Komolyan nehéz elhinni, hogy valaki egyik napról a másikra teljesen megváltozik, ráadásul miattam, de nem akarok bizalmatlankodni vagy ilyesmi. Megadom neki az esélyt, aztán meglátjuk mihez kezd vele. Ez a lényeg az egészben és különben is. Miért is ne lehetne, hogy épp én vagyok az, aki ahhoz kell, hogy Jamie megkomolyodjon? Bár ez a megkomolyodás is relatív. Megváltoztatni nem akarom, mert én így kedvelem, amilyen. Egyedül a nő ügyeit kell, hogy eldobja a többi maradhat. Na jó. Még az őrült részegen való kocsikázásról is le kell szoktatnom, de minden más kell. A hülye viccei, a szemtelenkedése és az, ahogy mindig flörtölgetett velem. Ezek mind-mind segítettek abban, hogy belopja magát a szívembe. Ha egy befásult ficsúr lesz belőle, tuti felkötöm magam, mert tudni fogom, hogy az csakis miattam van. Azt akarom, hogy ilyen legyen, mint most. Ahogy kisimítja hajamat az arcomból, csak csendben felpislogok rá és az arcát figyelem. Rengetegszer próbáltam már elképzelni, milyen lehet Jamiet közelebb engedni magamhoz és mondjuk hagyni, hogy megcsókoljon vagy szimplán megcirógasson, most pedig, hogy megtörténik, már bánom, hogy eddig halogattam. Persze, nem volt részemről hülyeség, hogy próbáltam óvni magam a csalódástól és szerintem teljesen érthető, hogy ezt tettem, de ha Ő azt mondja, hogy komolyan gondolja az egészet, akkor hiszek neki. Még az is lehet, hogy jó sül ki majd az egészből, én pedig olyan boldog leszek, mint valami mese beli királylány. Gondok biztos lesznek. Mindenhol vannak, itt pedig legfőképp azért lesz, mert nagy a pofám, Ő pedig nem hagyja magát, de legalább nem fog ellaposodni semmi. A békülős szex meg amúgy is megold mindent. -Azért ne akarj elkényeztetni, jó?- vigyorodok el, miközben a kezeinket figyelem, majd miután felteszem a kérdésem, kíváncsian ráemelem tekintetem. Érdekel, mit gondol erről és persze, mikor válaszol, csak elmosolyodok és bólintok, hogy egyet értek. Az apám. Vele mindenképp beszélni kell, hogy ne valami pletyka lapból tudja meg mi van. Nem azt érdemelné és szerintem amúgy is ki fog ugrani a bőréből. Szereti Jamiet és szerintem abban fog bízni, hogy majd kicsit ösztönzöm rá, hogy ne legyen olyan felelőtlen. Ja igen. Még erről is kell majd beszélnünk, de nem most. Ez a pillanat most jó így, ahogy van. -Elveszel? Ház? Kutya? Család?- nevetek fel, ahogy elkezdi sorolni, de nem hurrogom le, amiért ilyesmiket beszél. Oké, most még meglehetősen korai de, ha működni fog ez köztünk, még akár erről is lehet szó. Az idő biztosan mindenre választ ad. -Ezt majd még meglátjuk, jó? Nincs kizárva egyik sem, de még ki kell majd derülnie, hogy el bírjuk-e viselni egymást hosszabb ideig anélkül, hogy meg akarnánk fojtani a másikat.- kuncogok, miközben arcára simítom a tenyerem és hosszan megcsókolom. Igazság szerint mindaz, amit mondott, nem is olyan rossz, ha elképzelem, de biztos a rózsaszín köd vakított el...
Végülis mennyi esélyem volt erre? Ismertem már annyira Haydent, hogy tudjam, hogy felhúzza majd magát a dolgon. Az egyetlen ami teljesen bizonytalanná tette a dolgot az az volt, hogy akár a kamubarátnőm hátába is beleállíthatta volna a magassarkúját, amit szerencsére nem tett meg, de ha őszinte akarok lenni voltak kétségeim. Mondjuk a szegény pincérgyereknek is mázlija volt, hogy nem mentem neki azzal a lendülettel, ahogy elszállt az agyam, hiszen akkor most nem Haydennel, hanem egy rendűrrel lennék úton egy nagyon csinos cella felé, ahol az estét el kellene töltenem. -Köszönöm szépen.-vigyorgok rá. Haydennel nem áll szándékomban elcseszni a dolgot, így nem dönthetem meg az asztalon. Nem fejt ki ellenem semmiféle ellenállást, de ez nem azt jelenti, hogy nem esne jól neki, ha kicsit józanabb állapotban történne meg a dolog. Elhatároztam, hogy boldoggá fogom őt tenni, hiszen ő az első lány, aki felkeltette az érdeklődésemet, mint ember és nem csak egy a sok közül. Nem mellesleg félek az apjától, de igazából nem ez a fő pont, hiszen annyira mégsem retteghetek az öregtől, ha ennyire nyílvánosan rámozdultam a lányára, sőt már meg is kaptam. Lepihenünk a kanapén és kicsit abbahagyja a világ a forgást és tisztulni kezd a fejem. -Azt te csak hiszed..-vigyorgok rá. Puha ajkai megéritik a nyakamon a bőrt és egy pillantra lehunyom a szemeimet, hogy emlékezetembe véssem az érzést. Finoman kisimítom az arcából a haját. Eddig sem panaszkodhatott, hogy nem kap tőlem semmit, de innentől kezdve határ a csillagos ég. -Pont amennyire megérdemled.-vonom meg a vállamat és figyelem ahogyan összekulcsolja ujjainkat. Következő kérdése elgondolkoztat, de nem azért, mert bizonytalan vagyok, hanem azert, mert nem tudom mi lenne a megfelelő sorrend. -Nos.. azt hiszem célszerű lenne elöbb apáddal megosztani, mert még a végén megölne, ha a címlapokról kellene megtudnia... utána a következő versenyen hivatalosan bemutatlak, mint barátnőmet... utána azt hiszem megdöntelek párszor..veszünk egy házat, elveszlek, kutya, gyerek.. család.. azt hiszem ez a sorrend.-a végén rávigyorgok és finoman megcsókolom ajkait. Benne van a pakliban, hogy Hayden lesz az utolsó barátnőm, bár egyenlőre ezen még korai lenne fantáziálni. -Mit gondolsz?-nézek rá kiváncsian, hiszen nagyon érdekel az álláspontja ezzel a dologgal kapcsolatban, vagy hogy mik a tervei..
