Dena & Derek

Kezdem megszokni már, hogy random lépünk le. Ez van, ha a meló máshová szólít, csak azt nem vágom, így akkor minek tartom fent a lakásom. Na, de persze panaszra okom az nincs, még akkor sem, ha a helyek, ahol tanyázunk, nem dúskálnak luxusban. Hála égnek az ilyen elvárások kimaradtak belőlem, sőt kifejezetten rühellem a felületes embereket.
Most jól esik a csend, senki nem kérdez, csak bámul ki az ablakon, mások a limuzin adta lehetőségeket élvezik, én meg felteszem magamnak a kérdést. Dereket vajon mi lelte? Ma még a kelleténél is hűvösebb, én meg kezdek bekattanni a hangulatingadozásaitól. Persze szóvá ezt nem teszem, mert semmi jogom hozzá, senkije nem vagyok, vagyis de... a munkatársa, ha ezt nevezhetjük így.
- Mit tettek? - nézek rá, hátha beszédre tudom bírni. Mivel jórészt ő alatta vagyunk, merem feltételezni, többet tud nálunk, velünk mindig csak a minket érintő dolgokat osztják meg, amivel alapból semmi bajom nincs, csak most inkább kíváncsiskodok, minthogy beálljon a csend.
Azt persze tudom, megint le kell számolni egy kisebb csapattal, ez már napi rutinnak számít, de azért a kedvenc hobbim mégse lesz.
Próbálom úgy figyelni, hogy az neki ne legyen zavaró, de feltételezem, ezt már akkor buktam, mikor elkezdtem, elvégre, nem tűnik olyannak, mint aki imádja a folytonos bámulást.
Aztán a nővérem, megint megérzi, mikor kell a nyakamra járni. Egy sóhajtás közepette veszem elő a telóm, és hallgatom, ahogy Liz teljesen kiakadva von kérdőre, miért nem jelentem meg a kontrollon. Elhúzom a szám, és próbálom gyorsan lehalkítani egy kicsit a telefont, mert még csak az hiányzik, hogy avatatlan fülek is meghallják.
- Izé… fontosabb dolgom van, oké? Tudod, hogy lassan vizsgaidőszak – nem mellesleg épp készülök lemészárolni pár embert… Na, ezt azért mégse teszem hozzá, pedig annyira szeretném. Csak félek. Testvériség ide vagy oda, Lizzel teljesen ellentétes oldalon állunk, és bele se akarok gondolni, mi lenne, ha ez ki is derülne.
- Oké, mindenképp… kösz - sóhajtva dőlök hátra az ülésen, mert ennél még a sprintelés se izzasztóbb számomra.
- Örülhetsz, hogy egyke vagy – ezt már Dereknek címzem, még meg is spékelem a mondandóm egy mosollyal.