I missed you so much, darling - Mason és Lotty -

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

E

lég erős bennem a késztetés arra, hogy mindenkit arrébb lökdössek az útból, miközben azt hajtogatom, hogy "engedjenek oda a pasimhoz", de ugyebár, ezt nem nagyon tehetem. Így inkább, csak szolidan tolakszok a kis noteszkémmel a többi újságíró között, mintha csupán csak az újság miatt lennék itt, pedig most az érdekel a legkevésbé. Csak látni akarom végre Masont, a tekintetét és az arcát azzal a sunyi vigyorral. Őrülten hiányzott, mióta elutazott. Egyes pillanatokban sírni tudtam volna, máskor pedig utálni akartam őt, amiért az utazás előtt szédített meg teljesen. Mi a frászért nem tudta megvárni, hogy hazaérjen? Így most kaptam egy napi kóstolót belőle, aztán napokig nem láttam. Borzalmas volt.
Az sms viszont, amit idő közben kaptam tőle még a taxiban, valamint az a pár telefonhívás, amit ejtettünk a napokban, elfeledtették velem, hogy esténként tiszta depressziós voltam. Ma remélem ki sem mászik mellőlem az ágyból, velem alszik és reggel is vele ébredhetek. Nem akarom ma elengedni. Túl sok ideig volt távol tőlem.
Csendben ácsorgok, miközben újra annak az idióta picsának érzem magam, akinek ez volt élete álma, hogy celebeket várjon a repülőtéren agyon taposva másokat és agyon tapostatva magát. Valahogy mindez most annyira nem érdekel már. Persze, jelen esetben itt vagyok, mert épp a pasim érkezik haza és látni akarom végre, de kétlem, hogy más miatt itt lennék. Nem tudom, hogy vesztette minden értelmét ilyen hirtelen. Talán, eddig se erre vágytam, csak eltereltem vele a figyelmem?
Sikerül a tömeg elejére furakodnom -nem kevés szúrós pillantás és könyökölés árán-, de legalább láthatom, ahogy Mason végre megjelenik pár gorillával az oldalán és az újságírók felé sétál. Szegény. Nem irigylem. Alig várhatja, hogy hazaérjen, erre még ezek is itt tolongnak. Egyenesen utálom már saját magam azért, ami a munkám. Undorító népség vagyunk, mi, újságírók. Talán, komolyabban az írásnak kellene szentelnem az időm és felhagyni az ilyen pletyka lapokkal. Annyira nem érzem már jól magam ebben.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

Az idő nagy részében még a gépen is olyan voltam, mint egy gyerek, mert semmit sem akartam, semmi sem érdekelt, csak arra vártam és vágytam, hogy végre leszálljunk, hogy otthon legyek, hogy láthassam a barátnőmet, még akkor is, még úgy is, hogy sétálhatok oda hozzá azzal a köz imádott pofátlan vigyorral az arcomon, nem ölelhetem meg az egyetlen személyt, aki hiányzott, nem csókolhatom meg és azt sem mondhatom el neki, hogy őrülten hiányzott, pedig most csak ennyi kellene a pici lelkemnek, hogy megnyugodjon végre, nem több. De ha valaki, akkor mi ketten pontosan tudjuk mennyire sokat számít az, ha tiszteletben tudjuk tartani valaki másnak a döntését, aki fontos nekünk. megtudom érteni miért nem kér a médiából, a nyilvánosságból, még akkor is, ha rólam van szó, de ha egyszer egy napon végre beadja a derekát büszkén fogom tudatni mindenkivel, hogy más nő nem érdekel.
Leszállva a gépről csakis az Ő tekintetét kezdtem keresni azonnal. Látni akartam mindennél jobban, még akkor is, ha csak egy pillanatig találkozik a tekintetünk. Ha lenne itt még valaki, aki úgy tudna olvasni a tekintetemben, mint Ő, akkor ez a közöttünk égő őrült vonzalom már nem lenne a mi titkunk. De mielőbb még megkaphatnék mindent, amire a legjobban vágyom pillanatnyilag úgy tűnik még le kell ráznom magamról néhány éhes ragadozót. Dolgozzam meg az édes jutalmamért, igaz? Semmi kedvem most kérdésekre válaszolni, de ha ennek ellenére sem engednek, akkor annyit megtudok tenni, hogy szörnyen őszinte és szókimondó leszek.
- Attól félek hölgyeim, hogy valamikor máskor kell elcsípniük, mert nekem most rohannom kell... - Álltam meg egy pillanatra a rám várakozó kisebb sorfal legnagyobb örömére és be kell vallanom igen nagy erőfeszítésembe volt uralkodni magamon... Mason... Mason, kuss van. Később haver. - Tizenöt percem van odaérni a barátnőmhöz. Minden bizonnyal mind tudják milyen egy türelmetlen nő, nekem pedig ma nem egy hisztis nő kell, hanem egy tüzes, szóval ha megbocsájtanak, kettő percem már odavan... Köszönöm a kedves fogadtatást. Jó újra itthon lenni. - Ami ezután következett az rosszabb volt, mint ami fogadott. Amíg beszéltem addig is lopva mindig Charlotte tekintetét kerestem. Jó esetben kíméleten fog végezni velem, mert ez már közöttünk simán elmegy egy enyhébb provokálásnak, mert mindketten tudjuk, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy elszóltam volna magam... Pontosan pontosan így is akartam. A várt eredmény pedig nem fog elmaradni, mert most már majd mindenkit megfog enni a fene.

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

I

zgatottan ácsorgok a tömegben, miközben úgy érzem magam, mint egy hering, de semmi pénzért nem mennék el innen. Alig várom, hogy láthassam, akár egy pillanatra is és, ha ezért be kell törnöm pár orrot, az se zavar. Bár ilyesmire még nem került sor, de készen állok, hogy megtegyem, ha kell. Senki nem tudja ugyan, de én a barátnője vagyok! Nem csak egy kis újságíró, aki itt ácsorog szaftos cikkre nyálazva. Én Masonre nyálazok, nem egy ütős sztorira.
Mikor megjelenik végül, arcomra széles mosoly kúszik és próbálom legalább egy pillanatra felvenni vele a szemkontaktust, hogy lássa, hogy itt vagyok. Hogy azután mi lesz? Feltűnés nélkül elsurranok innen, behuppanok egy taxiba és haza megyek, hogy ott várjam, amíg megjelenik. Már a gondolatra is zakatolni kezd a szívem, amiből egyedül az zökkent ki, amikor megszólal. Nem is az, ahogy közli, hogy rohannia kell, mert ebben nincs semmi érdekes, de az, amikor közli, hogy barátnője van, kizökkent picit a szerepből. Elkerekedett szemekkel ácsorgok még akkor is, mikor már mindenki izgatottan taposni kezdi egymást, hogy minél közelebb kerüljenek hozzá és megpróbáljanak kisajtolni belőle még pár infót. "Mióta van barátnője?" "Ki a szerencsés nő?" "Csak nem az új kolléganője vette le a lábáról?" és hasonló kérdések hangzanak el körülöttem, de én csak arra tudok gondolni, hogy amint a kezeim közé kerül ez a marha, meg fogom fojtani! Miért kellett ezt? Értem én, hogy el akar hinteni némi infó morzsát, hogy ezzel ösztönözzön arra, hogy nyilvánosságra hozzuk a dolgot, de arra nem gondol, hogy pokolian nehéz lesz ezek után találkozni nálam? Azt gondolja, nem fogja egyik elszánt firkász sem követni, hogy aztán eljusson a házamig és rájöjjön, hogy én vagyok az a barátnő? A főnök szétrúgja a seggem, ha egy másik újság hozza le először a cikket, mikor én magam a részese vagyok.
-Ezt nem hiszem el. Kicsinálom!- morgom magam elé, miközben hátat fordítok és kirobogok a parkolóig, ahol pár perc várakozás után sikerül is fognom magamnak egy taxit. Az a szerencséje, hogy ez a szidás valószínűleg forró csókok közepette fog elhangzani, mert őrülten hiányzott és képtelen lennék azzal kezdeni a viszontlátást, hogy leugassam. Ettől függetlenül viszont tudatni fogom vele, hogy ez a húzása nem tetszett. Megegyeztünk, hogy megbeszéljük majd ezt az egészet, mielőtt nyilvánosságra hozná.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