Hayden Coleman Star
ζ Posts Number : 31 ζ Join date : 2014. Sep. 14. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : tanuló, szerelő és tanuló szerelő ζ :
Elvigyorodok és fejet csóválok a megjegyzésén. Bátor húzás volt tőle ez az este, mert igazából nem tudhatta, hogy jól sülnek-e el a dolgok. Fel is képelhettem volna, hogy aztán elhúzzak innen és többé ne is lásson, de még jó, hogy nem ezt tettem. Pedig egy rövid pillanatig tényleg azt hittem, hogy az a csaj kell neki, ha már én kikosaraztam és ezzel vége is mindennek, pedig még el se kezdődött. -Jól van zsenikém. Ügyes vagy.- borzolom össze a haját vigyorogva, ha már neki láttunk humorizálni, ami aztán átcsap egy forró csókba és majdnem valami másba, de Jamie megálljt parancsol magának, amit értékelek. Nagyon is. Már szimplán ezzel is azt sugallja, hogy többre tart engem, minket, annál, hogy itt és most rögtön bármi történjen köztünk. Meg kell annak adni a módját, mert nem kis lépés az, amit most megtettünk. De nem bánom. Lehet, hogy később rájövök, hogy ez rossz döntés volt, mert megbánt vagy valami, de megpróbálok nem erre gondolni és bízni benne. Ez sem lesz egy egyszerű folyamat, de minden erőmmel azon leszek, hogy sikerüljön. -Rendben.- bólintok, aztán kíváncsian figyelem mire készül, de ellenkezni nem ellenkezek, ahogy a karjaiba kap. Inkább, csak vállára hajtom a fejem és próbálom felfogni azt, ami az imént történt. Összeszűrtük a levet, vagy mi. Együtt vagyunk. Járunk. Nem tudom még, hányféle szinonimára kellene gondoljak, hogy teljesen felfogjam, de ráérek holnap ezen gondolkozni, nem? -Máris megkaptam.- sutyorgom mosolyogva, miközben arcom odapréselem a nyakához és apró puszit hintek a bőrére. Kétségem nincs afelől, hogy ez így lesz. Jamie sosem volt szűkmarkú és még barátként is rengetegszer lepett meg apróságokkal. Elképzelni nem tudom, miben lesz részem a barátnőjeként. -Immár két férfi akar elhalmozni mindennel. Nem leszek így túlságosan elkényeztetve?- duruzsolom vigyorogva, ahogy megfogom a kezét és azzal kezdek babrálni. Cirógatom vagy épp azt figyelem, mennyivel nagyobb az Ő praclija, mint az enyém. -Mi lesz ezután?- kérdezem végül halkan, ahogy eszembe jut, hogy talán nem ártana megbeszélnünk, merre is tovább. Azaz, hogy akarjuk-e máris közölni bárkivel is az egészet vagy, hogy hogyan fogunk viselkedni mások előtt. Gőzöm sincs, milyen tervei voltak ezzel kapcsolatban, de meglehetősen érdekel.
Végülis mennyi esélyem volt erre? Körülbelül 0 és -1 között imbolygott a mérce, mégis megkapta a sárkány a királylányt, ezzel elhárítva minden közeledő herceget az útból. Az igazság ugyanis ez. Sosem voltam és sajnos sosem leszek tökéletes, de ezt az egy dolgot megpróbálom nem elcseszni az életemben ugyanis ez tényleg fontos. Bár azt nem tudom, hogy anyuci is az áldását fogja-e adni, ha kiszabadul a börtönből, hiszen nehéz lesz neki egyből azzal szembesülni, hogy egy másik nő még elragadhat mellőle. Aztán kitudja. Ő is hallott az ügyeimről valószínüleg értékelni fogja, hogy próbálok talpra állni. -Akkor megegyezhetünk abban, hogy egy zseni vagyok...-nevetek, bár mostmár azért tudom, hogy nem csak így oldhattam volna meg a dolgot. Mindegy mostmár. Maradok egy 5 éves logikai szintjén ezzel a húzásommal, de a nőt még így is megkaptam. Haydennel nem cseszhetem el a dolgot. Nem ellenkezik, bár nem hiszem, hogy tudott volna ránehezedő súlyomnak de a legcsekélyebb ellenállást sem sikerült belőle kiváltanom ezzel a húzásommal. Nem akartam, hogy megbánja a dolgot és azt sem tudom, hogy mennyit ivott, illetve abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez most tényleg megtörténik és nem fekszem-e az egyik bokorban félájultan és ezt csak hallucinálom. Viszont az érintése valódinak tűnt ahogyan keze végigsiklott a hátamon ezért megengedtem magamnak, hogy belenyugodjak a helyzetbe, hogy még nekem is összejöhet valami. Benyúlok háta alá és finoman felhúzom ülő helyzetbe, hogy ne legyen ennyire instabil az állapotunk. Kérdését hallva eléggé elbizonytalanodtam állapotomban és nem voltam benne egészen biztos, hogy ez lenne most a legjobb megoldás. Második ötlete azonban jóval szimpatikusabban csengett. -Maradjunk.-mondom csendesen és hátrébb lépek egy fél lépést. Benyúlok karjai alá és a térdhajlatához és könnyedén megemelem Haydent. Karjaimban vittam a kanapéhoz, ahova leültem és ezzel egyidőben puhán az ölembe engedtem majd felvettünk valami félig fekvő, de roppant kényelmes pozíciót. Gyengéden cirógattam tincseit. Nem voltak gondolatok a fejemben, csak a jelen létezett. -Mindent meg fogsz tőlem kapni, amire csak vágytál..-suttogom a fülébe. A média egy darabig csámcsogni fog rólunk, de ez engem úgysem érdekelt soha, ő meg majd megszokja, hogy többször van címlapon, mint ahogy ő azt szeretné adott esetben.
Hayden Coleman Star
ζ Posts Number : 31 ζ Join date : 2014. Sep. 14. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : tanuló, szerelő és tanuló szerelő ζ :
Nem tudom, mi volt rám nagyobb hatással. Hogy ittam vagy, hogy azt hittem, hogy elveszítettem és már nem fogom tudni visszacsinálni az egészet. Tegnap még magabiztosan álltam ellen és azt hittem, hogy az a legjobb döntés, amit hozhatok, de a ma este után, már képtelen lettem volna ellenállni. Először, csak utalt rá, hogy szeret, de most nyíltan a szemembe mondta, ami épp elég volt ahhoz, hogy minden falat ledöntsön. Nem akarok többé se neki, se magamnak hazudni. Ideje, hogy új szintre lépjünk és megpróbáljunk valamit kihozni kettőnkből. Valami jót és használhatót és úgy sejtem, nem lesz egyszerű, mert még szoknunk kell majd a helyzetet, de megéri. Ilyen csókokért, amit most kapok tőle és azokért az intenzív érzelmekért, amiket ezzel elő vakar belőlem, megéri majd próbálkozni. -Nem is baj. A féltékenység döbbentett rá, hogy én akarok veled lenni és én akarok melletted díszelegni, mint a kiscsaj.- vigyorodok el, miközben megsimítom arcát és tovább csókolgatom. Talán én is ezt tettem volna a helyébe. Nem tudom. Nem tudom, mire lennék képes, ha olyan elutasításban lett volna részem, mint amiket én vágtam az ő fejéhez. Persze, megérdemelte, mert valóban nem a megbízhatóságáról híres, de mindenki változhat és megérdemel egy esélyt Ő is. Ahogy finoman végig dönt az asztalon, nem ellenkezek, mert jelenleg csak arra tudok gondolni, hogy nem akarok elszakadni ajkaitól. Ettől függetlenül nem érzem a helyszínt és az időpontot a legtökéletesebbnek ahhoz, hogy lefeküdjek vele. Persze, nem sokat kellene tennie azért, hogy meggondoljam magam, mert iszonyatosan kívánom már most, de sokkal jobb helyzetet is el tudok képzelni ehhez. Mindezt már, csak meg kellene fogalmaznom, de megálljt parancsol magának Ő (???!!!) helyettem is, én pedig végig simítok hátán és bólintok, ahogy halkan suttog. -Igen. Jobbat érdemlünk, mint az apám dolgozószobája félrészegen.- sóhajtom zihálásom közepette, aztán csak cirógatom tovább, amíg picit talán lehiggadunk mindketten. Annyi mindenről akarok vele beszélni, de leginkább arra vágyom most, hogy hozzábújhassak szabadon és csendben élvezhessem, hogy az enyém. Érezni akarom az illatát, hallgatni a szívverését és szeretnék végre vele táncolni, nem egy idegen pultossal. -Mit szólnál, ha visszamennénk a buliba?- sutyorgom a sötétben, mintha attól kellene félni, hogy más is meghallja miről beszélünk, de ezzel csupán, csak gyengéd próbálok lenni. Nem lehetett egyszerű megálljt parancsolnia magának. Neki. Aki eddig minden elé kerülő nőt megfektetett. Talán, tényleg tutira megváltozik. Ha már erre képes volt értem, akkor valami készül. -De akár maradhatunk is. Van a szoba másik végében egy kanapé.- adok egy rövid puszit ajkaira, miközben végig simítok karján is és próbálok nem olyat tenni, amivel csak még jobban felizgatnám. Azon vagyunk épp, hogy lehiggadjunk. Még akkor is, ha legperverzebb énem nem ezt tenné. Sok mindenre jó ugyebár egy mahagóni asztal, de talán lesz alkalmunk máskor megtudni.
