Jason McAlan

Nobody's perfect

Jason nem éppen a bőbeszédűek táborát erősíti. Nem sok szó hagyta még el a száját de ha nincs más választása akkor egy határozott és egyszerű válasszal elintézi a dolgot. Megjelenése tiszteletet parancsoló és mindig megtartja azt a pár lépés távolságot ha férfiakról van szó. Kevesen merték eddig megkérdőjelezni pedig soha nem volt agresszív fellépése vagy lekezelő. Sőt mindig hidegvérrel kezel mindent. Haláli nyugalom uralkodik rajta szinte már félelmetes módon. Nagyon nehezen lehet meglepni ha még is sikerül úgy sem ül ki az arcára. Természetesen az érzelmei kiülnek az arcára de ha megfenyegetésről vagy megfélemlítésről van szó biztos nem fogja összecsinálni magát.
Aki gyengébb jellemmel bír általában hamar kihullik mellőle akárki legyen is az. Sokan nem bírják a munkakörében ezt a higgadt stílust. Félnek tőle mert nem tudják mire gondol mit fog tenni és hogyan tovább. Ez a rideg kimértség elriaszt tőle mindenkit.  Nem igazán vannak barátai. Soha senkit nem engedett közel magához Hope Wonder-t kivéve, de őt már kiskora óta ismeri. Mondhatni együtt nőttek fel. A legtöbb ember számára csak eszköz egy számára vagy számukra szebb jövő beteljesítésére. Merengő típus. Sokat foglalkozik a jövőjét illető kérdésekkel. Ha problémája adódik a lehető legegyszerűbb módon oldja meg. Pénzzel vagy ész érvekkel. Bár az első többször hatásos főleg azokban a körökben ahol ő él és dolgozik. A nő téma eléggé közel áll a szívéhez ha szabad ilyet mondani. Ha szőke ha barna ha fekete. Ha kék szemű barna vagy zöld. Ha karcsúbb vagy molettebb de formás alakja van az mind nyerő. Igényes a nőket illetően és ha kiszemel magának valakit szereti letisztázni hogy mik a feltételek. Persze az sem baj ha őt szemelik ki annál könnyebb dolga van. Soha nem modortalan inkább követi az úriember stílust és igencsak finoman bánik a nőkkel pláne, hogy már van elég tapasztalata abban, hogy mi kell nekik. . Általánosítani persze nem szabad, ha akad kivétel akkor igyekszik kiismerni az elvárásait és aszerint cselekedni.  Arról nem is beszélve, hogy szenvedélyes szerető tud lenni ha olyan nővel van együtt aki képes kihozni belőle ezt a részét. Máskülönben csak szimpla együttlét az egész. Csak egy kis szórakozás. A másik nem az esetek többségében nem fog semmit megtudni Jasonről akárhogy is kérdezősködik. Inkább elhárítja a beszélgetés témáját valami sokkal izgalmasabb dologgal vagy hazudik ha faggatják. Az igazat úgy sem fogja megtudni róla senki.  A faggatás sokszor alábbhagy az izgalmasabb résznél és sikerül kikerülnie ezzel a kellemetlen válaszadásokat.
Külső megjelenését illetően mindig elegáns öltözetben látni. Zakó ing és nyakkendő párosítással. Ha lazábbra veszi a dolgot akkor a nyakkendőjét nem húzza meg annyira és kigombolja kissé az inge felső részét, ezáltal kilátszódik a tetoválása egy része is, ami olyan elegáns rossz fiú kinézetet kölcsönöz neki. Ritkábban hord lazább pólókat könyékig feltűrve farmer párosítással. A haja mindig oldalt fel van nyírva de nem  kopaszra. Arcán pedig a borosta egy részét formára nyírja. Sok nő szereti a borostáját ami igazi szexepillé vált számára. Testét tetoválások borítják amik súlyos jelentéssel bírnak.
Otthoni öltözete pedig mindig félmeztelen cirkál akármilyen időszak legyen. Magányosabb óráiban ki ül lakosztályának Los Angeles felhőkarcolóira néző széles peremű ablakába és vagy Jack Daniels-sel tölti az estét, vagy egy puccosabb pezsgő kíséretében gondolkodik el az életéről. Szeret egyedül lenni bár nem veti meg a társaságot sem. Főleg ha nő az illető.

