Brie és Jay -give me informations, babe-

Jay and Briana

A hozzáállás fél siker!

Igazából nem is tudom, hogy miért csinálom ezt. Hiszen semmi hasznom az egészből. Azonkívül persze, hogy van egy zsarú barátom, aki azért bármikor jól jöhet, ha baj van. Ha baj van... de jelen esetben egy ember van, aki árthatna nekem, és az az én drága volt barátom. De tőle a legkevésbé sem félek, mert bár igaz, hogy elég jól ismerem, tudom, hogy milyen vadállat tud lenni néha, de tudom, hogy nekem nem fog ártani. Ha meg mégis... akkor valószínűleg nem lennék arra képes, hogy beköpjem az én jó zsaru barátomnak. Szóval lényegében mindegy, hogy mit csinál vagy mit nem, soha, senki nem tudhat róla. Thomas az problémám, őt egyedül is meg tudom oldani.

Gyakran gondolkodom el azon, hogy tulajdonképpen miért is csinálom ezt. De sehogy sem találok rá választ. Mert jó érzés segíteni egy zsarunak. Vagyis, hogy... igazából nem. Mert ki vagyok én, hogy segítsek az igazság szolgáltatásban? Inkább az lenne a legmegfelelőbb válasz, hogy egy – két rossz fiútól azért nem ártana megszabadulni. Azért lássuk be, hogy eléggé kezdenek elszaporodni. Na nem mintha ez akkora nagy baj lenne, hiszen az ilyen fickókat, mintha rendesen vonzanám. Azért lássuk be, hogy sokkal izgalmasabb egy gazfickóval kezdeni, mint egy anyuci kedvenceivel, akik azt sem tudják, hogy hogyan kell szórakozni. Valahogy mindig jobban kijöttem az ilyen nagymenőkkel. Ja... persze a következményeket is vállalni kell utánuk, de legalább nem mondható unalmasnak az életem. Eléggé rossz kislány hírében járok én is, a rossz pedig csak rosszal passzol. Bár én nem igazán tartanám magam annak, de ugye az emberek mindig szövegelnek, ahelyett, hogy megismerkednének velem. Na de ez lényegében mindegy is, mert szarok asz emberiség véleményére.
- Nos lássuk csak... – szólalok meg, majd iszok egy kortyot a kávémból. – Talán a múlt héten... bár a napot nem igazán tudnám megmondani. A fickó egy gusztustalan féreg... – teszem hozzá egy fintor kíséretében, majd előkotorászom a táskámból a cigimet és rágyújtok. Nem szeretek úgy kávézni, hogy közbe ne pipáljak. A kettő valahogyan mintha együtt járna. Egy cseppet sem zavar, hogy épp egy rendőr társaságában vagyok, hiszen nem legális ez a cucc amit szívok. Sőt, az emberiség 90 százaléka nem is nagyon tud meglenni nélküle. Tényleg basszus... így belegondolva, majdnem mindenki azért melózik, hogy cigizni tudjon. Magamat ismerve én tuti, hogy az utolsó pénzemet erre a vacak cigire költeném el és nem pedig a kenyérre. Na de ez lényegében az én problémám. Visszatérve erre a T-Macre... hát ha rá gondolok is felfordul a gyomrom. Semmi piszkos ügyéről nem tudok vagy valami, elég ha arra gondolok ahogyan rám néz. Ha csak ketten lennénk a clubban, ahol táncolni szoktam, akkor eddig valószínűleg kihasználta volna azt a helyzetet. Megborzongok a gondolatra, majd szívok egy nagyon a kezemben levő cigiből.
- Nem. Nincs. – barátnő? Az meg minek? A fiúk társasága valamiért jobban vonz, meg itt Los Angelesben nem is nagyon találkozni olyan lánnyal, aki megérdemelné a barátságomat. Inkább megvagyok a saját kis világomban, a többi elkényeztetett fruska társasága nélkül, akik olyan irigykedve néznek rá mindig, hogy az már szinte fáj. Meg is értem mondjuk...
- Nos... rendes tőled, hogy aggódsz, de hidd el nagy lány vagyok. És cseppet sem olyan törékeny, mint amilyennek látszom. Most nézz rám... szerinted ki gondolná azt, hogy pont én vagyok az, aki a segítségedre szolgál? – Ezt amolyan költői kérdésnek szánom, cseppet sem várok rá választ. Az igazat megvallva, sosem gondoltam a következményekre. Valóban elég nagy veszélyekkel járhat az ilyesmi, de mégis kinek jutna eszébe, hogy pont engem vádoljon meg bármivel is? Hiszen csak egy egyszerű sztriptíz táncosnő vagyok, vagy sokak szemében egy kurva. Biztosan, hogy jobb elfoglaltsága is van egy kurvának, mint, hogy információkkal tömje egy zsaru fejét. Szóval nem hiszem, hogy bármitől is félnem kéne.