Nem tudtam, hogy mire számítsak. Megöl? Karóba húz, keresztre feszít? A fáradt, gyér fényben is gyönyörűen mutatott alakja és pillanatok alatt borult el egyébként sem túl stabil elmém. Finoman nyúltam hozzá, de határozottan. Végeztem a játszmákkal, a gyerekes trükkökkel, a kislányokkal, mert mostantól egy nő lesz az oldalamon. Egy pillanatig csak állok vele szemben, mert mindig emlékezni szeretnék majd arra, hogy milyen volt ebben a pillanatban az arca, az illata, a ruhája, a szemei. Lágyan csillogó íriszeibe temetkezem. Kibillent a vagány csaj posztjából és végre nem tud már a szemembe hazudni, nem engedem neki és a teste se tud már nemet mondani. Szavaimtól megnyílik nekem. Őszintének kellett lennem ahhoz, hogy megkapjam a hercegnőt. Amikor átkarolja a nyakamat és szétnyilnak lábai teszek egy fél lépést közelebb hozzá, hogy felsőteste hozzám tudjon simulni. Megerősíti azt amit tudok és visszakapom ajkait. Nyelveink finoman játszadoznak egymással, majd ismét elválik tőlem. Aprót bólintok. -Tudom... azt nem mondtam, hogy felnőttem.-mosolyodok el keserűen, de mindez már nem számít nekem, mert ajkait nyakamon érzem, ami egyébként is egy érzékeny pontom, de most még intezívebben érzem őt. Újra megcsókol, én pedig végigdöntöm a mahagóni asztalon miközben nem eresztem ajkait. Kezem derekáról az oldalára csúszik. Nem feltétlen lenne meggyőző, ha most egyből nekiesnék, de pillanatnyilag nem vagyok éppen a kontrol magaslatán, hogy erről döntést hozzak ráadásul ő sem nagyon ellenkezett. -Nem kell sietnünk.-szakadok el tőle egy pillanatra homlokomat a homlokának támasztva. Légzésem szapora, szívverésem túl gyors, nem tudom, hogy a pirula vagy a helyzet miatt.
Hayden Coleman Star
ζ Posts Number : 31 ζ Join date : 2014. Sep. 14. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : tanuló, szerelő és tanuló szerelő ζ :
Csendben figyelem csupán, ahogy besétál utánam. Se nekem, se neki nem jut eszébe valami fényt kapcsolni, mert épp elég az az apró fali lámpa a szoba sarkában, amitől félhomályban úszik minden. Ezen keresztül is látom az arcát és, hogy nagyon elszánt. Ha most tényleg számon akar majd kérni, biztos vagyok benne, hogy elküldöm melegebb éghajlatra és az örökre fog szólni. Legalábbis, egy jó időre biztosan. Viszont, ahogy közelebb lépked hozzám, már nem érzem magam ilyen határozottnak. Mégis csak két méter, könyörgöm. Még jó, hogy nem érzem magam már olyan vagánynak, de azért megemberelném magam, ha neki állna veszekedni velem. Ennek ellenére csak gyengéden tarkómra simítja egyik kezét, másikat pedig a derekamra csúsztatja, amitől máris megborzongok. Csendben bámulok az arcába és képtelen vagyok bármit is kinyögni. Se azt, hogy "húzz innen" se azt, hogy "engedj el", mert jó érzés, ahogy megérint. Az pedig, ahogy engem néz, arra késztet, hogy türelmesen várjak, mit fog most tenni. Hagyom, hogy felpakoljon az íróasztalra, így némiképp magasabbra kerülök, de még mindig nem egy szintbe vele, ami szintén őrülten vonzó benne. Nem egy nyeszlett kis törpe alak, hanem egy magas és erős férfi. Nem tehetek róla. Ez a gyengém. Le nem veszem tekintetem az arcáról, miközben megszólal és esküszöm, hogy nem efféle szavakra vártam. Sokkal inkább tudtam volna elképzelni, hogy "ki volt az a pasi?" vagy ilyesmi, épp ezért elakad a lélegzetem is, azon viszont, mikor szerelmet vall, végképp megakadok. Testem hirtelen forrósodik fel, miközben végig fut rajtam egy kellemes bizsergés és eszem ágában sincs eltolni magamtól, mikor megcsókol. Inkább átkarolom nyakát és szét nyitom lábaimat, hogy közelebb simulhasson hozzám, miközben vadul viszonzom csókját. Mit érdekel engem, hova lett az a csaj, ha épp most vallott nekem szerelmet Jamie, amit tudom, hogy nem könnyedén mondana bárkinek is. Ha egy valamivel nem dobálózik könnyen, az ez. -Én is szeretlek, te mamlasz.- suttogom ajkaiba, ezzel megszakítva egy pillanatra a csókot, de aztán újra utánuk kapok és tovább ízlelgetem őket. Miért is ne lehetne, hogy épp én fogtam meg valamivel? Miért is ne lehetne, hogy a nőcsábászból hirtelen szerelmes férfi lett, akinek csak egy nő kell? -Nagyon megbántottál ma este.- tutira biztos, hogy ezt pár kör pia után nem kötöttem volna az orrára, így viszont inkább nyakába suttogom, miközben a vékony bőrt csókolgatom, amíg vissza nem találok ajkaihoz. Őrület, mit ki nem hoz az emberből az ital.
Zúg az agyam, forog a világ nem tudom rendezni a gondolataimat és csak egy dolog kattog a fejemben, hogy bemegyek és szétkapom a srác fejét, mert annak a lánynak pihen a derekán a keze, akit én szeretek. Ez van. Szeretem Haydent és ha kell most a házat is elhordom. Anat pedig meg fogom gyilkolni, amint legközelebb a kezeim közé kerül és közben igazából hálás leszek neki, mert belekényszerített abba a helyzetbe, hogy tegyek valamit az ügy érdekébe, még akkor is ha nem teljes tudatállapotban. Levegőzök. Egy darabig. Fogalmam sincs meddig, mert szinte minden összemosódik előttem és csak egyre jobban ráhergeltem magamat arra, hogy be kellene mennem. Ezt persze végül meg is tettem egy kicsit nagyobb hévvel a kelleténél, hiszen szegény gyerek azonnan elrebbent Hayden-től, amint jeleztem nem tetszésemet. Amikor beérünk a dolgozószobába egy kicsit megkapaszkodok a kilincsben, mert nem érezem teljesen stabilnak a talajt a lábam alatt. Lassan fordulok meg és végigmérem Haydent. Mielőtt válaszolnék elöbb közelebb sétálok hozzá. Félkézzel megfogom a tarkójánál, másik kezem pedig a derekára siklik. Egy rövid pillanatig csak figyelem a szemeit majd megemelem a derekánál és felrakom a formás kis fenekét az íróasztalra. -Hülye voltam.-mondom csendesen miközben hüvelykujjammal végigsimítom az arcát. -Szeretlek téged. Ne haragudj.-szemeit figyelem és megcsókolom ajkait. Nem érdekel, hogy helyes-e vagy még mindig játsza a sértődöttet. Ha ez életem utolsó tette, akkor is megérte.