Tisztában vagyok vele, hogy ezek most a kolleginától, a menedzseremen túl még az öltöztetőmmel is összehoznának, ha azzal megtudnánk kivel járok, de ez most nem fog összejönni. Engem ma egyébként is megfognak ölni. A kínok kínjai közt fogok meghalni körülbelül tizenöt perc múlva, bár ha a puszta tekintettel meglehetne fojtani valakit, akkor már túl lennénk rajta. Csak nem az új kolléganője vette le a lábáról? A legutóbbi eset is, amikor kissé ittasan levettem a lábáról a kolléganőmet egy éjszakára több hetes szenzációnak számított, legalábbis mintha teherbe ejtettem volna vagy valami. Szóval, ha az egy éjszakás kis kalandomat ennyire felfújták, akkor mi lenne, ha most beköpném, hogy a szerencsés mindvégig közöttük volt, ott állt és majd felrobbant? Tudom, hogy miben maradtunk, de azt sem akarok, hogy még valaki rajta kívül leakarjon venni a lábamról, mert még szabad prédának számítok. Egy ilyen dolog ebben a világban úgysem maradna titokban, mert ha a fene fenét eszik is, ha kell, akkor rád telepednek, de akkor is kiderítik, amit mindenki tudni akar. Engem pedig már majd megöl a kíváncsiság, hogy olvassam a pikáns elméleteket arról vajon ki lehet az a szerencsés nő, aki tovább húzta egy éjszakánál. Nem mondom ízléstelen egy szokás, de mégis elégedetten fogom olvasgatni a reggeli kávém társaságában. Meglehet köpni, nyelni nem tudok majd olyan nőket is előszednek az életemből, de azért szórakoztató lesz.
- Szia szépségem. - Ha a tizenöt percbe nem is, de a húszba lazán belefértem. Leakartam még zuhanyozni, átöltözni, esetleg menet közben ledobni egy kávét, de ebből ami megvalósult, hogy fogtam a kis ajándék dobozkát, a zsebembe süllyesztettem és ennyi. Itt vagyok. Látom valaki készült... Ez a: Mond csak, nekem elment az eszed Mason nézés... Nagyon tetszik. Nem. Nem ment el az eszem.
- Oké, felfogtam. Nem kell felégetni a tekinteteddel. Sejtettem, hogy nem fog tetszeni, de nem szeretek olyasféle dolgokról titkolózni, amiket legszívesebben nem szeretnék eltitkolni... - De persze azt is megtudom érteni, hogy miért akarja így. ezt most minden bizonnyal felfogják kapni, méghozzá eléggé, de nem érdekel. Ha pedig így előbb tudom rávenni arra, hogy ne viselkedjünk ilyen gyerekesen, akkor már megérte azt is, hogy most jól lehordjon. Azt jól bírom. Elviselem. Ilyen kis morcosan még amúgy sem láttam.
- Most megfogsz ölni, fojtani, kivéreztetni? - Gyors halált szeretnék. Ne, túl fájdalmasat, kíméletesen, de bármilyen csúnyán is néz rám, akkor sem lesz képes bűntudatot kelteni bennem, amiért nem egészen véletlenül elszóltam magam.
- Jól van. Csak előbb még valami, amit a reptérről érkezve nem felejtettem el és nem is akarok kihagyni. - Azt, hogy felkaphassam a karjaimba, megcsókolhassam és a fülébe suttoghassam, hogy hiányzott. Miért olyan fontos ez? Azért, mert egy ideje nem éreztem azt, hogy ezt meg kellene tennem. Így azzal a jól ismert, már megszokott és elmaradhatatlan sunyi vigyorral a képemen léptem közelebb hozzá, hogy levegyem a lábairól ez úttal szó szerint és örömittasan ajkaira tapadjak.

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

A

z nem kifejezés, hogy ideges vagyok. Simán szétvernék most valamit és eszembe is jut, hogy előszedem a garázsban porosodó bokszzsákot, de sokkal inkább izgat most az, hogy Masont várjam. Nem épp így terveztem a viszontlátást, ilyen állapotban, hiszen fél órával ezelőtt még repestem a boldogságtól, most pedig nagyon felhúzott. Nem amiatt, hogy azt mondta kamerák és mindenki előtt, hogy barátnője van, hanem amiatt, hogy megszegte az egyezségünket. Miért nem tudott volna előtte megkérdezni? Ez így olyan váratlanul ért, hogy még most se fogtam fel. Ismerem az újságírókat. Seperc alatt rá fognak jönni, hogy rólam van szó, akkor pedig a nyugodt kis életem szét lesz cincálva. Állandóan a seggemben fognak lógni és arról faggatnak majd, hogy milyen férfi Mason Blackburry. Én még nem állok készen erre.
Mikor benyit az ajtón, csak csendben ácsorgok és szikrázó szemekkel lesek rá. Azért ácsorgok a bejárati ajtóval szemben, mert mindeddig fel-alá sétálgattam Őt várva. Nem tudtam volna a konyhában ücsörögni vagy akárhol.
Meg se kell szólalnom. Legalábbis, köszönni nem köszönök, azt pedig, amit gondolok nem is mondom ki, mert már tudja és válaszol is rá, én pedig csak fejet csóválok és dühösen elindulok újra a kis túrámra. Ide-oda, a nappaliig és vissza. Nagyon jó stressz levezetésére.
-Akkor sem ebben egyeztünk meg, Mason. Legalább szólhattál volna, hogy erre készülsz.- szólalok meg most először, mert, ha előbb teszem, abba tuti belecsúszott volna egy "idióta" vagy épp valami csúnyább. Ezt a mondatot legalább ötször kellett újraterveznem, hogy szalonképes legyen.
-Igen. Ezt a hármat így sorban szívesen megcsinálnám.- vágom oda azonnal, de aztán csak csendben hallgatom, ahogy ismét magyaráz valamit. Már a reptéren akart valamit, amiről van is sejtésem, amint elindul felém. Nem tehetek róla, de a szívem meglódul és átkarolva a nyakát viszonzom is a csókját, hogy aztán végül hozzábújjak. Akármennyire is felhúzott, sokkal jobban hiányzott annál.
-Az a szerencséd, hogy alig vártam, hogy lássalak.- sóhajtom, miközben halkan a vállába mormogom és a tarkóját cirógatom. Azért is húzott fel ez a dolog, mert sokkal inkább úgy képzeltem el ezt a találkozást, hogy nem kell dühösen pislognom rá, csak egyszerűen a karjaiba ugrok és legalább fél óráig el se engedem. Komolyan, teljesen kifordít magamból ez a pasi.
-Ugye tudod, hogy ezek után nem lesz nyugtod? Azt se tudom, hogy fogunk találkozni, hogy ne lógjanak a nyakunkban az újságírók. Lehet, hogy már ide is követtek és már azt is tudják, hogy rólam volt szó. Most komolyan ezen kell idegeskedjek majd?- motyogom, mert inkább panasznak hangzik már, mint veszekedésnek. Eszemben sincs már vitázni vagy ordibálni vagy bármi durvát csinálni, de azért szeretném tudatni vele, miért húzott ez fel ennyire.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

- Nem vagyok Romeo. Élni akarok... Azért nem szóltam. Különben sem készültem semmire sem. ezzel az erővel cica bármikor, ha úgy tetszik lebukhatunk, ami finoman fogalmazva is nevetséges lenne, nemde? Tizenöt évesem sem műveltem ezt, nem közel a harminchoz fogom elkezdeni. - Ilyen téren nem akarok újra kölyök lenni. Az rendben van, elfogadtam, hogy még idő kell neki, mert parádésan fenekestől felforgattam mindent körülötte, de azt akkor sem fogadom el, hogy tényleg olyan nagyon rosszat mondtam volna azzal, hogy elárultam van barátnőm. ellenkezőleg... Ezen el lesznek egy ideig. Igaz, nekem sem lesz sok nyugtom, de eddig sem volt, valamit mindig találnak, amiből lehet valami szaftosat kreálni. Talán magam ellen beszéltem egy kicsit, de legalább azt megszabhattam miről rágódjanak. Őszintén kíváncsi vagyok a média szerint kivel vagyunk együtt titokban, mert ezek a föld alól is kikaparnák egy jó sztoriért... Az első lehetséges tippem az a legutóbbi kis kalandom lenne. Hát ez hosszú lesz. Mert nem csak egy volt.
- Nem, egyáltalán nem kellene. Annak pedig bármikor fenn áll a lehetősége, hogy követnek, nemde? De figyelj csak, ha Te akarnád kideríteni, megtudni először ki lehet az a nő a kolléganőidre gondolnál? Nem, igaz? Mert még eszedbe sem jutna, mert miért is... Így sosem fognak rájönni, mert eleve a rossz helyen fognak keresgélni. De ami azt illeti jobb szeretném megelőzni őket... Nem szeretném, ha előbb villognál a címlapon, minthogy bejelentenénk, hogy együtt vagyunk. - Az igen csak kínos lenne, mintha legalábbis ténylegesen szükség lenne erre. Tudom, hogy ezentúl levakarni sem fogom tudni őket a nyakamról, de majd kitalálok valamit. Egy biztos, egyiknek sem fogom felajánlani, amit nem is olyan régen neki. Nem kávézgatok akárkivel. Bár őszintén szólva nem tudom, nem akarom elhinni, hogy nem esett le neki, hogy végig róla beszéltem úgy, hogy mindvégig Őt néztem, mert ez a napnál is világosabb volt. Arról beszéltem, hogy mennyire elbűvöl, ha egy nőnek mélykék szemei vannak, miközben az Ő szemeibe néztem.
- Megértem, hogy még nem állsz készen arra, hogy több ezer nő első számú közellensége legyél, bár szerintem Téged nem lehet utálni, csak irigyelni, mert gyönyörű vagy, okos és az enyém. - A három kiváló érvem mindegyike megérdemelt egy aprócska csókot és némi nagyképűséget a részemről, amikor kijelentettem, hogy az enyém. Különös érzés volt még kimondani is ezt a két szót... A barátnőm és az enyém. Mégis büszkeséggel töltött el.
- Amúgy, előadnád nekem még egyszer ezt a fel-alá járkálok, mert szétvet a méreg és megtudnálak puszta kézzel fojtani Mason dolgot? Mert abban a percben nem mertem nevetni, pedig nagyon édes voltál. -Tagadom, hogy egy férfi nem tud egyszerre kétfelé figyelni, mert miközben nagyon cukin arra figyeltem, hogy hízelegtem egy kicsit, a kezeim közben lassan odasiklottak, ahol lenni akartak és a fenekére tapadtak.

