelenség lenne nem így reagálni a teste mozgására. Karjai alatt átölelem és lapockáira simítom tenyerem, de amint tempósabban kezd mozogni, úgy vájom körmeim a hátába és húzom őket végig egészen le a derekáig. Persze, nem vadállat módon, nem feltépve a bőrt, csak érzékeltetve vele, mennyire élvezem.
Mondjuk, mindemellett igen alaposan tudatom ezt vele a lihegésemmel és a nyögéseimmel, melyek közt kezem végül nyakára simítom és próbálom én megcsókolni, de olyan intenzíven kell levegő után kapkodnom, hogy minden sikerül, csak az nem. Így aztán inkább csak összeérintem ajkainkat és összepréselt szemekkel jutok egyre közelebb és közelebb a csúcshoz. Annyi elnyomott szenvedély, vágy és energia robban most szét köztünk, hogy félő, hogy meghalok még ma szívrohamban, de ugyanakkor azt is kívánom, hogy ne érjen véget ilyen hamar. Ha önző lennék, most tennék valamit azért, hogy lassítsak rajtunk és kicsit tovább húzzam az aktust és egyben Jason élvezetét is, de nem teszem. Hiszen elég hosszú éjszaka áll még előttünk és, ha ezek után nem tör ránk a szégyenérzet vagy valami más baromság, aminek semmi értelme, biztosan ki fogjuk még használni. Lehetne ez az este a mi esténk, ha a többi esetleg nem is. Ez az egy... csak a miénk, nem gondolva a következményekre vagy a holnapra.

Alison & Jason

18+

Már azzal is a végletekig fokozza bennem a vágyat, hogy ott érint, és lágyan cirógat, ahol egy férfinak a legérzékenyebb. Más esetben borzasztóan élvezném, amit csinál, de jelenleg nem elég ez a finomság, ez a játékos óvatosság, mikor a testem már sokkal többet kíván.
Meg is kérem, hogy ne játszadozzon tovább, legalábbis ez lett volna a szándékom, de én is érzem, hogy sokkal inkább figyelmeztetésre sikeredett, és hogy végül ennek hűen cselekedve, végigdöntöm az ágyon, és most már egy másodpercig nem hezitálok tovább.
Most már nincs is mit mondani vagy végiggondolni, ebben a helyzetben már csak cselekedni lehet. És én meg is teszem. Zihálva forrok egybe a testével, és örömmel hallom, hogy ezzel ő sincs nagyon másképp. Az a kéjes nyögés és hogy ezt tompítva a vállamba harap egy csapásra megnyugtatja a férfiúi büszkeségem, és nem tagadom, az egómnak is jól esik.
Mikor elkezdek mozogni, felhúzza és a csípőm köré fonja a lábait, ezzel még inkább teret engedve nekem, amiért hálás vagyok, de egyben nehezebb is lesz így sokáig kitartanom. Főleg, hogy elég régen voltam utoljára nővel. Nem mondom, hogy a három év alatt egyszer sem estem bűnbe, volt néhány egyéjszakás kalandom, de azért mindig azon voltam, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő. Nem vagyok az a típus, aki szereti sorozatban fogyasztani a nőket, és minden éjszakára újabb felhozatalt kíván, még akkor sem, ha a szakmámban sokan ezt teszik. Vagy ha a közvélemény úgyis ezt gondolja rólam. A médiának is jobban esik a felhajtás, és bármikor interjút készítenek velem, nem hagynák ki a kérdést, hogy hányadán állok x y színésznővel. Direkt arra vadásznak, hogy mikor kivel hozhatnak össze, és gyanítom, akármennyire vigyázok, Alisont is kiszagolják valahogy előbb-utóbb. Ha a múltkori tetoválós alkalom során meg nem tették már. Nagyon fájhat a foguk valakire, mert az utóbbi időben nem nagyon adtam nekik esélyt, hogy együtt lássanak valakivel.
Talán ezért is van, hogy nehezen bírok magammal, és viszonylag hamar felgyorsítok, hiszen minden, amit csinál, csak még jobban szítja bennem a tüzet. Azok a kéjes hangok, amiket a fülembe sóhajt, a tompa fájdalom, ahogy a körmeit újra és újra végigszántja a hátamon, és ahogy a teste válaszol a felvett ritmusra, érzem, hogy nem bírom már sokáig.
Nem tudom, ő mennyire van már közel, de hogy fokozzak az élvezetén, inkább a könyökömre támaszkodok, és az egyik kezemmel finoman játszadozni kezdek a mellével. Nem akarom ugyanis, hogy én legyek az, aki előbb a csúcsa ér. Így elsőre semmiképp sem.
Azonban így sem tart már olyan soká, és már-már kezdek aggódni, hogy abba kell hagynom, ha tartani akarom magam az eredeti elképzeléshez, mikor hirtelen megemelkedik a mellkasa, és ívbe feszül a háta, ami egyértelmű jele, hogy megtörtént, amire vártam. De néhány másodperc után én is jövök azonnal. Tompán felkiáltok, ahogy keresztül viharzik rajtam az orgazmus, majd a fejem a nyakába fúrva egy idő után lassítani kezdek.
Nehezen csitul bennem az érzés, és legszívesebben így maradnék még néhány percig, közel hozzá, a testéhez simulva, de nem akarok teljesen ránehezedni, még a végén összenyomnám a törékeny kis testét, így inkább kimerülten mellé huppanok.
Egy percre lehunyom a szemem, hogy pihenjek egy kicsit, a mellkasom közben szaporán emelkedik és süllyed, és jóleső elégedettség árad szét a testemben. Hallom, ahogy ő is piheg mellettem, és ettől nem tudok nem elmosolyodni egy picit.
Őrülten jó volt ez az egész, és csak reménykedek benne, hogy neki sem okoztam csalódást, bár amiatt egy kicsit röstellem magam, hogy nem futottam valami maratoni távot.
Miután már magamhoz tértem egy kicsit, felé fordítom a fejem, és a tekintete után kutatok, hogy kiolvassam belőle, mit gondol.

i just want this now with you...

Ahogy forró bőrét és megfeszülő izmait simogatom, eszembe jut legalább egyszer, hogy mennyire tökéletes ez a pasi. Mármint, meg vannak a maga tökéletlenségei, mint mindenkinek, de benne még az is édes és vonzó. A legjobb pedig, hogy én nem a színészt látom benne, hanem a férfit, aki mögötte rejtőzik és ki akar törni. A férfit, aki sokszor tanácstalan, mint ebben a helyzetben is eleinte és a férfit, aki végül elhatározta magát és megszerezte, amit akart. Legalábbis, itt fekszek most vele az ágyában, miközben zihálva, mámoros élvezetek közt bújok hozzá és egyre biztosabban érzem, hogy elcsavarta a fejem, amit nem tudom, hogy szándékosan csinált-e vagy sem, de sikerült neki. Minden mozzanata tökéletes, minden sóhaja mámorító és minden érintése szinte égeti a bőröm, ezek egyvelege pedig egész könnyedén elsodor az orgazmus pereméig. Onnan aztán könnyedén billent tovább az, ahogy a melleimet kezdi simogatni, mintha csak ez hiányzott volna már egyedül ahhoz, hogy végképp kicsináljon.
Egy hangos lélegzetvétel -mintha búvárkodtam volna épp-, egy majdnem sikoltás és az izmaim remegése közepette végül feljutok a csúcsra, ahova Ő is követ nem sokkal később, én pedig csak szorosan magamhoz ölelem és állára hintek apró csókokat.
Lihegve várok pár pillanatot és csak élvezem, ahogy lecseng ez az egész érzelemkavalkád, majd mozdulatlanul fekszek csak tovább a plafont bámulva, mikor elterül mellettem. Most kezdi csak belefészkelni magát a fejembe, hogy akkor hogy is lesz ez most mindezek után?

Mondjak valamit vagy ne? Odabújjak hozzá vagy sem? Cirógathatom a mellkasát vagy ne tegyem? Adhatok neki egy lágy csókot, vagy hanyagoljam mindezt inkább és csak fordítsak neki hátat, majd tegyek úgy, mintha elaludtam volna? Annyiféle gondolat cikázik be hirtelen az agyamba, hogy nem bírok velük. Olyan, mintha mindeddig startra készen vártak volna és most mind azon vannak, hogy gyötörjenek.
A szemem sarkából látom, hogy Jason rám pillant, de én nem tudom, hogy így tegyek-e én is vagy maradjak közömbös? Ez az egész annyira forró volt, intenzív, szenvedélyes és vad, hogy most végképp összezavart főleg úgy, hogy félúton döbbentem rá, hogy fülig szerelmes lettem belé. Ha rápillantok, meglátja ezt rajtam?
-Összekapom magam kicsit.- olyan határozottnak képzelem, ahogy ezt kimondom, de valószínűleg az átélt izgalmak miatt szinte csak suttogás lesz belőle, majd neki indulok, hogy lecsusszanjak az ágyról, de félúton rájövök, hogy erről most talán azt fogja gondolni, hogy haragszok vagy akármi. Épp ezért váltok végül irányt és, még mielőtt folytatnám utamat, ajkaira nyomok egy apró puszit és elmosolyodok. Ha tudná, milyen szívesen tenném ezt meg mostantól sűrűbben. Ahogy ezt az estét is szívesen megismételném még számtalanszor.
Az izmaim alig akarnak működésbe lendülni, ahogy lecsusszanok az ágy szélén, de azért sikerül kimennem a mosdóba, felkapva útközben a földről Jason ingjét, végül megpróbálok valami elviselhető külsőt varázsolni magamnak. És most? Hogyan tovább?
Kissé félénken nyitom ki végül az ajtót, majd az ágyhoz sétálok és leülök a szélére. Most kezdek igazán csak zavarba jönni. Ezért van újra rajtam Jason ingje és, bár csak két gomb van begombolva rajta -az is a hasam környékén-, azért némiképp talán biztonságot nyújt. Vajon, hogy fog ezek után nézni rám?
-Azt hiszem, én iszok még egy pohár bort. Neked hozzak?- motyogom végül és próbálok nem rápillantani, csak futólag. Igazából nem az a leghőbb vágyam, hogy borozzak. Legszívesebben odabújnék hozzá az ágyba és csak csendben cirógatnám a bőrét, miközben pár apró csókot lehelnék ajkaira.

Alison & Jason

18+

Nem lehet nem észrevenni, ahogy eléri a csúcsot, és már pusztán ez a gondolat, meg az a tompított sikoltás, amit produkál, elég ahhoz, hogy én is egykettőre elérjem a határt. Érzem, ahogy karjaival körül fonja a testemet, és erősen magához szorít, én pedig nem is harcolok ez ellen. Megadóan bújok oda hozzá, a fejemet a nyakába fúrom, és élvezem, ahogy a gyönyör hullámai végigvonulnak a testemen.
Hálásan fogadom, ahogy nyom néhány lágy csókot az államra, ilyenkor, orgazmus után, ha lehet, még jobban esnek az ilyen lágy érintések, hiszen a testem sokkal érzékenyebb, de nem erőlködök sokáig azzal, hogy fölötte tartsam magam, inkább mellé dőlök, és a szemeimet lehunyva megvárom, amíg csillapodik a légzésem, és egy kicsit összeszedem magam.
Közben azon gondolkodom, hogy mennyire élveztem ezt az egészet, és mennyire nem bánnám, ha esetleg megismétlődne. Ami tőlem eléggé meglepő, mert az eddigi egyéjszakásaim után nem igazán akartam már többet a hölgyektől, még akkor sem, ha ők továbbra is illegették magukat előttem. Na nem azért, mert én ilyen egyszerkóstolós pasas lennék, csak egyszerűen abban a pillanatban megkaptam, amire vágytam, és másra nem is volt szükségem tőlük. De mentségemre szóljon, sohasem ígértem nekik többet. És szexuális kalandokba is minél kevesebbet akartam bocsátkozni. Sosem akartam szeretőt tartani. Miután Amyvel átéltem egy ekkora szerelmet, ilyesmivel nem értem volna be.
De ez a mostani valahogy teljesen más volt. Nem tudom, azért-e, mert alapvetően van köztünk egy különös vonzalom, de ez egészen logikusnak tűnik. Erről pedig eszembe jut, hogy végül is az adta meg a utolsó löketet a ma estének, hogy kiderítsem, mennyire változik, erősödik, esetleg elmúlik ez a bizonyos vonzalom a testi kontaktus után. Hogy mennyire csak a testi vágyaink kielégítéséről szólt köztünk ez az egész, és ha ez megvolt, szépen lecsendesedik-e magától minden.
De erre ma éjszaka még valószínűleg nem fogok rájönni, ahhoz el kell telnie majd egy kis időnek. Viszont, miután kinyitom a szemem, kíváncsian felé fordulok, hogy le tudjak olvasni valamit az arcáról. Több szempontból is érdeklődve lesném a véleményét, de valamiért nem fordul felém. Nem tudom, hogy csak fáradt-e még, vagy esetleg valami gondja van, és már közelítenék is felé, hogy kiderítsem, amikor váratlanul felül, és azt mondja, inkább rendbe szedi magát.
Átfut az agyamon, hogy ez mennyire normális egy ilyen helyzetben, illetve mennyire annak a jele, hogy nagyon nincs rendben valami, de mielőtt mélyre fészkelné magát bennem a gondolat, hogy nem volt elégedett a teljesítményemmel, odakúszik hozzám, és egy gyengéd puszi kíséretében kapok tőle egy mosolyt.
Próbálok olvasni ebben a mosolyban, de őszintén szólva nem tudok sok mindent kihámozni belőle. Azokra a kérdésekre, amik a fejemben sorakoznak, nem tudom meg belőle a választ.
Csak nézem, ahogy felkapja az ingemet, és elsuhan a mosdóba, majd néhány perc múlva visszajön, de ahelyett, hogy idebújna hozzám, csak leül az ágy végébe, és rám se néz, csak halkan motyorászik nekem arról, hogy szeretne még bort inni. Talán zavarban lehet? Pont ő? De hát miért...? Nem hiszem, hogy okot adtam volna rá, hogy kellemetlenül érezze magát bármi miatt is. Vagy haragudna valamiért? Az előbb nem úgy látszott, de ki tudja. Nem értem mindenesetre, ez az egy biztos.
- Nem, kösz – válaszolok csak ennyit, és miután gyorsan végig gondolom ezeket, én is feltápászkodok az ágyról, rendbe teszem magam a mosdóban, majd magamra kapom az alsónadrágom, és a vállamra kanyarintom az ingem, majd utánamegyek a konyhába.
Mikor kiérek, látom, hogy épp nekem háttal a pultnál ácsorog, és a borospoharakkal szöszöl. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, inkább nem szólalok meg, csak halkan mögé lépek, és ugyanúgy átfogom a derekát, ahogy nem is olyan rég odakint tettem az erkélyen. Számítok rá, hogy esetleg megijed egy picit, ezért rögtön oda is fúrom az arcom az övéhez, és nyomok egy lágy csókot a nyakára.
- Nahát, töltöttél nekem bort? – mosolyodok el sunyin, és kiveszem a kezéből a poharat, mintha tényleg csak nekem öntötte volna, és egy húzásra ki is iszom a felét. Azt hiszem, eléggé megszomjaztam. – Igazán figyelmes vendég vagy – mormogom a fülébe, miközben leteszem a poharat a pultra. – Jöhetnél gyakrabban is – teszem még hozzá, miközben a hangom egy kicsit suttogóbbra és komolyabbra vált, és kíváncsian várom a reakcióját, hogy sikerült-e egy kicsit feloldanom a zavarát. Mert ha nem, akkor lehet, más baj van.

i just want this now with you...