Hayden Coleman Star
ζ Posts Number : 31 ζ Join date : 2014. Sep. 14. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : tanuló, szerelő és tanuló szerelő ζ :
Csendben táncolgatok újdonsült partneremmel, aki annyira a helyzet magaslatán van, hogy nem próbálkozik be vagy ilyesmi, csak egyszerűen les rám, míg végül kinyögi a kérdést, ami szerintem azóta böki a csőrét, hogy a pulthoz ültem. -Mesélj, mi történt. Talán tudok tanácsot adni.- mosolyodik el, miközben arcomba bámul, én pedig először eltöprengek, érdemes-e elmondanom mindent, végül sóhajtok egyet. -Hát... a pasi tetszik egy ideje és tegnap kinyilvánította, hogy én is neki. Ugyanakkor igazi nőcsábász, ami miatt bizonytalan vagyok. Szóval, tegnap rideg voltam vele, erre ma ide állított egy bigével, akit bemutatott mindenkinek a barátnőjeként és még utána azt bizonygatta, hogy én csesztem el, mert ő komolyan gondolta.- értetlenül lesek fel Aaronra, mert érdekel, hogy ezekből mit tud ő kikövetkeztetni, mert én csak azt, hogy megsértettem Jamiet és most kell valaki, akivel növelheti az egoját. Legalábbis, csak erre tudok gondolni. Vagy épp arra, hogy így akarja megmutatni, mit hagytam ki. -Most ott illegeti magát a csajjal én pedig... nem tudom, hogy hülye voltam-e vagy épp a legokosabb.- sóhajtok ismét gondterhelten, mire Aaron megköszörüli a torkát és csendben figyel. Gondolom, megpróbálja összerakni a képet a rövid ismertetőmből. -Szerintem azért csinálta, hogy féltékennyé tegyen, ami ezek szerint remekül sikerült neki. Azt viszont már nem tudom, miért nem küzd inkább érted, ha annyira kellesz neki.- von vállat, mire én is bólintok egyet, hogy lényegében ez az, amit én se értek. Most is, csak azt látom, hogy a kis bigéjével a pulthoz mennek és iszogatnak, bár a csaj éppenséggel a telefont nyomkodja, szóval borzasztóan dúlhat a szerelem. Minden esetre dühös vagyok és szívem szerint oda mennék, hogy megtépjem, de nem teszem. Legfőképp azért nem, mert inkább Jamiet figyelem, aki kisétál a teraszra. Jó ideig ott van, mert a végén csak arra vagyok figyelmes, hogy Aaron mögött megjelenik és szerencsétlen srácot rendre utasítja. Ő viszont veszi a lapot, hogy kiről lehet szó, mert felteszi gyorsan a két kezét, hogy ő aztán nem akar itt semmi balhét és visszamegy a pulthoz, én pedig meglepetten Jamiere pislogok, mikor közli, hogy beszélnünk kell és bevonulok vele a dolgozószobába. -Miről szeretnél beszélni?- kérdezem, mikor becsukódik mögöttünk az ajtó, karjaim összefonom mellkasom előtt és hátsómmal az íróasztalnak támaszkodok, úgy lesek rá kíváncsian. Érdekel, mit talált most ki. Talán le akar szidni, amiért táncoltam a sráccal, vagy mi? Azt hiszi, hogy beleszólhat bármibe is, amit csinálok?
A dolog nem kifejezetten úgy sült el, ahogyan terveztem és kezdett kicsit kicsúszni a helyzet az irányításom alól, hiszen ahelyett, hogy valamilyen irányba előremozdult volna a jelenet csak egyhelyben toporogtunk. Ana mellkasomnak dőlve táncolt, gondolom ő sem igazán tudja, hogy mit kellene tennünk. A padlót bámulom ötleteket keresve, hogy hogyan kellene ebből kimásznunk, de semmi sem akart kipattanni a fejemből. Szemmel tartottam Hayden-t és a sokadik pohár után konkrétan elkezdtem aggódni, hogy ennek nem lesz kifejezetten jó vége, de nem éreztem úgy, hogy jogom lenne beleszólni. Bár az én hibám, hogy elkezdte leinni magát és, hogy a pultos fiú karjai között kötött ki. Már látom is magam előtt a következő címlapot, amin bosszankodhat, hiszen az olyan lányok, mint ő sokszor kötnek ki hasonló kalibeű fiúk karjaiban és ezen remekül csámcsoghat a média, de eddig Hayden igyekezett rácáfolni a dolgokra. Ana odahúzott a pulthoz, hogy igyunk valamit. Két feles után vettem csak észre, hogy heves sms csatát vív Paul-lal aki elvileg a párja, gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy hogyan állnak most. Egyszercsak eltűnt a kezéből a kis ketyere és töményet kért magának. -Kidobott. Azt hitte, hogy hazavárom majd és látta a címlapokat. Megcsináltuk Norrington. Egyikünk nagyobb szarban van, mint a másik.-beletemetkezik a hírekbe és a pohár fenekére néz. Hayden lágyan ringatózó alakján pihentetem a szememet hosszú perceken át és csak akkor eszmélek fel, amikor Ana ujjau körbefonják arcomat és maga felé fordít. -Legyen tököd.-suttogja és nagyot taszít rajtam, hogy induljak meg, de ellenkezem és visszalépek. Észre sem veszem, hogy egy apró fehér pirula landol a poharamban amit Ana néhány pillanatig még rejteget, hogy ne vegyem észre. -Húzóra..-nyomja a kezembe, én pedig mint gyanútlan lélek lehúzom a poharat a keserű utóíz azonban sokmindent elárul az italomról , de mire felháborodnék a mellettem ülő lány eltűnik, mint a kámfor. Egy rövid időre belassul minden aztán talpraállok és valahogy megpróbálok eljutni a teraszig nem mintha a friss levegő segítene. Erősen megkapaszkodom a korlátba, mert minden forog körülöttem. Lassan kitisztul a kép, de már nincs semmi, ami visszatartana attól, hogy megforduljak és besétáljak a tömegbe. Megfogom a fiú vállát valószínüleg a kelleténél jóval erősebben és félretolom. -A lány velem van.-emelem fel fenyegetően az ujjamat.-Nekünk meg beszélnünk kell.-fordulok Haydenhez és átkarolom a derekánál, hogy a földszinti dolgozószobába vigyem, ahol mint mindig most is csend van.