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

O

ké, én se akarom örökké titkolni, hogy együtt vagyunk, mintha buta kamaszok lennénk, akiket eltiltottak ilyesmitől, de azért várnék még vele. Túl nagy fordulat lenne ez hirtelen, nekem legalábbis biztosan. Elhiszem, hogy az Ő életét nem forgatná fel teljesen egy ilyen bejelentés, de az enyémet igen. Onnantól kezdve naprakészen kellene állnom, felkészülve arra, hogy a boltba menet, futás közben vagy akárhol máshol csinálnak rólam egy képet, amit aztán szétcincálnak a kommentekkel, hogy mennyire nézek ki jól vagy sem. Nem beszélve arról, hogy a munkámnak ezzel annyi lenne.
-Én ezt értem édesem, de ugye tudod, hogy, ha bejelented, hogy együtt vagyunk, az egyben azt is jelenti, hogy fel kell mondanom? Onnantól kezdve pedig munkanélküli lennék, tehát el kellene tartanod. Biztos, hogy ezt akarod?- szükik huncut mosoly az arcomra, és bár a mondandóm első felét komolyan gondolom, a másodikat már inkább poénból mondom. Felmondanom talán nem kellene, azt meg végképp nem akarnám, hogy Ő tartson el, mert még kitalálná valami marha, hogy a pénzére hajtok, de lennének változások, ez biztos. Igazság szerint, nem a változásoktól félek, hanem attól, hogyan reagálnék rájuk.
-És ezt mégis, hogy tervezed? Kinyögöd egy interjú során, hogy én vagyok a barátnőd vagy mi?- lesek rá kíváncsian, mert ezt tényleg nem tudom nagyon máshogy elképzelni. Esetleg elmennénk együtt egy partyra, ahol mindenki előtt lesmárolna, hogy egyértelmű legyen, hogy ki vagyok? Mondjuk, ha olyan csókot kapnék tőle, amilyet most is, nagyon nem izgatna már, hogy ki van ott és ki nem és ki mit tud rólunk vagy mit nem. Őrülten imádom, hogy ilyen hatással tud rám lenni. Nem tudom, hogy a rózsaszín köd miatt van-e így vagy alapjáraton ennyire hat rám, de imádom.
-Szóval, úgy gondolod, hogy a tiéd vagyok?- bújok oda hozzá kacér mosollyal az arcomon, miközben újabb csókokat lopkodok tőle, végül mosolyogva hozzábújok és végre, hosszú idő után úgy érzem, hogy nyugodt vagyok. Őrülten hiányzott, idegeskedtem, hogy mi lesz velünk végül meg minden, de most jól érzem magam, hogy itt van velem. Elképesztő, mennyire pofátlanul belopta magát az életembe és a szívembe.
-Majd, ha egyszer tényleg alkapom a nyakad, nem fog ennyire tetszeni. De próbálkozz csak. Ha legközelebb felhúzol, újra láthatod a jelenetet.- mosolygok, miközben elcsicsergem a válaszom, majd lopok tőle egy újabb csókot, ahogy a fenekembe markol. Komolyan, egyetlen érintésével is durván képes hatni rám. Most például máris érzem, hogy elönt a forróság és kellemesen megborzongok az érintésétől.
-Mielőtt tovább folytatod a taperolást, nem ártana enni picit, nem?- duruzsolom mosolyogva, majd nyomok az állára egy puszit és kézen fogom, hogy a konyha felé húzzam magammal. Nem vagyok profi szakács, de azért készültem a "fogadására", mert úgy sejtettem, hogy talán kajás lesz. Aztán ki tudja. Lehet, halálra ette magát útközben menő kajákkal.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

- Édesem, egy kisebb háremmel is elbírnék, de a lényeg az lenne az egészben, hogy nekem csak Te kellesz, szóval azt gondolom, hogy az, ha felmondnál és nem dolgoznál vagyis onnantól kezdve függnél valakitől Téged sokkal jobban feszélyezne, mint engem. Én nagyon szívesen eltartanálak, ha képes leszel megbarátkozni a gondolattal, hogy csatlakozol az eltartott nők klubjához. - Mert az, ha nem mondana fel, megtartaná az állást csak további bonyodalmakat jelentene a még gyerekcipőben járó kapcsolatunkba, ami nekem személy szerint egyáltalán nem hiányzik. Az én munkám is bőven elég lenne, ha arról lenne, hogy vitatkozni akarunk.
- Biztosan egy nagyképű színész barátnője akarsz lenni? El kell tűrnöd, ha esetleg egy másik dögös szőkével kell közösen dolgoznom, esetleg meg is kell csókolnom... Mert nem csaphatod ki a hisztit minden alkalommal. Azt én sem viselném valami jól. - Ezekkel már eddig is biztosan tisztában volt, csakhogy akkor még semmi sem volt közöttünk. Neki nagyon is a hasznára vált, ha körülöttem zajlott az élet. Ha a barátnőm lesz, akkor minden megfog változni. Mert, ha akkor nem is érdekelte és csak és kizárólag az olvasók kedvéért volt a nyomomban egy névért, hogy mégis ki volt az a nő, akit gerincre vágtam a múlt éjjel, hát ezután érdekelni fogja, még ha csak a vásznon is kell hitelesen hoznom a formám.
- Nem egészen. De a vörös szőnyegen? Legyünk stílusosak. Bár, ha beveszik a sorba a legutóbbi ilyen rendezvényen kivel jelentem meg, akkor mégis csak esélyes lehetsz, upsz. - Oké, nem csókoltam meg meg ilyesmi, de számomra elég egyértelmű lenne, miután csak egy puszit nyomtam az rcára, Ő pedig belepirult. Ezt a pillanatot pedig lencsevégre is kapták, minden elképzelhető szögből. Na jó, bevallom, hogy erről totálisan megfeledkeztem, vagyis elcsesztem. De engem nem érdekel, mert Charlotte még mindig nem egy repedt sarkú lotyó, aki csak ugródeszkának akarna felhasználni.
- Bizony. - Bólogattam nagy büszkén örömittasan mosolyogva. Egy barom voltam, mert nem volt senki az utamban, aki elvehette volna Őt, ekkor viszont a saját büszkeségem és nagyképűségem fordult ellenem és velük sokkal nehezebb volt, mint behúzni valakinek, ez utóbbiban nincs semmi bonyolult, egyszerű, legfeljebb, ha nem kímélem magunkat, akkor a kezem bedagadna egy időre. Ha még nyilatkoznék is garantálva lenne a címlap.
- Sok nő odáig lenne, Te pedig lepisszentesz? Goromba. - Biggyesztettem le a szám és olyan nagy szomorú szemekkel néztem rá, mint amikor egy ötéves kisgyerek kezéből kiveszed a nyalókát...
- Igaz is. Hoztam valamit... - Húztam vissza majd szépen a háta mögé kerülve kezeimet a dereka köré fonva öleltem át és lassan az előszobában lévő tükörhöz kezdtem irányítani.
Megállva a tükörnél nyúltam a zsebembe a kis ajándék dobozért, amit előre nyújtottam. - Nyisd ki.

