Jillian & Thomas

Jill & Tom

Nem is tudom, mikor merészkedtem már ki csak úgy, szórakozni az éjszakába. Manapság túl sokat figyelek arra, hogy még véletlenül se legyek szem előtt és még véletlenül se bukkanjon valaki olyan a nyomomra, akinek nem kéne. Túl óvatos lennék?
Lehet ebben a szakmában túl óvatos az ember? Kétlem. Sosem lehetsz elég óvatos és nem tudhatod, ki figyel épp. Egyedül talán ez a hely, a Black Widow az, ahol némiképp biztonságban érezhetem magam, mert tudom, hogy maga a tulaj is enyves kezű és épp ezért nem szívesen látott vendégek itt a nyomozók és egyéb állatfatják. Itt nyugodt lehet az ember és ezért kedvelem ezt a helyet. Sőt. Imádom.
Jó, azért nem írom a homlokomra, hogy egy tolvaj ribanc vagyok, mert vannak itt ártatlan kis civilek is, akiknek ezt nem kell tudni de, ha az ember szóba elegyedik valakivel, nagy esély van rá, hogy ugyanonnan jött, ahonnan ő: az alvilágból.
A legtöbb emberről már messziről ki lehet szúrni, hogy rossz fiú, ha ránézel és persze, ha te is épp olyan rossz vagy, mint ő. Tipikus menő öltöny, gondosan karban tartott külső, némi rolex óra vagy ékszer, de leginkább mégis az a legjellemzőbb, hogy olyan kirívóan érdekes nincs rajtunk. A legtöbbünkön. Nem mindenki tudna elszámolni egy lamborghinivel, hogy honnan is van és miből fizette ki, ezért a legtöbben inkább vegyülünk.
Azt hiszem, ez nem sokunkra jellemző, de a saját "fajtámmal" szemben lojális vagyok. Ergo, nem köpném be azt, aki egy csónakban evezik velem, mert van, hogy visszanyal a fagyi, ezért van, hogy amennyiben itt összefutok valami alvilági figurával, inkább jó kapcsolatot próbálok kiépíteni velük, mint több ellenséget szerezni. Elég nekem, hogy a zsaruk a nyomomban lehetnek bármikor, ugyanakkor az is igaz, hogy nem mindenki olyan, mint én. Van, aki simán feladja a saját anyját is, ha az élete múlik rajta.
Jobbra-balra tekingetve kiszúrok ugyan pár ismerős arcot, de úgy igazán közeli "barátnak" nem nevezhetek senkit. Barát? Luxus az mifelénk és olykor érzem is, hogy hiába a pénz, olyan nincs, akiről biztosan tudom, hogy azért, mert szeret, lojális lenne hozzám és nem köpne be, ha beütne a krach. Ebből a szempontból néha szerencsétlennek érzem magam, mint ahogy most is épp, és ezért is tervezem el még befelé menet, hogy iszok pár pohárral. Az sosem árthat, csak épp megakadályoznak a tervemben és egy erős kéz magához húz, hogy pillanatokkal később már az ajkaimra cuppanjon szájával az ismeretlen.
Meghül bennem a vér, mert így hirtelen csak arra tudok gondolni, hogy Robert az, akit nem szívesen látnék itt, de már a csók stílusából és az ajkak ízéből tudom, hogy nem róla van szó. Ez picit meg is nyugtat, így van időm átadni magam az érzésnek. Miért is adnám elő a sznob nőszemélyt és pofoznám le az ismeretlent, ha nem vagyok az? Na jó, azért megkapja a magáét...
-Már bocs, de én nem így szoktam ismerkedni.- lököm el magamtól, amint kicsit kiélveztem a csókot és szikrázó szemekkel az ismeretlen, ám de igen jóképű pasira förmedek. Mit csináljak ezzel a széparcúval?
-Mindig így szerzel nőket aznap estére, vagy ezt különösen nekem szántad?- pakolom csípőre kezeimet és úgy ácsorgok előtte számotkérően, mintha tényleg vérig lennék sértve, pedig nem mondhatnám, hogy így van. Nem szeretem, ha csak úgy lesmárolnak, de ha a csók jó és a pasi is megfelelő, talán még adok neki egy esélyt, hogy javítson a helyzetén és ne verjem itt helyben agyon.