Hayden Coleman Star
ζ Posts Number : 31 ζ Join date : 2014. Sep. 14. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : tanuló, szerelő és tanuló szerelő ζ :
Csendben végig hallgatom, amit mond és próbálok rájönni, hogy most mi lenne a leghelyesebb döntés részemről. Oda vagyok érte, ez tény, de nem akarok olyat tenni, amit nem kellene vagy, amiből csak rosszul jönnék ki. Nem akarom, hogy fájdalmat okozzon még jobban, mert igazság szerint már ez az este is eléggé szíven ütött. Képes volt idejönni az újdonsült "barátnőjével" és még illegetik is magukat előttem. Én mikor csinálnék ilyet vele? Soha! De most egyre inkább van kedvem visszaadni ezt neki kamatostul. -Azért a "nem omlottam magamba" és aközött, hogy ma már komoly kapcsolatod van, elég nagy a különbség. Nem kellett sok idő, hogy összevakarj valakit magadnak, ha már engem nem tudtál felszedni, igaz?- vágom vissza morcosan, de tudom, hogy értelme már nincs bármit is mondanom. Nincs is időm többet fűzni a dologhoz, mert visszavonul a nőjéhez, én meg ott maradok egyedül. Most tényleg így akarta nekem megmutatni ma este, hogy kellek neki? Elég rossz taktika. Még, ha ide jött volna egyedül és most velem táncolgatna ahelyett a kis ribi miatt, akkor azt mondom oké, de ezzel csak azt bizonyította be, hogy igazam volt. Nincsenek neki érzései. Luk legyen és ennyi, a csomagolás tök mindegy. Puffogva sétálok végül a bárpulthoz, ahol az első körömet két perc alatt elintézem. Nem foglalkozok senkivel, csak kérem a kis italaimat, mire a végén a pultos megtámaszkodik előttem -megjegyzem, egy igen jóképű srácról van szó-, és elvigyorodik. -Valami azt súgja, szerelmi bánat gyötör.- mosolyog rám, mire én a pohárba vigyorgok és kortyolok még egyet, biztos ami biztos. Ennyire lerí rólam? Ezzel akkor aztán nagyon bebizonyítom, milyen jól érzem magam, nem? Ha most Jamie lát, biztos röhög a markában. -Rám van írva?- vágom oda a pultosnak, mire elneveti magát és alaposan körbe néz, mintha azt keresné, hogy ki bánthatott. Nem hiszem, hogy éppenséggel rájönne, hogy kiről van szó, de azért kíváncsian várok. -Gyanítom, a pasi itt van és nem veled van, szóval... szerintem felesleges leinnod magad miatta. Inkább táncolnod kellene.- biccenti picit oldalra a fejét, én pedig elmosolyodok. Igaza van. Nem itt kéne sajnálnom magam és puffognom Jamie miatt, hanem jól érezni magam. Mégis csak az apám szülinapja van. Akkor meg miért nem bulizok? -Nincs kivel sajnos. Itt mindenki az ötvenet tapossa.- nevetem el magam újfent, mikor aztán eszembe jut egy egész jó megoldás. A srác cuki és nem is ötven körül van. Mi akadálya van annak, hogy épp vele táncoljak egyet? Akár még Jamie fegyverét is ellene fordíthatom. -Kivéve, ha tudsz valakit, aki felkérne.- mosolyodok el szemtelenül, a srác pedig visszavigyorog és bólint, majd a másik pultosra pillant, végül a kötényre a csípőjén. -Az a baj, hogy az illető dolgozik.- jegyzi meg végül szomorkás ábrázattal, én pedig lecsusszanok a bárszékről és a pult mögé sétálok, hogy levegyem róla a kötényt. Ha csak ezen múlik, megoldom én. -Ezennel felmentelek a szolgálataid alól. A srác velem jön, oké?- pillantok a másik pultosra, aki nem tudom, hogy feljebbvalója-e vagy a munkatársa, de az csak vállat von vigyorogva és tovább töltögeti az italokat. -Ha kirúgnak, megmondom, hogy megfenyegettél.- csóválja a fejét vigyorogva, de azért kézen fog és a táncparkettre vezet, ahol aztán felvesszük az alapfelállást. Érzem, hogy Jamie figyel és látja ezt, de igazából hidegen hagy. Ha ő jól érzi magát a kis csillagocskájával, akkor én is jól érezhetem magam. -Az a helyzet, hogy hihető is lenne.- vigyorodok el újfent, majd lassú táncba kezdünk, ami ahhoz képest, hogy mennyit ittam, igen csak jól megy. Nem szeretném megtaposni. -Egyébként Aaron vagyok.- mutatkozik be, miközben megpörget, majd visszahúz magához úgy, hogy háttal vagyok neki és egy ideig így táncolgatunk. Vagyis, csak addig, amíg ki nem pörget újra. -Hayden és, ha sokáig forgatsz, szerintem nem lesz jó vége. Emlékezz, mennyi italt adtál ma nekem.- magyarázok vigyorogva, majd ahogy lassabb tempójú zenére vált a zenekar, átkarolom a nyakát és végre nem pörgetget sehova, csak vigyorogva les rám, én pedig válla fölött átnézek, pechemre épp Jamieékre. Erőszakkal veszem le rólam szemeimet és koncentrálok inkább a partneremre, aki meg is érdemli, hogy figyeljek rá.
-Semmi máson nincs hangsúly, baby. Megmondtam neked, hogy akarlak, nyílt lapokkal játszottam és nem kellettem. Bocs, hogy nem omlok magamba. Viszont tényleg nem értem, hogy mi ez a nagy fejhajtás, ha nem érdekellek.-nők. Komolyan. Nagyon sok pénzt hajlandó lennék fizetni egyszer, ha megérthetném a gondolkodásmódjukat. Erre azonban valószínüleg sosem leszek képes. -Ezt érezned kellene, Hayden. Meg esetleg tudnod, hogy veled nem basznék így ki, hogy csak szórakozok a fejeddel.-igazából tényleg sértő egy kicsit a feltételezése. Mindenről tud és pontosan ezen van a hangsúly. Soha senkinek nem árultam el ennyi dolgot, mint amennyit neki. Talán még Luna tud hasonló mennyiségről, de az egészen más, mert neki ez a munkája, hogy mindenről tudjon. Haydennél azonban ez opcionális volt, hogy elmondom-e neki és én úgy döntöttem, hogy bizalmat szavazok neki. Nem tudom, hogy magát nem nézi ennyire, vagy tényleg ennyire lenéző velem szemben, hogy képtelen elhinni akár egy szavamat is. Bizonyítani? Mégis hogy? Az egyetlen ember, aki tud az anyámról a hátam mögött áll és Hayden a neve és még elvárja, hogy bizonyítsak. Visszasétálok Anahoz és tettetem, hogy milyen rohadt jól zajlik az este. Ittam pár rövidet és egy lassabb számnál felkértem sötéthajú hercegnőmet, akit a táncolók közé vezettem. Egyik kezét finoman ujjaim közé fogtam, másikat derekán pihentettem. Fejét óvatosan mellkasomra döntötte. -Hogy sikerült?-kérdezte suttogva én pedig csak válaszként megáztam a fejemet. Halkan felsóhajtott és inkább nem faggatott tovább.
Hayden Coleman Star
ζ Posts Number : 31 ζ Join date : 2014. Sep. 14. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : tanuló, szerelő és tanuló szerelő ζ :
Kedvem lenne felpofozni, és nem azért, mert egy kis csitrivel állított ma be. Oké. Ez is elég pofátlan, hiszen az Én apám születésnapját ünnepeljük, de akkor ettől eltekintek. Azért pofoznám fel, mert most még úgy csinál, mintha jogtalanul lennék kiakadva az egészen. Nem jogos a felháborodásom? Bocsánat. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy a pasik csak tíz percig vannak belezúgva valakibe aztán, ha kikosarazzák őket, már találnak is másik áldozatot. -Nem a visszautasításon van a hangsúly Jamie, hanem, hogy tegnap még "elcsavartam a fejedet" volt, ma meg már ezzel a nőcskével enyelegsz. Ha nem dobom szét a lábaim rögtön neked, akkor ez a megoldás?- lesek rá értetlenül, mert ez komolyan nem jut el az agyamig. Hova lett a régi "küzdj a nőért" és a "szerezd meg" dolog? Felesleges ma már ilyesmiről álmodozni vagy mi? Úgy néz ki a nagy szerelem, hogy vagy bejön és szét dobod a lábaid, vagy lerázod és akkor ennyi volt? Nevetséges. -Nem hiszem, hogy én vagyok a hibás, ha nehéz elhinnem, hogy egyik napról a másikra megváltoztál, Jamie. Az összes kis sunyi ügyletedről tudok. Mit vársz? Egyszer nem láttam még, hogy képes lennél emberi érzelmekre. Akkor miből gondolhatnám, hogy ez most komoly?- pislogok rá reménytelen ábrázattal, mert valóban ez a legnagyobb bibi az egésszel, hogy félek attól, hogy csak átverne és kihasználna. Hányszor hallgattam már végig a sztorijait arról, hogy épp melyik csajt fektette meg és, hogy az csak arra volt jó? Nehéz ez az egész. Nem egyszerű kiadni magad valakinek, aki mindaddig mindenki mással játszadozott és megbízni benne sem egyszerű. Még akkor sem, ha egyébként feláll a szőr a karomon a suttogásától és végig borzongok attól, ahogy hátulról átölel. Annyira jó lenne látni, milyen is az a Jamie, aki érez is valamit és nem csak a farka után megy, de erre nem látok sok esélyt. -Bizonyítsd be, hogy érdemes bármit is kimondanom, és én azonnal kimondom.- motyogom válaszul, de talán már nem is hallja, hiszen idő közben elenged és elsétál, én pedig a járólapra bambulok. Sok mindent mondanék én neki nagyon szívesen, csak az a baj, hogy ez a húzása sem a legromantikusabb. Féltékennyé akar tenni, hogy aztán neki álljak kapálózni érte? Ez nem így megy és épp ezért meg is fogadom, hogy azért is jól fogom magam érezni, ennek örömére pedig célba veszem én is a házat, de persze csak akkor, mikor Jamie már eltűnt a színről. -Egy Long island-et.- intek a mixernek, ahogy odaérek a pulthoz és amíg elkészíti az italom, jobbára a pulton dobolok. Próbálom tekintetemmel nem Jamiet és a szukáját keresni, hanem helyette valaki mást. Valakit, aki elterelheti a figyelmet és alaposan megtáncoltat mondjuk, vagy akármi de lehet, hogy ez az apám lesz.