This is my Life

Gyermekkor.
Ez volt az, ami Jasonnak nem úgy adatott meg mint másoknak. Pólyás korától kezdve árvaházban nevelkedett, amikor is az édesanyja szülés után megszökött a kórházból és az újszülött osztályon hagyta kisfiát. Édesanyja annak idején egy híres énekesnő volt. Rettenetesen sokat szerepelt a médiában viszont nem bírta az állandó stresszt a paparazzikat és rászokott a drogokra. Az összes pénzét elherdálta csakhogy elbírja az újságcikkekben megjelenő hamis pletykákat amikkel szemben hiába küzdött. Középpontban volt akárcsak a dárctábla legbelső köre. Elvonóra is bevonult de nem segített neki. Akkorra már olyan súlyos lelki betegségekkel küzdött, amik igencsak próbára tették az épp eszét is. Végül addig csúszott lefele a leejtőn, amíg nem maradt semmije. A pompából a csillogásból a bűzlő sikátorok lucskos folyosóján koldult és nem egyszer kijárt a sarokra. A média olyan szinten szétcincálta hogy úgy érezte, a rosszakarat sava egészen lemarta a bőrt a húsáig. Annyira tönkrement lelkileg, hogy kiült az arcára is a bánata az egész élete minden leolvasható volt róla. Huszonévesen félig ősz hajjal ráncokkal és foltokkal az arcán a felismerhetetlenségig gyalázták.
És ekkor jön a képbe a kis Jason, aki mit sem sejtve még édesanyja médiából való kilépése előtt megfogan .Természetesen az anyja tudta milyen életét él és amint tudomást szerzett fiának létéről elhatározta, hogy amint megszüli ki is fog lépni fia életéből. Szégyellte magát szégyellte a gyengeségét és nem bírta volna ki, ha karrierjének hullámvölgyéről ami mélyen a föld alatt ért véget, tudomást szerezzen egyetlen gyermeke. Többek között abba is belegondolt, hogy nem is lett volna miből eltartsa a kicsit úgyhogy előbb utóbb úgy is ez lett volna a sorsa, hogy elveszik tőle vagy rosszabb...
Jason tehát árvaházban nőtt fel de az ott sereglő gyerekcsorda ellenére sem volt barátkozós típus. Már ott is megvolt az a bizonyos kisugárzása amitől tartottak. Nem vetették meg ugyanúgy részt vett a játékokban csak egyszerűen nem volt állandó barátja.
Egyáltalán nem is volt félelmetes de volt valami abban a gyermekben amire a serdülőkor elejéig még senki nem volt kíváncsi. 12 éves lehetett amikor egyre több hasonló korú srác kezdett hozzácsapódni mert menővé vált a viselkedése titokzatos is volt és tudták, hogy aki a közelében van az védelem alatt áll. Úgy kezelték mint egy banda vezért és Jason is kezdte magát úgy érezni. Persze ebben a korban kezdődik a klikkesedés is, amikor különböző csoportokba verődnek a fiúk a lányok és akár annyira elvethetik a sulykot, hogy versengés is kialakul a csoportok között. Fiúk a fiúkkal akár a lányokért akár csak azért ,hogy fitogtassák az erejüket a szebbik nemnek. Jason nem szerette ezeket a harcokat és az ő társasága igyekezett semleges maradni. De egy király uralkodása sem tart örökké, mint ahogy Jasonnak is megpróbálták többször is letörni a szarvát a másik csoport tagjai. Volt, hogy elkerülhetetlenné vált a verekedés. Ilyenkor repedtek fel a szájak kerültek szép szilvák a szemek alá és volt, akit keményen megmogyoróztak, hogy csak keresztapa is kevés eséllyel lehessen. Ekkor volt 16 éves.  Jason csapata többségében nyert, de volt egy eset, amikor egy az öt ellen kényszerült. Nem is akárki miatt. Hope Wondernek hívták a leányt. Rég óta figyelte már. A lánynak hobbija volt az éneklés a dúdolászás és a dalszöveg írás. Mindezt az infót a "látszat haveroktól" szerezte meg. Sokan leakarták beszélni róla de érdekelte a lány. Tetszett neki ez a különcség. Más volt mint a többi akárcsak ő. Egy nap, amikor a kert felé sétált annyira megtetszett neki Hope hangja hogy elhatározta hogy gitározni fog. Állandóan az-az angyali hang járt a fejében és már el is képzelte, ahogy az ő énekére játszik a gitáron. Hogy közelebb férkőzhessen Hopehoz egyszerűen csak leült a legközelebbi padra és hallgatta. Ez egy volt a Jasonös megoldások közül. Mindig a legegyszerűbbre törekedett.
