Charlotte & Mason - Vörös szőnyeg

You light me up inside like the 4th of July

Őrület, hogy ez a pasi képes úgy felhúzni, hogy napokig azon kattogok aztán, amit mondott. Fogalmam sincs, miért élvezi, ha kikészíthet idegileg de tény, hogy a hajam égnek áll sokszor tőle. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire utál-e vagy szimplán jól szórakozik és igen komoly erőt kell vennem ahhoz, hogy újra találkozzak vele. Már pedig tudom, hogy találkozni fogunk a ma esti rendezvényen. Olyan nincs, hogy Ő ne lenne ott.
Egyedül arra nem számítok, hogy nem engednek be. Az egy dolog, hogy az igazolványom a másik táskámban hagytam, amivel eredetileg jönni akartam, mert a kidobó már ismer. Tudja, hol dolgozom és miért, na de még így se engedhet be, csak a többi újságíró közé. Ez meg már mi? Nevetséges. Elvileg ezzel a nyamvadt igazolvánnyal mindenhova be lehet menni főleg, ha az újságom hivatalosan is tudósítani akar a rendezvényről. Ezért is van az, hogy épp emiatt hisztizek, amikor megjelenik a szőke, daliás herceg... ja nem. Csak Mason azzal az alamuszi vigyorral a képén. Jót mulat rajtam, érzem, és nem is hagyja szó nélkül az esetet de én most nem a dühítő seggfejet látom benne, hanem a mentőövet. Jön nekem eggyel. Nem felejtettem el és most eljött az ideje, hogy törlesszen.
-Be kell vinned!- vágom azonnal oda, mintha észre se vettem volna a flegma megjegyzését, közben megmarkolom két vállát és úgy szuggerálom szemeit, mintha valami jedi lennék, aki így meg tudja győzni az igazáról.
-Jössz nekem eggyel! Vigyél be, aztán ma este nem látsz többet! Nem leszek az estéd fénypontja, ígérem, csak vigyél be!- mosolygok rá ragyogó szemekkel, a legbájosabb mosolyommal, aztán mivel feltűnik, hogy meglehetősen vadul kaptam a vállaira, kisimítgatom az anyagot a vállán és továbbra is azzal a mosollyal a képemen vigyorgok fel rá.
Tudom, hogy ha most az Ő oldalán battyogok be oda, akkor holnap ezzel lesznek tele az újságok és biztosan zavarni fog egy bizonyos szinten, de nem érdekel annyira, hogy ne akarnék így bejutni oda. A legjobbat kell kihoznom magamból és a legjobb cikket kell erről az estéről megírnom. Milyen príma lenne, ha én bejutnék a többi firkásszal ellentétben csak, mert a közedvelt színész jön nekem egy szívességgel?
-Ugye egyedül jöttél?- tudakolom óvatosan, mert egyrészt érdekel is, hogy van-e valami anorexiás liba "kísérő" néven mellette, na meg nem árt tudnom, szabad-e még az a poszt. Ami azt illeti, már csak amiatt is örülnék, ha én lehetnék a kísérője, mert így egy álmom válna valóra. Besétálnék az oldalán a vörös szőnyegen. Igaz, nem úgy, mint egy álompár de na. Az álmok nem mindig abban a formában válnak valóra, mint ahogy szerettük volna.