Kicsit kicsúsztak a kezemből a dolgok, de mivel még barátnőm sem volt az életben, így inkább mindent jelenlegi partneremre bíztam, aki magabiztosan gyalogolt bele bárki lelki világába, ha szükségesnek érezte. Úgy tűnik, hogy ez most megtörtént, hiszen egy percre sem hagyja nyugton Hayden idegeit, bár nem értem, hogy mi a célja ezzel, hiszen kiborítani már a megjelenésével is sikerült. Komolyan gondoltam, hogy csak ki kellett mondania, de konkréten Ő sem bírt szemtől szemben visszautasítani. Terelt, mint mindig, de ez korántsem olyan mérvadó, mint ahogy mások gondolják. Engedelmesen követem Ana utasítását, aki kizavart Haydenhez. Mintha a halállal néznék farkasszemet. -Ha visszautasítanálak és utána mással jelennél meg? Nem hinném, hogy jogos lenne a felháborodás.-kortyolog bele a pezsgőmbe. Csendesen figyelem. Nem tartom fairnek, amit csinál. Ő utasított vissza, ma ő is feszíthetne mellettem, nem mintha Ana komoly lenne, de már nekikezdhettünk volna a kapcsolatunknak. -Tudod egy olyan lányért, mint te még a forma 1-et is otthagynám. De nem látod az erdőt a fától. Jelen esetben pedig a fa az, hogy beskatulyáztál. Eldöntötted, hogy milyen vagyok és ha gyémántgyűrűvel is térdelnék eléd akkor se hinnél nekem.-mondom csendesen. Ideje felébreszteni a hercegnőt. Nincs ellene az egész világ, azt csak szeretné. Amikor hátat fordít nekem elvigyorodok. Nem hittem, hogy Hayden Coleman képes féltékenykedni, de ennek most egy jeles példáját láttam, ráadásul páholyból. Legurítom a pohár pezsgőmet és a földre rakva a poharat közelebb lépek hozzá és hátulról magamhoz ölelem. -Csak ki kell mondanod Hayden és a világot is eldobom érted.-suttogom a fülébe majd elengedem és sarkon fordulva indulok vissza a ház felé.
A hozzászólást Jamie Norrington összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 06 2014, 14:04-kor.
Hayden Coleman Star
ζ Posts Number : 31 ζ Join date : 2014. Sep. 14. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : tanuló, szerelő és tanuló szerelő ζ :
Irtó nehéz visszafognom magam és nem kiereszteni a bennem dúló dühöt, hanem higgadtan és méltóságteljesen elvonulni a gerlepár és az áruló apám társaságából, aki még úgy viselkedik, mintha én lennék a szégyellnivaló. Mit kell azon megmagyarázni, hogy visszakóstoltam a kiscsajt? Másképp is megvédhettem volna magam, csak az kevésbé lett volna szalonképes. A firkászoknak viszont tuti tetszett volna. Holnap már akár pankrátornak is jelentkezhetnénk valahova, ha most hagynám, hogy a haragom vezéreljen. De nem. Nem adom meg Jamienek azt az örömet, hogy azt lássa, hogy miatta elvesztem a higgadtságomat. Egyébként sem ér ennyit. Ugyanolyan undorító bájgúnár, mint a többi pasi, akikből lett valaki. Fél szemmel látom, ahogy ott hagyják az apámat és kicsit távolabb egymáson kezdenek csüngni. Esküszöm, a gyomrom felfordul attól, amit művelnek, aztán meg magamtól, amiért elő tört belőlem a zöld szemű szörnyeteg. Végtére is megérdemlem nem? Visszautasítottam Jamiet. Nem, mintha elhinném egy szavát is vagy akár azt, hogy ezt az egészet tényleg komolyan gondolja Hamupipőkével. Tudom, mire megy ki a játék, csak az értelmét nem látom. Mit akar elérni? Hogy a tűsarkúmat a csaj hátába állítsam? Mert akkor nagyon jó irányba halad. -Nem tudom Jamie. Te neheztelnél?- fordulok meg, de nem szembe vele, csak épp úgy, hogy oldalt álljak neki és immár hátammal támasszam azt az oszlopot. Még mindig nem pillantok rá. Még azt se érdemli meg, hogy ránézzek és egyébként is tartok tőle, hogy akkor aztán végképp röhejessé tenném magam, mert akkor látná, hogy mennyire rosszul esik ez az egész színjáték, amivel engem akar a földbe döngölni. Hülyét csinált belőlem. Előbb megpróbált elcsábítani és előadni a szerelmes Don Juant, most pedig az orrom alá dörgöli, hogy van egy macája. Fordított esetben ő már beült volna a kocsijába és elhajtott volna, mint egy hisztis kisgyerek. -Nem, nem akartam és ez az este csak arról ad bizonyságot, hogy jól döntöttem. Előbb előadod nekem, hogy oda vagy értem és egyéb baromságok, aztán még aznap este összeszedsz egy ilyen kis... nem is érdekel. Örülök nektek. Zsák a foltját, ugyebár. Legyetek boldogok, csak ne előttem csináljátok, rendben?- morgom a poharamba, miközben újra nagyot kortyolok belőle és sajnálattal veszem észre, hogy már el is fogyott ismét a pezsgőm. Kedvem lenne földhöz vágni az üres poharat, aztán felborítani pár bútort, miközben kiordítanám minden bajomat, de vissza kell fognom magam. Én ennél sokkal aljasabb vagyok és sunyibb. Tudok én is gerinctelen lenni, ha kell és, ha picit is érdekem lenne, hogy felhúzzam Jamiet, már most szambáznék valamelyik gazdag ficsúrral félmeztelenül a zenekar tagjai között, de nem teszem, mert leszarom, hogy mit csinál vagy mit nem. Csak remélni tudom, hogy mielőbb lelépnek innen, megfekteti a kis lotyóját és jó ideig nem is látom a színét se. -Ne hagyd sokáig egyedül a kis aranyost, mert még baja esik. Mondjuk véletlenül megfekteti valaki, aki nálad híresebb.- fordítok újra hátat Jamienek, hogy ezzel is jelezzem felé, részemről a beszélgetés véget ért, de feltett szándékom, hogy szerzek még legalább három...százötven pohár pezsgőt, amint elmegy a közelemből és leiszom magam a szobámban, ahol a gyerekkoromat töltöttem.
