Alek & Ethan

Ethan & Alek

A bátyám jól vezet. De mint egy őrült, siet. Mintha lekésne bármiről is. Felhúzott szemöldökkel figyelek a sebesség mérőre, majd a bátyóra, végül az ablakon mellettem bámulom a világot. A gondolataimba merülök újra. Egy nap majd felfedem neki a teljes igazságot és az lehet nem fog tetszeni neki. Hogy miért? Mert én tehetek minderről. De most még nem árulok el semmit. Hamarabb elértük a helyszínt és még parkolóhelyet is találtunk. Remek. Mindig is utáltam a kórházakat. Meg az orvosokat is. Ez olyasmi, mint másnak a bohóc, vagy a bezártság...vagy a pókok.
- Erre nem lehet felkészülni. - szállok ki egy sóhajjal a járgányból és elindulok befelé, bár már beljebb érve a tempóm is lassul, hiszen félek, még ha nem is látszódik rajtam. Sürgősségi osztály.
A szavai mintha a totális, komplett poklot szabadítanák el bennem játszi könnyedséggel. Szinte forr a bőröm is a haragtól és élesen szívom be a levegőt mélyre, mintha csak egy tüzet okádó sárkány lennék. A dolgon pedig piszkosul nem segít, hogy veszett módon elakarok innen tűnni...meg fáj néhány csontom is, de kit érdekel.
Nem akarok itt lenni. Legyen vége és húzzunk haza. A doki kérésére levedlem ruháimat, csak a bokszerem marad. Kék-lila-zöld színskálák éktelenkednek testem majdnem minden pontján. Horzsolások és egy komolyabb szúrt seb az oldalamnál, amit a magam módján leragasztottam. És enyhe agyrázkódás. A sebet a doki ellátta rendesen, lefertőtlenítette, ami iszonyatosan fájt, majdnem megfejeltem szerencsétlent, hogy hagyjon már békén, de mivel itt volt a bátyám, mellőztem a dolgot. Pedig istenemre mondom megtettem volna. Egy teljes órán át kínoztak vagy négyen, mivel ketten alig bírtak lefogni, szóval kellett a törpe ellen a túlerő.

Alek & Ethan

Alighogy elhagytuk a bevásárlóközpont épületét, ő már rá is gyújtott. Annyira tipikus.. na, de inkább nem szólok bele a dolgába. Az ő élete. Mindjárt nagykorú, ő maga is el tudja dönteni, hogy mi a legjobb a számára. Majd rájön, hogy a cigaretta mennyire ártalmas. Előbb utóbb benő a feje lágya az öcskösnek. Addig is nincs más dolgom, mint várni, no meg persze ellátni a baját, amikor túllő a célon. [You must be registered and logged in to see this image.] Amíg ő odakint pöfékelt, én kényelmesen elhelyezkedtem az autóm kényelmes bőrülésén, bekapcsoltam a biztonsági övemet, majd begyújtottam a motort. Pár percen belül, ő is csatlakozott hozzám, immár cigi csikk nélkül. Amint helyet foglalt az anyósülésen, mint aki másra sem várt, a gázra tapostam és kilőttem, mint a puskagolyó. Nincs miért húzni tovább az időt, sietnünk kell, ki tudja, lehet, hogy már el is fertőződtem a sebei. Nem idegenkedtem a sebességmérőtől, 120-al eresztettem végig az úton. A tempómnak meg is lett az eredménye, öt percen belül már fel is tűnt a láthatáron a korház ismerős sziluettje. Újabb fél perc és már le is parkoltam egy üres helyre.
- Készen állsz? - pillantottam Alekre egy sunyi vigyorral az arcomon. Már alig várom az orvos diagnózisát, az öcsipók sebeinek komolyságát illetően.
Mindketten kiszáltunk az autóból, majd a bejárat felé indultunk el. Nem kellett sokáig várnunk, hamarosan fogadtak is bennünket a sürgösségi osztályon.
- Hamarosan túlleszel rajta - súgom Alek fülébe, miközben követem őt a korterembe. Szerencsére a doktor nem kötötte ki, hogy csak ő és a "beteg" lehet odabent. Így legalább fültanúja lehetek a helyzet súlyosságának és nem Alek verziójával kell beérnem.