A lány észre sem vette annyira el volt foglalva a dolgával. Jason nem sokat mosolygott, de a pillanat hevében még neki is felfele görbült a szája.
Azonban a semmiből hirtelen egy követ dobtak Hope fejéhez a következő mondattal: ,,Mit nyivákolsz ribancka?"Ezzel egyetemben egy vércsík csorgott végig az arcán és ekkor jött el az a pillanat, amikor Jason fejében hosszú hatásszünet után a látottaktól egyszerűen elpattant valami. Soha nem látták azelőtt ennyire kikelve önmagából. Pattanásig feszült idegekkel ellökte magát a padtól kiszemelte a tölgyfa mögül a tettest és elindult felé. Az általában lágyan és olyan mackósan ritmusos ütemben közlekedő Jason léptei most teret ölelővé  agresszívan és félelmetesen előre törekvő irammá váltak. Akkoriban még nem volt olyan formásra gyúrt alakja sőt inkább volt magas és vékony. Testalkata ellenére azonban játszi könnyedséggel taszította fel a fára ruhája nyakánál fogva a 13 éves taknyost. Az élet iróniája hogy a divat akkoriban a két számmal nagyobb cipő volt, úgyhogy eléggé humorosan festettek a cipőjének integető remegő lábfejek a levegőben. Jason a dühtől zihálva tette fel a nagy kérdést a srácnak.
- Mit_mond_tál?
Szótagolta el fogat csikorgatva a galambfészek fejű srácnak, aki a félelemtől és a meglepettségtől meg sem mert szólalni. Azt leszámítva, hogy halkan nyögdécselt a megrendíthetetlenül zárt öklök fogságában keresve a ki utat vagy éppen a le utat a helyzetből.
- Ha a hallgatást választod öregem én aztán összevarrhatom a szád de biztos lehetsz benne, hogy belevarrom a pofádba azt a követ amit dobtál.
Másik kezét ökölbe szorította felkészülve az ütésre és éppen lendítette volna a karját, amikor a srác haverjai lerohanták Jasont. Bizonyára az ablakból láthatták a jelenetet.
Félrelökték a gorombasráctól, aki fulladozva összegörnyedt a fa tövében főhősünket pedig kézről kézre dobálták az ütések sorozatában. Volt amelyiket kivédte volt amelyiknél ő is bevitt egy két ütést de egy az öt ellen eléggé komoly arány. Hála az égnek épp időben jött a nevelő, aki rendet rakott a helyen. Megúszta egy leszidással a többiekkel együtt és egy szilvával a szeme alatt meg pár zúzódással, amik nem voltak komolyak. Lehetett volna rosszabb is. Az ő kis csapata ekkor még javában a házival szívott, úgyhogy esélyük sem volt segíteni neki. Jason tehát elindult vissza a szobájába, amikor valaki utána rohant. A szobája ajtaja előtt érte utol. Hope volt az. Teljesen megfeledkezett róla a fejét elöntő adrenalin és a történtek hatása miatt. A lány félénken szólította meg a fiút. Jason pedig felé fordult várva a mondanivalót. Hope ekkor köszönte meg a segítségét, ami hatalmas nagyot dobott Jason egóján. Az arcára ugyan nem hagyta kiülni az érzést csak némán bólintott egyet aztán bement és becsukta az ajtót.