Ana tökéletesen alakít. Könnyed, mindig mosolyog, szinte ragyog, amikor emberek közé kerül. Úgy tűnik, hogy társaságának azonban egy valaki biztosan nem örül. Nem hitte, hogy megváltozhatok, akkor talán nem is kellene. Tudom, hogy ki mellett tudnék megbékélni és az Ő, de ezt nekem sosem fogja elhinni, én pedig Anaval fogom bizonyítani, hogy valamit komolyan tudok venni a vezetésen kívül. Hagyom kibontakozni a hölgyeket, eszembe se jut közbeavatkozni vagy beleszólni Ana tudja kezelni a dolgokat Hayden pedig csak az én igazamat bizonyítja azzal, hogy Morgót alakítja a Hófehérkéből. -Nem, drágám. Én nem egy egyéjszakás kaland vagyok.-könnyebben veszi az akadályt, mint hittem, és én inkább továbbra is kussolok. Ana egyetlen dolgot kért tőlem és az az volt, hogy ő intézhesse a dolgot. Nekem pedig eszembe se jutott megfosztani ettől a remek lehetőségtől. Belekortyolok a pezsgőmbe. -Jó hírnév hajhászást.-kacsint egyet majd Mr Coleman és felém fordul miközben átölel a derekamnál, én pedig átkarolom a vállát. Természetesen főnököm igyekszik menteni a helyzetet. -Ugyan ilyen voltam 12 évesen, de biztos jót fogunk mulatni..-jegyzi meg fennhangom, hogy biztosan eljusson Hayden fülébe. Őszintén? Kicsit aggódom. Ana nagyon keményen megdolgozza Hayden idegeit, csodálkozom, hogy még nem állított a hátába egy ógörög szobrot vagy valami hasonlót. Ana mégis érintetlenül áll mellettem. -Ha megbocsátanak uraim elrabolnám a páromat.-mosolyog kedvesen és alrébb vonulunk, hogy válthassunk néhány szót. Biccentek egyet és válláról a kezem lecsúszik és inkább a kezét fogom összekulcsolva ujjainkat. Bent elvegyülünk kicsit az emberek között. -Kicsit maradj itt velem aztán menj utána. Vedd lazára a figurát.-nyom a kezembe még egy pezsgőt, amit gyorsan le is gurítok. Közelebb lép hozzám és átkarol a tarkómnák, majd hajamba túrva megcsókol. Finoman karolom át derekánál és igyekszem nem elveszíteni a kontrolt. Még időben tol el magától. -Ne maradj távol sokáig.-mosolyog és kacsint. Veszek egy mély lélegzetet és szerzek egy poharat a kezembe. Most vagy soha. Kisétáltam a kertbe. Hayden egy oszlopnak támaszkodva háttal állt nekem. -Remélem nem neheztelsz Ana miatt. Te úgysem akartál velem lenni.-szólalok meg, de egyenlőre nem megyek közelebb. Lehet, hogy egy fejjel alacsonyabb, mint én, de konkrét halálfélelmem van jelen pillanatban.
Hayden Coleman Star
ζ Posts Number : 31 ζ Join date : 2014. Sep. 14. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : tanuló, szerelő és tanuló szerelő ζ :
Van az a bizonyos kifejezés, hogy "úgy ért, mint a hideg zuhany". Na most, ez semmi ahhoz képest, mint amit én érzek, amikor meglátom Jamie-t egy kis lotyó társaságában, aki úgy illegeti magát mellette, mintha ő lenne Marilyn Monroe. Minimum úgy ér a dolog, mintha a Titanic egyik legdrágább lakosztályából estem volna be hirtelen a jeges tengervízbe, ami olyan érzés, amilyennek Caprio leírja. Mintha késsel szúrkálnának és emellett még a tüdőm is összeszorul. Szerencse, hogy épp a kezem ügyében van a pezsgős poharam, mert annak tartalmát ennek örömére el is tüntetem és amint odaérnek hozzánk, már vágom is a fapofát. Belül viszont a fúria éledezik, aki már a kését élezgeti és vérben forgó szemekkel várja, hogy mi lesz a buli végkimenetele. Hogy is lehettem ennyire hülye? Azon filóztam egy órája, hogy adok egy esélyt Jamienek és hajlandó leszek megpróbálni elhinni, hogy megérdemli, hogy az ágyába bújjak. Erre most megjelenik ezzel a kis mitugrásszal, mikor tegnap még engem csábítgatott a garázsban. Még, hogy ő megváltozik és képes lenne komoly kapcsolatra? Hát ez már akkor is kamu volt, amikor kipattant az agyából. Nevetséges és a legszomorúbb az, hogy nem tudom eldönteni én vagyok-e a szánalmasabb vagy Ő. A műmosolyom viszont ott virít az arcomon, mert a világért se alacsonyodnék le odáig, hogy jelenetet rendezzek. De nem ám. Szépen megjátszom majd, hogy ez engem egy cseppet sem zavar, így aztán nyugodt, már-már túl szelíd tekintettel méregetem őket, miközben Jamie bemutatja azt a ribancot, mint a barátnőjét, akinek van pofája még hozzám szólni és megpróbálni élcelődni velem. Velem!? -Vicces. Én viszont téged még soha nem láttalak sehol. Csak nem valami új üdvöske vagy, akit Jamie felkarolt?- biccentem kicsit oldalra a fejem, miközben maróan édes mosolyommal a nőre pillantok. Jamie-t viszont még erre sem méltatom. Még, csak nem is köszönök neki, csak leteszem a poharam a mellettünk elhaladó felszolgáló tálcájára és felkarolok egy másikat. -Bocsánat, de az örökösnőnek mennie kell szórakoztatni a vendégeket és gondoskodni róla, hogy tudjanak még írni pár cikket a firkászok. Jó szórakozást nektek.- eresztek meg egy újabb mosolyt és még pukedlizek is, mint valami díva, végül a poharamat felemelve elvonulok. Hogy hova? Nem tudom, de nem akarom Ezeket látni. -Kicsit csípős a nyelve, de majd összebarátkoztok. Mindig így kezdi, végül megenyhül.- jegyzi meg az apám, amit én még hallok, mivel nem vagyok olyan távol tőlük és ennek örömére megeresztek egy fintort is a semminek. Ennyi mára bőven elég volt, szóval megcélzom az első oszlopot az udvaron, ami elém kerül, hogy aztán vállammal neki támaszkodjak és magamba döntsek egy újabb pohár pezsgőt. És én még esélyt akartam adni ennek az alattomos nyomorult szemétládának. Tényleg nagyon be akarhatott fűzni, ha mára már össze is szedett magának egy nőt. Hogy is mondta? Elcsavartam a fejét? Sajnos, nem eléggé, mert, ha alaposan elcsavartam volna, akkor ma nem az apám születésnapját ünnepelnénk, hanem halotti tort tartanánk Jamie Norringtonnak. Vagyis, én egy kényelmes cellából gyászolnám a seggfejet, akit méltattam akármilyen érzelemre is.