Képtelen vagyok megbírkózni a zavarommal, aminek köszönhetően fontosnak érzem, hogy kimásszak rögtön a finom meleg ágyból, Jason mellől. Pedig annyira csábító, ahogy ott fekszik és annyira oda szeretnék bújni mellé, de jelenleg egy merő katyvasz a fejem. A mosdóban próbálkozok is helyre tenni az agyamat némi hideg vízzel, de nem segít. Innen az ötlet, hogy akkor kell a bor, amiről kikérem az ő véleményét is és bevallom, cseppet rideg vagyok hirtelen. Nem tudom mi volt ez az egész és, hogy mi lesz utána és ez határozatlanná tesz.
Közli, hogy nem kér bort és látom is rajta, hogy nem igazán tudja hova tenni a viselkedésemet, megjegyzem, én sem. Nem tudom hova lett a vagány, belevaló csaj, aki általában szoktam lenni. Túl zavaros hirtelen minden és milliónyi érzés kavarog bennem. Képtelen lennék most adni a lazát, úgyhogy tényleg szükségem lesz arra a borra, amiért aztán ki is battyogok a konyhába. Ha jól emlékszem, ott volt a pulton, de persze előtte még visszaszerzem a poharainkat gyorsan.
Tényleg teljesen otthon érzem magam, hiszen nem zavartatom magam. A pultnál ácsorogva töltök magamnak egy pohár bort, aztán leteszem az üveget és off. Csendben bámulom magam előtt a falat és gondolatban újra élem ezt az egész őrületet, ami nem rég ért véget. A forró csókokat, az érintéseket, a szavait. Még mindig fülemben csengnek: gyönyörű vagy. Lehunyom szemeim, ujjaimmal végig simítok ajkaimon, melyek még az Ő csókjától bizseregnek és halkan sóhajtok egyet. Aztán lágyan átölel hátulról az a két erős kar, én pedig kis híján frászt kapok, ugyanakkor érzem azt is, hogy szokásosan megborzongok.

Ahogy arcát a vállamhoz fúrja, picit félre döntöm a fejem és elmosolyodok, ahogy a nyakamba csókol. Mindez olyan természetesnek tűnik, mintha teljesen megszokott lenne, pedig nem az. Mégis, eljátszok a gondolattal, mennyire el tudnám viselni. Tenyereimet karjaira simítom és csak ácsorgok vigyorogva, ahogy sunyi mód lenyúlja a boromat. Még jó, hogy nem kér, mi?
-Egészségedre.- csóválom a fejem rosszallóan, miközben oldalra fordulok picit és most először, hosszabban az arcára pillantok. Nem tudom neki most mi minden járhat a fejében, de jóval lazább, mint én. Talán, mert már kevésbé feszeng a közelemben? Talán, az érdeklődése irántam ezzel meg is szűnik. Kiestem a kosárból és el is vágtam magam, hogy bármi esélyem legyen nála. Vagy nem? Gőzöm sincs és meg fogok őrülni ettől a rengeteg gondolattól, ebben biztos vagyok.
Ahogy a fülembe mormog lehunyom a szemem és élvezem, ahogy forró lehelete csiklandozza a bőröm. Akaratlanul is hozzásimulok, következő megjegyzésén pedig elmélázok pár pillanatig. Jöhetnék gyakrabban? Ez nekem is eszembe jutott, de örülök, hogy ő hozta fel. Talán, köztünk csak ennyinek kellene lennie. Olykor elszórakozunk egymással, aztán minden menne tovább, mint eddig. Bár részemről kétlem, de erős leszek és megpróbálom.
-Szeretnéd?- sandítok rá, amennyire tudok, majd hátranyúlok és az arcára simítom tenyerem, hogy ezzel is közelebb csalogassam magamhoz egy csókra. Nem bírom megállni, hogy ne ízleljem újra ajkait, melyeknek most picit bor íze van, de ettől csak még inkább megrészegíthet maximum.
-Ha akarod, jöhetek.- sutyorgom a nyakába pár puszit hintve rá és már most érzem, hogy a vérem újra pezsegni kezd ereimben, fenekemmel pedig akaratlanul is ágyékához dörgölőzök. Nem tudom, hogy fogom bírni ezentúl a közelében. Talán, még ma éjszaka ki kellene élnünk minden ilyesmi vágyat és aztán nyugi lenne. Talán.
Hogy némi erőt merítsek magamnak, lehúzom a bort, amit Jason hagyott a poharamban, majd elhúzom kezeit derekamról és szembe fordulok vele, hogy jól lássa, amint lassan kigombolom azt a két gombot.
-Máris azon gondolkodsz, jövök-e még, pedig most még itt vagyok.- sutyorgom végül közel hajolva ajkaihoz, az inget pedig elengedem és hagyom, hogy lógjon rajtam hanyagul némi belátást szolgáltatva. Nem érdekel a zavarom meg a többi, hiszen ide jött, átölelt, a nyakamba csókolt... mi kell még? Nem akarok ilyen baromságokkal foglalkozni. Erre ráérek holnap is. Ma Őt akarom és ennyi. Ki tudja egyáltalán, holnap akar-e majd még látni? Éljünk a mának, nem?

Alison & Jason

Bármennyire is jó volt az együttlét, kissé hidegzuhanyként ér az utána való viselkedése. Oké, nem mondom, hogy csókokkal kellene jutalmaznia, és meghitten simogatni a mellkasomat, mintha szerelmespár lennénk, de egy kis utólagos gyengédség, egy kis odabújás vagy cirógatás talán jól esett volna.
Ehelyett már-már rideg velem, ami elég nagy váltás az előzőekhez képest ahhoz, hogy rögtön feltűnjön, és elkezdjem nem érteni a helyzetet. Most akkor mi is van? Csak reménykedek benne, hogy nem velem van valami gond, miközben magamra kapok néhány elhullatott ruhadarabot, és utána eredek a konyhába.
Az a tippem, hogy talán zavarban van, és ez a mindigvidám, mindigvagány Alisonból most valahogy ezt hozta ki, de persze nem tudhatom biztosan, amíg ki nem derítem. Erre szánom rá magam, amikor kiérve a szobából megpillantom a pult mellett, és – számára – váratlanul átölelem, amitől meg is rezzen, de végül oldalra dönti a fejét, és engedi, hogy az ajkaim utat találjanak a nyakához. Egy apró kis puszit nyomok rá, épp hogy érezze egy kicsit, mennyire hálás vagyok neki ezért az estéért, bárhogy alakultak is közben a dolgok. Én legalábbis sokkal jobban szeretem így kimutatni a bennem kavargó érzéseket, mintsem szavakkal.
Talán ő is megértette, mit akartam ezzel közölni, mert tenyerét a karomra simítja, én pedig gyorsan kilopom a másikból a borospoharat.
- Köszönöm – somolygom a hajába a választ, mire oldalra is fordul, és láthatom, hogy az ő arcán is mosoly virít. Eleinte. Aztán már inkább elgondolkodó arcot vág, miközben engem méreget. Viszonzom a pillantását, és igyekszem nem elbizonytalanodni a pillantása alatt, nem tudom, mit akar kiolvasni belőle.
Vajon azt, hogy mi lesz a folytatás? Ez egy olyan kérdés, amin még nem gondolkodtam, de talán nem is tudjuk ezt megfejteni ilyen hamar. Részemről élveztem a ma estét, és el tudnék még képzelni hasonlókat, az az egy teljesen biztos, hogy jól érzem magam a társaságában, és sokat is segít, ha vele vagyok, de mást egyelőre nem mernék ígérni neki. Még belegondolni se nagyon akaródzik, hogy valami más is lehetne köztünk, egyelőre nem hiszem, hogy kész lennék rá. De szerintem ő sem gondolkodik ilyesmiben, ahhoz ő túl más.
Ettől függetlenül, vagy talán pont ezért, megemlítem, hogy jöhetne gyakrabban is. Talán mindkettőnknek kellemes lenne, vagy inkább próbáljuk meg visszaerőltetni magunkat a barátság kerítésein belülre?
Nem igazán tudom, mi lenne a helyes. Talán meg kellene beszélnünk, de én ebben nem vagyok annyira jó.
A gondolataimat meg is szakítja, amikor a kezét az arcomra simítja, és közelebb von magához egy csókra. Na igen, a barátságot nehéz lesz így tartani.
- Szeretném – duruzsolom a fülébe a rövid csók után, majd ő is hátrébb fordul, és beleleheli a választ a nyakamba, néhány apró puszival karöltve, amitől hirtelen végigfut rajtam a borzongás, és a nyakamtól a lábujjamig mindenem libabőrössé változik. Azt hiszem, most még érzékenyebb vagyok erre, mint szoktam.
Mikor a testével is egy kicsit jobban hozzám dörgölőzik, felmerül bennem a gondolat, hogy talán még koránt sincs vége a mai estének, mert ami engem illet, egyáltalán nem mondhatom, hogy ilyen hosszú önmegtartóztatás után ennyivel jóllaktam, de nem tudom, hogy ő hogyan vélekedik erről. Már az előbb is azt hittem, mikor olyan ridegen felült, hogy fogja magát, és hazamegy az éjszaka közepén.
De mintha csak olvasna a gondolataim között, erre egy szempillantás alatt megadja a választ, amikor végül teljes testével hátrafordul felém. Figyelek, hogy mit mond, de a pillantásom teljesen leköti az a laza kézmozdulat, amivel kioldja azt a bosszantó két gombot, amivel eddig eltakarta magát a szemeim elől.
- És remélem, maradsz is reggelig – fűzöm hozzá egy mosollyal, amit ez előző kijelentése csalt az arcomra. Bár tőlem maradhatna egész nap, ha tudnám, hogy nem kell mindkettőnknek munkába menni holnap. Ez most lehet, hogy nagyon mohó gondolat a részemről, hisz’ még csak most kóstoltam bele, de el tudnék képzelni vele egy egész hétvégét. De ezt az ötletet még csak felvetni sem merném neki.
- Még... annyi mindenre juthatna időnk addig – vetem fel sejtelmesen, hogy ha még hajlandó várni egy kicsit, akár az elő fél órát is megismételhetjük. Ha ilyen lenge öltözetben forog körülöttem, akkor nem hiszem, hogy sok időbe telne újra megkívánnom.
- Kérsz egy kis sajtot? – fordulok a hűtő felé, és már nyitom is az ajtót. – Isteni íze van ehhez a borhoz – harangozom be, mert én most valami félelmetesen megkívántam. Mondjuk nem is ettem olyan sokat az est folyamán.
Kihalászom a szerzeményt, és egy tálra helyezem, majd fogok egy kést, és nekiállok apró, pofás kis darabokat vágni belőle. Körülbelül a harmadik kockánál jut eszembe, hogy most akár én is viszonozhatnám a gesztust, amit a vacsorakészítés során ő játszott el velem.
- Kóstold meg. – Majd fel is kapok egy darabkát, és felé fordulva óvatosan a szájába illesztem, ha elfogadja, aprólékosan ügyelve arra, hogy a mutatóujjammal közben lágyan végigcirógassam az ajkait. Közben végig a szemébe nézek, és élvezem, hogy most még csak véletlennek sem kell álcáznom a mozdulatot. – Na? Milyen?

i just want this now with you...

Annyira idilli, ahogy ott ácsorgunk összebújva a konyhában. Mintha valóban egy pár lennénk és ez egy tök megszokott jelenet lenne. Kissé fáj is belegondolni, hogy ez most csak erre az estére szól, mert holnap már talán olyan zavaros lesz minden, hogy jobbnak gondoljuk majd, ha nem találkozunk. Persze, nem azt mondom én, hogy most akkor össze kell jönnünk meg ilyenek, mert tudom, hogy az részéről nem menne -ahogy említette is-, részemről pedig nehézkes lenne hirtelen ez a nagy változás. Egyenlőre le kell tisztáznom magamban mindent. Mit akarok tőle? Mit érzek igazán iránta? Hogy képzelem el mindezt?
A lényeg most az, ahogy a fülembe duruzsolja, hogy szeretné, ha jönnék majd még. Igaz, ez némiképp sértő is, hiszen ezzel most csak azt beszéltük meg félig-meddig, hogy jó volt ez a hancúrozás és erre máskor is jó lennék. De ezzel a sértődékeny felemmel nem foglalkozok. Csak azzal, amelyik repes örömében és alig várja a következő, meg a következő, meg az az utáni alkalmat. Mi a terv? Megmutatni neki, hogy ez működhetne köztünk és, hogy létezik más nő is az exén kívül. Habár, nem sokat tudok arról a nőről és azt se tudom, mivel okozott ekkora fájdalmat Jasonnek.
-Csak nehogy megbánd.- sóhajtom a reakciómat arra, hogy maradhatnék reggelig is, ugyanakkor örülök, hogy megkért rá, mert most nem szívesen bandukolnék haza. Nem szívesen hagynám itt Őt és ezt a forró ölelést, amit tőle kaphatok.
Nem tudom, honnnan szerzem az erőt ahhoz -talán tényleg a bortól-, hogy megforduljak és biztosítsam arról, hogy a pillanatnyi zavarom eltűnt, de megteszem, így aztán ott ácsorgok előtte az ingben, ami félig-meddig takar csupán.

Persze, ezzel most nem a következő menetet akarom kivívni magamnak, de azért arra számítottam, hogy legalább egy csókot kapok, egy elismerő pillantást vagy egy óvatos érintést, de ehhez képest ő hirtelen inkább a hűtőhöz vágtat. Pár pillanatig értetlenül pislogok magam elé, majd visszagombolom az inget fülig pirulva és inkább a poharamért nyúlok, hogy újra töltsem. Meglehetősen gáz volt most ez és nem is értem az egészet, így aztán kérdésére csak egy fejrázással tudok válaszolni. Igazából azt se tudom, mit kérdezett, mert inkább az köti le az elmémet, hogy sehogy sem reagált az egészre. Nem azt vártam, hogy pakoljon fel a pultra, de azért... valamit. Na mindegy.
Ennek ellenére a következő percben odasétál hozzám és úgy, ahogy nem rég én tettem vele, ajkaim közé tol egy kis sajtot, de mindezt olyan erotikusan teszi, hogy az egész testem tiszta libabőr lesz tőle. Akaratlanul is valami teljesen más dolog jut eszembe róla, így aztán úgy kell megerőszakolnom magam, hogy neki álljak rágni. Mintha elfelejtettem volna, hogy kell csinálni.
-Finom.- sóhajtom halkan és, csak most eresztem el tekintetét, hogy a borra koncentráljak megint. Pokoli zavarban vagyok. Nem tudom mit miért csinál vagy, hogy mire hogyan reagáljak. Gőzöm sincs semmiről mostanra már és annak ellenére, hogy megkért maradjak, az elmúlt fél perc alatt legalább harmadszorra gondolok arra, hogy összevakarom a holmim és kirohanok az ajtón. Vajon most is megállítana?