A gitározás ötlete továbbra is izgatta sőt talán még most jobban is, mint valaha.
Így találkozott tehát Hope-pal aki ezek után minden nap felkereste őt. Az elején nem sokat beszéltek. Aztán csak Hope beszélt amikor sikerült megnyílnia neki, de akkor állandóan nyomatta a rizsát. Kezdetben látszatra teljesen semlegesen fogadta a lány érzelmeit élményeit, de valójában nagyon is lekötötte az amit összehebrencselt neki. A lányos témák mondjuk kifejezetten nem érdekelték mint pl a nézd a masnim című megnyilvánulások de aztán szépen lassan már Jasonnek is kinyílt a szája. Bár továbbra sem foghatta rá senki, hogy olyan bőbeszédű lenne. Mosolygott a lányon és nyilvánosan is élvezni kezdte a társaságát. Egy nap elárulta neki a gitáros dolgot és megegyeztek hogy akkor írnak majd együtt egy közös dalt is. Csak ők ketten. Hosszú idő kellett mire készen lett remekművük de nem hiába volt a sok erőfeszítés. Igazán rockos vonalon indultak el a szöveget és dallamot illetően. Mindenesetre a zene jót tett a lelküknek és a barátságuknak is.
Sajnos ez nem tarthatott sokáig.
21 éves volt Jason amikor elkellett hagynia az árvaházat. Ott kellett hagyjon mindent ami fontos volt számára. Az emlékeit Hope-ot és egy teljesen ismeretlen jövővel kellett szembenézzen.
Indulása napján tőle szokatlan módon adott még egy nagy és hosszú ölelést legjobb barátnőjének. Azonban mielőtt véget vetett volna a pillanatnak még egy utolsó mondatot súgott a fülébe.
,,Az Angyalok városában majd megtalálsz. Számodra való hely lenne. Nem gondolod?"
Választ meg sem várva egy sármos mosollyal búcsúzott végül el aztán hátat fordított Hope-nak és a múltjának is és elindult új úti célja felé. Los Angelesbe.
4 év telt el azóta hogy utoljára látta Hope-ot. Nagyon sok minden megváltozott azóta Jasonben és Jasonön is. Próbált rendes munkát találni volt is szakmája hozzá de állandóan csak átverés a kétszínűség és az empátia teljes hiánya jellemezte munkahelyeit. Kezdett tönkremenni mind anyagilag mind idegileg is. Ekkor jött ,,megmentésére" egy rejtélyes idegen. Sok pénzt ajánlott neki ha cserébe megcsinál egy két dolog amit mond. Leszállít dolgokat elhoz és visz is. Bizony-bizony jól jött Jason kisugárzása és a folyamatos testedzés ha valamennyire biztonságban akarta magát érezni új munkakörében. Sok bizalmast szerzett és a rengeteg pénz mellé befolyást és hatalmat is az alvilágban egy új becenévvel párosítva:Gabriel. Annyira jól játszotta a rideg megtörhetetlen és titokzatos jellemet, hogy a maffia vezér hajlandó volt vele találkozni két év után. Ez hatalmas szó mert van olyan, aki egész életén keresztül nem találkozott vele pedig neki dolgozott. Maga az állása nem volt biztonságos de legalább a jövője biztosítva lett a főnöke által. Kapott egy luxuslakosztályt modernkori formatervezéssel építve amiből a kedvence az ablaka lett ami a hálószobájában volt. Ugyanis akkora peremet csináltak neki hogyha akart volna ott is aludhatott volna. Hatalmas elismerés volt ez számára és ennek alkalmából varratott is magára egy tetoválást The Good Life néven. További tetoválást kapott Hope is az alkarján és egyéb események ahogyan feljutott a ranglétrán és amilyen nehézségeken kellett keresztül mennie. Mind-mind élő emlékek  múltjából mostanra a testén. Álom lakás álom élet. Nők, bulik és adrenalin. A testére sem panaszkodik már pedig elég vézna fiúcska volt ám régen de most... megvan az edzés eredménye is.
Már csak egy kívánsága maradt ami nem más minthogy Hope-ot ismét látni szeretné.