Olyan nehéz lenne igent mondani nekem? Kétlem. Hayden valamiért mégis teljes mellszélességgel tiltakozik az ellen, hogy közelebb kerüljön hozzám ez viszont hazugság és ő is tisztában van vele. Ezért folyamodok aljas módszerekhez és érkezek meg Anabelle Nolan háza elé, aki az elkövetkezendő időben a barátnőmet fogja alakítni. Ana remek színésznő és énekes, gazdag szóval abszolút az esetem. Nem mellesleg pedig meztelenül is láttam már így nem csoda, hogy rá esett a választás. Az egy éjszakás incidens után remek barátok lettünk és neki is lett valakije, aki képtelen elköteleződni, így a kis akciónk az ő malmára is hajtja a vizet nem csak az enyémre. Nem okoz csalódást. Lélegzetelállítóan mutat ruhájában, pont ahogyan vártam. Kocsimnak támaszkodva várom, hogy odaérjen hozzám Gyengéd csókot lehel ajkaimra. Mostantól kezdve ahányszor utcára lépünk fülig szerelmesnek kell lennünk. Innan nincs visszaút, hiszen nem csak én várom az ajtóban, hanem a lesifotósok is, akik egyből frissítik netes címlapjukat a friss hírröl miszerint romantikus kapcsolatban léptem Anabelle Nolannel. -Indulhatunk?-kérdezem mosolyogva. Megigazítja nyakkendőmet és bólint én pedig kinyitom neki a kocsi ajtaját, hogy be tudjon ülni. Becsukom, majd én is elfoglalom a helyemet a volán mögött és kivételesen a sebességhatárokat betartva érkezem meg a Coleman házig. Sóhajtok egy mélyet mielőtt megmozdulnék Ana pedig kezembe csúsztatja a kezét. -Megkapod őt.-mosolyog rám, én pedig megcsókolom kézfejét. Kiszállok és őt is kisegítem. A ház előtt is elcsattan néhány kép, amin pózolunk és bejelentjük, hogy mátol hivatalos. Belépünk az általam már jól ismert házba, ahol már szól a zene. A második lépés után már kezünkben kristálypohár pihen tele pezsgővel. Néhány korty után természetesebben mutatunk egymás mellett. Ki is szúrom Mr Colemant, aki mellett Hayden gyönyörűen fest. Veszek egy mély lélegzetet, Ana pedig belémkarol. Kihúzza magát, mint aki épp gyilkolni készül. Remekül alakít. Odasétálunk hozzájuk. -Mr Coleman. Isten éltesse.-fogok vele kezet. -A hölgy Anabelle Nolan. A barátnőm.-mutatom be Anat is a társaságnak. -Igazán örvendek, hogy megismerhetem.-fog vele kezet Ana is, aki szinte ragyog. A legtöbben nem leplezik döbbenetüket, hiszen ezt a szót még nem igazán ejtettem ki a számon egy lány neve után sem. Nekem nem voltak barátnőim, csak kalandjaim. Ana hirtelen fordul Hayden felé. -Te biztosan az örökösnő vagy. Láttam a cikkedet. Mindenkivel megesik.-hangja édesen cseng, miközben mások lelki világába tapos bele. Belül pedig nagyon hangosan nevetek, de szerencsére ez kívül nem látszik. -Anabelle, Hayden. Hayden, Anabelle.-esek túl gyorsan a formaságokon.
Hayden Coleman Star
ζ Posts Number : 31 ζ Join date : 2014. Sep. 14. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : tanuló, szerelő és tanuló szerelő ζ :
Nem igazán érzem fontosnak, hogy a buli kezdete előtt már ott tébláboljak apa házában és várjam a kedves, díszes vendégsereget, de kifejezetten kéri, hogy menjek el fél órával előbb, így nem is tehetek mást. Mindezt pedig csupán azért teszi, hogy lecsekkoljam az öltözékét és megkössem rendesen a nyakkendőjét még akkor is, ha ő is képes erre. Ez amolyan apa-lánya dolog lett az évek során. Valahogy mindig így kezdődött minden este, ha bulit tartottunk és rend szerint ilyenkor váltottunk is pár komolyabb szót egymással. Vagyis, apa próbált beszélni, én meg próbáltam nem tök gáznak érezni az egészet és válaszolni. -Valami baj van Hayden? Olyan feszültnek tűnsz.- pillant rám kutakodón, mire csak megeresztek egy igen csak erőltetett mosolyt és felsandítok rá. Nem hülye. Látott már repesni az örömtől vagy épp totál pocsék állapotban, amit már-már depressziónak lehetne nevezni, betegen, részegen, másnaposan, sértettnek és stb. Azt is észre veszi, ha valamin megállás nélkül agyalok, csak épp azt nem tudom érdemes lenne-e megosztanom vele, hogy újabban Jamie Norrington táncikál folyamatosan az idegeimen. Nem tudom, hogy húzná a száját emiatt vagy pezsgőt bontana örömében, így inkább megtartom magamnak az információt. -Csak gondolkodok, hogy minden készen áll-e a vendégek fogadására.- válaszolok végül, majd az utolsó simításokat elvégzem a nyakkendőjén és nyomok egy puszit az arcára. -Remélem, jó party lesz. Egy csomó pénzembe került, de mit tegyek, ha ezekben a körökben illendő megünnepelni a születésnapokat és az sem árt, ha mindenkit meghívsz, aki számít? Másképp sértődés van belőle és ujjal mutogatás.- sóhajt egyet az öregem, ahogy végig túrja a haját, majd a tükörhöz sétál és szemügyre veszi magát. Hiú. Mindig is ügyelt a külsejére vagy éppenséggel a ház külsejére, szóval mindig érdekelte mások véleménye. Miért is ne egy bulin próbálná bebizonyítani, hogy milyen gazdag és stílusos? Ezt mondjuk én nem is kétlem. -Remek lesz apa. Inkább igyunk egy pezsgőt, mert hamarosan befut az első vendég.- pillantok az órámra, majd apuba karolok mosolyogva és elindulok vele lefelé a földszintre, hogy aztán az udvarra sétáljunk a medence mellé és ott szerezzek magunknak egy-egy pohár pezsgőt az egyik felszolgálótól. Izgulok. Nem a buli miatt hanem, mert legutóbb, mikor Jamie ott hagyott a garázsban, úgy tűnt, hogy talán megsértődött. Persze, teszek rá magasról, ha a büszkesége sérült, amiért visszautasítottam, de azért haragot nem szeretnék. Ráadásul idő közben rájöttem, hogy felesleges játszanom a prűd picsát. Legalább annyira kívánom Őt, mint ahogy Ő engem, ha nem jobban és igazából felnőttek vagyunk. Teljesen elfogadható dolog lenne, ha egy alkalommal jól éreznénk magunkat, na és persze egymást is. Ezek alapján a tervem ma nem más, mint felönteni a garatra picit, hogy ellazuljak és alkalom adtán megszerezni Jamiet még, ha csak egy éjszakára is szólna ez. Unom már, hogy a jó kislányt játszom, mikor nem is vagyok az, mert gondolatban már ezerszer megtettem azt, amitől most annyira vonakodok. Ajkamat rágcsálva állok az ajtóban és mosoly csak akkor szökik az arcomra, mikor épp valaki besétál mellettem és köszön. Ezen kívül folyamatosan azt lesem inkább, hogy mikor jelenik meg Jamie. Nem tenné meg, hogy nem jönne el. Azzal nem engem sértene meg, hanem az apámat és ahhoz nem lenne elég bőr a képén. Ismét végig pillantok magamon és megigazítom a ruhámat, apa pedig egy furcsálló pillantással tudatja velem, hogy ezt az elmúlt öt percben már legalább ötezerszer megismételtem. Nevetségesnek érzem magam. Nem a ruhám miatt, hanem mert teljesen bezsongva várom itt, mint egy kamasz lány, hogy berobbanjon a szőke henci, aki inkább a sötét paraszt a sakktáblán. Elment a maradék józan eszem is, de ettől még ami tény, az tény: kevés ember van rám olyan hatással, mint Jamie.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Mr Coleman's Birthday Party -Jamie & Hayden- 
Pént. Jan. 09 2015, 17:21
| DRESS: