Set me free from the sign of the past

Artist ζ Posts Number : 227 ζ Join date : 2014. Aug. 10.

Fogalmam sincs, mi ütött belém. Nem szoktam így viselkedni. Úgy általában nem szoktam alig ismert pasik csókjai után se áhítozni, de most képtelen lennék nem kiharcolni magamnak, hogy Jason végül megcsókoljon. Mindez pedig nem gyengéd, nem óvatos, nem félénk. Szenvedélyes, vad és süt róla, hogy mennyire voltam aljas, mióta itt van. Visszanyal a fagyi, ahogy mondják, ugye? Hiszen eddig húztam az idegeit, szemtelenkedtem, most pedig ő készít ki egy oltári csókkal. Ezért is lep meg, hogy bár a csókja forró és tüzes, nem érint meg. A kezeit szinte odapasszírozza mellettem a falhoz, mintha kész akarva óvakodna tőlem. Komolyan nem értem és, mint minden mást mindig, ezt is szóvá teszem. Én már, csak ilyen vagyok. Mindezt persze édesen teszem és úgy, hogy az lehetőleg hatással legyen rá is. Ezért hintek hát pár apró csókot a nyakára, ami a legtöbb embernek, ha nem is a gyengepontja, de érzékeny terület, abból a halk sóhajból pedig, amit hallat, az előbbire tippelnék hirtelen.
-Ha zavar, majd szólok.- duruzsolom vissza, miközben hátra hajtom fejem és úgy élvezem, ahogy veszi a bátorságot végül és megérint. Kezei derekamra csúsznak, ajkaival nyakam és kulcscsontom közt játszadozik, míg végül újra a számra találnak, én pedig bódultan viszonzom csókját. Újra és újra hajába túrok, csípőm pedig akaratlanul is hozzá passzírozom de hát, mivel az imént közelebb húzott magához, nem sok hely van már köztünk ahhoz, hogy passzírozzam magam egyáltalán.
Miután kezeit oldalamra simítja, az enyémek is elindulnak lefelé a hátán, végül átkúsznak előre a mellkasára, tovább haladna le, végig a hasán, ott pedig bekúsznak az ing alá, hogy forró bőrére tapadjanak. Nagyon nagy a kísértés, hogy le is szedjem róla azt a vékony anyagot, amit nem rég vett vissza, de nem akarok olcsó nőcskének tűnni, aki az ágyába akarja csalogatni, már pedig, ha nem állunk le, talán még odáig is eljutunk. Will is szította már párszor ezt a tüzet, amire most Jason még egy lapáttal dobott, így aztán igen nagy most a kísértés.
A telefonom csengése úgy vág végül közbe, akár egy mentőangyal. Hiszen, ha most ezt tovább folytatnánk, azzal sok mindent elronthatnánk. Nem mondom, hogy nem tudnék elképzelni bármit is Jasonnel, mert érdekli a fantáziámat, érdekel, mint ember és, mint pasi, de épp ezért nem akarnék semmit elkapkodni. Szóval, amint a telefon csörögni kezd elhúzódok tőle és arcára simítom kezem.
-Jobb, ha ezt most felveszem.- suttogom végül, majd egy utolsó apró puszit nyomok még ajkaira, hogy ezzel is biztosítsam arról, hogy semmi oka azon aggódni, hogy haragudnék emiatt vagy bármi, végül kislisszolok előle és a telefonig meg sem állok. Gyanítom, valaki időpontot szeretne és nem is tévedek, így aztán a pár perces beszélgetés alatt aránylag sikerül is elterelni a figyelmem arról, ami az imént történt, s csak akkor jut újra az eszembe, mikor ismét Jasonre pillantok.
-Tölthetek még egyet?- biccentek a poharak felé és, mintha meg se akarnám várni a válaszát, már indulok is az üvegért. Szerintem mindkettőnkre ráfér ez most, akárcsak egy szál cigi. Kicsit lehiggadunk és minden rendben lesz, a csók nyoma viszont tuti, hogy még órákkal később is égetni fogja ajkaimat.

Alison & Jason

Válaszát hallva kicsit belemosolygok a csókba, amit a nyaka tövére hintek. Egyáltalán nincs ellenemre az invitálás, sőt, ahogy a kezeim a derekára tévednek, nem bírom ki, hogy ne húzzam még inkább magamhoz.
Olykor eszembe villan, hogy mit is csinálok, és hogy az előbb még egy csókot is helytelennek tartottam, most meg már a derekát szorítom az enyémhez. Nem lesz ez így jó, de ha már elindulsz a lejtőn, nem olyan egyszerű megállni. Hajt előre valami, amit már elég régen éreztem, most pedig annál nehezebb ellenállni neki.
Újra megkeresem az ajkait, és ő sem ellenkezik, ám ekkor egy telefoncsörrenés szakítja meg a pillanatot. Kizökkent, és Alison rögtön el is húzódik tőlem. Megsimítja az arcom, és ahogy kezdődött ez az egész, úgy is ér véget, egy apró, finom kis búcsúpuszival. Mielőtt bármit is mondhatnék, már el is tűnik a telefonja után kutatva.
Mondjuk, úgy sem tudom, hogy mit mondtam volna. Ezek után mit lehet? Mondjam, hogy sajnálom? Azon túl, hogy ez nem igaz, azt láttam rajta, hogy ő sem sajnálta. Ami engem illet, szívesen folytatnám, miután visszajön, de az meg lehet, megint nem olyan szerencsés. Elvégre nem is ismerjük egymást. Meg amúgy sem jellemző rám az ilyesmi, pont ma fejtegettem neki, hogy engem nem szoktak lázba hozni a nők, emlékszem vissza a szavaimra, és a fejemet ingatva sóhajtok egyet. Akkor meg mi volt ez az egész?
Miután visszatér, úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, és talán tényleg ez a legjobb stratégia.
- Legyen, de ez az utolsó – bólintok, mikor azt kérdi, tölthet-e még egyet. Gyanítom, hogy ezt már nem kellene, de most valamiért mégis úgy gondolom, hogy rám fér.
Leülök a kanapéra, és jó néhány korttyal meg is rövidítem az újdonsült poharam, de alig telik el vagy tíz-tizenöt perc, máris érzem a hatását. Beszélgetünk még néhány légből kapott témáról, míg végül az ital teljesen elálmosít, és mivel enyhén szédelegni is kezdek tőle, míg Alison kimegy valamiért, leteszem a fejem egy kicsit, de körülbelül azon nyomban el is alszom.

» Roxfort Reloaded - The days of future past