Alison & Jason

Miután kimondom, hogy jöhetne gyakrabban is, eszembe villan, hogy ez akár sértő is lehetett neki. És úgy érezheti magát tőle, mintha csak erre kellene, vagy erre lenne jó, pedig ez elég messze áll a valóságtól. Tény, hogy fantasztikus volt vele az előbbi fél óra, de én leginkább mégis a táraságára áhítozom. Mert félelmetes, hogy mit hoz ki belőlem.
Amit ma produkáltam, az mind amiatt jött elő, mert ő előhívta belőlem. A vad és elemi lényem, amikor mindenáron vissza akartam tartani az ajtónál, aztán az óvó, gondoskodó énem, az azt követő vigasztalásnál. Utoljára Amyt öleltem magamhoz ennyire odaadóan, és próbáltam ennyire kétségbeesetten meggyőzni valamiről, amikor láttam, hogy magának árt azzal, amit csinál.
Majd ezután képes volt előrángatni az érzékenyebb énemet, nyílt titok ugyanis, hogy engem nem könnyű megbántani. A legtöbb véleményre csak megvonom a vállam, senki sem lát belém annyira, illetve senkinek nem adok annyira a szavára, hogy esélye legyen belém tiporni, de neki ma mégis sikerült. Nem tudom, hogy mennyire történt véletlenül, vagy mennyire volt tudatos, de aztán mindössze néhány perc kellett hozzá, hogy mindent kitöröljön a memóriámból, és előkotorja bennem a felszabadult, szenvedélyes oldalamat, amit akár a régi Jasonnek is nevezhetünk. Azt, aki átveszi rajtam az uralmat, ahányszor csak engedékenyebb vagyok önmagammal, és engedek a vágyaimnak, lényegében azt az ént, amiben úgy látszik, benne ragadtam ma estére.
Furcsa most így ezeken végiggondolni, és arra is, hogy ha ma nem jött volna el, valószínűleg edzettem volna egyet, aztán egy összedobott hideg vacsora után bedőltem volna az ágyba. Vagy nem is tudom. Lehet, az utcákat jártam volna zsebre tett kézzel. Néha szokásom ez is, ha nagyon nem tudok magammal mit kezdeni, vagy ha járatom az agyam.
Mindenesetre durva, hogy mit hoz ki belőlem.
- Mégis miért kellene megbánnom? – pillantok vissza rá felvont szemöldökkel, és egy félmosollyal, miközben a hűtő felé araszolok. Azt hiszem, a ma este alapján már lett volna párszor alkalmam megbánni, hogy ma idehívtam, de mivel ez még nem történt meg, nem hiszem, hogy bármi olyan történhetne, ami után így vélekednék.
Előkotrom a kaját, és rutinosan elkezdem darabolni, majd az első kóstolót kimentem neki, és gyengéden a szájába adom, persze közben ügyelek rá, hogy ujjbegyem végigcirógassa a felső ajkát. Elképzelem, rám hogy hatna ez az érzés, és már ettől majdnem megborzongok megint.
Rajta viszont nem tudok elmenni. Ahogy ránézek, látom, hogy az ingét is visszagombolta, mintha közben meggondolta volna magát, és inkább mégis kizárna. Ez megint épp annyira fura, mint amikor az előbb minden előjel nélkül olyan ridegen kezdett viselkedni velem. Akkor is azt hittem, hogy minden rendben van, jól érzi magát, végre én is tettem valamit, ami talán jól esett neki, és erre jön a hirtelen, elbizonytalanító változás.
Az előbb úgy tűnt, hogy sikerült visszazökkentenem, de most megint olyan, mintha valami nem lenne rendben. Kicsit kezd összezavarni ezzel, és érzem, hogy közeleg a pillanat, amikor inkább rákérdezek.
- Bejössz vissza az ágyba? – lépek oda hozzá, kezemben a tálkányi kockára vágott sajttal, és az ujjaimat szórakozottan végigfuttatom az egyik tincsén, ami az arca mellett fut le egészen a kulcscsontjáig, közben a tekintetét keresem.
Majd, ha igent mond, felnyalábolom a pultról a bort is, és elindulok befelé, ahol egy tipikus félig ülő-félig fekvő pózt veszek fel és kényelmesen végigdőlök az ágyon. Ha ő is rászánja magát, hogy visszajöjjön velem, továbbra is az arcát és a tekintetét fixírozom, hátha rájövök valamire, hogy mi okozhatja a gondját, de végül elhatározom magam, és megkérdezem.
- Biztos, hogy minden rendben van? – pillantok rá fürkészőn. – Valami rosszat csináltam? – kérdezem aztán, de attól valahogy úgy érzem magam, mint egy tizedikes kisgyerek, de attól még őszintén kérdezem. – Mióta... megtörtént köztünk ez az egész, olyan, mintha más lennél. Zárkózottabb, vagy nem is tudom.
Kerülgetem a forró kását, de végül csak nem bírom ki, hogy ne mondjam ki, amire konkrétan gondolok, és amitől talán tartok is egy kicsit.
- Megbántad? - teszem hozzá valamivel halkabban, és úgy nézek rá, mintha az a tízéves kisgyerek elég szomorú lenne, ha így van. De attól mégis tudni szeretné.

i just want this now with you...

Mit értek az alatt, hogy megbánom? Mondjuk azt, hogy itt fogok csüngni egész éjjel vagy épp azt, hogy reggel ott fogok durmolni félig rámászva. De esetleg arra is gondolhatok ez alatt, hogy végül végképp össze lesz minden kuszálva, hiszen nem mindegy, hogy hol ébred az ember. A haverja lakásán egy kanapén egyedül, vagy épp a haverja lakásán összebújva vele majdnem meztelenül az ágyban. Mindezek ellenére kíváncsian várom, mivel fogom majd az őrületbe kergetni, de éppenséggel azt is el tudom képzelni, hogy túlságosan élvezi most, hogy van társasága. Ahogy eddig mondta, a legtöbbször egyedül van.
-Lehet, utána nem tudsz majd elengedni.- kuncogok, mert ezt viccnek szánom, de szokásomhoz híven megint, csak utólag esik le, hogy ez mennyire félreérthető mondat volt és el is szégyellem magam. Mindez még inkább ösztönöz arra, hogy összevonjam magamon az inget és kicsit vissza vegyek magamból. Nem szándékozok teljesen zavarba hozni, hogy aztán eltűnjön a nyílt és szenvedélyes Jason, akit sikerült előkotornom. Persze, a másikat is imádom, csak épp az jóval csendesebb.
A nagy mélázásom közepette, míg azt fontolgatom, hogy merre tovább, közli, hogy egyek egy kis sajtot és olyan érzékien dugja ajkaim közé, ahogy én tettem nem rég. Ki ne indulna be ettől legalább egy picit, hiszen közben végig úgy néz rám, mintha itt a helyszínen fel akarna falni. Nem gondoltam volna, hogy a saját fegyveremet fordítja majd ellenem, mert ez a lazaság az én stílusom. Ezek szerint az övé is, csak eddig visszafogta magát.

Újra eszembe jut, hogy talán haza megyek, de ekkor megkérdezi visszamegyek-e az ágyba, én pedig nem tudnám azt mondani, hogy nem meg igazából nem is akarnám. Olyan jó most vele minden és olyan jó most azt képzelni, hogy ez megszokott és normális.
-Jövök.- súgom halkan egy apró mosollyal karöltve és követem az immár üres poharammal a kezemben. Bár épp most terveztem, hogy talán rágyújtok, de így elnapolom. Jobb lesz inkább vele ücsörögni az ágyban.
Próbálok természetesen viselkedni. Már, csak az a kérdés, mi ilyenkor a természetes? Ha pucéran fetrengnék vagy ez, hogy most némiképp szégyellem magam? Ki tudja ezt, mi ilyenkor a normális?
-Persze.- válaszolom gyorsan egy mosollyal, ahogy megkérdezi, hogy minden rendben van-e, de úgy sejtem, ennyi reakció nem lesz neki elég erre. Továbbra is kutakodón pillant rám, én pedig az ing aljával foglalatoskodok inkább, ahogy az ágy szélén ücsörgök, végül fentebb kúszok és elterülök mellette. Ne tűnjek olyan ridegnek. Vagyis, ne annyira.
-Dehogyis, Jason. Csodás volt. Rég volt ilyen éjszakám.- súgom, ahogy újabb kérdéseket tesz fel, közben az oldalamra fordulok, hogy arccal felé lehessek, tenyereimet pedig a fejem alá pakolom. Így legalább Őt is alaposabban megnézhetem magamnak újra. Az izmait, az arcát... teste minden porcikájára emlékezni akarok, mert félek attól, hogy többet nem lesz rá alkalmam.
Következő kérdése hallatán nyelek egy nagyot és elképedek egy pillanatra. Miért gondolja rögtön ezt, ha egy picit szemérmesebb lettem egy pár percre?
Lassan felülök és odacsúszok közvetlenül mellé, hogy egész közelről szemeibe nézhessek, miközben tenyerem arcára simítom. Őrült lennék, ha ezt egy pillanatig is bánnám, mikor olyan csodás volt.
-Egyáltalán nem bántam meg, csak nem tudom, hogy kellene most viselkednem és emiatt... zavarban vagyok, érted?- sutyorgom halkan, miközben elcsenem magamnak a bort, majd lehajolok az ágy mellé az üres poharamért és töltök magamnak. Hátha megint erőt ad.
-Szívem szerint odabújtam volna hozzád azonnal és még most is apró csókokat adogatnék, de nem akarom, hogy azt hidd, hogy azt hiszem, hogy együtt vagyunk ezek után vagy ilyesmi.- sóhajtok, mert ezt meg már lassan én sem értem és őszintén szólva, nem csodálkoznék, ha visszakérdezne, hogy mi a francról karattyolok. Lehúzom a bort, majd leteszem a poharat és nagyot sóhajtva dobom magam el az ágyon, hogy egy picit lessem a plafont.
-Félek, hogy nem akarsz majd többé látni.- nyögöm végül a félhomályba és le is hunyom szemeimet, mintha így nem hallhatnám majd, ha kiröhög vagy válaszol valamit. Bár igazából bőgni nem akarok, szóval jobb, ha most nem kezdek azon nyavalyogni, hogy hibáztam esetleg és tényleg elveszítem ezek után.

Alison & Jason

18+

Lehet, utána nem tudsz majd elengedni. Ahogy elhagyják az ajkait ezek a szavak, a kés megpihen egy pillanatra a kezemben, és csak nézem, ahogy kiserken egy kövérkés vércsepp a bal mutatóujjamból.
Ezt meg... honnan vette? - fagyok le szinte azonnal. Már nem azért, mert nem érezném ki a hangjából és a rövid kuncogásból, hogy alapvetően viccnek szánja, de nem is sejti, hogy ezzel mennyire könyékig nyúlt a bennem fészkelő zűrzavarba.
Pont ez az, amitől rettegek, mióta Amyt olyan váratlan és kegyetlen körülmények között elvesztettem. Hogy valaki még egyszer képes lesz olyannyira közel kerüli hozzám, kiismerni és megmelengetni a szívem, hogy utána hasonlóan fájdalmas legyen az elszakadás. Mert amit idáig megtanultam, az az, hogy semmi sem tart örökké, és az elszakadásra minden pillanatban készen kell állni. Viszont kemény páncél ide vagy oda, nem tudom, hogy viselnék még egyszer egy hasonlót; nem tudom, hogy elviselném-e még egyszer. Az ember nem arra lett megalkotva, hogy sorozatban összeomoljon alatta a talaj, amire biztonságot és örömet keresve lép.
De örök hálám a sajtnak, és az ötletnek, hogy az éjszaka közepén álljak neki egy kis nassolni valót aprítani, mert így háttal lehetek neki, amikor a megjegyzése betalál, és mindez keresztülvonul rajtam, sebesen és feltartóztathatatlanul, mint valami zajos tehervonat.
De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is kergetem, mihelyt egy kicsit észbe kapok, és visszatalálok a jelenlegi szituációba. Az ajkamhoz emelem a bal kezem, és eltüntetem róla a vért; nem is emlékszem, mikor vágtam meg magam utoljára. Ez olyan, mintha az előadás kellős közepén kiesnék a szerepemből, nem vall rám, de ekkor eszembe jut, hogy a ma esti vacsorát is szénné égettem, és ezen egy kicsit elmosolyodom, mert ennek csak egy magyarázata lehet: ha beismerem, ha nem, de ha itt van, képtelen vagyok másra koncentrálni.
- Nem is foglak még egy ideig – korlátozom le a választ a ma estére, és ezáltal az ő kijelentésén is irányt változtatok. Legalábbis azt nem tudom pontosan, hogy ő hogy értette, de mindkettőnknek jobb egyelőre, ha ennél a jelentésnél maradunk. – Túl sok lehetőség rejlik még előttünk – fordulok végül felé egy darabka sajttal, amit az ép mutatóujjammal az ajkai közé csúsztatok, és gondoskodok róla, hogy érezze belőle, miféle lehetőségekre gondolok. Tudom, hogy hamarosan újra felébred majd a testem, és vele együtt a vágy is, hogy újra az enyémnek tudjam az övét.
- Legyen a miénk ez az este – jelentem ki csendesen, de határozottan az elképzelésemet vagy a kívánságomat, már magam sem tudom, melyik szó illene rá jobban, csak azt, hogy hideg lenne az a takaró, ha most mégis úgy döntene, hogy hazamenne.
Majd behívom az ágyba, amire magam is kényelmesen rátelepedek. Az egyik lábam nyújtva, a másikat felhúzom és a könyökömre támaszkodva félig felé fordulok, és végre elhatározom, hogy felteszem neki azokat a kérdéseket, amik az utóbbi néhány percben nyomasztani kezdtek.
A persze, amit szinte azonnal rávág, mikor azt pedzegetem, hogy mi okozhatja azt a problémát, amit ugyan nem tudok, hogy micsoda, de a jelenlétét egyre határozottabba érzem, megint ugyanolyan rideg, mint az előbb, és ez még inkább meggyőz róla, hogy valami nincs rendben.
Ahogy az inge alját kaparássza, nem néz rám, csak szótlanul végigdől az ágyon, már-már azt sugallja felém, mintha muszájból cselekedne, és emiatt nem tudom féken tartani magam, hogy ne folytassam a vallatását.
Azt mondja, csodás volt minden, aminek ugyan örülök, de akkor nem értem, végképp nem értem. Ha egy nő csodásnak érez egy éjszakát, akkor boldog vagy legalábbis elégedetten mormog a fülembe, és a legtöbb esetben le se tudom vakarni magamról. Ehhez képest most nagyon nem így fest a helyzet, és ez bármit mond, elbizonytalanít, mert mindent látok rajta, csak azt nem, hogy felszabadult és elégedett lenne.
Mikor kibököm végre, ami aggaszt, az arcomra simítja a kezét, és mélyen a szemembe nézve biztosít róla, hogy nem bánt meg semmit, csupán a zavar az, ami megbénítja. Erre viszont alig tudok mit felelni. Miért van zavarban? Nem vallottam neki szerelmet, vagy ilyenek, amitől meg kellene rendülnie, változtatnia kellene az eddigi viselkedésén, vagy amivel kellemetlenséget okozhattam volna neki.
- Nem kell zavarban lenned, nem csináltunk semmi rosszat – suttogom vissza, míg még ilyen közel van. – Átléptünk egy határt, de ha egyikünk sem bánta meg, nem kell ilyen ridegen vagy idegenként viselkednünk miatta – túrok gyengéden a hajába az arca mentén, és kihasználva a közelségét, az ajkaimat az övéhez érintve, lehelek rá egy leheletnyi csókot. És akár szívesen folytatnám is a dolgot, de ő inkább elhúzódik, és a boros üveg után nyúl. Hamar rá is jövök, hogy miért. Van még, amit közölni akar a témában.
Azonban, amiket mond, elég váratlanul érnek. Nem gondoltam, hogy ilyen gondolatok kavarognak a fejében. Attól fél, hogy azt hiszem, máris belém esett, mert egyszer lefeküdtünk egymással? És hogy emiatt ne akarnám többé látni? Ez őrület.
Nem is mondok rá egyelőre semmit, csak arrébb tolom a sajtos tálat, majd minden átmenet nélkül felé kormányozom a kezeimet, és se szó se beszéd finoman megragadom a vállainál kétoldalt, és az egész testét mozdítva gyengéden az ölembe vonom, mint egy kislányt. A feje így a hasamra kerül, a teste pedig merőlegesen simul az enyémre. Mielőtt bármit is mondhatna, az ujjaimmal lassan végigsimítok az ajkain, ezzel jelezve, hogy hallgasson, és közben tekintetemet mélyen az övébe fúrom.
- Sok butaság kering a fejedben, tudsz róla? – mormogom halkan, és a másik kezemmel érzékien, alig érintve, de pont elég érezhetően, végigsimítok a rajta lapuló ing elülső gombos részén. A nyakától indulva, a mellén és a hasán keresztül, a lábai között végigvonulva egészen a combjáig, ameddig ebben a pozícióban elér a kezem, és ameddig az ing nyúlik rajta.
- Jelenleg minden vágyam az volt, hogy érezzem azokat az apró csókokat – suttogom felé, majd a bal kezem elidőzik kissé a combjainál, játékosan cirógatva, amíg az ujjaim nem érzik, hogy menthetetlenül libabőrössé változott a teste, de közben nem hagyom abba a beszédet.
- Ami eddig történt, még nem jelenti azt egyértelműen, hogy együtt vagyunk. Én ezt nem tudom ennyire gyorsan. Nálam ez nem így működi többé – pillantok a szemébe, és bár elég komoly mélységbe értem, nem foglalkozom most azzal, hogy mit láthat meg a tekintetemben. Ahogy azzal sem, hogy mit kellene szégyellnem előtte, és mit nem.
- Ez a negyedik alkalom, hogy találkozunk, és elérted, hogy őrülten vágyjak a jelenlétedre. És ez az egésze este magáért beszél – közben az ujjaim a combja belső feléről apránként, nagyon lassan felfelé araszolnak rajta immár az ing alatt haladva, míg el nem érik a lábai közötti területet, ahol örömmel tapasztalom, hogy nem vette vissza a bugyit. Ezt kihasználva, az ujjaim lehelet finoman, cirógatva és incselkedve egyben, végighaladnak az ajkain és a szeméremdombján, hogy aztán ugyanilyen lassan elinduljanak visszafelé, majd újra fel.
- De vannak bennem olyan falak, amiket nem tudok lerombolni neked, hogy közelebb engedjelek. Ha elfogadod, ha nem, jelenleg ilyen vagyok, és ha taszítónak találod, megígértem, hogy nem foglak erőszakkal magamnál tartani. Akkor sem, ha azt érzem, jótékony hatással vagy rám, és szükségem van rá, hogy maradj.
Ebben a helyzetben nem tudok egy apró csókot sem eljuttatni hozzá, de nem is bánom. És az ő próbálkozásait is meghiúsítom, ha esetleg meg akarna mozdulni, vagy pozíciót szeretne váltani. Azt akarom, hogy ezt most így végighallgassa, és végigtűrje.
Az ujjaim alatt érzem, hogy újra nedves lett, nem is kicsit, ekkor viszont elhúzom a kezem, de csak hogy felülről megindulva kigomboljak néhány gombot az ingén, és becsúsztathassam a kezem, hogy ugyanilyen becézgető, a végtelenségig gyengéd, de annál izgatóbb mozdulatokkal most a melleit kezdjem kényeztetni.
- De ha téged nem zavarna, aki vagyok, és itt megjegyzem, elég problémás alak vagyok – suhan végig az arcomon egy halvány mosolyféleség. – Nem mondanék olyat, hogy nem akarlak többé látni – simogatom végig még egy utolsó lusta mozdulattal a melleit, majd kihúzom a kezem, hogy végül újra megérinthessem az ajkait. – Érted?