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

T

udom, hogy egy percig sem aggasztaná, ha ezentúl nála laknék és lébecolnék reggeltől estig, de az én büszkeségem nem viselné túl jól. Bár, ha írnék, akkor úgyis így nézne ki a dolog, csak épp bennem lenne a tudat, hogy dolgozok és az teljesen más. Ettől függetlenül, ha lehet, még megtartanám a lakásom és a munkámat is. Így a legjobb.
-Azt hiszem, még nem állok rá készen, hogy otthon üldögélős nő legyek.- nevetem el magam, ahogy vázolja a háremekkel kapcsolatos elképzeléseit, de leginkább az marad meg bennem, hogy én kellek neki. Az ilyen édes kis véletlen vallomásait imádom. Ezek nekem mindent elárulnak, amit tudni akarok.
-Nem tudom, hogy fogom viselni ezeket a dolgokat, Mason. Sosem volt még olyan pasim, aki a munkája miatt kellett más nőkkel smároljon. Te, hogy viselnéd, ha sztripper lennék?- vonom fel kérdőn a szemöldököm, mert értem én, hogy miről beszél, de azért szeretném, ha arra is gondolna, nekem milyen lesz ez az egész. Kicsit átérezhetné a helyzetem, mielőtt ilyen egyszerűen kijelentene dolgokat.
-Na ugye. De még jó, hogy én eszükbe se fogok jutni, ugye? Mindegy is.- legyintek inkább, mert nem akarok most ezen idegeskedni. Előbb-utóbb úgyis kideríti valamelyik, hogy mi folyik itt. Ha akad köztük olyan, aki legalább fele annyira talpraesett és kitartó, mint én, akkor már holnap végem van. Szokhatom az új életem, de vigasztal a tudat, hogy Mason mellettem van. Hiszen rá vágytam már mióta?
-Piszkosul élvezed, hogy megszereztél magadnak, igaz? De nem gond. Én is élvezem, hogy az enyém lettél.- duruzsolom vigyorogva nyaka bőrébe, majd nyomok is rá egy csókot és inkább arra gondolok, mióta vártam ezt a pillanatot. Legalább azóta, hogy elment. Onnantól kezdve, hogy kilépett a lakásom ajtaján, már hiányzott is, mint a fene. Nem tudom, mikor fogom újra elengedni, de jó ideig itt kell most lennie majd velem.
-Az sok másik nő, de neked én kellek, nem? Ez a goromba szőke nőszemély.- kuncogok továbbra is, közben lopok tőle egy csókot és továbbra is bújok hozzá. Akárhogy is szívom most a vérét, remélem érzi, mennyire hiányzott már, ami valójában megrémiszt. Nem is tart ez olyan régóta, és mégis el voltam veszve nélküle. Őrület.
-Mit hoztál?- kérdezem meglepetten, ahogy mögém sétál, átöleli a derekam és a tükörig meg sem áll velem, ott pedig előkap egy apró dobozkát. Na már most... nőből vagyok. Alap, hogy az első gondolatom egy orbitális nagy őrültség, így azt gyorsan el is hessegetem. Inkább, csak ragyogó tekintettel rásandítok a tükörben, végül elveszem a dobozkár és kinyitom.
-Te jó ég, ez gyönyörű.- vigyorgok, mint a rohadt tök és be is párásodik a szemem, amit próbálok visszanyelni. Nem akarok én bőgni, de azért ez őrülten édes tőle és megható. Nem gondoltam volna, hogy ennyire romantikus típus, hiszen a legtöbb pasi a barátnője születésnapját is elfelejti, ő pedig elutazik pár hétre és máris ajándékot kapok.
-Imádom. Nagyon tetszik. Segíts feltenni, légyszi.- veszem ki a nyakláncot a dobozból, majd a nyakamhoz tartom, várva, hogy segítsen becsatolni. Nem tudom közben nem az arcát figyelni a tükörben és közben újra azt érzem, hogy most vagyok a legjobb helyen. Ott, ahol lennem kell: Vele.
-Köszönöm.- sutyorgom végül, ahogy a nyakamba kerül az apró ékszer, majd megfordulok és egy csókkal fejezem ki a hálámat. Érte megéri változtatni az életemen. Legalábbis, így érzek jelenleg, mert lehet, hogy van egy bizonyos énje, aki elviselhetetlen és leginkább a kameráknak szól, de nekem sikerült a másikhoz is közel kerülni, aki borzasztóan édes, nekem pedig ezzel kell együtt lennem, nem a kamerás pasival.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

- Ezek szerint azt akarod mondani, hogy Te nem vagy az a nő, aki imád vásárolgatni, utána meginni egy kávét vagy megenni egy croissant-ot, utána vásárolgatni? Zene füleimnek. - Ezek szerint nem fogom néhány éven belül egy sikeres csövesként végezni a Rodeo Drive-on. Megnyugtató. - De bárhonnan is nézzük, ha továbbra is dolgozni akarsz, akkor valaki másnak kell az idegeire menned, ha csak nem akarsz meginterjúvolni az új nőmről? De ha mégis, állok elébe. Te pirulnál bele fülig... - Még szép, mert erre mindenképpen rájátszanék. Szóval, nem akar otthon üldögélős nő lenni. Miért van az, hogy annyi nőt megkaphatnék, amennyivel el sem bírnék. Nem olyan jó ezt így kijelenteni, de így igaz. Nekem mégis csak ez az egy kell, ezt a nőt akarok, aki legalább olyan makacs, bosszantó és szexi, mint én. Na jó, ezekből nem is igen engednék, plusz ha nem lenne olyan, amilyen... Hajthatatlan, akkor nem biztos, hogy most itt tartanánk.
- Amíg felszednélek, addig meglehetősen jól. Miután ez megvolt kissé már szúrná a szemem a dolog, hogy rajtam kívül még több száz másik férfi is csorgatja a nyálát utánad csöppet sem zavartatva magát. De ha ettől jobb nem mondhatnám, hogy az esetek többségében élvezem, amit csinálok. Néha már túlságosan is krolátok köré vont az egész. - Igaz, ami gaz könnyebb úgy dolgozni, ha nem kell minden mozzanatot hajszálpontosan megcsinálnunk. Szerintem a színészetet mindenek előtt érezni kell, ha ez nincs meg, akkor véleményem szerint nincs az az egyetem, ami képes lenne megadni. Egy színész szinte sosem azt látja a szerepében, amit a forgatókönyvíró vagy a rendező. Egy dolog leírni és egy egészen másik dolog életre kelteni azt.
- Zsééémbes... Zsémbes nőszemély. Különben is, mit számít ez? Ha sokáig fogod még az orrom alá dörgölni, félrefogom érteni, megfogsz bántani, megfogok sértődni és előreszólok haragtartó típus vagyok. - Az volna a legjobb, ha egyelőre berekesztenénk ezt a témát, legalábbis elnapolnánk, mert ma kivételesen nem szándékoztam vitatkozni vele. Fölösleges is lenne egy olyan dologban, amiben úgysem értenénk egyet.
- Bizony. Piszkosul élvezem... - Mosolyodtam el nagyképűen. Erről az énemről sem feledkezhetek meg, ahogy arról sem, hogy Charlotte éppen ebbe a nagyképű tuskóba szédült bele.
- A saját fegyverem... Nem szép. - Csóváltam meg a fejem szemtelenül provokatívan. Szóval, a saját fegyveremmel akar legyőzni és éppen azzal, amelyikkel általában leakarom venni a lábáról? Ez tényleg nagyon... Gonosz.
- Máris. - Söpörtem félre a haját a vállára, hogy lássam is becsatolni a nyakláncot. Egyet kell vele értenem. Valóban gyönyörű. Így még gyönyörűbb, mint amikor megpillantottam és eldöntöttem, hogy ez a nyaklánc Charlotte nyakán fog ékeskedni.
Talán korai lenne még hangosan is kimondani mindazt, amit gondolok, de önmagam elől nem tudom elhallgatni. Mert az igaz, hogy dolgoztunk, forgatni mentünk, nem vakációzni, de eddig semmi sem húzta vissza a szívem annyira ide, mint Ő. Ha egyszer mindened megvan, mindened, amiről több millió ember csak álmodhat, az mosoly az arcodon, az öröm, az mind csak egy álca, egy álarc, nem feltétlenül tesz is boldoggá. De amióta Ő van nekem más lett a helyet. Örülni tudok egy mosolyának, egy ragyogó pillantásnak, mint most is.
- Ez már a desszert? - Kúszik sunyi vigyor az arcomra, miközben egy pillanatra elválok ajkaitól, de ha már így belejöttünk az ilyen kis édes apró csókok adogatásába kár lenne most abbahagyni. Amúgy is, máris kezdenek hiányozni azok a puha ajkak.

