Mason Blackburry

Mik a hibáim? Ez hosszú lesz... Lényegében hibákat hibákra halmozok, ami azért lehet, mert a legtöbb esetben a nehezemre esik vagy épp nem vagyok hajlandó túl komolyan venni az életet. hirtelen természetű vagyok, forró fejű, olykor meggondolatlan, makacs, mindent azonnal akarok, ha nekem van igazam, rendben van, de ha nem, akkor is teszek rá nagy ívben. Ebből mindenki rájöhetett, hogy nem lehet velem könnyű sem a magánéletben, sem dolgozni. Nem vagyok önző épp csak magamnak való, ami lényeges különbség. De ha megerőltetem magam vagy inkább beadom a derekam, amit többnyire a rajongókért tesz, mi másért, akkor amellett, hogy jóképű egész helyes is tudok lenni. Sőt, azt hiszem valamit túl jól is csinálok.
Közel száznyolcvan centiméter magas vagyok. Rövid barna hajam és szintén barna szemeim vannak. A megjelenésem szinte mindig kifogástalan, kivéve, amikor önkényesen kiveszek magamnak egy kis szabadságot és szexuális napokat tartok, mert akkor az van rajtam, amit épp kikapok a szekrényből, amihez kedvem van, amiben jól érzem magam, nem pedig amiben majd megfulladok. Leginkább a sötétebb színek kedvelője vagyok és csak nagyon nehezen erőszakolnak rám olykor egy mondjuk számmora rózsaszín beütésű pólót, aminek a látványától is a hideg ráz, hát még ha fel is kell vennem.

Még egy interjú, még egy Talk Show, még egy hisztérikus levakarhatatlan újságíró, lerázhatatlan paparazzi... A falra mászom tőlük, esküszöm! Kizárt dolog, hogy bárhol megtudjak úgy jeleni, hogy ezek megkímélnének engem attól, hogy kiégjen a retinám a sok vakutól . Fogalmam sincs melyik a rosszabb... Amikor készítesz egy filmet, vagy amikor kiadsz egyet, a premieren ülsz, mégis a legjobban arra vágysz, hogy kipihenhesd magad, de mindenek előtt, hogy aludj egy nagyot anélkül, hogy másnap naprakésznek keljen lenned , de a rajongók, a média máris a következőről rebesgetnek. Teljes a káosz... Vagy inkább a cirkusz. Mindig is utáltam a bohócokat. Erre most pontosan az vagyok, csak némileg szívderítőbb kiadásban és szívdöglesztőbb látványt is nyújtok, legalábbis a nők körében biztosan, abból ítélve, hogy taposni képesek egymást egy fényképért, egy aláírásért, egy kézfogásért vagy minden egyben. Tényleg nagyon élvezek firkálgatni, folyton mosolyogni, mint valami fogkrém reklámban már kevésbé, de rohadtul unom is már. Szóval, egy eléggé problémás színész vagyok, ahogy velem dolgozni is eléggé körülményes, sok-sok hozzáértést és türelmet igénylek. Amit egyszer visszautasítok azt felejtsük is el egyben, mert holtbiztos, hogy neki nem fog rászedni. Szóval, bár nagyon imádom több tucatnyi nő csípőjét, vállait, melleit leszignózni. de nem az kedvencen. Ahol épp a legeszméletlenebb buli zajlik általában ott mindig megtalálható vagyok, a botrányokon pedig felettébb jól tudok szórakozni és olykor generálni is őket. Egy sima buliban nincs semmi extra. Egy jó party megszervezésére Hollywoodban bárki képes, de egy olyan buli megszervezésére, amiről hetekkel, hónapokkal később is beszélnek, na arra nagyon kevesen. Ami közben lazán eltudok aludni az a szerződések átolvasása, de az apró betűs részt sosem hagyom figyelmen kívül. Viszont jó ha tudja mindenki, ha aláírsz egy több éves szerződést azzal nem az ördögnek adtad el a lelked, hanem valami sokkal rosszabbnak. Neked véged... Felfalnak. Ha pedig vezető vagy a sikerlistán, akkor el se ásd magad, mert ezek még a keselyűknél is rosszabbak és képesek lesznek kikaparni, hogy csak még egy kérdésre válaszolj. Nagyon utálom. A sikert mindenki szereti. A pezsgést, a sorra megjelenő címlapsztorikat , kivéve persze, ha egy óriási hibád köszön vissza róluk, mondjuk a múlt éjjelről, amikor enyhén taccsra vágtad magad, fogalmad sincs hol a pokolban ébredtél, de az kristálytisztán megvan, hogy a film női főszerepét alkotó nőcskét döntötted meg, mivel ott fekszik melletted. Most az egyszer... Ennek most tényleg nem kellene címlapra kerülnie. Beszélnem kellene vele. Még mielőtt bárki is túl sokat feltételezne. Ez nem egy kibaszott Love story. Ez inkább fele meg a másnaposok következő részéből egy előzetesnek.