Jay and Briana

A hozzáállás fél siker!

Igazából nem is tudom, hogy miért csinálom ezt. Hiszen semmi hasznom az egészből. Azonkívül persze, hogy van egy zsarú barátom, aki azért bármikor jól jöhet, ha baj van. Ha baj van... de jelen esetben egy ember van, aki árthatna nekem, és az az én drága volt barátom. De tőle a legkevésbé sem félek, mert bár igaz, hogy elég jól ismerem, tudom, hogy milyen vadállat tud lenni néha, de tudom, hogy nekem nem fog ártani. Ha meg mégis... akkor valószínűleg nem lennék arra képes, hogy beköpjem az én jó zsaru barátomnak. Szóval lényegében mindegy, hogy mit csinál vagy mit nem, soha, senki nem tudhat róla. Thomas az problémám, őt egyedül is meg tudom oldani.

A kávézó fele haladva élvezem ahogyan az emberek megbámulnak. Néhány fickó utánam fordul, a féltékeny barátnők csúf szemekkel néznek, na meg persze akad olyan is, aki undorral néz rajtam végig. Az ilyen emberek valószínűleg tudnak a munkámról, amire természetesen nem vagyok büszke, de válalom. Hiszen mindenki abból tud csak megélni amihez igazán ért, nem igaz? Különben is semmi rosz nincs abban, ha valaki egy rúdon táncol, félmeztelenül némi pénzért. Semmi mást nem csinálok... csak a főnökömnek, de ugyebár erről nincs ahonnan az emberiség tudjon. Ismerem Devont, Ő nem jártatná el a száját. Végig nézve ezen a sok csitrin akik csúf szemekkel bámulnak, elég szánalmasak. Lerí róluk, hogy mennyire eszi az irigység. Hát meg is értem... velem ellentétben, sokan mások nem engedhetik meg maguknak ezt a szakmát. Félre értés ne essen, nem vagyok én az a beképzelt fajta, csak csupán van szemem. Nem magam látom hű, de milyen szépnek, hanem az itteni lányokat nagyon csúnyának. És ez azért nem ugyanaz.
A kávézóhoz érve veszek egy mély levegőt és bemegyek. A jól megszokott asztalnál foglalok helyet, és várok. Utoljára azt hiszem, hogy Tomyval voltam itt... Az az igazság, hogy nagyon felkavart az a nem várt találkozás vele. Összezavart. Tényleg... vajon Jay tudja, hogy mit követtem el? Hogy megloptam a volt barátomat? Hát... valószínűleg nem, mert akkor nem itt, hanem valami kis cellában cseverésznénk. Ha meg igen... hát akkor nagyon rendes tőle, hogy nem emlegeti fel. Bár tuti, hogy Thomas nem ment ezzel egyből hozzá, hiszen csak magának csinálná a szart.
Gondolataimból egy jól ismert hang ébreszt fel.
- Hiszen megígértem. – mondom egy mosoly kíséretében, majd ahogyan ide ér a felszolgáló csaj, kérek egy kávét. Az igazság az, hogy kevés emberrel tudok normálisan beszélni. Nem tudom, hogy ez miért van. Csak úgy simán ilyen a természetem. Nem szeretek magamhoz közel engedni senkit, ha meg ez mégis megtörtént, akkor az illetőnek mázlija van. Jó alaposan szemügyre veszem az alakot, aztán elgondolkodom.
- Ismerem ezt a fickót. Gyakran megfordul a munkahelyemen is. – mondom egy fintor kíséretében. Ez az alak nem egyszer és nem kétszer próbált az ágyába csalni, még jó kis pénzt is ajánlott cserébe. Nem mondom... a pénz mindig jól jön, de én nem leszek a kurvája senkinek. Főleg nem egy ilyen undorító alaknak, mint ez a T-mac.