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

N

em tudok nem vigyorogni egy jót azon, ahogy megkönnyebbülten előadja a kis reményeit arról, hogy én nem szeretek vásárolni, bár ilyesmit nem mondtam.
-Azt nem mondtam, hogy egyáltalán nem szeretek vásárolni, de ritkábban járok el, mint más nők. Egy hónapban egyszer bőven elég szokott lenni.- kuncogok, miközben sunyin az arcára pillantok, de a lényegen ugye ez nem változtat. Nem tudnék a puccos lakásán ücsörögni, eltipegni a konditerembe aztán beülni valami csili-vili kávézóba és hasonlók, mint valami gazdag liba. Minden esetre jó tudni, hogy jól viselné a hírt, ha azt mondanám, hogy felmondok és holnaptól nála fogok lakni és reggeltől estig csak vakarom majd a hátsómat.
-Miért? Mit tudnál mondani az új nődről?- hangsúlyozom a "nődről"-t, miközben vigyorgok továbbra is és átölelve őt, az arcát figyelem. Tény, hogy vele már nem lesz olyan izgi riportot készíteni, de azért még van pár személy, akire rá szállhatok. Kérdés, hogy ki lesz a következő célpont vagy, hogy maradok-e az újságnál. Lehet, hogy tényleg írnom kellene, mellette meg csinálnék valami mást. Akármit. Nem tudom. Majd idővel rájövök.
-Á. Szóval korlátok nélkül jobban élveznéd a színésznő kollégáiddal való smárolást. Értem én szivi.- vigyorgok, mert most persze direkt próbálom kitekerni a mondandóját, de értem. Nincs okom féltékenynek lenni, mert nem élvezi cseppet sem és egyébként is, most is velem van itt, hozzám rohant haza és engem csókolgat. Nincs okom féltékenynek lenni. Ez a legfontosabb, amire gondolnom kell majd... elég sokat.
-Nem tudnál rám sokáig haragudni, de már amúgy is mindegy. Megtörtént, aztán lesz, ami lesz.- mosolygok, miközben nyomok egy apró csókot az állára és hozzábújok. Igazából nem is értem, miért idegeskedek ezen az egészen. Derüljön ki. Na és? Kit érdekel? Vele leszek, ez a lényeg a többit meg majd túlélem valahogy.
-Mert egyébként el szeretnéd mondani, hogy velem vagy?- sandítok fel rá, miközben apró mosoly bújkál a szám sarkában. Ez azért sok mindent elárul az egészről. Például azt, hogy komolyan gondolja, hiszen nem szokott ő ilyesmit bejelentgetni. Én már csak tudom. Sokat figyeltem, hogy a nőkkel való kapcsolata milyen és ilyet tényleg ritkán csinál. Őrülten imádom, hogy ilyen apróságokkal érzékelteti, hogy tényleg komolyan érdeklem.
-Mintha nem lenne neked mindegy, hogy milyen módszerrel veszlek le a lábadról. Mindenképp élvezed, ez a fontos, nem?- duruzsolom nyaka bőrébe, majd a kis dobozra terelődik a figyelmem, amit előhalászik, miközben a tükör elé bandukolunk. Elképesztően megható, hogy még a munka mellett is volt ideje arra, hogy meglepjen valamivel és mi sem bizonyítja jobban, hogy én jártam a fejében. Az ilyen pillanataikor bizonyosodik be legjobban, hogy igen is érzelmes pasi, aki nem fél romantikusnak lenni ezt pedig még jobban imádni fogom benne.
-Édes vagy. Ennyire hiányoztam?- mosolygok bele a csókba, de közben egyre csak az jár a fejemben, hogy borzasztóan jó, hogy végre itt van és már komolyan nem is érdekel, ami a repülőtéren történt. Nem érdekel semmi. Az övé vagyok, ő az enyém és ez a legfontosabb. Megkaptam amire vágytam. Most már, csak meg kell tartanom és boldoggá kell tennem, vagyis a célom ez. Bebizonyítani neki, hogy nem volt rossz döntés, hogy aznap átjött hozzám bocsánatot kérni.
-Neeem. A desszert az lesz, hogy bemegyünk a fürdőbe, tele engedem a fürdőkádat és szépen bebújunk pancsolni egy jót. Nem gondolunk senkire és semmire, nem foglalkozunk a telefonnal, csak egymást szeretgetjük. Mit szólsz?- motyogom mindezt el úgy, hogy közben minden egyes szó alatt ajkaim az övéhez érnek vagy épp meg is csókolom őket, tenyereimet pedig hasára simítom. Nem érdekel, ha eszünk, ha fürdünk vagy, ha csak fekszünk az ágyon, csak Vele lehessek végre legalább két órát egyhuzamban.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

- Az Attól függ... Ki akarja tudni? - Azt hiszem az az idő elmúlt, amikor az újságírás és az olvasók mögé bújt el. Most már csak az egyenes kérdések maradtak. Őszintén nem vagyok biztos benne, hogy letudnánk folytatni egy csak és kizárólag szakmai interjút anélkül, hogy ne tűnne fel még a vaknak is, hogy van valami.
- Szóval, akkor lenne okom aggodalomra, amiért rólam már nem tudsz úgy írni, mint eddig? - Ritkán esik meg velem a féltékenység, de azért észrevehető. Az nyilvánvaló, hogy nem tudnék úgy tenni, mintha nem érdekelne, vagyis adott esetben az lennék, betegesen féltékeny, mert még alig volt az enyém, nem engedném, hogy bárki is pofátlanul jobb akarjon lenni nálam, mert nekem Ő a legjobb.
- Nem. Szerintem meg nem. De ide jöttem hozzád, nem pedig egy másik nőhöz. Te csavartad el a fejem, nem pedig egy másik nő. Egyébként, ha tudni akarod még csak nem is az esetem a kollegina. Akadékoskodó, hisztis és be nem áll a szája. - Azt hiszem, hogy ez volt a helyes válasz, legalábbis nagyon közel járok hozzá. De félreértés ne essék, nem azért mondtam mindezt, mer tudom, hogy valami ilyesmit is szeretne hallani, hanem mert ez a helyzet.
- Nem. Valószínűleg nem. De ha egyszer komolya gondolok valamit, akkor csak mondom, úgy is van... - Ez sem túl gyakori velem kapcsolatban, hogy bármit is túl komolyan vennék, de ha mégis, akkor az valóban elég komoly ahhoz, hogy Ő is annak vegye.
- Én csak nem akarom, hogy az én munkám vagy a tiéd jelentse a legbutább vitánkat köztünk, amit valószínűleg még abban a pillanatban meg is bánnánk, hogy kicsúszott a szánkon. - Én nem mondhatok fel. Ez nem így működik. Nem vonulhatok vissza harminc évesen, mert az több, sokkal több is lenne, mint őrültség.
- Nem, ha neked attól jobb lenne, hogy mindenki más úgy tudná facér vagyok és csak úgy tapadnának rám az egy éjszakás nőcskék, mint eddig. Akkor hallgatni fogok. - Nem akartam megbántani, ezért még idejében elkussoltam, más különben a folytatás valahogy így hangzott volna: Te pedig újra a címlapra hozhatod, mint eddig. De erősen kétlem, hogy ezt akarná.
- Inkább hagyjuk. Nincs kedvem erről többet beszélni. - Még korai lenne az első nagy veszekedéshez, nemde? Még várhatnánk vele egy ideig.
- Tévedsz. Édes az Te vagy. És igen. Ennyire hiányoztál. Nem is tudod mennyire. - Simítottam végig az arcán, ami ismét mosolyt varázsolt a korábban komolyra vált képemre.
- Azt, hogy meg sem tudom mondani mikor kaptam utoljára ilyen visszautasíthatatlan ajánlatot. A folytatás pedig valahogy úgy fog történni, hogy eszünk, aztán meg ki sem mászunk az ágyból jó ideig, ugye? - Csókoltam ajkaira hosszasan. Ilyen kóstoló után még szép, hogy tudni akarom mi a főfogás és persze a desszert. A beígért behűtött whiskymről sem feledkeztem meg.

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

E

lmosolyodok a kérdése hallatán és enyhén oldalra biccentem a fejem, miközben játékos fény csillan a szememben. Még szép, hogy olyan kérdéseket tennék fel, amelyek az én kíváncsiságomat is kielégítenék, de azért arra is ügyelnék, hogy ne okozzak neki kínos pillanatokat. Van, amit szerintem csak én tudhatok majd idővel és van, amit esetleg mások is. Életem utolsó tette az lenne, ha kihasználnám, hogy a barátnője vagyok és cikkekbe foglalnék intimebb dolgokat. Utána levetném magam egy felhőkarcoló tetejéről.
-Bizonyára az újságokat is érdekelné, miféle szerzet az új barátnőd, de legfőképp engem érdekelne, mit tudnál rólam mondani.- vigyorodok el és persze itt arra gondolok, hogy érdekelne, hogy írna körül vagy, hogy mit mesélne rólam. Mindez persze tutira nem lenne ugyanolyan, mintha valaki más csinálná az interjút. Eléggé befolyásolná, hogy én ücsörgök vele szemben és közben édesen pislogok rá.
-Úgy rémlik, mintha a két utolsó jelzőt már rám is használtad volna, csak más formában. Biztos, hogy nem az eseted az a nő?- szemtelen vagyok, tudom és most már direkt játszok az idegeivel de tény, hogy sokszor én is azzal mentem az agyára, hogy hisztis voltam, be nem állt a szám és makacskodtam. Akár az akadékoskodó jelző is illene rám. Szóval, 1-0 ide édesem.
-Ez rám is igaz. Csak egyszer lépj valami nagyon durvát és megláthatod, mennyire tudok komolyan venni dolgokat. De... bízom benned és tudom, hogy szánt szándékkal nem fogsz nekem ártani.- mosolyodok el a végére és furcsa mód, tényleg így érzek. Pedig egy pofátlan, egoista, nagyképű szélhámos, aki imádja a nőket és velem is jókat szórakozott még pár hete, amikor csak titokban voltam oda érte. Ennek ellenére érzem, hogy ez komoly a részéről és nem szórakozni akar velem. Majdnem elköpte, hogy együtt vagyunk. Ilyet nem tenne, ha csak kavarni akarna velem egy jót. Tényleg megfogtam valamivel és ezt hülye lennék eldobni magamtól valami hiszti miatt.
-Miért? Szerinted, most vitatkozunk?- emelkedik meg mindkét szemöldököm és annak fényében, hogy ő így gondolja, odabújok hozzá. Eszemben sincs most itt hisztizni, csak egyszerűen megkérdeztem, miért szegte meg a megállapodásunkat. Az viszont őrülten melengeti a kis szívemet, hogy Ő ennyire fel szeretné vállalni, hogy együtt vagyunk. Nem is értem, miért akadékoskodok. Kürtölje világgá, ha úgy szeretné. Az csak azt mutatná, hogy büszke rá, hogy én vagyok mellette. Nem mondja ki ugyan, de ezekből tudom és emiatt is olyan imádni való. Meg is lepődnék, ha egyszer valami szerelmes verset szavalna, mert ő nem olyan. Ő tettekkel érzékelteti ezek szerint, hogy fontos vagyok neki.
-Tényleg szeretnéd elmondani, hogy velem vagy?- duruzsolom halkan, miközben még mindig hozzábújva ácsorgok és a hátát simogatom. Annyira jó megölelni és, csak most jövök rá, hogy ez hiányzott a legjobban, amíg távol volt, hogy megérinthessem.
-Mert, ha vállalod, hogy miattam fognak nyaggatni a firkászok, én is vállalom, hogy felforduljon az életem. De komolyan. Érted megéri.- sandítok fel rá, miközben állára adok egy puszit és rájövök, hogy hülyeség volt ezen eddig vitázni. Mi bajom, hogy nem akartam, hogy tudja az egész világ, hogy ő az enyém? Kürtölje csak szét, hogy tudja az összes cafka: le lehet szállni róla.
-Én se akarok vitázni. Inkább, csak élvezni akarom, hogy újra itt vagy.- adok még sok-sok apró puszit a nyakára, aztán idő közben gyönyörködök még egy sort a nyakláncban, amit tőle kaptam. Már most tudom, hogy imádni fogom és soha többé nem veszem le. Akár menni fog épp a ruhámhoz, akár nem. Ez itt marad.
-Pontosan így terveztem a napot, csak nem tudtam, hogy előbb együnk és aztán fürödjünk, vagy fordítva. Utána összebújunk, megnézhetnénk egy filmet is és aztááán elüthetjük valamivel az időt. Előttünk áll az egész nap.- kúszik perverz vigyor az arcomra, mikor az "elütjük az időt" részhez érek és még mindig őt ölelgetve ácsorgok csupán. Nincs erőm elengedni egy pillanatra is akár. Nem akarom. Végre itt van velem.
-Ha így megyünk el a fürdőig, elborulunk?- motyogom a mellkasába vigyorogva, végül nagy nehezen eleresztem és adok neki egy apró csókot csak, hogy legyen valami útravalóul, amíg a fürdőbe megyek vizet engedni.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