!!!!

i just want this now with you...

Lányos zavaromban azért a régi énem még aktívkodik, és szokásához híven gondoskodik róla, hogy olyan is kicsússzon a számon, aminek nem kellene kicsúsznia. Ez a megjegyzés is, amit teszek, csak utólag esik le, mennyire szemtelen igazából. Ennek ellenére Jason nem mond rá nagyon semmit jó pár pillanatig és már-már azt hiszem, épp arra készül, hogy elküldjön a búsba a hülyeségeimmel együtt, végül csak közli, hogy egy jó ideig még nem akar elengedni. Magamban azt kívánom, bár soha többé nem engedne el és még én is meglepődök azon, mennyire nyálas lettem hirtelen. Nem lehet, hogy ilyen gyorsan belezúgtam és itt fogom eljátszani Rose-t, a Titanicból. Vagy mégis? Komolyan nem értem a viselkedésemet.
-Legyen.- sutyorgom végül a sajttal etetős megmozdulása után, de bőröm közben újra libabőrben úszik és szívem szerint máris kikérném a véleményét, hogy mégis mi mindent rejthet még ez az este. Újra a karjai közt akarok lenni, újra érezni akarom magamban, forrón csókolni és ott érinteni, ahol csak szeretném. Újra át akarom élni azt, ami az imént történt és, ha rajtam múlik lesz is ilyesmi, csak épp a zavaromat kell valahova félresöpörni. Mondjuk a szőnyeg alá.
Lassan bentebb vánszorgunk és ledobjuk magunkat az ágyra, ahol én még mindig feszengek, bár magam sem értem, miért. Miért nem tudom most is adni a laza és vagány csajt, aki tojik mindenre és legőképp, biztos a dolgában? Máskor olyan jól el tudom ezt játszani, hogy még színésznőnek is mehetnék, de most képtelen vagyo rá. Talán, mert mélyen legbelül én is tudom, hogy ideje tiszta vizet önteni a pohárba.
Nem tudom, hogyan fog reagálni a válaszomra, de azt tudom, hogy most végre teljesen őszinte voltam és nem szégyenkezek azért, amit gondolok. Legfőképp azért a részért nem, ahol azt ecsetelem, hogy szívesen csókolgatnám még, mert így van.
-Tudom, csak aggódom, mit fogsz gondolni ezek után rólam.- motyogom közel hozzá, majd gyengéden elmosolyodok, ahogy egy apró csókot lehel ajkaimra. Ez hiányzott már nekem. Ezek az édes kis suttogások, összebújások, apró csókok. Rég volt már részem ilyesmiben és a legelszomorítóbb, hogy mindez most se szerelemből történik. Talán, ez árad az igazi énjéből, amit most nem akar megtagadni, ezért teszi.

Mikor az ölébe von, akkor is csak erről bizonyosodok meg még jobban. Ő romantikus alkat, én pedig már így is imádom ezt benne, hogy nem is az enyém. Mert még mindig nincs több közünk egymáshoz, mint barátok, aminek részben örülök is, mert inkább legyen őszinte és maradjunk barátok, ha nem tudna még tisztán érezni irántam bármit is mint, hogy összejöjjünk, ő pedig még mindig az exe miatt feszült.
-Tudom. Sajnos az agyamat nem tudom kikapcsolni ilyenkor.- mosolyodok el, ahogy felpislogok rá az ölében fekve, aztán csak csendben figyelem, ahogy keze kalandos útra indul a testemen, miközben halkan tovább duruzsol. Hogy várhatja el így, hogy arra is tudjak figyelni, amit mond, mikor sorra meg-megborzongok érintésétől és már tetőltől talpig libabőrös vagyok tőle? De persze, azért hallom amit mond és meg is melengeti pici szívemet, csak reagálni nem tudnék értelmeset. Én se vágytam másra, mint megcsókolni és jelen pillanatban is azt tenném a legszívesebben de, mikor arról kezd beszélni, hogy nála nem olyan egyszerű ez a párkapcsolatosdi, csak arcára simítom a tenyerem és némán a tekintetét fürkészem. Nem akarok én semmit se ráerőltetni.
-Tudom, Jason. Nem is várok tőled ilyesmit. Ezt már az este elején letisztáztuk.- sutyorgom halkan, miközben érzem, hogy a keze egyre érzékenyebb területekre vándorol, azzal együtt pedig, amiket mond, mindez őrülten bódítóan hat rám.
-Ezt te is elérted nálam, hidd el.- sóhajtom halkan, miközben légzésem lassan felgyorsul, csípőm pedig akaratlanul is megmozdítom párszor, hogy még jobban oda adjam magam érintéseinek. Őrület, hogy pillanatok alatt fel tud izgatni az érintéseivel és azzal, amiket mond. Megint csak azt érzem, hogy belül forró vagyok és a testem Őt követeli.
-Semmit nem találok benned taszítónak.- nyögöm két határozottabb lélegzetvétel közt, miközben tenyerem karjára simítom, ami épp azon ügyeskedik, hogy újra felizgasson. Ajkaim ajkai után sóvárognak, de ebben a helyzetben képtelenség lenne megcsókolnom, így aztán ez még várat magára még, ha szenvedek is miatta. Hagyom, hogy kiélje magát rajtam, mert hát még szép, hogy nekem is tetszik a dolog, de aztán nem fogom őt se kímélni. Ha ő azt akarja elérni, hogy én epekedve várjam, hogy a magáévá tegyen újra, akkor gondoskodni fogok róla, hogy ő is olyan állapotba kerüljön.
-Ne is, mert azt nem viselném jól. Ahogy azt sem, ha ez többé nem történne meg köztünk.- na jó, ez már gyanítom, tényleg csak azért bukott ki belőlem, mert épp elég erősen izgalmi állapotba kerültem és mert, már semmi másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy újra magamban érezzem és testünk lassan ringatózva jusson fel újra a csúcsra.
Ahogy végig simít ajkaimon, már képtelen vagyok mozdulatlan maradni. Felülök és megtámaszkodok picit az ágyon, hogy kényelmesen odahajolhassak hozzá egy vad csókra, miközben épp csak ujjam hegyével végig simítok a boxerben lapuló férfiasságán.
-Talán, lehetne ez egy picit több, mint barátság, de kevesebb, mint egy komoly kapcsolat. Olykor élveznénk egymás társaságát és kész.- sutyorgom füléhez hajolva, de úgy, hogy az az "élveznénk" az tényleg élvezetesen hangozzon, miközben lentebb tolom a boxerét, ujjaim óvatosan köré fonom és lassan, finoman húzogatni kezdem a vékony bőrt rajta. Homlokom közben homlokának támasztom és lehunyt szemmel, halkan, kéjesen ajkaiba sóhajtva képzelem el, ahogy lassan belém csusszan újra és újra. Mindezt azonban még megelőzi az, hogy szimplán csak kezemmel emlékeztetem a mozdulatsorra. Olykor lágyan ringatózó ölemmel is hozzásimulok csak, hogy el ne feledje, hogy mi lesz ennek a folytatása, közben nyakára hintek pár apró csókot. Úgy emlékszem, ez kifejezetten tetszett neki és, bár el tudnék képzelni más izgatási formát is, azt a kártyát még nem akarom kijátszani. Talán, majd később, ha már ez nem lesz elég arra, hogy felizgassam, de jelen pillanatban úgy érzem, igen csak van hatása. Egy picit talán még az is segíthet ebben, ahogy lassan kigombolom az inget és lecsúsztatom egészen a csípőmig. Kezem szerepét ölem veszi át, de még nem ülök rá, csak izgatom tovább, miközben egy újabb forró csókot lehelek ajkaira és átkarolom a nyakát.
-Szerinted kibírsz még egy menetet?- kúszik szemtelen vigyor az arcomra, ahogy ezt ajkaiba duruzsolom de annak lehetőségét, hogy ráülhessek végre, meghagyom neki. Én pusztán az idegeivel játszok még.

Alison & Jason

18+

- Miért, mit kellene gondolnom? – kérdezem halkan, bujkáló mosollyal, amikor azt mondja, azért van zavarban, mert nem tudja, mit fogok róla gondolni ezek után. Azt, hogy gyönyörű teste van? Azt, hogy őrülten jól csókol? Vagy hogy máris felfedezte szinte minden gyenge pontomat? Vagy talán azt, hogy mi lesz velünk, ha reggeltől újra barátként kell mutatkoznunk?
Na, igen, ez már fogós kérdés. De válaszolni nem tudnék most rá. Hagyni kell neki időt, hogy eldőljön magától. Szerintem ez az egyetlen járható út jelenleg. Felesleges szabályokat állítani, ha úgysem tudjuk betartani őket.
De ezeket inkább nem mondom ki előtte hangosan, csak egy apró, biztató csókkal próbálom ösztönözni, hogy ne féljen válaszolni, mi nyomja még a szívét. Azt hiszem, elég meghitt hangulat lett köztünk az este, most vagy soha alapon bármit elmondhat, amiről úgy gondolja, hogy tudnom kell, vagy csak meg akarja osztani velem.
Végül az ölembe húzom, mert úgy érzem, túl sok marhaság kering a fejében, amiket, ha nem akarom, hogy tovább eméssze magát miattuk, itt az ideje eloszlatnom. Valahogy úgy érzem, most menni fog.
Közben pedig a kezem útnak indul a testén, hogy kellőképpen feloldódjon, és hogy ne gondolkodja most túl a válaszokat, ha egyáltalán akar majd bármit is közbeékelni. A lényeg most számomra az, hogy én elmondjam neki, amit érzek és gondolok, mert tudom, hogy holnap már nem biztos, hogy ilyen nyíltan képes leszek beszélni róla. Sokat elárulok neki, amiket remélem, hogy megjegyez majd, akkor is, ha most megnehezítem a reagálást és a koncentrációt.
De őszintén szólva nem csak emiatt izgatom fel újra a testét, hanem hogy mire végzünk, óvatosan, fokról fokra felkészítsem a következő fordulóra, és miközben gyengéden cirógatom, érzem, hogy lassan belém is kezdi visszafészkelni magát a vágy.
- Az este eleje óta azért történt némi változás – igazítom ki. Akkor ugyanis még rémülten és dühösen menekült előlem, most pedig a karjaim közt fekszik. Egy emlékezetes szeretkezés után. Épp ezért úgy érzem tisztességesnek, ha legalább nagyjából tudja, hogy mire számíthat velem kapcsolatban.
Elmondom neki, hogy nekem még korai párkapcsolatról beszélni, azt ugyan nem, hogy miért, de ezt már röviden említettem korábban. Ahogy azt is próbálom hangsúlyozni, hogy ennek ellenére nehéz úgy kezelnem, mint egy átlagos barátot. Pláne, hogy ilyenekkel sem igazán büszkélkedhetek.
Aztán egy csomó hízelgő mondatot hallok a szájából, amikről nem is tudom igazán eldönteni, hogy komolyan gondolja, vagy csak az mondatja vele, amit épp a testével művelek, mert azt nagyon is érzékelem, hogy milyen hatással van rá. A csípője ösztönösen mozdul a lágy ingerlésre, és elképzelem, milyen idegtépő lehet számára, hogy legszívesebben az ajkaimnak esne, de közben arra is figyelnie kell, amit mondok. Így utólag belegondolva, talán nem is volt olyan jó ötletpárhuzamosan futtatni a kettőt, de nem is számítottam arra, hogy ennyire beindul tőle. Vagy igen? A perverz énem most mélyen hallgat, de régen is mindig ezt csinálta, miután kigonoszkodta magát.
Miután abbahagyom, és visszavonom a kezem, nyomban felül, és mintha csak végig erre várt volna, vadul megcsókol. Belemosolygok a csókba, de attól próbálom hasonló intenzitással viszonozni, bár még egy kicsit nehéz tartanom vele a lépést.
Azt javasolja, válasszunk egy köztes megoldást, és legyünk egymásnak több mint barát, de kevesebb, mint egy komoly kapcsolat. Elsőre nem tűnik rossz ötletnek, de nem tudom. Ez konkrétan a szerető definíciója, az pedig megint nem illene rá a köztünk lévő kapcsolatra. Elvégre nem csak a szex miatt ragaszkodom hozzá.
- Nem akarlak a szeretőmként kezelni, és azt sem, hogy csupán annak érezd magad – tiltakozom rögtön, mikor előbb csak játékosan végigsimít a nadrágomon, majd az ujjai bekúsznak a boxer alá, és éledező férfiasságomra kulcsolódnak, a reakcióim hamar ellenem beszélnek.
Egy halk nyögéssel jelzem számára, hogy nagyon is tetszik, amit csinál, és az is meglehetősen inspirálóan hat rám, ahogy kéjesen sóhajtozik előttem, így szinte képtelen vagyok nem magam elé képzelni a jelenetet, ahogy újra magam alá gyűröm, és a vágytól hajtva ki-be mozgok benne.
Hátradöntöm a fejem, és az ágyon most már teljesen hanyatt fekve, én is lehunyom egy picit a szemem, de ezzel csak szabad utat engedek neki a nyakam felé, amit nem is mulaszt el kihasználni. Elmosolyodom, amikor megérzem az ajkait, és várom, hogy keresztülrohanjon rajtam az ismerős borzongás.
- Látom, hamar felfedezted ezt a helyet – sutyorgom neki sóhajtva, és a kezeimet a hátára kormányozom, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Ahogy kinyitom a szemem, látom, ahogy gombolni kezdi az ingét, én pedig mohó pillantással fogadom az elém terülő meztelen látványt. Az viszont már végképp elveti a sulykot, ahogy ölével fölém hajol, de nem ül rám rendesen, csak ezzel is izgat. Pedig már jócskán készen állok.
- Egyet? – mosolyodok el én is sunyin, ahogy nekem szegezi ezt a provokáló kérdést, miután megtöri a csókot. – Ha rajtam múlik, egészen reggelig nem hagyjuk abba – suttogom az ajkaiba, és közben megelégelve a játszadozást, a kezeim a hátáról a csípőjére siklanak, és egyértelműen rákormányozzák a testét a helyes pozícióba.
De mikor végül tényleg rámül, és érzem, hogy teljes egészében belecsusszanok, a fejem egy nyögés kíséretében hátrabukik a párnán a hirtelen élvezettől, és néhány pillanatra megfeszül a testem.
- Már el is felejtetem, hogy ez ennyire jó – mormogom kissé kábán, és a csípőm emelkedése jelzi is, hogy még többre vágyom.