Drog. Számít már annyi minden után, hogy mi másba nyúlok még bele? Fegyverkereskedelem. Prostitúció. Most meg a kábítószer. Oly' mindegynek tartom, hogy mihez nyúlok, hisz' már annyi minden van a számlámon. A zsaruk, ha akarnának se tudnának kifogást találni, miért ne kéne a sitten rohadnom életem végéig. Ami azt illeti, embert még nem öltem - de kezes voltam egy ügyben, aminek a vége bizony egy ártatlan élet kiontása lett. Az a pisztoly úgy sült el, hogy nem tudtam róla, töltve van. Blaine rezzenéstelen arccal nézte végig, mint rogy térdre előtte a fickó és mint távozik előle patakokban több liter vér. Én csak szemtanú voltam, de hagytam, hogy a halántékához szorítsa azt a kurva stukkert. Tagadhatnám, de minek, hogy részese voltam annak az emberölésnek, ráadásul még csak tisztességes temetést se kapott szegény csávó. Csak bele a folyóba és ennyi. Ámen. Egy szó mint száz, tök mindegy, hogy áruba bocsátom-e azt a több kiló kokót.
- Sikerült elpasszolni mindet? - Doug kölyökképére nézek. Ígéretes gengszterpalánta, akinek az apja tavaly halt meg. A srác örege minden piszkos üzletben benne volt és durva ezt mondani, de még nálam is sötétebb ügyletekbe dugta az orrát. Nála a leánykereskedelem nem volt tabu - nálam se, de nem vonz a gondolat, hogy belevágjak.
- Ja, mindet, főnök - megtörli az orrát, bár nem tudja elrejteni a kokó nyomait, amiből egy adagot felszippantott, mielőtt idejött hozzám.
Meg kéne ütnöm, amiért az én anyagomból kóstolt... hogy egyáltalán hozzányúlt. Fel kéne képelnem, amiért vette a bátorságot, de mégsem teszem, mert látok benne valamit, ami magamra emlékeztet.
- Jól van, kölyök, nesze! - a kezébe nyomok egy köteg bankót, meg mellé egy kis zacskó finomságot is, amit remélem be fog osztani és nem lesz mohó, mint ez alkalommal. Illetve, feltételezem, hogy az volt, mert izzad, mint kurva a templomban, és liheg, mint aki most futotta le a maratont.

A Black Widow kapui tárva nyitva állnak előttem. Nem kell bemutatkoznom, személyit villantanom, vagy bizonygatnom, hogy alkalmas vagyok a belépésre, mert ismernek. Egy széles vállú, szőke fickó szigorúan végigmér, aztán bólint. Eddie ismer engem, ahogy társa is, aki még egy szegényes vigyort is megenged magának. Viszonzom az apró gesztust és biccentek neki.
A pultnál foglalok helyet, elvégre mi keresnivalóm lenne egymagamban a parketten?! Különben sem bájcsevegni jöttem vagy csajokat felszedni. Nem mintha Raven miatt aggódnék... Nem érdekel a hűség és hogy a megcsalás főben járó bűnnek számít a nőknél. Egyszerűen csak ma este nem vágyom senkire és semmire. Azaz, dehogynem...
- Egy pohár konyakot! - hajítok a pultra egy zöldhasút és közben felkönyökölök arra. Zsebemben lapul az a vaskos összeg, amit Doug adott át nekem alig egy órája és az őszintét megvallva, kicsit aggaszt, milyen könnyen elhagyhatom, ha nem figyelek. A dolcsik csak úgy szöknek, ha nem elég figyelmes az ember fia.
- Hogy az a rohadt büdös... - morranok fel, mikor csokoládé színű íriszeim kiszúrnak egy tagbaszakadt fickót a tömegben, alig pár méterre tőlem.
Zane Blowman egy hónappal ezelőtt szállt velem pókerjátszmába. Túl magabiztos voltam és túl hamar akartam nagy summára szert tenni. Az eredmény természetesen veszteség lett és egy igen súlyos tartozás, amit máig sem róttam le az ipsének.
Hirtelen kiszárad a szám és a légzésem is gyorsul egy hangyányit. Az év legbénább improvizálását hajtom végre: megragadom az előttem elhaladó csajnak a kacsóját, magamhoz rántom és ajkaira cuppanok, hogy legalább ez a csodás hajzuhatag eltakarjon Zane elől.