- Oké, azt hiszem, hogy benned minden megvan, amit csak akarok, keresek, minden, amire egy férfi vágyik. Más szemszögből Mason Blackburry-nek fontos az őszinteség, de ugyanakkor az is, hogy valakinek önmagáért keljen, ne pedig csak azért, mert az aki és mi mindent elérhetnél mellette... Az efféle nőktől felfordul a gyomrom és pont ebből az okból is lett elegem belőlük. Mert a legtöbb Hollywood-i nő engem akar, hanem, amit nyújthatok, ha velem marad. Szóval, amióta az vagyok, aki kissé nekem is megváltozott az értékrendem. Nincs ínyemre a képmutatás. Te mindenben más vagy és azt hiszem ez az, ami kell nekem, hogy önmagam maradhassak, mert ha valamit sosem akartam, akkor az az, hogy ez az egész megváltoztasson. - Ha kellek valakinek azért akarjon velem lenni, aki mindig vagyok, nem pedig azért a férfiért, akit a reflektorfények megkívánnak. Még az is tetszik benne, hogy nem tud olyan könnyedén feladni mindent. Elsősorban, mert nem a pénz érdekli. Szóval, nem ugrott a nyakamba igeneket rebegve, nem akar máris felmondani és hozzám költözni, hogy aztán minden körülötte forogjon csak azért, mert a barátnőm. Igaz, hogy sok minden megfog változni az életében, de azért mindennek nem kell. Neki nem kell megváltoznia... Nem ezt akarom.
- Most magyarázkodjak? Nem egészen, mert elég fontoskodó és ne tudd meg, ha valami nem tetszik neki. Az nekem fél óra szünet, mire mindent a kedvéhez igazítanak, kivéve engem, mert az elején közöltem, hogy ha valami nem felel meg, akkor keressenek valaki mást, aki képes elviselni és együtt dolgozni vele. Szóval, szerintem az előbb még finoman is fogalmaztam. - Az ember azt gondolná, hogy ilyen nő nincs. Mégis van. Aki egy hat számjegy értékű tervezői ruhadarabban is képes hisztizni. Bár bevallom jól szoktam szórakozni azon, amikor épp a rendezőt próbálja kioktatni mit hogyan kellene, azután a díszletért felelős személyeket és így tovább.
- közel állunk hozzá... - De nem akarom folytatni. Mert semmi kedve hozzá. Mellette nyugodtabb vagyok, felszabadultabb...Egy-egy tizenkét órás forgatás mellett pedig eszméletlenül hiányzott ez az érzés, egy mosolya, egy pillantása. Eltudnék veszni egy pillantásába, ahogy minden egyes vele pillanatban is.
- Engem az sem érdekel, ha maguktól jönnek rá. - Talán még stílusosabb is lenne, ha spontán lenne... Úgy is épp eléggé felkapnák. Elsőként természetesen a menedzseremnek esne le az álla, ami már megérné, mert ki fog borulni az egyszer biztos, de őszintén szólva teszek rá. Minden bizonnyal abban a reményben ringatja magát, hogy azért hallgatok és nem mondok semmit, mert a világ elfog képedni, ha bejelentjük a kapcsolatunkat. Az álla mindenkinek le fog esni az egyszer biztos, csak nem biztos, hogy mindenki úgy, mint ahogy számítana rá.
- Kétféle reakciót tudok elképzelni a menedzserem részéről legalább is... vagy azzal jön, hogy megőrültem, nekem elment az eszem és megpróbál lebeszélni erről, vagy elfogadja és a lehetőségekre próbál összpontosítani, de nyugtod az semmiképp se lesz. Dee... Többet lehetsz velem. - Bár meglehet kissé furcsa lesz hozzászoknia a helyzethez, miután eddig minden fordítva volt, most viszont a mikrofon túloldalára kerül.
- Izgalmasan hangzik, de azt nem ígérhetem meg, hogy figyelni is tudok majd a filmre... - Az igazság az, hogy annyira gyönyörű, hogy ha egy másfél órás film helyett Őt állítanák elém, akár egy gyönyörű nőt egy festményen - na nem, mint a Mona Lisa-t, mert Ő valahogy épp nem az esetem - még ha mozdulatlanul is, akkor is képes lennék gyönyörködni benne és elcsodálkozni a szépségén órákon keresztül, mint akit megbaboztak. Így viszont, hogy meg is tudom érinteni, érzem az illatát... Kétlem, hogy tudna legalább ennyire lebilincselő filmet választani nekünk, ami lekötné a figyelmem, de tegyünk egy próbát.
Egy pillanatra elhúzom a szám, mikor elenged és csak egy csókkal kell beérnem ennyi idő után, vagyis túl mohó vagyok, tudok ám róla, de azt nem mondta, hogy itt is kell megvárnom, szóval szép óvatos léptekkel osontam a háta mögé és kaptam fel a karjaimba... - Ne is tagadd. Tudom, hogy már régen sikerült levennem a lábadról, de azért nem akarok kiesni a gyakorlatból...

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

N

agyokat pislogva, de boldogan hallgatom, amiket mond, mert őrülten jól esik. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire megfogtam... valamivel, de esküszöm, pokolian jó tudni és életemben nem kaptam még ilyen csodás bókot, mint most. Ugyanakkor az is igaz, hogy mástól nem is tűnne annyira meghatónak, mint Tőle, hiszen neki akarok megfelelni és tudni, hogy jó úton járni, igen csak jó. Azt jelenti, hogy nem feleslegesen fáradoztam.
-Gyanús vagy te nekem. Ennyi szépet egyszerre még nem igazán mondtál.- vigyorodok el, miközben átkarolom a nyakát és úgy hallgatom, de persze nem kötözködök én, csak megjegyeztem. Olykor nem mond semmit, aztán meg a nyakamba zúdít ennyi szépet és még csodálkozik, hogy levett a lábamról. Való igaz ugyanakkor, hogy amikor még csak titokban olvadoztam utána, még semmi jót nem mondott. Engem már az egoista stílusával is megfogott de, csak, mert tudtam, hogy odabent lapul valami más is.
-És miért nem őt cserélik le, ha senki nem bírja elviselni? Gondolom, senki nincs oda érte, olyan különleges képessége meg nem lehet, hogy ne tudná valaki más pótolni.- érdeklődök kíváncsian, mert ezt tényleg soha nem értettem. Ha egy ember elviselhetetlen a munkahelyén -mert ugye, az nekik egy munkahely- és szemmel láthatóan, csak rontja a kollégák közti kapcsolatot, miért nem vágják ki? Na mindegy. Biztos nem értek a dologhoz és nem is látom át rendesen. Talán, ekkor már szerződések vannak kötve, vagy fogalmam sincs, de én azért simán kivágnám azt a luvnyát.
Kérdőn felvonom az egyik szemöldököm, de mosolygok is ugyanakkor. Szóval, ez szerinte egy vita közeli állapot? Amíg vigyorgok, ilyesmitől szerintem nem kell tartania, de majd megtanulja. Ha tüzet okádok, szikrákat szór a szemem és két oktávval magasabb hangszínen üvöltök vele... na az már vita közeli állapot lesz, de remélem, ilyesmi ritkán fog előforulni. Azt nem várom, hogy soha, mert minden kapcsolatban vannak viták és addig jó, amíg egyáltalán vannak. Ha már nincsenek, akkor gáz van. Azt jelenti, hogy mindkét fél magasról tesz az egészre.
-Azt mondod? Mi csak jelenjünk meg olykor-olykor véletlenül bizonyos helyeken, járjunk el együtt futni vagy épp a partra kávézni és várjuk ki, amíg megvilágosodnak?- nevetem el magam, mert az elképzelés elég édes. Igazából, akár most is kimennék vele akárhova kézen fogva, mert tojok rá, ki lát meg és ki nem. A karrierjét féltettem legfőképp és, hogy esetleg rontok a népszerűségén de, ha őt nem érdekli és inkább velem akar lenni, hülye lennék azt mondani, hogy ne.
-Szóval, a menedzsered nem biztos, hogy jól fog reagálni. Ez azért egy picit frusztrál. Mégis csak ő az, aki támogatni szokott, nem?- pillantok rá kissé aggódva, mert valóban, jobban örülnék, ha minimum a menedzsere mellettünk állna és azt mondaná, hogy "örülök nektek". Most nem azért, de egy csomó cikket lehetne ezzel kapcsolatban is leközölni. Például, hogy Mason megjavult és társai. Remélem, ezeket elsütik majd, mert nem én akarom megírni őket.
-Azt én sem mondtam, hogy elejétől végéig a filmre fogok figyelni.- kúszik huncut vigyor az arcomra és ennek örömére nyakába is puszilok, majd sikerül megegyezni arról is, hogy a fürdés vagy az evés legyen előbb. Részemről a kád mondjuk sokkal csábítóbb, mint a kajálás, így aztán el is indulok a fürdőszoba felé, hogy vizet engedjek. Vagyis indulnék, ha Mason nem kapna fel. Átkarolom a nyakát mosolyogva, miközben a lábról való levételről meg ilyenekről beszél, de én csak arra vagyok képes, hogy a tekintetét fürkésszem és megpróbáljak rájönni, hogy mikor fogok felébredni ebből az édes álomból.
-Már az sms-eddel levettél a lábamról ma. Aztán a nyaklánccal is, most pedig szó szerint sikerült megvalósítanod. Mi kell még, cica?- duruzsolom ajkaiba és, ha már felkapott, a fürdő felé navigálom. Alig várom, hogy elterüljünk a kellemesen forró vízben és odabújjak hozzá.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