!!!!

i just want this now with you...

Visszakérdez, amivel kibillent hirtelen és elgondolkozok, mit is gondolhatna most rólam és persze tapasztalatokon alapszik ez a dolog. Lássuk csak. Hogy egy kiéhezett lotyó vagyok? Vagy, hogy végig erre hajtottam, mióta megismertem? Esetleg, hogy a hírneve vonz vagy, hogy nem is érdekelt végig ki ő, csak, hogy eljussak az ágyáig? Sok mindent gondolhatna, főleg rosszat, ha az én kis paranoiás agyammal gondolom végig, amit már átvertek párszor, de mindezt nem osztom meg vele, mert valami azt sugallja, hogy megint én vagyok a hülye.
-Nem tudom. Mondd meg te.- mosolyodok el, de aztán csak hagyom, hogy azt csináljon velem, amit akar. Közelebb húz magához, eljátszadozik velem, miközben annyit beszél, amennyit még soha sem, nekem pedig konkcentrálnom kell, hogy az is megmaradjon bennem, amit mond. Jelen pillanatban nem fogom tudni ép ésszel végig gondolni az egészet, de fel fogom még ezt idézni magamban és megpróbálom megtalálni az üzenetét.
A pofátlanul szemtelen izgatása közepette, azért némi reakcióra telik tőlem még, ha sokra nem is. Többek közt arra, hogy tudassam vele, hogy tisztában vagyok a határokkal még, ha a barátsággal kapcsolatosakat nem is tudtam betartani. Azt azért tudom, hogy nem fog holnap kézen fogva velem végig parádézni egy rendezvényen vagy, hogy nem fogja azt mondani egy újságírónak sem, hogy van barátnője. Nem is várok el ilyesmit, mert így hirtelen ez nekem is sok lenne. Idővel viszont ez az elképzelés talán, még tetszene is. Nagyon is.
-Igen, de a lényeg megmaradt annak ellenére.- és itt most nem mennék bele abba, hogy mit tudok az egészről. Csalódott, ami miatt magába zárkózott és nem is szívesen tárja ki a szívét újra. Vettem és teljesen megértem ezt. Nekem is vannak gondjaim ilyesmivel. Azaz, szeretni tudok -úgy tűnik, hogy őt is sikerült megszeretnem-, de az már más kérdés, hogy ki tudom-e ezt mutatni vagy sem. Most épp nem igazán és nem is akarom. Azzal csak még jobban összezavarnám szegényt és nem ez a célom.
Minderről viszont nincs időm se akaratom tovább filozofálgatni, mert percek alatt eléri, hogy újra csak a vele való szeretkezésre tudjak gondolni. Azt hittem, ha megtörténik ez köztünk, kevésbé fog égetni a vágy, de tévedtem. Ha lehet, most még inkább kívánom, mint eddig, mert már belekóstoltam, miféle élvezetet nyújthat nekem és, hogy mennyire gyönyörűnek érezhetem magam mellette. A világon ez a legveszélyesebb drog. Függni attól, amilyen érzéseket a másik ébreszt benned. Ezt hívják szerelemnek. Nem?

Sok mindent mondok, amihez másként nem lenne bátorságom, viszont örülök, hogy most van. Tudnia kell, miként vélekedek róla. Hogy semmi sincs benne, ami taszítana vagy, hogy egyáltalán nem bánom a mai estét és, hogy sikeresen belopta magát a szívembe. Ezt persze nem így kötöm az orrára de, ha akarná, érezhetné, hogy félig-meddig erről van szó. Viszont, ha másban nem is tudom ezt kimutatni, kimutatom abban, mennyire kívánom már megint. Ezért is mászok az ölébe és állok neki én is szórakozni az ő idegeivel, hogy minél jobban felizgassam és újra azt láthassam tekintetében, hogy borzasztóan vágyik rám.
-Nem vagy tisztában a fogalmakkal, drága. A szerető az, akivel csak szexelni jár össze az ember. Mi barátok is maradnánk ugyanúgy, mint eddig. Megmentenélek az újságíróktól, elvinnék versenyre meg ilyesmik, közben pedig, ha úgy alakulna, hogy alaposan rákattanunk egymásra, akkor se szűkölnénk, mint egy kutya.- suttogom ajkaiba a választ, miközben meg is vonom a vállamat és szerintem valóban teljesen más ez a felállás, mint egy szerető pozíciója. Tényleg nem a férjem háta mögött fogok tartani valakit kifejezetten arra, hogy olykor összeruccanjunk szexelni, mert nekem nem csak erre kell Jason. Továbbra is csinálhatunk közös programokat, jöhet a tetkó szalonba a mintával, amit le akar magáról szedetni vagy épp elmehetünk sörözni együtt. Nem hiszem, hogy ezzel így gond lenne.
Viszont ekkor már nagyon nem is a beszédre akarok koncentrálni tovább. Inkább nyakát kezdem csókolgatni, amihez van is pár szava, én pedig elnevetem magam a csók adogatás közben. Őrülten édes.
-Éreztem ám korábban, hogy ez tetszik.- duruzsolom fülébe, majd tovább ingerlem, de ekkor már ölemmel és a csípőm mozgásával, nem a kezemmel. Ideje, hogy elveszítse a fejét és elvegye újra, ami kell neki, nem nagy bánatomra. Ezért is nem intézkedek én az ügy érdekében, csak megvárom az időt, mire megunja, hogy ahelyett, hogy ráülnék végre, csak szemtelenül dörgölőzök és simogatok.
-Ez részemről sem okoz gondot. Én ráérek. Remélem, te se dolgozol holnap vagy maximum a munkatársaid kapnak majd egy zombit, akinek leszívták az éjjel minden energiáját.- sutyorgom ajkaiba újfent, miközben újra és újra meg is csókolom, végül elérem, amit akarok, mert keze hátamról a csípőmre siklik és minden különösebb szórakozás nélkül belém hatol.
Sikerül egy meglehetősen kéjes, vad és hangos nyögést hallatnom, de ő sem különb ezen a téren, ami meg is mosolyogtat én pedig továbbra sem kímélem, már csak azért sem, mert érzem, hogy máris követeli a következő mozdulatot.
-Őrjítően jó.- sóhajtom válaszul és idő közben le is hajolok hozzá egy rövid csókra, de aztán csak hasfalára csúsztatom tenyereimet és kellemes tempóban mozgatni kezdem csípőmet. Újra és újra felsóhajtok, ahogy megmozdul bennem, majd a zihálás sem marad el sokáig és kezdek kicsit megijedni, hogy talán túl érzékeny vagyok az ilyesmire. Vagy épp ennyire tökéletes köztünk minden, hogy pár perc után érzem, hogy hamarosan elélvezek. Az is lehet, hogy a kis ingerlése közre játszik, amit nem rég velem csinált.
Lehunyom szemeim és hátra túrom hajam, miközben egyre tempósabban mozgok rajta, végül mikor már végképp nem bírom tovább, mert félő, hogy megfulladok, lehajolok hozzá és nyakába fúrom arcom pár pillanatra. Zihálásom nem igazán múlik és bár, még nem jutottam fel a csúcsra, mégis úgy érzem, hogy kiugrik a szívem.
Viszont nem váratom sokáig. Inkább az ismerős terepen kezdem újra csókolgatni, beleértve álla vonalát is, miközben lassabb, komótosabb tempóban járatom tovább csípőmet. Teljesen elmentek otthonról, ebben biztos vagyok, hiszen letisztáztuk, hogy ne várjak tőle se szerelmet, se kapcsolatot, de én most mégis újra azon töprengek, mennyire imádok benne mindent és, hogy milyen tökéletesen passzolunk. Nem szavad belelovallnom magam ilyesmibe, mert a végén úgyis én fogok rosszul járni, akkor pedig majd nagyon utálni fogom magam emiatt. Hiszen ő lefektette a szabályokat, én mégis reménykedek.

Alison & Jason

18+

Szóval nem tudja, mit gondolhatok róla, de azért tart tőle. És ráadásul most vissza is dobja a kérdést. Szép kis kör, bár úgyse hiszek neki. Biztos, hogy gondol ő valamire, csak nem meri, vagy nem akarja mondani. Kitalálnom viszont nem annyira egyszerű, még nem tudok olyan könnyen Alison-fejjel gondolkodni.
- Ügyes húzás, de nem; ne is reméld, hogy ezzel ilyen direktben kihúzhatod belőlem, hogy mit gondolok rólad – mosolyodok el, és végül úgy döntök, hogy inkább gyökerében próbálom meg eloszlatni a problémát. Mert van viszont néhány dolog, amiről jobb, ha tud. Én pedig jobb, ha most mondom el, amíg még érzek magamban annyi kapacitást.
Közben pedig, ha már ilyen csábítóan itt fekszik előttem, nehezemre esik parancsolnom a kezemnek, és látom is rajta, hogy ettől szabályos küzdelem zajlik benne, hogy a szavaimra is tudjon koncentrálni. Remélem, azért sikerül mindent megértenie, mert nem tudom, mikor lesz még egy ilyen alkalom, hogy ennyire őszinte leszek vele.
Azt mondja, igaz, hogy az este eleje óta változott a felállás, de a lényeg attól maradt ugyanaz.
- Mert mi a lényeg? – gondolkodok el ezen egy pillanatra. Illetve, hogy tényleg maradt-e ugyanaz. Mert ha azt vesszük, hogy a lényeg a köztünk lévő kapcsolat, akkor szerintem ez így nem igaz. Részemről legalábbis mindenképpen változott a lasagne hősi halála óta. Eltöltöttünk együtt egy nagyon is élvezetes fél órát, meztelenül, egymás testét csókolva és becézgetve, ez után azért nehéz lenne teljesen ugyanúgy viszonyulni hozzá, mint eddig, mintha csak meg sem történt volna. Nem azt mondom, hogy mindjárt szerelmet vallok neki, de ezek után nem biztos, hogy meg tudom majd úgy érinteni, hogy ne ez jusson eszembe róla. Főleg, hogy hamarosan készen leszek egy második fordulóra. De ez a gondolat egy kicsit szöget üt a fejemben.
Vagy nem így van? Vajon ő egyáltalán nem tulajdonít jelentőséget ennek az egésznek? Nála vajon tényleg nem változott semmi?
De egyben azt is mondja, hogy semmi sincs bennem, ami taszítaná, ami azért jól esik, de nem tudom, elhiggyem-e. Még keveset ismer belőlem, valószínűleg ez lehet az oka. Majd megváltozik ez, ha úgy alakul, hogy több időt töltünk egymással. Nem hinném ugyanis, hogy túlságosan szerethető figura lennék. Ahhoz túl önző vagyok, és túl zárkózott.
Amivel a legjobban meglep viszont az, hogy állítása szerint nem viselné jól, ha ez az egész többé nem történne meg köztünk. A szemébe nézek, és megpróbálom kiolvasni belőle, hogy mennyire gondolja komolyan, de az íriszeiből leginkább csak a vágy sugárzik felém. Azt hiszem, elég jó munkát végeztem rajta, mosolyodok el halványan, de nyomban eszembe jut az is, hogy őt ismerve, egyszer kamatostól vissza fogom én még ezt kapni tőle. Már ha kibírja, és nem veszti el ő is közben a türelmét.
Felmászik hozzám, és kezd is rögtön egy oltári heves csókkal, majd a keze szinte késlekedés nélkül a boxerembe csusszan, és ott sem tétlenkedik. Hamar el is éri, hogy teljesen felkészülten várjam, hogy mikor méltóztatik rámülni végre, úgy látszik, hamarabb nyal vissza a fagyi, mint gondoltam. Már annyira azon jár az eszem, hogy milyen is lesz, ha végre megteszi, hogy inkább csak felfogom, amit mond a szeretős témáról, és bár így már tetszik az ötlet, válaszolni inkább nem kísérelek meg rá ebben az állapotban. Úgy se lenne sok értelme annak, amit mondanék. Bár arra határozottan emlékszem, hogy a kutyás példa annyira nem nyerte el a tetszésemet. Őszintén rühellem őket, és ha ettől rossz ember vagyok, hát ez van.
- Mmm, az nem kifejezés – mosolyodom el újra, amikor folytatja a nyakam becézgetését, és közben rájövök, hogy imádom hallgatni, ahogy nevet. Kár, hogy nem vagyok valami nagy humoros figura, mert ha tehetném, egész nap elhallgatnám.
Ám mikor az ölével kezd ingerelni, érzem, hogy már a végét járja a türelmem, és nem is hagyom, hogy tovább szórakozzon. Nem is értem, hogy bírja még ezt, amikor az előbb már ő is elég kiéhezettnek tűnt. Határozottan megragadom a csípőjét, és beirányozom a megfelelő pozícióba, az eredmény pedig mindkettőnket hanyatt vág. Sőt, mihelyt kicsit képes leszek megszokni a helyzetet, szemeim fölém magasodó testére tapadnak, hol ringatózó melleit figyelem, hol az arcát, ami arról árulkodik, hogy egyre közelebb kerül az orgazmushoz. Ahelyett viszont, hogy engedné átlépni magának ezt a határt, inkább néhány pillanatra abbahagyja a mozgást, és a mellkasomra borulva, a nyakamba fúrja a fejét, én pedig gyengéden simogatni kezdem a hátát. Érzem, az őrült tempóban kalapáló szívét, de az enyém is visszadöfdös neki válaszul.
- Menj el nyugodtan – suttogom a fülébe, mert torokköszörülés nélkül most gyanítom, hogy nem lenne egy deka hangom sem. – Szeretném látni. Azt hiszem, kibírom a másodikig – mondom ki rendkívül magabiztosan, amit arra alapozok, hogy az előbb már mégis csak felértem a csúcsra egyszer, a farkaséhség tehát már elmúlt, de attól azért össze kell majd szednem magam, ha be akarom tartani, amit ígértem.

!!!!

i just want this now with you...

Nem ad választ arra, hogy mit gondol rólam és persze, ezzel nem is elégszek meg, de azt hiszem, későbbre hagyom a további faggatást. Úgyis ki fogom deríteni, hogy miféle értékrendet képviselek én az ő életében. Tudom, nem a szerelme vagyok vagy a nő, akire mindig is vágyott, akit el tudna képzelni maga mellé hosszabb távra vagy, akár egy életre, de azért remélem, hogy nem vagyok nagyon mélyen. Abban is reménykedek még mindig, hogy nem csak azért mondta, hogy ezek után is óhajt majd még látni, hogy most megnyugtasson. Elég rosszul érintene, ha holnap köddé válna és soha többé nem látnám. Igazából azt se tudom, hogy fogom viselni, ha egyszer elmegy a városból. Komolyabban még bele se gondoltam ebbe. Hiszen ő nem itt él eredetileg. Mindig oda megy, ahol a munka van.
-A lényeg? Hogy nem vagyunk ezután egy pár, csak élvezzük most épp egymás társaságát.- duruzsolom ajkaiba a választ pár perc gondolkodás után, mikor már fölötte térdelek, aztán neki látok felébreszteni benne a vágyat, ha már ő is elszórakozott velem. Újabb kört akarhatott, ha ilyen bátran játszadozott a vágyaimmal, úgyhogy most lesheti a következményeket. És persze sikerül is elérnem, amit szerettem volna, mert hamarosan már türelmetlenül magára húz. Ahogy hirtelen megérzem az ismerős feszítő érzést, amit fél órával korábban éreztem, képtelen vagyok nem nyögni egyet. Őrjítő az a tűz, ami köztünk tombol még, ha nem is szerelemre értendő, hanem testi vágyakra. Ez azért elég keményen alapja mindennek bár lehet, hogy ezek után mág végképp lankadni fog az érdeklődése és, ha eddig izgattam is a fantáziáját, mint esetleges barátnő, csökkenni fognak az esélyeim. Elmondása szerint mondjuk nem is tervezget soha olyat, hogy valakivel komoly kapcsolata lenne. Hízelgő lenne tudni, hogy ennek ellenére azért eljátszott a gondolattal néha, hogy velem komolyabb is lehetne ez. De miért agyalok már megint baromságokon, főleg akkor, mikor épp vele szeretkezek?

