Nathaniel & Monique Westwick

író vagy. Többnyire önéletrajzokkal foglalkozol. Nyolc éves korodban autóbalesetet szenvedtél, aminek következtében olyan mértékű amnézia lépett fel nálad, hogy azóta sincs semmi igazi emléked a gyermekkorodról, inkább csak történetek, de Te is tudod, érzed, hogy azok nem emlékek, számodra nem többek puszta információknál, hiszen képtelen vagy átérezni őket. Az utóbbi időszakban azt hitted túl vagy ezen... Elhatároztad, hogy ez úttal a saját életedről szeretnél írni, de valami mégis hiányzik. Az emlékek, az érzések, momentumok, fontos dolgok... Ez pedig kikészít. Voltaképp kívülállónak látod magad a saját életedben és családodban. Minden olyan idegen a számodra. A családod, a férjed, a gyermekeitek, a fényképek még a bútorok is a lakásban. Néha úgy érzed, hogy nem szeretsz és nem szeretnek már.   

Két elragadó kis lurkó, egy gyönyörű feleség... Imádod őket. Bárkinek, ha panaszkodnál valószínűleg azt felelné, hogy kussolj, mert piszok egy mázlista vagy. De Ők nem tudják, hogy az utóbbi Monique-al eléggé megromlott a kapcsolatotok. Azért is képes kiborulni, ha véletlenül rossz helyre teszed vissza a sótartót, vagy a tejet nem a megszokott helyére teszed vissza. Részedről semmi sem változott, de már a gyerekek is kezdik észrevenni, hogy anya már nem a régi. Próbáltok úgy tenni, mintha rendben lennétek, de Monique már érezhetően nem azt a férfit látja benned, vagy ha csak rád néz, akihez hozzá ment.