- Fogalmazzunk úgy, hogy Ő nem egészen úgy került be a csapatba, ahogy az lenni szokott. Ő biztosra ment... Ezt már mindenki tudja a rendezőtől kezdve a kellékesekig, szóval nem téma. - De ilyen hisztérikával sem kellett még együtt dolgoznom sosem. Viszont mellé fogott, ha azt hiszi, hogy mindenkit dróton rángathat azzal, ha felhúzza a szoknyáját. Egy próbát megérne, de a visszautasítás már elég kínos tudna lenni. Szóval, kétségkívül nem ez a film fog bekerülni a kedvenc projektjeim közé, de amíg szabadon mozoghatok és botlok mindig mindenhol a melleibe, nem problémázom rajta, az meg nem tartozik rám és őszintén szólva nem is érdekel, ha történetesen egy lotyó. Szerintem ez eddig sem volt titok. Szóval, Charlotte-nak sem fog leesni az álla a nagy hírtől, hogy vannak nők, akik szeretik bebiztosítani magukat annyira, hogy nem restek a rossz ajtón is bekopogtatni mondjuk egy csinos bugyival egy borítékban.
- Nem. Kocogni nem megyünk. Az már lejárt lemez. Szerintem csak egész egyszerűen viselkedjünk természetesen, már amennyire ez lehetséges, de ne bonyolítsuk túl... Az az igazság, hogy szívesebben és büszkébben adnám mindenki tudtára a kapcsolatunkat egy tengerparti séta közben, mint a vörös szőnyegen hírességként tudván, hogy a nő az oldalamon csak azért van velem, mert jóban vagyok ezzel-azzal és jó eséllyel szerződéshez juthat. Ugye érzed a különbséget? - Nagyon remélem, mert az előbbi szerintem őszinte, az utóbbi viszont simán csak gusztustalan. És nem azért mondom, mert érdekel mások véleménye, hanem mert nekem számít és így látom jónak. Én ezen a bizonyos időszakomon már túl vagyok és ha még hihetetlenül is hangzik beleuntam. Elég volt... Én most nem egy olyan nőre vágyom, nem egy címlapnőre... Én most valami igazira vágyom és úgy érzem megtaláltam és nem akarom, hogy a munkám közénk álljon, mert ha kell a menedzserem is kész vagyok elküldeni a bús picsába, ha kikészít a baromságaival,.
- Elfogja fogadni, mert ismer és ennyi év után nála jobban kevesen tudják milyen nehéz is velem akkor, ha akarok valamit, vagy ha épp nem, szóval most neki nem lesz választása. De is meglehet, nem tartom kizártnak, hogy miután bemutattalak és megpillant felfedezi benned Kalifornia következő szupermodelljét és még a végén nekem kell majd lépést tartanom veled. - Mert megtörténhet. De az olyan rossz lenne? Miért is? Nem hiszem és valóban előfordulhat. Nem kell hozzá több, mint pár jó ismerős és egy jó menedzser, aki mindenkiben képes üzletet látni. De azért egy sima vállveregetéssel is beérném...
- Bár ha jobban belegondolok... Nem, nem biztos, hogy akarnám is, hogy az államokban minden második férfi a padlót törölje fel a nyálával utánad. - Féltékeny lennék-e? Igen. Méghozzá nagyon. Oké, tudom. Tudom, hogy ez ugyanakkor nem volna fair, de férfiból vagyok. És épp azon vagyok, hogy egyedüli jogot formáljak arra, hogy egyedül nekem essen le az állam. Ezt nem is tagadom.
- Hmm, nem is tudom. Azt hiszem az, hogy követeljek egy csókot... - Na de nem is csak a szám jár róla, hanem cselekedtem is. Néhány röpke másodper erejéig puha ajkaira tapasztottam az enyémeket. - Aztán a fürdőbe érve kibújtassalak ebből a topból és követelek még egy csókot... - Csókoltam meg ismét és legszívesebben abba sem hagynám, csak csókolnám hosszú, nagyon, nagyon hosszú ideig. - Elég jól hangzik? - Lassan haladtam vele a karjaimban a fürdő felé, miközben vázoltam az édes kis ellenállhatatlan elméleteimet arról hogyan szeretnék haladni a utolsó rajta lévő utolsó ruhadarabig.

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

V

alahogy sejtettem már az elejétől, hogy az a bizonyos színésznő, csak azért van ott, mert valamiben nagyon tehetséges, aminek köze sincs a színészethez. Vagy legalábbis nem ehhez az ágazathoz, de ebbe már inkább nem is megyek bele jobban. A lényeg, hogy egyre inkább eljut az agyamig, hogy Mason nem, hogy nem vonzódik ahhoz a nőhöz, de még talán undorodik is tőle picit. Legalábbis azok alapján, amiket mond és ahogy, ezt tudnám leszűrni belőle. Ez pedig őrülten megnyugtató és csak még inkább megmakacsolom magam, hogy azért se leszek féltékeny és nem fogom az őrületbe kergetni ezzel. Tudom, hogy előbb-utóbb megunná és inkább elmenekülne tőlem, ezt pedig nem akarom.
-Jól van, édes. Felfogtam és megnyugodtam. A csaj nem érdekel, mert egy undorító perszóna. Kár, hogy ennek én csak örülni tudok.- vigyorodok el, miközben nyomok egy puszit az arcára és inkább hozzábújok még jobban. Főleg akkor, amikor részletezni kezdi, hogy is kellene megtudnia a médiának, hogy mi együtt vagyunk és igazából tényleg jobb az a verzió, amit Ő mond. Valahogy érzem belőle, hogy sokkal többet jelentene neki is, ha nem a vörös szőnyegen pózolnánk a fényképezők előtt, mint két szobor.
-A tengerparti séta jöhet, és igen. Érzem a különbséget. Nekem is jobban tetszik ez a verzió és egyébként is sokkal cukibbak leszünk ott, mint egy nagy eseményen, ahol több tucat celeb rohangál még fel-alá.- jegyzem meg én is nagyokat bólogatva, de aztán csak arra figyelek, hogy Őt öleljem és újra meg újra rádöbbenjek, hogy végre itt van velem és nem csak telefonon tudunk beszélni. Borzasztóan hiányzott már, hogy megérinthessem és, hogy halljam a hangját. Nem is tudtam, hogy hiányozhat ennyire valaki.
-Na persze. Én meg a szupermodellkedés. Aztán meg olvashatnám az újságokban, hogy azért kebeleztelek be, hogy ezt megtehessem és a kis senkiből modell legyek. Nem akarok én ilyesmit, Mason, mert bár tudnám, hogy nem igaz, mégis bántana, ha ezt gondolnák rólam mások. Ebben a párosban te vagy a celeb, nem én.- mosolyodok el végül, miután részletesen elmagyarázom, mennyire nem szeretnék én is híresség lenni. Legfőképp azért is nem, mert tudom, hogy milyen pocsék nekik. Persze, jó oldala is van és azzal, hogy az ember színésznek megy vállalja, hogy ez lesz a sorsa és az életét mindenhol újságírók figyelik, de azért sajnálom is picit őket. Nincs két perc magánéletük.
-Na látod. Bőven elég, ha te láthatsz engem ilyen formában, vagy épp kevesebb ruhában. Még meg se történt a dolog, máris féltékeny vagy.- kuncogok, majd a következő szavait hallva alig várom, hogy valóban kikövetelje azt a csókot és amint ez megtörténik, nem is fogom vissza magam. Úgy csókolom meg, hogy abból érezze, mennyire örülök, hogy itt van és, hogy mennyire nem érdekel senki más. Ahogy az sem érdekel, hogy a menedzsere mit fog szólni vagy, hogy szupermodellt akar-e belőlem csinálni majd valaki. Vele akarok lenni és kész. Teszek magasról minden másra.
-Ez egyre jobban tetszik. Azt hiszem, közben én is leszednék rólad pár ruhadarabot.- duruzsolom miközben sok-sok apró csókot lehelek ajkaira, végül teljesen rájuk tapadok és, csak akkor válok el tőlük, mikor beérünk a fürdőbe. Nem sokat várok, mert máris lesegítem róla a pólót, de aztán inkább azt figyelem, ahogy ő kezd el megszabadítani a ruhadaraboktól.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