Nem tudom, hogy ennyire passzolunk testileg vagy szimplán ő van rám ilyen hatással, de nem kell sok idő ahhoz, hogy az újabb orgazmus az ajtómon kopogtasson. Én viszont nem szeretném, ha ilyen hamar véget érne ez a gyönyörteli hancúrozás, így hát elterülök rajta és nyakába csókolgatok, amíg úgy ahogy rendezem a légzésemet és kicsit eltávolodok a csúcstól. Ennek ellenére ő bíztat, hogy ne fogjam vissza magam és mindezt olyan érzékin teszi, hogy képtelen lennék ellent mondani. Látni akar közben. Hogy is ne akarna, hiszen egy férfinak mindig büszkeségre ad okot, ha a nő akivel együtt van elélvez. Azt jelenti, hogy valamit piszkosul jól csinál és Jasonre ez igaz. Volt már szerencsém olyanhoz, aki meglehetősen töketlen volt és, csak szenvedés volt az egész szex. Nem a legszebb élményeim közé tartozik a dolog, de ez az este biztos, hogy dobogós lesz.
Egy hálás csókot lehelek ajkaira, majd ismét felülök, hajam kisimítom az arcomból és tekintetemmel az övét kezdem keresni, miközben ajkamba harapva tovább mozgok. Előbb csak lassan, erotikusan, majd egyre intenzívebben. A pulzusomnak nem kell sok, hogy ismét az eget verdesse és képtelen vagyok visszafogni a kitörni kívánkozó sóhajtásaimat, nyögéseimet. Nem tudom, hogy ez az én degradáltságom-e, de körmeim óvatosan hasfalába vájom, miközben hátra vetem fejem, ahogy egyre közelebb kerül hozzám a csúcs. Akarom, hogy érezze, milyen intenzíven suhan át rajtam ez az egész, de fájdalmat ugye nem akarok neki okozni, se csúnya karcolásokat ejteni tökéletes bőrén, így végül, amikor érzem, hogy mindjárt a csúcsra jutok, felkutatom kezeit és összekulcsolom ujjainkat, míg nem testemen megfeszül minden egyes izom, lélegzetem pedig elakad. Nem mozdulok pár pillanatig, végül pár határozott nyögés kíséretében visszadőlök rá és remegve bújok karjaiba, miközben mellkasára hintek apró csókokat. Hangosan lihegek akkor is, amikor arcára simítom a kezem és tekintetét kezdem újra kutatni. Pár forró csók után végül lecsusszanok mellé az ágyra és szinte dorombolva, mint egy kiscica, testéhez simulok. Ha közben ő is felém fordul és a hátam mögé kerül, hátsómmal finoman hozzásimulok, hogy vegye a lapot; készen állok a folytatásra.
Már attól libabőrös leszek, ahogy forró bőre a hátamhoz ér, de ezt még tetézem azzal, hogy karjára rásimítom a tenyerem és a hasamra húzom. Szeretném, ha mindig ennyire a közelemben érezhetném. Nem kérdéses most már, hogy akarom Őt.
-Emlékszem az első csókra. Alig akartál megérinteni.- mosolygok bele a félhomályba, majd félig meddig hátra fordulok hozzá, hogy láthassam az arcát és egy rövid csókot is nyomok az állára. Ahhoz képest, hogy akkor milyen volt, mostanra már elég rendesen felbátorodott.

Music: dalocska

Alison & Jason

18+

Egy pár. Ahogy kimondja ezt a két szót, furcsa érzéseket kelt bennem. Még jól emlékszem, milyen sokat jelentett ez nekem régen. Hogy nem egyedül kell lézengened a világban, hanem megoszthatod valakivel az érzéseidet, a terveidet, a vágyaidat és a gondjaidat is. Beengedsz valakit az életedbe, aki örömet és szeretetet hoz magával, akinek alig várod, hogy lásd egy mosolyát, vagy elcsíphesd egy csókját. Valakit, akinek tudod, hogy fontos vagy, és bármi történik, nem hagyna magadra az árok szélén, és te is megtennél érte mindent, ami csak tőled telik.
Valami ilyesmit jelentett nekem ez a néhány szó, bár tudom, hogy lehetetlenség pontosan összefoglalni. Ahogy Alison csókjait ízlelem, és a teste olyan forrón de mégis gyengéden az enyémhez simul, megkörnyékez a felismerés, hogy valahol legbelül, a zűrzavar alján, azért még mindig vágyok rá, akkor is, ha a gyakorlatban mindent megteszek, hogy még a lehetőségét is elkerüljem egy újabb kapcsolatnak.
De amint ez a gondolat keresztülvitorlázik az elmémen, szinte azonnal el is kergetem. Fogalmam sincs, miért futtatok ilyen köröket pont most, mikor egy újabb szeretkezés küszöbéhez közeledünk. Vészesen.
A türelmem ugyanis rohamosan fogy, miközben alattomosan izgat, és hamar véget is vetek a játéknak. A gyönyör azonnal végigszalad a testemen, amikor ismét elmerülhetek benne, bár ezúttal egy teljesen más pozícióban, ami ha lehet, még jobban izgatja a fantáziámat. Szerencsém, hogy már a második körnél tartunk.
De ahogy látom, kettőnk közül most ő az, aki kevésbé bír magával, és ezen elmosolyodom egy picit. Ez egy férfinak iszonyú jó érzés, amit nem is vonakodok kimutatni felé; ahogy a mellkasomra borul, szeretgetve végigsimogatom a hátát, és felkutatom magamnak az ajkait, hogy egy szenvedélyes csókkal biztassam, folytassa, amibe belekezdett, ha most elmegy is, fel tudom vinni még egyszer a csúcsra.
Látni akarom, hogy elélvez előttem, tőlem; látni akarom, ahogy az arcán végigvonul a gyönyör, amit én okozok neki. Már most tudom, hogy csodálatos lesz, és hogy bele fog égni a memóriámba. Nem is kegyelmezek neki, ahogy felül és újra belekezd, igaz, hogy ő lovagol rajtam, de egy kis ellentétes mozgással én is besegítek a ritmusba, hogy megzavarjam, és ez hamar eredményhez is vezet.
A körmei a hasfalamba mélyednek, és ebből is érzem, hogy milyen intenzív érzések járhatják át, de a döntő pillanatban inkább felkutatja a kezeimet, és azt szorítva vezeti le a feszültséget. A teste megfeszül, és felnyög az élvezettől, a feje kicsit hátra billen, a haja teljesen beborítja a hátát és a vállait. Tényleg gyönyörű.
Mélyen magamba iszom a látványt, de közben azért nekem is oda kell figyelnem, nehogy véletlenül én is átcsusszanjak azon a bizonyos határon. Csak arra tudok gondolni, hogy akarom ezt. Még egyszer. Most azonnal.
De mikor kimerülten a vállaimra omlik, kényszerítem magam a türelemre, és próbálok nem tudomást venni róla, hogy még mindig benne vagyok. Gyengéd csókokkal és simításokkal nyugtatom a testét, míg alább hagy a zihálás és a remegés, majd engedem lecsúszni magamról, és hogy kezem a hasára vonva maga felé húzzon.
Én is oldalra fordulok, hogy szorosabban hozzá simulhassak, a bőröm szomjazza a legkisebb érintést is. Ujjaimmal eligazgatom a haját az útból, és csókolgatni kezdem a vállát, a lapockáját, majd a nyaka vonalát, és elszórakozom azon, hogy a borostám karca újra és újra borzongásra készteti a testét, ahol csak hozzáérek. Ó, igen, imádom, hogy most mindenhol annyival érzékenyebb.
A játékos kedvemnek az vet véget, amikor fenekét az ágyékomnak nyomja, feljebb tornászva bennem a vágyat, pedig így is nehezemre esik visszatartani magam, hogy engedélyezzek neki egy kis pihenőt.
- Ne gonoszkodj, mert így is a tűzzel játszol – nyúlok az álla felé, hogy magam felé fordítsam, és inkább egy csókban fejezzem ki, mennyire nehezemre esik várni. Közben a kezem sem bír megmaradni a hasán, inkább útnak indul a testén, megkezdve az ártatlannak tűnő, kellemes cirógatást, amiről tudom, hogy előbb-utóbb ismét elviselhetetlenül bizsergetővé változik majd, két orgazmus után nem is olyan soká.
A csók után, ahogy rám pillant, elmosolyodik, és hamarosan meg is értem, mi volt a mosolygás tárgya.
- Mert már akkor is annyira felhúztál, hogy nem éreztem biztonságosnak a terepet – mosolygok én is, ahogy ujjaim lustán a mellein kezdenek körözni. – Nézd meg, mi van abból, ha hozzád érek – nézek a szemébe játékosan, és sebtében végiggondolok a ma estén, majd lehajolok, hogy az ajkaim közé vegyem az egyik mellbimbóját.
- Akkor még komolyan gondoltam, hogy ellen tudok állni – mormogom, és hagyom, hogy a forró leheletem csiklandozza a bőrét, majd a kezem végigsiklik a testén, célirányosan lefelé haladva.

Music:link | Words: szavak száma | Notes: megjegyzés

!!!!

i just want this now with you...

Nem tudom, eljön-e majd valaha az idő, amikor leküzdi a saját démonait és képes lesz megnyílni előttem úgy igazán. Vagy, ha nem is előttem, valaki más előtt. Minden esetre az elképzelés, hogy egyszer valamikor mindez teljesen normális lesz köztünk és úgy fekhetek le aludni, hogy Ő mellettem van, borzasztóan tetszik. Odafúrnám magam hozzá, eltűnnék a karjaiban és úgy aludnék el, hogy az illata betölti az érzékeimet. Tudnám Őt szeretni. Úgy igazán. Mosolyt csalni az arcára, hazavárni esténként, főzni neki és hasonló átlagos marhaságok, amelyek mellette mégis olyan különlegesnek tűnnének. Nem tudom, hogy most miért gondolkozok ezeken, amikor pihegve fekszek mellette az újabb csodás orgazmus után. Talán elérzékenyültem... túlságosan is, hiszen megmondta, hogy nem képes normális kapcsolatra. Miért gondolom, hogy majd velem más lesz a helyzet? Mitől lennék én olyan különleges, hogy sikerülne áttörnöm azt a falat? Minden esetre, amíg erőmből telik és képes vagyok rá, várni fogok. Türelmesen, titokban.
Apró mosollyal az arcomon élvezem a csókjait, az érintéseit és szinte dorombolok, ahogy végig simít a bőrömön. Ha meg is mozdulok, azzal is csak felkínálom testem további porcikáit, hogy ott is megérintsen, de mással nem akadályozom vagy zavarom. Őrülten élvezem ezt most és egy rövidke időre tényleg eljátszok a gondolattal, hogy mindez komoly köztünk.
Próbálok visszaemlékezni, hogy történt ez az egész, hogy most ennyire epekedek utána, de nem ugrik be. Azt hiszem, ez "lassan" alakult ki. A visszafogott romantikus pillanatokkal, pillantásokkal, érintésekkel, azzal a forró csókkal, ami a lakásomon csattant el és azzal, ahogy az este elején nyugtatni próbált. Akkor jöttem rá igazán, hogy nem olyan rideg Ő, mint amilyennek szeretné, hogy lássam. Hiszen olyan féltőn ölelt magához, aztán a karjaiba kapott, mint egy filmbeli szuperhős. Akaratlanul is arra gondolok ezek után, hogy mi mindenre lenne még képes, ha leküzdené végre ezt a "rideg maradok, mert úgy nem esik bántódásom" baromságot.

Ahogy fenekemmel odasimulok hozzá, elnevetem magam a reakcióján. Nem is tudom, miért álltunk most le félúton és sokáig nem is akarom váratni, de most annyira jó, ahogy bejárja kezével az egész testemet.
-Szeretek a tűzzel játszani.- duruzsolom halkan, miközben odafordulok hozzá egy forró csókra, végül úgy fordulok, hogy hanyatt feküdjek és akadály nélkül csókolhassam tovább. Tenyerem lassan végig simítom mellkasán, fel a nyaka mentén egészen a tarkójáig, majd belesóhajtok a csókba, mert még ez is nagy hatással van rám. Nem tudom, ezentúl hogy fogok tudni megmaradni mellette. Mindig ez az este fog lebegni a szemeim előtt.
-Mostantól nem akarom, hogy visszafogd magad, rendben? És eszedbe ne jusson megint az a szeretős dolog, mert én több leszek annál. A legjobb barátod leszek, aki már egy csókodtól is borzalmasan beindul.- sutyorgom ajkaiba, miközben ujjai mellemet simogatják, én pedig hol megborzongok, hol pedig libabőrös leszek mindenütt. Talán nem kellene ilyesmiket mondanom neki, de most még inkább igaz rám, hogy képtelen vagyok átgondolni a mondandómat. Az jön, ami jön. Nincs agyam azon filozofálni, hogy mit fog szólni hozzá. Majd feldolgozza.
Ahogy a melleimmel kezd szórakozni, egy kéjes sóhajtás közepette hajába túrok, majd körmöm hegyével gerince mentén kezdem simogatni a hátát. Tényleg minden szégyenérzetem elszállt és ezen még én is elcsodálkozok, de mit tegyek, ha úgy néz rám, hogy szinte tökéletesnek érzem magam? Nem beszélve a cirógatásról. Ha nem tetszene neki, amit lát, nem ügyködne rajtam ilyen édesen. Legalábbis, így logikus.
-De most már tudod, hogy nem tudsz, szóval ne csigázz tovább, kérlek.- sóhajtom, mikor feltűnik, merrefelé is halad a keze már megint és már előre félek, hogy újra ki akar készíteni. Persze, édes kínzás ez számomra, de azért mégis csak jobb, ha mindketten élvezetünket leljük benne. Ennek köszönhetően határozom el, hogy én sem tétlenkedek, így hát egy sunyi vigyorral lesimítok mellkasán egészen le az ágyékáig és ahogy nem rég, most is izgatni kezdem, de jóval lassabb és kínzóbb tempóval.
-Még mindig őrülten akarlak. Ez normális?- sutyorgom, miközben lentebb csúszok ajkaihoz és kikövetelek magamnak egy vad csókot, amivel próbálom elfelejtetni vele azt, amit az imént kimondtam. Mi ütött belém? Most komolyan. Teljesen hülyét csinálok magamból ráadásul, még a végén sikerül elriasztanom magamtól ezekkel az atomszerelmes-romantikus megnyilvánulásokkal. ~Idióta vagy, Alison!~

Music: dalocska wow

Alison & Jason

18+

A homlokom nekitámasztom az övének, és egy gyengéd mozdulattal végigsimítok az arcán.
- Vigyázz, mert megégethet – suttogom egészen közelről a szemébe nézve, mikor azt mondja, hogy szeret játszani a tűzzel, és a tekintetem tényleg azt sugallja, hogy jobb szeretném nem bántani semmivel, de erre nem hiszem, hogy képes leszek. Elég, ha az eddigieken végigtekintek.
Nem olyan férfi vagyok, aki neki kell, és amilyenre szüksége van, ez már az elejétől fogva világos számomra. Hozzá olyasvalaki illik, akiről első ránézésre lerí, hogy mekkora laza és kemény legény, aki mellett biztonságban érzi magát, aki jókedvet csal az arcára, és eléri, hogy felnézzen rá; nem egy olyan alak, aki a saját múltjával se nagyon tud szembenézni, és állandóan csak harcol önmagával, hanem aki képes megadni neki mindazt, amire vágyik.
Ez pedig nem én vagyok. Bármennyire is jól esik most azt képzelni, hogy nekem szól mindaz, amit látok rajta, és amit mond. Hogy több akar lenni annál, mint aki az ágyamban hancúrozik, és egy egyszerű barát szerepétől is többre vágyik. Hogy egy csókom képes beindítani, és... nem is tudom, mi mondatja most ezeket vele. Talán a szex, vagy az orgazmus utáni kellemesen bódult állapot.
- Muszáj visszafognom magam, elvégre mégsem teperhetnek le akárhol – válaszolom egy apró mosollyal, és úgy döntök, most inkább nem gondolkodok ilyeneken, hanem engedem, hogy legalább ez az este jól sikerüljön. Ma már így is túl sok minden történt.
Kell ez a kis szünet, hogy minden másodpercét kiélvezze az örömnek, és hogy újra felébresszem benne a vágyat, ami az én testemben még javában tombol, lévén én még nem mentem el másodszor. Az ujjaim és a csókjaim bebarangolják a testét, de hamar észreveszem, hogy nem is nagyon szükségel ő komolyabb feltüzelést, akár most is készen állna a folytatásra, aminek hangot is ad.
Elmosolyodok rajta, mikor olyan édesen kér, hogy ne csigázzam tovább, és mikor azt is hozzá teszi, hogy még mindig őrülten akar, úgy érzem, nincs miért tovább várnom.
- Nálam is ez a helyzet, úgyhogy készülj a harmadikra – suttogom bele az ajkaiba megtörve a csókot, hogy újra fölé magasodjak, és ismét utat törjek magunknak a beteljesülés felé.

Music:link | Words: szavak száma | Notes: megjegyzés

!!!!

i just want this now with you...

Mindennek hangzik amit mond, csak fenyegetésnek nem. Megégethet? Állok elébe. Kétlem, hogy Jason képes lenne ártani nekem valaha. Ha csak nem azzal, hogy elutasít egyszer és közli, hogy vessünk majd véget ennek, amiben épp ma állapodtunk meg. Addig viszont nem sokat árthat. Maximum csodás pillanatokat ajándékozhat, amilyeneket most is.
Aztán mi lesz, ha egyszer én sokallok be? Jelenleg még gőzöm nincs. Nem tudom meddig leszek képes várni... valamire és, hogy mi lesz majd, ha megunom. Most suhan csak át az agyamon, hogy talán az egészet épp én fogom elcseszni ezzel, hogy érzelgősködök. A legokosabb az lenne, ha elnyomnám mélyen magamban, nem igaz? Hiszen, nem vagyunk egy súlycsoport. Lehetetlen lenne a kettőnk életét összehangolni úgy, hogy működjön. Ráadásul itt jön elő megint az, amin már olyan sokat gondolkoztam. Jason mellé egy csinos, magas modell vagy színésznő illik, akik díszeleghet mellette egy-egy ünnepségen. Nem egy kis senki, aki ráadásul igen koszos múlttal rendelkezik. Rajtam csámcsogna a média, neki pedig rohadt ciki lenne.
-A tűznek és nekem... van közös múltunk.- sutyorgom vissza egy huncut mosollyal végül, ahogy sikerül minden hülye gondolatot elcsendesítenem magamban, végül figyelem, ahogy cirógat, csókolgat és élvezem, hogy jelenleg még nem kell a jövőn aggódnom. Vagyis nem kellene. A következő szavai viszont felélesztik bennem a kisördögöt. Szóval, ilyen hatással vagyok rá? Ha megérint, képes lenne leteperni bárhol?
-Azt hiszem, épp most tudtam meg egyet s mást arról, hogy mit gondolsz rólam.- harapok gyengéden alsó ajkába, miközben szemtelenül vigyorgok a képébe, aztán csak reménykedek benne, hogy jól vettem az üzenetet. Minden esetre figyelek most az ilyen apró megnyilvánulásokra. Mindezekből az derülhet ki számomra, hogy van-e egyáltalán esélyem, mint nőnek.

Alaposabban átgondolva a helyzetet elég szánalmas vagyok. Itt epekedek egy színész után, aki bár ma este másodjára fektet meg, mégis olyan távolinak érzem, mintha egy posztert nézegetnék a falon. Felizgattam, mint férfit, de érzelmeket nem tudok belőle kicsikarni és ez némiképp sérti a büszkeségem. Ilyen az én formám, hogy épp egy zárkózott pasast fogok ki magamnak, aki elhatározta, hogy többé nem áll szóba egy nővel se komolyabban.
-Én készen állok.- sutyorgom vissza, majd kissé határozottabban a szokásosnál levegő után kapok, ahogy ismét fölém kerekedik és mindent folytatunk ott, ahol abbahagytuk nem rég. Kezeimmel hátát, vállát, karjait simogatom, miközben arcom nyakába temetem és apró csókokat hintek rá. Azt akarom, hogy most már ő se fogja vissza magát és persze azt se bánnám, ha élete legjobb éjszakáját élné át velem. Mondjuk meglehetősen nagy célkitűzés ez részemről, de attól még jó hinni benne, hogy ez így lesz.
Annyi mindent tudnék sutyorogni neki, ha mindez egy teljesen más eset lenne. Így viszont megmarad köztünk a csend s csupán tekintetem fúrom íriszeibe, hátha azok megsúgják neki a megfelelő szavakat, miközben ismét elkezdek evickelné felfelé a csúcsra. Kezemmel ismét hátát cirógatom, vagy épp oldalát és csípőjét bombázom óvatos érintésekkel, melyek ilyen esetben nekem durva borzongásokat eredményeznek. Csak remélni tudom, hogy rá is hatással vannak de, ha ez nem is vezetne célra, a nyakcsókolgatásról sem feledkezek meg. Egyre hangosabb lihegésem egyértelműen tudathatja vele, hogy ismét sikerült felpörgetnie a szívverésem, mint már olyan sokszor.

Music: dalocska :/

Alison & Jason

18+

- Ezzel az exedre gondolsz? – ráncolom egy kicsit a homlokom. Nem nagyon tudom hova tenni ezt a tűzzel közös múltas megjegyzését, legalábbis jobb megoldás nem jut az eszembe. Mesélt már róla egy kicsit a múltkor. Emlékszem, anno vele szökött meg otthonról, és ha valaki bevállal egy ilyet a barátjával, akkor ott bizony elég nagy lehet a tűz.
El vagyok foglalva a saját megrokkant párkapcsolatommal, de lehet, ő is épp eléggé megszenvedte. Ez még eszembe se jutott, hisz’ a múltkor is olyan könnyen beszélt róla. Bár a kettő nem mindig függ össze.
- Egy nő mindent képes kideríteni, amit akar – válaszolok én is egy sunyi mosollyal. Ugyanis nem mondtam, hogy titkolom előle, hogy mit gondolok róla, csupán annyit, hogy nem direktben fogja megkapni rá a választ.
Azt viszont tényleg nem tudom elképzelni, hogy hogyan is fog alakulni az ezután. Lehetetlenség, hogy ezek után ne kívánjam meg, ahányszor csak kicsit diszkrétebben hozzámér vagy hozzáérek, ő pedig pont arról híres, hogy az ilyeneket nem szereti lespórolni még egy szimpla barátságból sem. De az is lehetetlenség, hogy ilyen helyzetekben bármi intimebb kontaktus létrejöjjön köztünk, hiszen elég csak egyszer óvatlannak lennünk, és máris tele lesz velünk az összes lap, ha netán kiszúrna egy újságíró. Ők pedig mindenhol ott vannak.
Hogy hogy fogom ténylegesen ennyire visszafogni magam, arról még fogalmam sincs, de muszáj lesz valahogy megoldanom. Ekkor eszembe jut a tetoválásos kezelés, na meg ahogy ott fekszem majd előtte félmeztelenül, ami már önmagában is elég izgató lesz, de ha közben a szokásos módon elkezd majd „szemétkedni” velem, elég csúnya vége lesz, halad tovább a képzeletemben a jelenet, és nagyot nyelek ahogy elképzelem, hogy mi mindenre lehetne még használni azt a tetoválós ágyat.
Mindenesetre azon kezdek agyalni, hogy lehet, most meg már túl őszinte vagyok hozzá, és a végén azt fogja hinni rólam, hogy egy perverz kéjenc vagyok, akinek csak a szex számít.
Ami úgy általánosságban azért nem igaz, bár most már nagyon szeretnék visszacsusszanni az előbbi helyre, és ezen egy cseppet sem segít, ahogy játékosan az ajkamba harap, vagy hogy az ujjai a mellkasomról az ágyékom felé tévednek, és őrjítő lassúsággal még inkább ingerelni kezdenek. Mintha nem lennék már így is túlpörögve.
Ekkor nem is vagyok képes tovább várni, megtöröm a csókot, és a vállai mellett egyensúlyozó tenyereimre támaszkodva immáron harmadszorra is beléhatolok. Lassan, de határozottan, majd nyomban mozogni kezdek. Hajt már a vérem, és egyre fokozottabb tempót diktál.
A kezei közben a hátamat cirógatják, vagy olykor-olykor végigjárják a csípőmet és az oldalamat, libabőrössé varázsolva ezzel a testem. De hallom ám, hogy a légzése is újra emelkedni kezd, és ez csak arról árulkodik, hogy élvezi, amit csinálok. Lenézek rá, és a tekintetem találkozik az övével. Beszéd helyett ilyenkor sokkal egyszerűbb így kommunikálni, de jelenleg nincs is szükség közöttünk szavakra. Látom a pillantásán, hogy meg fogja őrizni ezt a pillanatot, és azt hiszem, ez rám is igaz. Rengeteg örömet okoztunk egymásnak ma este, és ha más nem is, ez már elegendő ok arra, hogy legyen folytatása.
De most, hogy közel a csúcshoz, ennyire belém ég ez a pillanat, késztetést érzek, hogy lehajoljak hozzá, és egy csókot is lopjak tőle, mielőtt ennek vége lenne, egy hálás és igazán szeretetteljes csókot, amiről érzem, hogy igazán szívből jön, és nem a lassan beteljesülő vágy követeli magának. Hanem valami olyasmi, amit nem is tudok igazán megmagyarázni.

Music:link | Words: szavak száma | Notes: megjegyzés

!!!!

i just want this now with you...

Kérdése hallatán meglepődök. Nem is kicsit és ezt nem si rejtem véka alá, de aztán csak elvigyorodok és nevetni kezdek. Nem a hasamat fogva és a könnyeimet törölgetve, de azért nevetek egy jót annak ellenére is, hogy épp szeretkezünk. Még a nevetésem közben szelíden rápislogok és végig simítok az arcán. Gőzöm sincs, hogy most ezt honnan vette és, hogy miért épp az exem jutott eszébe. Bennem azért akkora fájdalom nincs az exem miatt, mint benne. Sőt. Cseppet sem határozza meg a jelenemet, maximum annyiban, hogy, ha következőleg évekig együtt leszek majd valakivel, akkor majd attól fogok rettegni, mikor fog ő is rámunni, mint egykor az "exem".
-Nem, nem rá gondoltam. Van még pár dolog, amit nem tudsz rólam és ez így van rendjén.- duruzsolom halkan, miközben a heget cirógatom az arcán, ami már lassan szokásommá válik, de egyszerűen annyira ott van és annyira csalogatja a kezem, hogy az elképesztő. Mintha ezzel azt sugallnám neki, hogy bármi történt is vele, én helyre fogom hozni, valamint igencsak szexi szerintem az a heg. Amikor egy apró mosoly szökik az arcára, ez csak még jobban elmélyíti.
-Ez így igaz. Egy nő bármit ki tud szedni egy férfiból. De, hogy jutott most eszedbe az exem?- duruzsolom ajkaiba, miközben újfent bebarangolja a testem kezeivel és ajkaival, majd nem kis szenvedés után végül én kérem konkrétan, hogy hagyja abba és térjünk a lényegre. Olyan, mintha egy éhes kutya elé húst lógatna. Felizgat, felhúz, mint egy rohadt íjat és aztán vár és vár én pedig már úgy érzem, hogy megőrülök nélküle.
Mikor aztán végre hajlandó újra fölém magasodni és lassabb, majd intenzívebb csípőmozgással ismét az élvezetek tengerére sodorni, képtelen vagyok visszafogni a belőlem kikívánkozó hangokat.

Ott érintem, ahol csak érem és bódultan csókolgatom, miközben nem épp a leghalkabban levegő után kapkodok. Zihálva szorítom magamhoz és újra meg újra végig csókolom állát, válla vonalát és nyakát, mert a csodás érzések arra késztetnek, hogy adjak is cserébe valamit. Na és persze örülök, hogy most van időm és alkalmam rá, hogy "büntetlenül" érintsem és csókoljam. Holnap már, talán nem lesz erre lehetőségem.
Bíztató viszont, hogy ő sem tétlenkedik és olykor úgy kap ajkaim után, mintha kötelező lenne. Ezektől az apró csókoktól az egésznek rögtön nem "épp most szexelek a legjobb haverommal" hangulata lesz, hanem az, hogy "szeretkezünk" és ez nagy különbség. Nincs semmibe véve a másik és figyelünk egymásra, ráadásul valamiért érzem, hogy a bizalom egyre inkább megerősödik köztünk. Oké, nem mondott még mindent el, mert még mindig nem akar teljesen megnyílni, de azért jóval másabb volt velem ma egész este, mint az eddigi találkozásainkkor.
Lábaimmal átölelem csípőjét, hogy segtísek neki elérni a csúcsot, hiszen érzem rajta, hogy közeledik felé, velem együtt persze, mert én már megint úgy zihálok alatta, mint aki képtelen normálisan levegőt venni. Tenyeremmel finoman megmarkolom fenekét, másikkal gyengéden cirógatom derekát és csípőjét, miközben újra és újra lopok tőle egy forró csókot. Annyi mindent tudnék neki most duruzsolni, de tudom, hogy most az egyszer érdemesebb befogni a számat. Még a végén olyasmit is kinyögök, amit nem kellene és, ami sehova nem vezetne, maximum tényleg, csak elmarnám magam mellől, azt pedig nem szeretném. Magam mellett akarom tudni, amíg csak lehet.
-Ne fogd vissza magad.- suttogom kéjesen a fülébe, miközben gyengéden és játékosan megharapom picit a fülcimpáját, végül csak ajkaimmal simogatom arcát és lehunyt szemmel várom a beteljesülést, amit próbálok addig visszatartani, amíg Ő nem élvez el.