- Hé, annyira azért nem. - Én egyáltalán nem bánom, hogy Ő ennek csak örülni tud, mert a falra tudok mászni egy tisztességes féltékenységi rohamtól, olyankor pedig még inkább dühít, ha ok nélkül kell végighallgatnom. Engem viszont senki sem érdekel rajta kívül. Édes mindegy kivel mit kellene eljátszanom. Képes vagyok elhatárolni a munkám a magánéletemtől. Ha pedig mégse jön össze annak is megvan a maga oka, mondjuk mert iszonyatosan részeg voltam. De könyörgöm, az nem i tud igazán élni, akinek még soha nem volt egy éjszakás kalandja. De azért szép kis cikk lett belőle, az egyik szaftosabb, mint a másik. Én pedig nem tudtam eldönteni sírjak vagy nevessek, amikor reggel a menedzserem a képembe tolta, hogy lenne-e valami mondanivalóm, esetleg hozzáfűznivalóm, mire lazán közöltem vele, hogy na ennyire azért nem volt jó és visszatoltam elé az újságot, de egy egy éjszakás kalandomról nem fogok nyilatkozni, mert nincs miről. Szerintem a dolog magáért beszél ilyen esetben és mi mindketten meg is értettük.
- Te mindig cuki vagy. - Simítottam végig az arcán. De való igaz, semmi kedvem szenzációt csinálni a magánéletemből, mert lényegében véleményem szerint a világon senkinek semmi köze ahhoz, hogy kit szeretek vagy kit akarok szeretni egyetlen személyen kívül és senkinek sem tartozom erről beszámolóval. Pontosan ezért nem tud róla még a menedzserem se, szóval ez majdnem mindenki meglepetés lesz. Talán nem fog neki annyira örülni, de ez izgat most a legkevésbé. Beletörődik. Ennyi. Mert akárhogy is, nem vagyok hajlandó és nem is fogok egyetlen üresfejű libát se gerincre vágni azért, hogy ez dobjon valamit a hírnevemen, kell a fenének. Különben is egy ilyen hír nem hiszem, hogy valami sokat lökne rajtam. Én legalábbis nem érezném magam többnek Tőle, mert némelyik nőcskébe annyi intelligencia sem szorult, mint Charlotte imádott kis tollába. Mert ahhoz képest, hogy drágán kaphatóan idézőjelben időnként nagyon is olcsón viselkednek. Nekem pedig őszintén szólva nem kellene egy ilyen nő, soha.
- Te pedig a minden számomra. - Ennyire egyszerű a mi kapcsolatunk. Ő a legjobb dolog az életemben és most nem túlzok, különben sem tartozik jó szokásaim közé és nem azért mondok neki ilyen szépeket, bár szerintem mindez nyilvánvaló, mert csak megakartam kapni, hanem mert most Ő az én világom közepe.
- Én, dehogy vagyok féltékeny. De jobb egy törött orr... - Én nem vagyok féltékeny. Én annál több vagyok. Önző módon ragaszkodom ahhoz, ami az enyém és nem azért, mert birtokolni akarom, hanem mert szükségem van rá és naná, hogy szeretném, ha ezt Ő is érezné. Szóval annyiszor fogom bevallani, hogy őrülten féltékeny vagyok, amennyiszer csak kell, még tisztában is vagyok vele, hogy nincs rá okom, akkor is.
Könnyedén bújtam ki a pólómból, Őt pedig egy mozdulattal felültettem a mosógépre és mivel már nagyon is szúrják a szemem ezek a vacak ruhadarabok és sokkal inkább azt szeretném látni, ami alatta van neki is láttam gyorsan, hogy kiszabadítsam belőlük.
- Hiányoztatok... - Elégedett - iszonyat pofátlan - mosoly terült el az arcomon, amint végre újra megpillanthattam a két kis Lotty-t, kezem egyből a melltartójába siklott, miközben újra mohón kezdtem el kóstolgatni édes puha ajkait. Azt hiszem nem a mai nap, de még csak nem is a mai éjszaka folyamán fogom kipihenni az utazásom fáradalmait.

Mason & Lotty

I have died every day waiting for you

N

em mondom, hogy teljes mértékig megnyugodtam a csajt illetően, mert biztos, hogy amíg Mason vele fog forgatni, kész idegbeteg leszek, de Őt nem fogom ezzel traktálni. Majd csendben szenvedek, idegrohamot kapok de, amíg nem tudok meg semmi olyat, addig nem hisztizek. Bízom benne, nem erről van szó. Abban a nőben nem bízom és, mivel a pasikat is ismerem... hát, nem is tudom. Ha mondjuk az a cafka megpróbálna bemászni egy ittas és kanos Mason Blackburry mellé, kétlem, hogy Mason nemet tudna mondani vagy, hogy ledobná magáról a csajt. Mindegy. Felesleges is ezen gondolkoznom.
-Mindig? Ezt majd az első nagy hisztim után mond.- vigyorgok rá sunyin és persze nem akarom, hogy ez a véleménye megváltozzon rólam, de tudom jól, hogy nekem is van rossz oldalam, ami neki nem feltétlenül fog tetszeni. Persze, megpróbálom majd elnyomni azt a hárpia Charlotte-ot de, azért nem vállalok felelősséget, ha esetleg előmerészkedik. Jobb szeretnék ugyanakkor inkább cuki maradni, mint hogy házi sárkány titulust kapjak.
-Ha hetekkel ezelőtt valaki azt mondja, hogy ilyen szépeket fogok tőled hallani, biztos képen röhögöm. Örülök, hogy ezt az oldaladat is látom.- simítom tenyerem az arcára és szeretettel pislogok rá, mert most kevés hiányzik ahhoz, hogy elolvadjak és a padló rései közt eltűnjek. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom tőle hallani és mindig, amikor újra és újra meglep ezzel, erős kényszert érzek, hogy kibökjem végre neki azt a 9 betűs szót, de még várok. Azt akarom, hogy meg se forduljon a fejében, hogy csak dobálózok vele. Érezze majd, hogy komolyan gondolom és tényleg igazat mondok, mert bár én tudom, hogy régóta így érzek, Ő nem biztos, hogy ezzel tisztában van. Szóval, valószínűleg egy forró éjszaka hevében fogom kinyögni neki először. Azt is halkan teszem majd, szinte suttogva, de a halkság ellenére őszinte lesz.
-Azért óvatosan tördeld az orrokat. Nem akarom, hogy miattam botrányhős legyen belőled.- mosolyodok el, miközben finom csókot lehelek ajkaira és zakatoló szívvel átölelem. Lehet, hogy ez az én perverzségem és később még az őrületbe fog vele kergetni, de nagyon tetszik, hogy ennyire féltékeny, mert annál inkább tudom, hogy mennyire akar. Egy idő után viszont ezt tuti annak fogom betudni, hogy nem bízik bennem és abból majd lehetnek még gondok.
De kit is érdekel ez most, mikor épp felpakol a mosógépre és leszedi rólam a ruhákat?
-Olyan lökött vagy.- kuncogok, ahogy elkezd a melleimhez beszélni, de ezt is szeretettel mondom, miközben a tarkóján hajába túrok és lábaimmal átkarolom a csípőjét. Olyan régóta vágytam az érintésére, amíg távol volt, hogy most, amikor megtörténik, kis híján tényleg elolvadok. Olyan finoman, szenvedélyesen, ragaszkodón és erotikusan tud megérinteni, ahogy még senki. Vagy talán, csak az érzéseimtől olyan intenzív ez? Nem tudom, de részemről nincs akadálya annak, ha az egész testemet be akarja barangolni.
-Te is hiányoztál nekik.- sutyorgom a fülébe kuncogva, majd finoman fülcimpájába harapok és a nyakát kezdem csókolgatni. Képtelenség betelni vele és nem is akarok soha betelni ezzel.
-Ugye ez a nap tényleg csak a miénk?- sutyorgom halkan, kissé félve, mert nem tudom, hogy van-e még programja. Biztos interjút kellene még adnia vagy legalább mutatkoznia valahol, hogy "Helló! Megjöttem!" vagy ilyesmi, de komolyan csak a magaménak akarom. Olyan sokáig volt távol, hogy pár óra kevés lenne ahhoz, hogy el tudjam engedni mellőlem.

Music:

| Words: donnóó | Note: ahw

» Lotty & Mason
» Mon Cheri - Lotty & Mason
» Mark és Lotty - Bevásárlótúra