Music: dalocska

Tárgy: Re: Like Nobody Else Szomb. Nov. 01 2014, 15:53

Alison & Jason

18+

Mikor szóba hozom az exét, mert másra nem nagyon tudok gondolni, látom rajta, hogy nagyon meglepődik, és ebből már sejtem, hogy kicsit talán rossz irányban tapogatózok, de mikor végül elneveti magát, ugyan én is elmosolyodok egy picit, de megzavar vele.
A nevetése viszont most is csodaszépen cseng, még akkor is, ha az én marhaságomon nevet. Kérdőn nézek rá, mire gyengéden végigsimít az ajkaim melletti hegen, és halkan elduruzsolja a választ.
- Ennek örülök – nyugtázom megkönnyebbülve, hogy nem az exére gondolt. Nem is lenne olyan hízelgő rám nézve, ha az én testemet cirógatná, és közben az exe járna a fejében. Ma este én is minden tőlem telhetőt megteszek, hogy perifériára szorítsam Amyt. Túlságosan csábító a gondolat, hogy ma este mindentől szabad legyek.
Amikor azt mondja, van még néhány dolog, amit nem tudok róla, hirtelen eszembe vágódik a tetoválása, amire a főzés során annyira kíváncsi voltam, és amiről azóta sikeresen megfeledkeztem, de hát mit tegyek, ha annyira lekötötte a figyelmemet. El is határozom, hogy most vagy soha alapon megkeresem még rajta ma éjjel.
- Ahogy te sem rólam – motyorászom válaszképp, ahogy zöldes íriszeibe nézek. És egy pillanatra átfut az agyamon, hogy jobb is így. Jó lenne, ha megmaradna ez a mostani állapot köztünk, nem akarom elrontani a múlt árnyaival és a saját hülyeségeimmel. Szép is lenne, ha így maradna, pillantok rá, és válaszul é is megcirógatom az álla vonalát. De sejtem, hogy valószínűleg nem így lesz. Az utóbbi évek során valahogy kiveszett belőlem az optimizmus.
- Általában – korrigálom azért egy kicsit ezt a mindent kiszedős megjegyzést. – Rám azért eddig annyira nem volt jellemző ez a tendencia – figyelmeztetem mosolyogva. És tényleg, nem igaz, hogy eddig senki sem próbálta átverekedni magát a falakon, amiket magam köré húztam, voltak olyan nők, akik megpróbálkoztak a titkaim felszínre csalogatásával, de végül egyiknek sem sikerült.
Furcsa belegondolni, hogy ő már most többet tud rólam, mint bárki más, pedig milyen rövid ideje ismerjük egymást. Leszámítva persze a húgomat, de az más.
Hogy jutott eszembe az exe?
- Ezzel most azt teszteled, hogy működik-e? – térek ki inkább mosolyogva, és lopok tőle egy csókot. Nem hinném, hogy a túlságosan jó ötlet lenne most az exéről beszélgetni, én is óvatlanul hoztam fel az előbb, nem akarom, hogy elrontsuk ezt a kellemes hangulatot. Ha pedig az exéről, majd a vele való szökéséről kezdünk el beszélni, onnan hamar az apjánál fogunk kilyukadni, én pedig kezdhetem elölről a kis munkámat rajta, ha egyáltalán lesz még utána kedve folytatni, amibe belekezdtük.
Viszont az én testem továbbra is félreérthetetlenül jelzi számára, hogy még nem kapta meg, amire áhítozik, és addig nem is nagyon szeretne megnyugodni. Ahogy szorosan hozzá simulva fekszem, a rövidke beszélgetés és kölcsönös cirógatás közben végig érezheti ágyékom keménységét, de most már elérkezettnek látom az időt, hogy újra a lényegre térjek.
Akadálytalanul belé csusszanok, majd előbb lassú, majd egyre fokozódó mozgással vezetem magunkat a csúcs felé. Az, hogy hallom, mennyire tetszik neki, csak még inkább feltüzel, csak úgy, mint az érzés, hogy ajkaival és ujjaival egyszerre ennyi helyen érint. A mindennapok során általában tudatosan kerülöm a fizikai kontaktust, az érzékeim el vannak szokva a legkisebb stimulálástól is, így nem csoda, ha annyira jól esik minden mozdulata.
Időnként lehajolok hozzá egy csókra, mert nem tudom máshogy levezetni a bennem dúló és kavargó érzéshullámokat, és érzem, hogy már nagyon közel a cél.
Ám szerencsére nem csak nálam, hanem nála is, mégis mindent megteszek, hogy amennyire tudom, elnyújtsam azt az időt, amit együtt tölthetünk. De mikor kéjesen azt suttogja a fülembe, hogy ne fogjam vissza magam, képtelen is lennék rá tovább. Még inkább gyorsítok a tempón, és bár a testem megfeszül, akkor sem hagyom abba, amikor egy árulkodó nyögés kíséretében felrobbanok benne. Miután ő is elérte a határt, amíg csak lehet, kitartom a végül lassú ringatózásra redukálódott mozgást, és fejem a válla gödrébe fúrva, testem az övén pihentetve élvezem, ahogy elillannak a pillanatok.
Arra azért ügyelek, hogy ne nehezedjek rá a teljes súlyommal, a térdeimmel és az alkarommal tartom magam, de a felsőtestem engedem az övéhez simulni. A nyaka felé fordulva mélyen beszívom az illatát, majd erőt gyűjtve a tagjaimba, végül legurulok róla, és a hátam a lepedőnek döntve elnyúlok mellette az ágyon. Pihenés képpen lehunyom a szemeimet egy kicsit.
Óriási ez az este, suhan át az agyamon, és csak most ébredek rá, hogy mennyire hiányzott már egy ilyen. És itt most nem csak a szexre gondolok, bár az sem elhanyagolható tényező, hanem hogy valakit egy kicsit közel engedjek magamhoz. Alison pedig csodás nő, hirtelen azt érzem, hogy nem is szívesen engedem el magam mellől. Most olyan, mintha csakugyan az enyém lenne, és kicsit lehangoló a tudat, hogy a reggellel együtt mindez visszaváltozik majd. Bár abban biztos vagyok, hogy most már nem teljesen. Erősen kétlem, hogy ezek után rá tudnék úgy nézni, mintha mi sem történt volna, és igazából én is kíváncsian várom, hogy mit hoz majd a reggel. Most még képtelen lennék megsaccolni, ahhoz jelenleg túlságosan össze vagyok keveredve.
De egyben az a gondolat is belém fészkeli magát, hogy még nem akarom, hogy eljöjjön a reggel, illetve addig minden percét ki akarom használni ennek az estének, ezért hogy elkergessem magamból a kellemes fáradsággal érkező, bódító álmosságot, inkább újra kinyitom a szemeim, és felé fordulok.
- Csodás volt – mormogom még kissé kábán a fülébe, majd egy álmos és hálás csókot nyomva a füle tövére, az ujjaimat gyengéden a hajába fúrva lustán végigtekintek rajta.
- Na, lássuk csak, merre bujkál az a tetoválás – határozom el, hogy ezúttal nem szalasztom el a lehetőséget, hogy felfedjem ezt a titkot. Az összes titkára kíváncsi vagyok, de tudom, hogy nem lehetek túlságosan mohó, hanem szépen lassan kell előcsalogatnom belőle őket.
Így hogy a testét most nem fedi semmilyen ruha, és hogy most már a figyelmemet sem vonja el semmi más, könnyedén meg is találom a keresett jelet, és az ujjaimmal végigcirógatom az írás vonalát.
- Szép munka – mormogom aprólékosan vizsgálgatva a betűket. – Van története? – pillantok fel az arcára, hogy lássam, mennyire szívesen vagy éppen vonakodva mesélné el. Erről viszont eszembe jut, hogy még én sem meséltem el a sajátomat, de azt talán most is jobb lenne elkerülni.

Music:link | Words: szavak száma | Notes: megjegyzés

Tárgy: Re: Like Nobody Else Szomb. Nov. 01 2014, 16:32

!!!!

i just want this now with you...

Játékosan elcseverészünk a "félidőben", ami nem is árt. Ettől nem lesz olyan kínos csend és nem is tűnik úgy, hogy esetleg elsodródnánk hirtelen egymástól. Inkább olyan romantikus a helyzet és bensőséges. Szívesen átélnék még vele jó pár ilyen estét, ahogy ezt neki is mondtam, csak nem tudni még mindig, képesek leszünk-e ezt folytatni majd. Tényleg félek, hogy valahogy közénk ékeli majd magát ez az éjszaka, ugyanakkor tudván, hogy ő sem szívesen veszítene el, bízom benne, hogy küzdeni fogunk a barátágunkért. Én legalábbis biztosan küzdeni fogok.
Nem jut eszembe még véletlenül se az exem és még azután se kezdek rajta agyalni, hogy Jason megemlíti. Valahogy olyan, mintha már nem is számítana a múltam, mert sokkal inkább koncentrálok a jelenre, Rá. Vannak titkaim, meg is maradnak, de talán vele képes lennék megosztani pár dolgot, ugyanakkor addig nem teszek ilyesmit, amíg nem érzem úgy, hogy a bizalom kölcsönös. Valóban én se tudok róla sok mindent, de azon leszek majd, hogy megfejtsem ezt a férfit. Érteni akarom, mert akkor már lesz lehetőségem arra, hogy megértsem a viselkedését.
-Előbb-utóbb működni fog, édes.- vigyorodok el szemtelenül, ahogy folytatjuk az édes kis játékunkat és a forró szeretkezést, amitől le is szökik arcomról a mosoly és helyét az élvezet veszi át. Bódultan viszonzom minden egyes csókját és élvezem minden érintését, végül bíztatom picit, hogy a világért se fogja vissza magát. Nem akarom, hogy óvatoskodjon velem, ezzel is hátráltatva a saját élvezetét. Sőt. Minél vadabbul folytatja, én annál inkább elégedett vagyok a teljesítményemmel, hiszen egy haláli nyugodt férfit sikerült ennyire feltüzelnem. Már-már nem is olyan, mint az akit megismertem. Most már, csak azt kellene tudnom, hogy ez jó-e rám nézve, vagy sem.

Pár pillanattal azelőtt, hogy elmenne, én átesek az újabb orgazmuson, de most nem kérek időt. Inkább tovább sodródok az élvezettel és vadul kapaszkodva belé várom, hogy őt is elérje a beteljesülést. Segítem pár apró csókkal, érintéssel és nem áll messze tőlem már megint az sem, hogy a körmeimnek hasznát vegyem, míg végül egy erőteljes nyögés jelzi számomra, hogy elérte a csúcsot. Viszont nem áll le. Tovább mozog bennem, amitől az egész annyira édes lesz. Mintha ő sem akarná, hogy mindez véget érjen, de aztán persze átveszi az uralmat a fáradtság, én is csak pihegek, míg fölöttem támaszkodik és apró csókokat hint bőrömre, majd amint legurul rólam, az oldalamra fordulok és csak nézem Őt. Eszemben sincs most is ugyanúgy tenni, mint nem rég. Nem fogok kimászni mellőle még jó ideig és nem is félek teljesen közel kúszni hozzá, hogy amíg ő lehunyt szemmel próbál lehiggadni, én körmeim hegyével cirógathassam karját. Nem akarom, hogy véget érjen az este és változzon köztünk a hangulat. Annyira természetesnek tűnik minden. Ez. Mi.
-Inkább elképesztőnek mondanám.- suttogom mosolyogva, ahogy végig simítja a hajamat, majd kíváncsian rálesek, ahogy eldönti, hogy most akkor meglesi a tetkómat is. Meglep, hogy emlékszik rá, bár már fel is fedezhette párszor azóta. Ajkamba harapva, játékos mosollyal az arcomon, csak fekszek és figyelem, ahogy végig simít a betűkön, melyek arra hivatottak, hogy a legrosszabb időkben se adjam fel.
-A története? Egyszerűen csak azt akartam, hogy legyen rajtam valami, ami mindig emlékeztetni fog rá, hogy nem szabad feladni és ki kell tartanom.- vonok vállat, ahogy válaszolok a kérdésére, majd csendben figyelem az arcát. Akaratlanul is odasimulok hozzá, majd fejem mellkasára pakolom -vigyázva a tetoválására- és kockáin kezdek körözgetni. Csodás érzés, hogy itt fekszünk így, összebújva. Szívem szerint soha többé nem engedném el.
-Szerinted, ha elszívok egy cigit, és te közben forrón átölelsz, akkor is meg fogok így fázni? Vagy vigyem magammal a lepedőt?- sandítok fel rá mosolyogva, aztán az is eszembe jut, hogy nem ártana igénybe vennem a fürdőt is. Jól esne egy forró zuhany, hogy a nem kissé kimerített erőmből visszanyerjek egy keveset.
-Utána lehet, hogy igénybe venném a fürdőt, ha nem gond.- sutyorgom, miközben tovább cirógatom és, csak bámulok a sötétbe. Meg tudnám szokni, hogy így együtt töltjük az estéket mindenféle félénkség vagy zavartság nélkül. Olykor együtt tusolnánk, összebújva lesnénk valami filmet vagy, csak csendben feküdnénk és hallgatnánk egymás szívverését. Vele tökéletes lenne minden.

Music: zenee

Tárgy: Re: Like Nobody Else Vas. Nov. 02 2014, 01:41

Alison & Jason

18+

Elmosolyodom, és az egyik szemöldököm a magasba vonva ingatom a fejem, mintha kicsit kételkednék a hallottakban, amikor közli, hogy előbb-utóbb működni fog rajtam a meggyőző ereje, és minden titkomat elcsicsergem neki.
- Meglátjuk – nyugtázom, és a szememben egy csöppnyi játékosság csillan. – De sportszerű leszek: nem csak a nőknek vannak ám ilyen képességeik – teszem hozzá továbbra is somolyogva, és megeresztek felé egy titokzatos pillantást.
Imádom, hogy ennyire magabiztos, és azt is, ahogy ezzel hatni tud rám. Az ilyen kijelentésekkel általában ösztönös tiltakozást vált ki belőlem, de nem is feltétlenül azért, mert tényleg ilyen vészesen komolyan gondolom, csupán annyira jól esik ellent mondani neki. Jól esik belemenni ezekbe a játékokba, amiknek a vibráló ereje rendre előcsalogatja a régi vonásaimat.
Ez a tűz is, amivel jelenleg a beteljesülés felé hajtom magunkat, sokkal inkább volt jellemző a régi Jasonre, mint erre a mostani képződményre, amit az évek során létrehoztam. Furcsa, hogy mennyire kihozza belőlem a felszín alatt rejtőző dolgokat, de igaza van abban, hogy talán most pont erre van szükségem. Jelenleg legalábbis minden idegszálammal így gondolom.
Érzem, hogy eléri a csúcsot, és mihelyt ez megtörténik, én sem erőlködök tovább azon, hogy ezt megakadályozzam. Szinte pillanatokkal utána én is megérkezek, és egy meghitt kis levezetés után fáradtan dőlök le mellé.
A vér még mindig túlságosan gyorsan áramlik az ereimben, és a légzésem is elég erőteljes, de szeretem ezt a néhány percet. Szeretek ilyenkor hátradőlni, lehunyni a szemem, és élvezni, ahogy a heves érzések után apránként megnyugszik a testem. És irtó jól esik közben bármiféle gyengéd érintés, finom cirógatás.
Reménykedek, hogy most nem fog felugrani mellőlem, és valami mondvacsinált indokkal elillanni valahová. Éppen ezért apró mosolyt csal az arcomra, amikor megérzem az első érintését a karomon, és annak is örülök, hogy közelebb bújik hozzám, és a mellkasomra hajtja a fejét. Így azért mégiscsak biztosabb vagyok benne, hogy elégedett. És voltaképp én is az vagyok. Nem tudom, lehet-e többet várni egy estétől.
- Igen, ez becsülendő hozzáállás – bólintok, amikor a tetoválása mértjéről beszél. – Olykor engem is emlékeztethetne erre valami – jegyzem meg elgondolkodva, egy halvány mosollyal, és továbbra is csak szórakozottan futtatom az ujjaimat az oldalán.
- Ha eddig nem fáztál meg, akkor már nem ezen fog múlni. És persze rajtam sem – hajolok felé egy apró csókot nyomva az ajkaira, majd felállok, és újból magamra kormányozva az alsómat az inge után nyúlok, amit a vállaira is borítok, amikor ő is feltornássza magát az ágyból. – Ez azért jól jöhet – ölelem rá az anyagot már most, mikor még el se indultunk.
Az erkélyen aztán én is rágyújtok, és elégedetten fújom a füstöt a város arcába. Tényleg lehűlt a levegő, legalábbis ezt jelzi a bőrömön jelentkező libabőr réteg, de most valahogy mégsem fázom. Az egyetlen, ami miatt mégis arra gondolok, hogy talán nem ártott volna magamra kapni azt az inget, az a paranoiám, hogy valamelyik sarokból mindjárt villan a vaku, és így kerülök majd be az újságokba. Éjnek évadján mindössze egy alsónadrágban cigizve az erkélyen, egy szintén hiányos öltözetű nőt ölelgetve.
Utálom, hogy mindig erre kell gondolnom, bármit is teszek, de hát, ahogy a rosszmájúak mondani szokták, tudtam, hogy mire vállalkozok, amikor erre a pályára léptem. Persze ez csak a legritkább esetben igaz.
- Na? Hozzam azt a lepedőt? – fonom át szorosabban a derekát, ahogy egy mosollyal a fülébe mormogok.
- A fürdőnek csupán egy feltétele van – fújom ki a füstöt egy kis szünetet tartva, és megint csak elmosolyodok, már az előtt, mielőtt kimondanám a következő mondatot. Nem tudom, mi van velem ma. Az utóbbi pár évben összesen nem mosolyogtam ennyit, mint ma éjszaka.
- Mégpedig az hogy kénytelen leszel elviselni a társaságomat – fordítom finoman magam felé, és az állát megemelve megerősítem a kijelentést egy csókkal.

Music:link | Words: szavak száma | Notes: megjegyzés